Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-26 / 71. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ Nagy Mariann előadása a lehető legrosszabb következménnyel járó politikáról Ábrándkép a harmincmillió lakosú magyar birodalomról Nagy Mariann a régiós együttműködésben látna megoldást SZEKSZÁRD Volt egy korsza­kunk, mely az 1913-ban ösz­­szegzett 23 milliárd korona, földérték nélküli nemzeti va­gyon háromnegyedét hoz­ta létre. Az 1867 és 1918 közötti, úgynevezett dualiz­musról van szó. A mindmá­ig legtovább fennállt alkot­mányos éra azonban képte­len volt megnyugtatóan ke­zelni a nemzetiségi kérdést: az elhibázott politika is hoz­zájárult az 1920-as triano­ni országcsonkításhoz. Er­ről a politikáról tartott elő­adást a Wosinsky Mór Mú­zeumban Nagy Mariann tör­ténész, egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, aki in­terjút adott lapunknak. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Mennyire ismerte fel a kora­beli magyar vezetés azt, amit mi utólag már tudunk, jele­sül, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása létkérdés az ország számára?- Többen felismerték már akkor is, hogy létkérdésről van szó. Közéjük tartozik pél­dául a reformkori nagy libe­rális nemzedék két vezető személyisége, Eötvös József és Deák Ferenc. De a kor va­lamennyi liberális politiku­sához hasonlóan, ők is ab­ban hittek, hogy a nemzetisé­gi kérdés pár évtizeden belül meg fog oldódni, tudniillik a románok, szlovákok, szerbek és más idegenajkú népcsopor­tok beolvadnak a magyarság­ba. Azt is meggyőződéssel val­lották, hogy Magyarországon egyetlen politikai nemzet van- a magyar nemzet. A többiek más nyelven beszélő magya­rok. Az 1880-as évektől pe­dig a magyar politika, a füg­getlenségiek nyomására a li­berális eszmék egy részét fel­áldozta a nacionalizmus oltá­rán, ennek egyik kivetülése­­ként megszületett a harminc­milliós magyar birodalom áb­rándképe - válaszolta Nagy Mariann.- A korabeli vezetés nemzeti­ségi politikája mennyiben volt engedékeny, avagy mennyiben volt hajlíthatatlan?- Az 1868-as nemzetisé­gi törvény szellemiségét még jobbára Eötvös József és Deák Ferenc liberális nézetei hat­ják át, bár két fontos kérdés­ben engedményt tettek a ke­vésbé liberális nézeteket kö­vetők számára. A közigazga­táson belül a megyei szint, le­hetett a megye akár kéthar­mados többségben nemzetisé­gi, nem határozhatta meg a sa­ját nyelvét; a hivatalokban pe­dig a magyar tisztviselőknek nem kellett beszélniük a túl­nyomórészt nemzetiségek lak­ta vidék nyelvét. Ez a két té­nyező volt a nemzetiségek ál­landó „fájdalompontja” amel­lett, hogy az állam nem létesí­tett nem magyar nyelvű elemi iskolákat, sem pedig középis­kolákat, holott a nemzetiségi törvény szerint még ez utóbbi is „lehetőségig” feladata lett volna. A nemzetiségi törvény be nem tartására nem léteztek szankciók. Mindezt csak tetéz­ték az olyan, sérelmeket okozó rendeletek, mint amit Bánffy Dezső, Szolnok-Doboka me­gye főispánja - 1895-ben mi­niszterelnök - hozott. A ren­delet szerint, minden doku­mentumban csakis magyarra fordított keresztnév szerepel­het. Ugyanakkor a több mint 80 százalékban nemzetiségi Sáros megyében még a Mil­lennium idején is minden ele­mi iskolában anyanyelven ta­nultak a gyerekek.- Ezzel együtt több magyar po­litikus is úgy vélte, hogy a nem­zetiségek követeléseinek telje­sítésével óhatatlanul megkez­dődne Magyarország területi egységének megbomlása.- Amennyiben az orszá­gon belül létre is jöttek volna nemzetiségi jellegű, belső au­tonóm egységek, az akkor sem jelentette volna ezen terüle­tek kiválását. Ha megnézzük a Habsburg-barát Frantisek Palacky cseh politikus etnikai alapú föderációs tervét, akkor azt nyugtázhatjuk, hogy az ő elképzelése szerinti biroda­lom-átalakítás, bár területi veszteséget okozott volna, de etnikai értelemben igazságo­sabb lett volna, mint Trianon.- De ez a lehetséges föderá­ció már a maga idejében is el­viselhetetlen volt a magyar elit számára.- A magyar elit valóban nem nézett szembe azzal a ténnyel, hogy például a Duna, Győrtől Esztergomig terjedő szakasza fölött 100-120 kilo­méterrel már szlovák nyelvű a lakosság. Erdély pedig hatvan százalékban román többségű.- Ebben a sérelmektől telített, folyamatos követelésektől han­gos, lázas helyzetben lehetett volna olyan politikát érvényesí­teni, mely megtartotta volna a történelmi Magyarország nem­zetiségek lakta területeit? Fotó: Mártonfai Dénes- Deák Ferenc tudomásul vette a realitásokat és azok­ból indult ki. Miután 1871-ben elhunyt, egyre inkább a míto­szokba menekülés, az érzelmi politizálás vált jellemzővé Ma­gyarországon. De nem a Ma­gyar Királyság volt a kulcskér­dés nemzetiségi vonatkozás­ban, hanem az egész Osztrák- Magyar Monarchia. Ez az ál­lamalakulat - korábban Habs­burg Birodalom néven - több megrázkódtatást is átvészelt a XIX században. Gondoljunk csak a napóleoni háborúkra, az 1848/49-es forradalmakra, vagy az olasz és német egység létrejöttének következtében elszenvedett vereségekre, te­rületvesztésekre. Ezen esetek­ben a birodalom képes volt né­mi belső megújulásra. Később viszont már sem az uralkodó és közvetlen környezete, sem a magyar politikai elit nem volt képes átlépni saját árnyékát. Ezért a monarchia átalakítá­sa elmaradt, ez pedig tragikus következményekkel járt a ma­gyarságra nézve.- Mivel 1920-tól a magyarság közel egyharmada kényszerült elnyomással járó, tartós nem­zetiségi létre. Véleménye sze­rint távlatilag milyen sors vár a határokon túli magyarságra? Tekintettel arra a globalizáló­dó világra, mely mindent igyek­szik egységesíteni.- Globalizálódás már lé­tezett a XVI. századtól, ami­kor is a tengeri kereskedelem földrészek közötti jelleget öl­tött. A XIX. század pedig a vi­lágot átfogó gyarmatbirodal­maival teljes gőzerővel a glo­balizáció időszaka. Tehát én nem tartom ezt a jelenséget feltétlenül nemzetiség sor­vasztó hatásúnak. A rend­szerváltás idején személy sze­rint bíztam abban, hogy sok­kal nagyobb lesz a határon túli magyarság megmaradá­sának esélye, mint korábban bármikor. Hiszen a határokon átnyúló gazdasági régiók, me­lyek hajdani történelmi régi­ók is egyúttal, képesek lenné­nek a kisebbségi magyarság megerősödését szolgáló fejlő­dést produkálni. Nem beszél­ve arról, hogy ezzel egyszerre nyernének a hátrányos hely­zetű, munkahelyek nélküli magyar határmenti térségek is. Nyilván lenne lemorzsoló­dás is, de ezzel párhuzamo­san gyarapodás is. Úgy tűnik azonban, mintha nem min­dig lenne kifizetődő ez a régi­ós együttműködés, adott eset­ben több a „hozadéka” a sérel­­mi politikának. HIRDETÉS HÚSVETRA SZERETETTEL! 20,1.8. ÁPRILIS 8. Iö:r MM pmmimm JEGYÁR: 2200 FT ELŐFIZETŐI HŰSEGET MOST MEGKÖSZÖNJÜK! TOLNAI NÉPÚJSÁG ELŐFIZETŐINK 50% KEDVEZMÉNNYEL, 1100 FT-ÉRT VÁSÁROLHATJÁK MEG A BELÉPŐJEGYET! PW* t JEGYEK KAPHATOK: • TOLNAI NÉPÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE: SZEKSZÁRD, LISZT F. TÉR 3. vyww.teol.hu Saját készítésű húsvéti díszeket készítettek Jól ment az alkotás BÁTASZÉK Új kézmíves mű­hely-sorozatot indított a Báta­­székért Marketing NKft. a Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház­ban. Havonta hívja össze Bé­­da Anita, a Pávani Kézmíves műhely vezetője az alkotni vá­gyó kicsiket és nagyokat, ahol egy-egy ünnepkörhöz kapcso­lódva kreatív használati és dísztárgyakat készítenek. A héten húsvéti dekorációkat, ajtódíszt állítottak össze. A szükséges alapanyagokat Bé­­da Anita vitte magával, mely­ből ki-ki ízlése szerint, kis se­gítséggel alkotott maradan­dót. Több mint húszán vettek részt a foglalkozáson. M. I. Készülnek a húsvéti díszek a foglalkozáson Fotó: Ócsai Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents