Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-31 / 75. szám
2018. MÁRCIUS 31., SZOMBAT SPORT 15 Portisch Lajost is bántja a magyar sakkozás hanyatlása Alkotó munka kellene A legendás nagymester átadná a tudását Fotó: MW Kedden az olasz-amerikai Fabiano Caruana győzelmével véget ért a világbajnokjelöltek nyolcfős tornája - magyar sakkozó a közelébe sem került annak, hogy meghívást nyerjen a versenyre. Egy nappal később az Európa-bajnokságon legjobb magyarként Erdős Viktor a 43. lett. A holnaptól hivatalos friss világranglistán Rapport Richárd a legmagasabban jegyzett magyar, de ő is csupán a harmincadik. Megállíthatatlannak tetszik a magyar sakkozás lecsúszása. Portisch Lajos nagymestertől, a nemzet sportolójától kértünk választ az okokra. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu- Caruana három éven át Budapesten élt, amikor a nálunk letelepedett Alekszandr Csernyin volt az edzője. Ismeri személyesen Magnus Carlsen kihívóját?- Nagyon fiatal volt még, amikor itt élt, nem találkoztam vele. Csernyinről pedig egy szót sem szeretnék szólni. Annak viszont örülök, hogy nem egy unalmas orosz nagymester győzött, végre láthatunk majd egy izgalmas világbajnoki döntőt.- De hol vannak a magyar sakkozók?- Mindig azt a kifogást hallom, hogy nagyon besűrűsödött a nemzetközi mezőny. Erre az a válaszom: teljesen mindegy, hányán tolonganak, ha én vagyok a legjobb. Sajnos eluralkodott a középszer. Épp az imént olvastam a tekintélyes New In Chess magazinban, hogy a közelgő rangos németországi versenyre egy magyart sem hívtak meg. Ez az én időmben elképzelhetetlen lett volna. Ha valamiért én nem mehettem, ott volt Ribli Zoltán és Sax Gyula.- A folyamatosság, a generációváltás, még ha nem is az önök szintjén, de az ezredforduló után biztosítottnak látszott. Lékó Péter 2004-ben vb-döntőt játszott, majd nem csak ő, de még Polgár Judit is ott lehetett a világbajnokjelöltek tornáján, aztán felbukkant Rapport Richárd. A 2014-es sakkolimpián szerzett ezüstérem óta azonban megállíthatatlan tűnik a visszaesésünk. Lát reményt a visszakapaszkodásra?- Az ön által vázolt helyzet azért is szomorú, mert a kormány komoly erőfeszítéseket tesz mind erkölcsileg, mind anyagilag a magyar sport felvirágoztatására, ami alól a sakkozás sem kivétel. Vannak tehetségeink, de az öszszefogás, az állhatatosság hiányzik. Tavaly például a sakkszövetséggel kötött szerződés alapján kilenc alkalommal kétnapos mesterkurzust tartottam. Én úgy készültem, hogy elsősorban a válogatott nagymestereknek tartok előadást. Mit gondol, hányszor jöttek el? A válogatott csapat játékosai egyetlenegyszer... A fiatalok szerencsére nagyon lelkesek, és ha valakit, Kántor Gergelyt ki kell emelnem. Inkább a szövetségi kapitánynak kellene koordinálnia ezt a munkát, nem a főtitkárnak.- Ma is fájlalja, hogy Balogh Csabára esett a szövetség választása önnel szemben?- Utólag azt mondom, kész szerencse, hogy nem lettem kapitány, mert egy elhúzódó térdprobléma miatt nem utazhattam volna a csapattal az Európa-bajnokságra. Azzal viszont már nem tudok egyetérteni, hogy az ott elért ötödik helyet sikerként állítják be.- Reálisan nézve nemzetközi szintű eredményeket Lékótól és Rapporttól remélhetnénk. Ám előbbi, noha még csak 38 éves, alig versenyez, utóbbi pedig inkább megmaradt üde színfoltnak a sakkozás élvonalában. Változhat még ez a helyzet?- Botvinnik azt mondta: egy sakkozó 40 évesen ér fel a csúcsra. Én is így éreztem, ötvenévesen még világbajnokjelölt voltam. Felgyorsult a világ, de 38 évesen nem kellene háttérbe vonulni. Ám Lékót nem ismerem közelebbről, húsz év alatt két mondatnál többet nem beszéltem vele. Rapport roppant tehetséges, az extravagáns játékával látványos sikereket ér el, de mára már kiismerték. A sakkozásnak megvannak a törvényei, nem lehet rögtön az első lépéstől kezdve meghökkentésre játszani, ki kell várni, amíg kialakul egy állás, akkor kell eredeti ötletekkel előállni. A futballban sem rohan fel a kapus már az első percben az ellenfél kapuja elé, hogy gólt szerezzen. Ámít Rapport csinál, azt kávéházi sakknak nevezik, ilyet nem lehet világszínvonalon művelni.- Érez személyes felelősséget abban, hogy visszaesett a magyar sakkozás?- Jó kérdés. Nem érzem, hogy személy szerint bármit másképp kellett volna tennem. Talán lehettem volna rámenősebb, hogy előtérbe kerüljek. Aztán amikor rászántam magam, hogy szerepet vállalok, akkor sértéssel végződött az ügy. Ez is azt mutatja, hogy nem nekem való a tolakodás. Az azért bánt, hogy nem tudom átadni a tudásomat, pedig talán hasznát lehetne venni. Tavaly jelent meg például angol kiadásban a Titkaim a spanyol megnyitásban című könyvem. Talán szerencsésebb lett volna, ha a magyar sakkozás rendelkezésére bocsáthattám volna. A mai fiatalok túlzottan hisznek a számítógépes felkészülésben. Az alapos munka persze nagyon fontos, annak idején én is többkilónyi jegyzettel jártam a világot, de az alkotó munkát nem pótolhatja a komputer. Aki a fiatalok közül ezt magáévá teszi, az lekörözheti a vetélytársait. Nehéz helyzetben a Veszprém és a Szeged is a Bajnokok Ligájában Mindketten mínusz hétről indulnak Vranjes azt várja, csapatként küzdjön a Veszprém Fotó: MW Örökrangadó az elődöntőben KÉZILABDA Csak hatalmas bravúrral vívhatja ki a továbbjutást a Telekom Veszprém és a MOL-Pick Szeged is a Bajnokok Ligája nyolcaddön tőjében. Mindkét együttesünk hétgólos vereséget szenvedett az első mérkőzésén, ami nem a legjobb előjel a hétvégi visszavágók előtt. „Sírhatunk a történtek miatt, vagy felállhatunk és megváltoztathatjuk azt, ami történt. Az egyetlen út, ami járható, hogy megpróbálunk nyerni saját közönségünk előtt” - szögezte le a veszprémi klub honlapján Ljubomir Vranjes vezetőedző, aki azt várja, hogy játékosai igazi csapatként küzdjenek meg a hátrány ledolgozásáért. Az előző idény BL-bronzérmese a múlt héten csak nyolc percig tudta szorossá tenni az állást a dán Skjern otthonában, a csoportkor alsóházából érkezett ellenfél sima, 32-25-ös győzelmet aratott. Fogy a türelem Veszprémben, a klub vezetősége a közelmúltbeli gyengébb eredmények és a mutatott teljesítmény miatt az évad végéig felfüggesztette a minimálbéren felüli fizetések folyósítását Tizenegy év után újra a fővárosban, a Papp László Budapest Sportarénában rendezik a női kézilabda Magyar Kupa négyes döntőjét. A sorsolás szeszélye folytán már az elődöntőben összecsap a két favorit, a bajnok Győri Audi ETO KC és a tavalyi kupagyőztes FTC-Rail Cargo Hungária. A másik ágon a nyártól alaposan megerősített Siófok ellenfele az Érd lesz az elődöntőben. Előbtí bi még soha nem jutott kupafináléba - legjobb eredménye a 2014-es bronzérem -, utóbbi is csak egyszer, tavalyelőtt, amikor 33-27-re kikapott a Győrtől. A négyes döntő programja: szombat, elődöntők: FTC-Rail Cargo Hungaria-Győri Audi ETO KC 13.00, Siófok-Érd 15.15. Vasárnap, helyosztók: a 3. helyért 14.00, döntő 16.30. Az M4 Sport valamennyi mérkőzést élőben közvetíti. a játékosoknak és a szakmai stáb tagjainak. A játékosok is érzik, kevés lesz az eddig mutatott produkció. Mikler Roland „tökéleteshez közeli” játékot vár a Veszprémtől. „Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, mekkora jelentősége van ennek a meccsnek. Nyilván a továbbjutásunk forog kockán” - tette hozzá a magyar válogatott kapus. Másik kupacsapatunk, a Szeged csak az első félidőben tartotta a lépést a német Kiellel a nyolcaddöntő első meccsen, majd a folytatásban érthetetlen módon leblokkolt, és a végén 29-22-re kikapott, így szinte kilátástalan helyzetből várja a visszavágót. A Bundesliga-csapat ugyanis sokkal erősebbnek tűnik, mint a Veszprém dán ellenfele. A Szeged természetesen nem adja fel, izlandi balszélsője, Stefán Sigurmannsson megfújta a harci kürtöt. „Nagyon jó meccset kell játszanunk. Koncentráltnak kell lennünk hatvan percen át, és megpróbálni minél több góllal nyerni, hogy elérjük a cé-BL-visszavágók Férfi Bajnokok Ligája, a negyeddöntőbejutásért, magyar érdekeltségű visszavágó mérkőzések. Szombat: Telekom Veszprém-Skjern (dán) 17.30 (az első mérkőzésen: 25-32). Tv: 17.00, Sport 1. Vasárnap: MOL-Pick Szeged- Kiel (német) 17.00 (22-29). Tv: 16.30, Sport 1. lunkat, a továbbjutást” - vélekedett a nyáron szerződtetett játékos. Az év elején talpsérüléssel küszködött szlovén beállós, Matej Gaber csatlakozott a kerethez, és vasárnap visszatérhet a pályára. Legutóbb 2012- ben fordult elő, hogy egyetlen magyar csapat sem volt a nyolc között, mivel a Szeged nem jutott tovább a csoportkörből, a Veszprémet pedig a spanyol Ademar León búcsúztatta az egyenes kieséses szakasz első párharcában. Reméljük, nem ismétlődüc meg a hat évvel ezelőtti forgatókönyv. Szilágyi László Tökéleteshez közeli játékot vár Mikler JEGYZET Csoda a szigeten Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Néhány napja kora reggel, enyhén borús, mégis kellemes futóidőben, viszont nyűgösen, fáradtan, kedvetlenül - amatőr létemre? - gyűrtem a kilométereket a Margitszigeten, fejem csurig telve negatív gondolatokkal. Azon „füóztam”, hagyom a francba az egészet, kényelmesen besétálok a Nemzeti Sportuszodába, vagy szégyen ide, szégyen oda, bevárom a 26- os buszt, s azzal „futok” majd vissza... Éppen a Nagyszálló mellett trappoltam, amikor megpillantottam egy kissé bizonytalanul, némileg szögletesen mozgó, anorákjára rikítóan fehér pólót húzó futót. Mivel a tempóm gyorsabb volt az övénél, úgy kalkuláltam, hogy az Árpád hídi kanyarnál érem majd utol... Közelebb érve már jól kivehető volt a trikójának hátára nyomtatott „VAK” felirat. Azon tűnődtem, vajon minek, melyik egyesületnek, klubnak a rövidítése lehet ez? De nem ugrott be semmi. Amikor már csak néhány méterre voltam tőle, az apró betűs részt is ki tudtam silabizálni: „sportoló”. Elsőre nem is fogtam fel mit látok, olvasok... Aztán leesett a tantusz. „Vak sportoló.” Micsoda?! Tényleg itt fűt előttem magányosan, segítő partner nélkül egy ember, aki nem lát? Ilyen nincs, ilyen nem létezhet! És mégis, hiszen a saját szememmel láttam! Borzasztó zavarba jöttem, nem is mertem megszólítani, inkább csendben követtem. Egy húsz év körüli fiatalember hatalmas iramban előzött meg bennünket, majd néhány lépést követően lelassított, s többször visszafordult, mint aki nem hisz a szemének... Én továbbra is a vak sportember közelében maradtam, jobbról biztosítottam, mert ezen a szakaszon viszonylag sűrűn járnak a buszok, teherautók, személygépkocsik. Miután futótársam szerencsésen átért a híd alatt, élesen balra kellett fordulnia, enyhén nekiütközött a korlátnak - ekkor elmosolyodott -, egy pillanatra meg is torpant, de aztán közreműködésem nélkül is ügyesen rátalált a helyes útra, és futott tovább... Az uszodánál bevártam, mert látni szerettem volna a csodát, a nagyszerű vak sportembert. Lassított, néhány pillanatig tétovázott, úgy tűnt, mintha kereste volna a megfelelő irányt Ekkor megszólítottam: „Segíthetek?” „Nem, koszi - válaszolta. - A kanyarnál térek vissza a gumira.” így is tett, majd haladt tovább az Úttörőstadion irányába... Egész nap ez a hihetetlennek tűnő történet járt a fejemben. No, meg az, hogy én időnként milyen apró-cseprő, pitiáner dolgokon tudok órák hosszat mérgelődni, problémázni, miközben...
