Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-22 / 68. szám

2018. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Bernd Storck megszerette a magyarokat, és nyitott az új kihívásra JEGYZET Bernd Storckot március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a Parlamentben Fotó: MTI Andy Möllerrel ellentétben Bernd Storck nem kommen­tálja Georges Leekens kine­vezését, de már találkozott, sőt, baráti hangvételű meg­beszélést folytatott az utód­jával. A március 15-én a Ma­gyar Érdemrend középke­resztje kitüntetéssel díjazott szakember fájlalja, hogy az MLSZ nem tartott ki a fiatal­szabály mellett. Storck elő­ször adott interjút a magyar sajtónak a távozása óta, a jö­vőjét illetően sejtelmesen je­gyezte meg, hogy a futball­ban bármi megtörténhet. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Kis csúszással két évvel az Európa-bajnokság után jelen­tős állami kitüntetéssel ismer­ték el az érdemeit. Nem késő?- Hatalmas megtiszteltetés­nek tartom a magas állami ki­tüntetést. Soha nem felejtem el, amikor Csányi Sándor el­nök úr 2015-ben megadta ne­kem a lehetőséget, hogy meg­valósíthassam a saját elkép­zeléseimet. Úgy érzem, meg­háláltuk a bizalmat. Ami az időzítést illeti: sohasem késő. A vb-selejtezőkön is ugyan­olyan sikeresek szerettünk volna lenni, mint korábban. Persze több objektív oka van annak, hogy ez nem sikerült.- Mire gondol?- Például arra, hogy az Eb előtt több hetet készülhettünk együtt, míg a vb-selejtezők előtt ugyanerre csak pár na­punk volt. A feltörekvő fiatal játékosok, Sallai Roland, Kal­már Zsolt kétségkívül tehetsé­gesek, de nemzetközi szinten még egy alacsonyabb színvo­nalat képviselő válogatott el­len sem versenyképesek. Kal­már megfordult több klubban, Sopron KOSÁRLABDA Vasárnapra ígér­te a FIBA a döntést, aztán még­sem hozta meg. A Nemzetkö­zi Kosárlabda-szövetség múlt péntekig adott határidőt arra, hogy a legrangosabb női soro­zat, az Euroliga négyes dön­tőjének rendezésére a négy résztvevő pályázzon. A Sop­ron Basket egy hete, szerda este vitte véghez a hatalmas bravúrt, a török Fenerbahge legyőzésével bejutott a Final Fourba, majd a klub vezetése tett lépéseket a pályázat lehe­tőségéért, ám a pénteki határ­időig nem látott esélyt a szük­séges egy-másfél millió euró előteremtésére. A másik há­rom résztvevő, az orosz Jeka­­tyerinburg és Kurszk, vala­mint a török Yakin Dogu állí­tólag előrukkolt különféle el­képzelésekkel, a FIBA azon­ban várt. Tegnapig. Ekkor robbant a hír: a FIBA megkereste a Ma­gyar Kosárlabdázók Orszá­gos Szövetségét, jelezve, hogy szeretné, ha Sopron lenne a sportág legjelentősebb klub­eseményének a házigazdája, de nem tudta kiharcolni a he­lyét egy Bundesliga-csapat­­ban. Az ő példája is azt mu­tatja, hogy nem lehet hirtelen, drasztikusan fiatalítani, ezt lé­pésről lépésre kell megtenni.- Visszatekintve a magyaror­szági karrierjére a pozitívumok vagy a negatívumok vannak többségben?- Összességében a pozitívu­mok. Hatalmas munkát végez­tünk a stábommal, és meggyő­ződésem, hogy sikerült inno­vatív ötletekkel segítenünk a magyar labdarúgást. Sajnos azóta az MLSZ visszalépett a fiatal játékosok szerepelte­tése ügyében. Hamarosan a klubok döntik el, élnek-e ez­zel a lehetőséggel vagy sem. Magyarországon fantaszti­kus akadémiák vannak, csak a fiatal játékosok képzésében kellene előrelépni. Ugyanak­kor remek lehetőség, hogy az MLSZ elnöke, Csányi Sándor az MKOSZ ezt követően inten­zíven egyeztetni kezdett, és végül megkapta a kormány­zati támogatást, amelynek köszönhetően a szövetség, a klub és Sopron városa össze­fogásával valósággá válhat az újabb álom. A felsoroltak kép­a FIFA alelnökeként több új fejlesztési elképzeléssel talál­kozhat, mert ebből a magyar labdarúgás profitál.- Tervezi, hogy visszatér a ma­gyar futball vérkeringésébe?- Nem tudom, mit hoz a jövő. A futballban bármi megtörtén­het. Én szeretem Magyaror­szágot, kedvelem az embere­ket... Meglátjuk, hogy alakul.- Nemrég láttuk a Groupama Arénában. Hogy tetszett a Fe­rencváros-Honvéd-mérkőzés?- Sőt, a Videoton-Vasas­­meccsen is kint voltam. Azon a hétvégén több magyarországi barátomat is meglátogattam, és jó volt látni, hogy a hosszú­ra nyúlt téli szünet után nem volt rossz a színvonal.- Felbukkant a neve a Vasas­nál, most arról pletykálnak, hogy ön váltja Pintér Attilát Felcsúton. Van ennek alapja? viselői tegnap délután alá is írták a rendezésről szóló szer­ződést Kamii Novákkal, a FI­BA európai szekciójának igaz­gatójával.- Sopron komoly kosár­labdamúlttal büszkélkedhet, 2015-ben a női Európa-bajnok­- Ezek spekulációk, én sen­kivel sem beszéltem. Pintér Attila csapata tavaly még a másodosztályban szerepelt, az első év az élvonalban so­sem könnyű, de biztosan min­dent megpróbál azért, hogy si­kerrel vegye az akadályokat.- Nézzük a válogatottat! Ko­rábbi segítőjét, Andy Möllert meglepte Georges Leekens ki­nevezése.- Ez Andreas véleménye. Ez Csányi úr döntése, nem az én dolgom véleményezni.- Beszélt Leekensszel?- Néhány hete volt egy konst­ruktív, határozottan baráti hangvételű megbeszélésünk.- Az új kapitány 37 tagú bő keretet hirdetett, s közülük Otigba Kenneth kivételével szinte mindegyik játékossal dolgozott együtt. Ez igazolja a korábbi döntéseit? ság egyik helyszíneként, majd több utánpótlás-kontinenstor­­na rendezésével is bizonyítot­ta alkalmasságát - mondta az aláírás után Kamii Novák. - Az eddigi kiváló tapasztala­tok és az MKOSZ támogatá­sa alapján biztos vagyok ben­ne, hogy sikeres, jól szervezett Final Four előtt állunk. A négyes döntő időpontja április 20-22., és a magyar bajnok az elődöntőben a Yakin Dogu ellen lép pályára, a két orosz együttes pedig egymás ellen játszik majd.- A Sopron Basket sikere az elmúlt évtized legnagyobb eredménye a magyar klub­kosárlabdában - jelentette ki Szalay Ferenc, az MKOSZ el­nöke. - Számunkra természe­tes, hogy mindenben segít­jük a klubot és a várost, va­lamint köszönjük a kormány­nak, hogy felismerve az ese­mény jelentőségét a rendezés mögé állt. A soproni női kosárlabda „lelke”, a klub ügyvezető igaz­gatója, Török Zoltán első sza­vai is a háláról szóltak:- Erre nem nekem kell vá­laszolnom.- A Leekens-éra a Kazahsztán elleni mérkőzéssel kezdődik. Ön dolgozott nálunk és a pén­teki ellenfélnél is. Milyen em­lékeket őriz Kazahsztánról? Mit tippel, hogyan alakul a Kazahsztán elleni mécs­esünk?- A Kajrat Almatinál, majd az U21-es és a felnőttválo­gatottnál is dolgoztam. Volt olyan, amikor egy nap három csapatnak tartottam edzést, a szövetség főtitkára jelez­te, hogy ezzel nincs is semmi probléma... Ebből is láthatja, hogy nem volt egy könnyű időszak. Kazahsztán klub­szinten előrelépett, több ide­genlégióst foglalkoztatnak a klubok, és láthatjuk az ered­ményt, a BL-ben és az EL-ben játszanak. Kíváncsi vagyok rá, mire lesz képes a magyar válogatott a kazahok ellen.- Nagyon büszke vagyok, hogy az idén az európai klub­kosárlabda fővárosa lehetünk, köszönjük a FIBA, a kormány, a szövetség és a város támo­gatását. Mindent elkövetünk, hogy emlékezetes és sikeres legyen a Final Four a pályán és azon kívül is. A nőknél 1997 óta dől el az Euroliga sorsa négyes döntő­ben, és eddig csak egyszer volt magyar házigazda: 2004-ben Pécs rendezhette meg a Final Fourt. A soproni csarnokba alapesetben mintegy kétezren férnek be, de a Novomatic Aré­na lelátója bővíthető, ahogy az három éve, az Európa-bajnok­­ságon is történt. Az Euroliga mostani kiírásában a Sopron Basket csak három csapattól, az orosz Kurszktól, a cseh USK Prahától és a negyeddöntő el­ső meccsén a Fenerbahgétől kapott ki hazai pályán, az ösz­­szes többi mérkőzését meg­nyerte. A pályán elért bravúrt egy másik követte a tárgyalóasztal­nál - és a sor folytatható április 20-22-én. Pajor-Gyulai László Győzött a tél a játék felett K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Reggel kinéztem az abla­kon, s a szakadatlan hóesés láttán az első gondolatom az volt: valószínűleg lőttek a délutáni futballmeccs­nek. Pedig nemcsak a szur­kolók, mi, újságírók is elő­re dörzsöltük a kezünket, hiszen Baranyában min­den futballszerető kíváncsi arra, mire megy egymással a Kozármisleny és a PMFC. Az utóbbi hetekben so­kadj ára járunk így. Mint­ha ki akarna babrálni a tél a sportággal. Persze, mikor várjuk a havat, a hideget, ha nem ilyenkor, de mégis, valahogy rendre úgy jön ki, hogy a hétvégi mécs­esek előtt egy nappal kö­szönt be a pocsék idő, vagy éppen most, a szerdai der­bi előtt jön meg Baranyába a következő adag fehér le­pel. Emiatt aztán a szövet­ség munkatársainak las­san kihullik a hajuk, annyi meccs maradt el az utóbbi időszakban, hogy alig győ­zik számon tartani, melyi­ket mikor és hol pótolják. S persze a játékvezetők sincsenek irigylésre mél­tó helyzetben. Nagy rajtuk a nyomás, elvégre az opti­mális az lenne, ha a mér­kőzések többsége lemenne a tervezett időpontban. De persze mérlegelniük kell, megéri-e, szabad-e a pá­lyára küldeni a csapatokat. Evek, évtizedek óta a szur­kolók agyába égett kép, hogy kijön a bíró a latyak­ba, leejti egyszer-kétszer a labdát, aztán ha nem pattan fel, csak beletoccsan a sár­ba, s ott ragad, akkor nem lesz meccs. Nem így van ez. Az első és legfontosabb szempont mindig az, hogy sérülésveszélyes-e a já­téktér. Mindegy, van-e raj­ta méretes pocsolya vagy nincs, lehet-e passzolni vagy sem, a játékvezetőnek először is a futballisták testi épségére kell figyel­nie - nincs olyan futball­meccs, amelyik megérne egy-két szárkapocscsonttö­­rést. Emellett a sporiknak tisztában kell lenniük a já­ték szellemével is: ergo le­hetőség szerint futballnak kell lennie a pályán, nem iszapbirkózásnak, sárda­­gasztásnak, erőlködésnek, esésnek-kelésnek. Elvégre a szurkolók a játékra, a jó játékra vevők, s az edzők sem azért készítik fel a csa­patukat technikailag, takti­kailag, hogy aztán egy ra­­maty pályán ebből semmit se kapjanak vissza, s telje­sen más erények alapján dőljön el, kié lesz a három pont. Azóta is folyamatosan szakad a hó. Hiába szug­­geráltam a fenti nagy szür­keséget, nem történt sem­mi változás, s nagyon úgy tűnik, néhány órán át nem is áll el a hóesés. Úgyhogy futball-láz ide vagy oda, lassan be kell látnom, nem lesz meccs Mislenyben, ez a találkozó is elmarad. Jobb is ez így: futballról ugyanis szó sem lehetne. A női kosarasok pályán elért bravúrját egy másik követte a tárgyalóasztalnál rendezheti a Final Fourt Újra ünnep lehet Sopronban Fotó: Koncz György

Next

/
Thumbnails
Contents