Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-14 / 86. szám

helyőrség 8 ortre BENCZÚR GYULA Szilágyi B. András Benczúr Gyula művészete párhu­zamos leképeződése a kiegyezés egész narratívájának. 1844. janu­ár 28-án született Nyíregyházán, de a család hamarosan Kassára költözött. Amikor 1849-ben orosz csapatok vonultak át az országon, a helyi gyógyszerész ötéves fia egy kis füzettel az út szélére ült és raj­zokat készített. Az anekdota szerint a füzetbe belepillantott egy művelt orosz ezredes, aki azonnal felfe­dezte a csodagyereket. Az ezredes azonnal felajánlotta, hogy vissza­­útján a gyermeket magával viszi Szentpétervárra, ahol nagy művész lesz belőle. Az ígéretet nem tudta valóra váltani, mert a soron követ­kező csatában elesett. Benczúr Gyula tizenhét évesen indult Münchenbe a művésze­ti akadémiára. A korszak nagyjai mind itt tanultak: Székely Berta­lan, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál, akivel egy ideig közös műteremben is alkottak. A fiatal művész első patrónusa azonban a Walt Disney-t is megihlető II. La­jos király lett, aki újonnan épített kastélyaiba olyan alkotásokat akart helyezni, melyek Benczúr histori­­záló, barokkos rokokó stílusához il­leszkedtek. Az 1870-es évek végére Benczúr Gyula a bajor művészvilág elismert tagja lett, s egykori alma materének tanárává is kinevezték. Benczúr azonban a kiegyezés után - immár az európai rangú magyar­­országi képzőművészet kiépítésé­nek szándékával - a hazatérés mel­lett döntött. Megfestette barátja és első magyar pártfogója, Andrássy Gyula híressé vált portréját, melyet számtalan további megrendelés kö­vetett. Nem kevés szerepet játszott itthoni karrierje felfelé ívelésében az Andrássy család: Benczúr Gyu­la ugyanis szabadkőművesként a későbbi „közös külügyminiszter” páholytársa volt, így komoly álla­mi megrendelésekben is bízhatott. 1883-ban tért haza végleg, s any­­nyi megrendelése volt, hogy Lend­­vay utcai műtermében alig bírta a munkatempót, több, később önálló jogon naggyá váló művész szolgált segédjeként, például Kernstok Ká­roly, Fényes Adolf, Koszta József és Pór Bertalan. 1867-ben az első Magyarorszá­gon bemutatott képe sikert ara­tott. A Hunyadi László búcsúja beutazta egész Európát, Párizsban is nagy sikerrel állították ki. El­készülte után két évvel a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta, és olyan népszerű alkotás lett, hogy az 1870-es évek legtöbbet repro­dukált, népszerű üdvözlőlapként forgalmazott kompozíciója lett. Második, immáron állami meg­rendelése, a Vajk megkeresztelése öt év alatt készült el, és történe­tének része az is, hogy az eredeti, 1868-as vázlaton még jelenlévő lázongó pogány magyarok csoport­ja a végleges verzióról már eltűnt, hisz a hatalom számára a konszo­lidáció üzenete volt fontosabb. Benczúr Gyula főbb megrende­léseit a konszolidáció fő alakja, a stabilitást megjelenítő Tisza Kál­mán kormánya alatt kapta - ezek között is kiemelkedő volt az 1896- os millenniumi kiállítás, amelynek kapcsán főművét, a ma a Magyar Nemzeti Galériában látható Buda visszafoglalása című festményét is megalkotta. A megrendelést tíz ’M om m su. aaoremier 2/46 A KIVARRT ÍRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KOPECZKY CSABA / RAJZ ♦ SZÍNEK: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZINGER MÁTYÁS J0 ESTET, URAM. NÉGY ÉVE NEM LÁTTAM BUDAPESTET, A CSALADOMAT, A BARÁTAIMAT. KEZDTEM HOSSZÚNAK TALÁLNI AZ IDŐT... ÉN? NEM. FRANCIA VAOYOK. A SZÜLEIM AZOK. FIATALON MENEKÜLTEK EL A KOMMUNIZMUS ELŐL, AZÓTA OYOMROZNAK BUDAPESTTEL ÉS A DUNÁVAL. ÉN MÉG SOHASEM VOLTAM OTT... NEKIK MEG NEM SIKERÜLT MEGSZABADULNIUK AZ AKCENTUSUKTÓL. TŐ8BÉ-KEVÉSBÉ OLYAN, /AINT AZ ÖNÉ... FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK AMI NEM JELENTI AZT, HOGY ITT UNATKOZNÉK. CSAK NEM ÉRZEM MAGAM OTTHON... évvel korábban, Buda vára vissza­vételének 200. évfordulóján kapta, de a hatalmas alkotás kivitelezése egy évtizedbe telt. A századfordu­lón - a korabeli reprezentatív port­rék sorába illeszkedve - a Tisza család két tagjának, Kálmánnak és fiának, Istvánnak is elkészítette portréját. Tanárként mindig szerény és sza­bad szellemű volt: nem erőszakolta saját konzervatív stílusát tanítvá­nyaira. Kedvessége és nagyvonalú­sága mellett Benczúrt mind művé­szi programja, mind alkotói stílusa egyértelműen a korszak abszolút kedvencévé avatta. Elképesztő munkabírással és fanatikus termé­kenységgel dolgozott azért, hogy ő legyen „a nagy magyar mester”. Mindehhez a korszak politikai ural­kodó elitjének szíves - és rendkívül bőkezű - támogatása is párosult, melynek fényében azonban legin­kább pályatársai, többek között az egykori barát, Szinyei Merse Pál kerültek méltatlanul a partvonalra. 1920. július 16-én hunyt el a ma­gyar történelmi festészet legna­gyobb mestere. Benczúr Gyula egé­szen haláláig alkotott: utolsó terve egy, Velasquez híres, a Pradóban őrzött festménysorozatához hason­ló történelmi pannósorozat megal­kotása volt a Hauszmann-féle „új” budai várpalota főtermébe. Ez a magyar történelem nagy alakjait jelenítette volna meg, azon belül is Mátyás király uralkodásának fő momentumait. Ebből a sorozatból azonban csak kettő valósulhatott meg. A lapszámunkban közölt festményreprodukciókat a nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM állandó tárlatának, a Benczúr Gyula-emlékkiál­lítás anyagából válogattuk. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Benyhe István (1954) író, költő, műfordító Éltető József (1944) költő, szer­kesztő, műfordító Falusi Márton (1983) József Attila-díjas költő, szerkesztő Shrek Tímea (1989) író, tanár Szente Anita (1995) író Szilágyi B. András (1979) művé­szettörténész Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. április

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents