Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-27 / 72. szám

2018. MÁRCIUS 27., KEDD A régi, zöld egyenruháról kékre váltanak TOLNA Elismerően szólt a tolnai polgárőrség munkájáról dr. Pi­lisi Gábor r. ezredes a Tolnai Polgárőrség Közhasznú Egye­sület éves közgyűlésén. A szek­szárdi rendőrkapitány jelezte, a polgárőrség, mint a rendőrség szövetségesének munkája nél­kül a hivatásos rendfenntartó szerv nem tudná biztosítani a megfelelő közbiztonságot. Úgy vélte, harmonikus az együtt­működés a tolnai rendőri erők és a polgárőrök között, ez a bűn­­cselekmények csökkenő szá­mában is megmutatkozik. Dr. Szilák Mihály, a polgár­őrség elnöke is eredményes­nek ítélte a civil szervezet tava­lyi működését. Szerinte a leg­nagyobb előrelépés a rendőr­séggel való együttműködés, kö­zös szolgálatteljesítés terén tör­tént, de ugyanez igaz a közterü­let-felügyelővel való közös mun­kára is. Fontos eredményként értékelte a Szomszédok Egymá­sért Mozgalom (SZEM) felélesz­tésére tett sikeres erőfeszítése­iket is. Az elnök beszámolt ró­la, hogy a tolnai polgárőrség ta­valy 240 napon, 2365 órányi (átlag 132 óra/fő) szolgálatot adott. A szervezet legnagyobb Tavaly 240 napon 2365 órányi szolgá­latot adtak problémája a csökkenő-stag­­náló létszám. Jelenleg 18 aktív polgárőr van Tolnán. A polgár­őrség pénzügyi helyzete megfe­lelő, tavaly kb. kétmillió forint­ból gazdálkodhattak, ebből 160 ezer forint maradt is. Ez utóbbi összeget - remélt pályázati tá­mogatással kiegészítve - a ru­házat cseréjére szeretnék fordí­tani: a régi, kifakult zöld színű egyenruha helyett az országos szövetség által bevezetett egy­séges kék ruhával szeretnék el­látni az állományt. Dr. Szilák Mihály megköszönte az anyagi támogatást a helyi önkormány­zatnak és gazdálkodó szerveze­teknek, a családtagoknak pedig a megértést, türelmet. A közgyűlésen idén is elisme­réseket adtak át a polgárőrök­nek. Ezúttal Bánhegyi Tamást, Rikker Józsefnét, Schuck Dez­sőt, Schuck-Orbán Erikát, Szá­­szi Zsoltot és Szilák Henriettét jutalmazták. S. K. 4 MEGYEI KÖRKÉP Eddig 30-40 egyéni és több mint száz csoportos kiállítása volt Varrott és festett képeit is bemutatja Dombóváron Munka mellett csipketerítő­­ket horgolt, nyugdíjba vonu­lása után gobelineket készí­tett, aztán festeni kezdett Pribenszky Alajosné. Már mintegy harminc-negyven egyéni és több mint száz csoportos kiállításon mutat­ta be varrott és festett ké­peit. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZÁRD Édesanyja és nagyanyja is kézimunkázott: hímzéseik, kézi perzsasző­nyegeik sok otthont díszítet­tek Csongrád megyében. Ma­kóról került Szekszárdra Pri­benszky Alajosné, 1972-ben, házasságkötése révén. A KI­­SZÖV-nél, a Festő Ktsz-nél va­lamint a Húsipari Vállalat­nál dolgozott, személyzeti és munkaügyi területen. Nyug­díjba vonulása után, a kilenc­venes évek elején kezdett go­­belinezni. Azt megelőzően fő­ként csipkéket készített. Idő­igényes munka az is - egy szép, horgolt terítő -, de össze se lehet hasonlítani egy var­rott képpel. Egy kisebb, A4-es méretű gobelin tízezer öltés, és ha mindennap foglalkozik vele valaki, akkor is eltart egy hónapig az elkészítése. A na­gyobbak, a negyven-ötven­ezer öltésesek fél év alatt szü­letnek meg. A képalkotó, egy idő után, a tűt ecsetre cserélte. Belé­pett 2002-ben a megye kép­zőművészeinek egyesületébe, a Bárka szalonba, és 2004-től festeni kezdett, a kézimunka­­fonal-forgalmazók bánatára, az akrilfesték-forgalmazók örömére. Főként tájképek és csendéletek kerültek ki a ke­zei közül; a portrékészítés te­rén - azt mondja - még van mit tanulnia. Sok alkotótáborban volt az évek során, ahol hivatásos művészek segítették a látás­mód, a kompozíciótervezés, az ecsetkezelés, a színhasz­nálat tökéletesítésében. Most Pribenszky Alajosné a nyolcvanas években csipkehorgolással kezdte az alkotói munkát Fotók: a szerző felvételei Egy kis gobelintörténet A gobelin, mint szőtt falikár­pit készítésének technikája keletről származik, de nevét az 1662-ben Jean és Philibert Gobelin kelmefestők telkén álló francia királyi kárpitszövő műhelyről kapta. Először Pá­rizs, majd Brüsszel volt a go-Biszák László szekszárdi ön­képző körébe jár, kéthetente. S kikapcsolódásképpen oly­kor varrogat is. Van két meg­kezdett, nagy gobelinje. Eddig mintegy harminc­negyven egyéni és több mint száz csoportos kiállításon lát­hatta a közönség Pribenszky Alajosné (alkotói nevén Pri­benszky Mária) varrott va­lamint festett képeit. Öt évig volt jelen, folyamatosan cse­rélődő anyaggal Hévízen, a belinkészítés legjelentősebb európai központja. A XIX. szá­zadtól egyre elterjedtebbé vált a gépi gobelinszövés és a kézi gobelinhímzés. A legismer­tebb magyar gobelinművész Frenczy Noémi volt (1890- 1957). pénzügyőr üdülőben. (Férje, aki 2004-ben hunyt el, pénz­ügyőr volt.) Most már ke­vés kiállítást vállal. Nehéz­kes a képek szállítása, autója nincs, gyereke, aki segíthet­né, szintén nincs. Tavaly a pa­­lánki iskolában volt egy tárla­ta, az idén Dombóváron lesz, jövőre Bonyhádon. De mind­ezek dacára aktív, termékeny alkotó. Nincs olyan nap, hogy ne tenne hozzá valamit a vi­lághoz. Egy harmincöt-negyvenezer öltéssel készített gobelin Rendhagyó óra RENDHAGYÓ irodalomórát tartott a múlt hét végén a Szekszár­di SZC Vendéglátó Szakképző Iskolájának 12. A osztályában Dar­vas Ferenc. A megyeszékhelyen élő és alkotó író-költő, akit Herczig­­né Márvány Beáta pedagógus mutatott be a közönségnek, beszélt életútjáról, illetve műveivel is megismertette a diákokat. Sz. Á. Fotó: Mártonfai Dénes Keresztutat jártak, csoportszobát díszítettek, tojást festettek Húsvétváró kert az óvodában SZEKSZÁRD A kiscsoportosok tojást festettek, a középsősök és a nagycsoportosok húsvét­váró kertet építettek, mely­ben a gólyától a nyusziig, a barkaágtól Krisztus kereszt­jéig mindennek jutott hely. így várják az ünnepet a kato­likus óvodások. A Szent Rita nevét viselő szekszárdi intéz­mény vezetője, Szilyné Simon Ágnes elmondta azt is, hogy a nagyböjt ideje alatt, min­den pénteken végigjárták a gyerekekkel Jézus keresztút­­ját. A saját készítésű stációké-Sleket a folyosón helyezték el. gy ismerhették meg a szen­vedéstörténetet a kicsik. Az óvónők törekvése, hogy segítsék őket a keresztény ér­tékek felismerésében, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Foglalkoztak tojásfestéssel is az óvodások. A bonyolult mintákat - korukból adódó­an - még mellőzik. Vagy egy­színűeket készítenek, vagy olyanokat, melyeknél a tojás­héjra rögzített levél vagy vi­rág adja a díszítést, miután egy nejlonharisnyába helyez­ve, hagymalében megfőzik. (A tojás sötétbarnás árnyala­tot kap, a levél alatt világos marad a héj.) Egyedi ajándé­kok születhetnek így. W. G. Közös munkával készült el a húsvétváró kert A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents