Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-17 / 64. szám

2018. MÁRCIUS 17., SZOMBAT fi MEGYEI KÖRKÉP Faddról indult, Mallorcán él, bejárta Peru és Costa Rica vadregényes tájait „Időnként kibukkant egy-egy pikkelyes krokodilfej a vízből” Falusi lány. így jellemez­te önmagát Horváth Sza­bó Éva, aki Faddon töltötte gyermek- és ifjúkorát. Ami­kor a közeli Tolna gimnáziu­mába iratkozott, némi szo­rongással töltötte el a vá­rossal, mint új helyszín­nel való találkozás. Éva ma a Baleár-szigeteken, azon belül Mallorcán, Portoco­­lom városában él és csak úgy „mellékesen” bejárta Dél-Amerika néhány külön­leges vidékét. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu A nagy változást egy találko­zás okozta életében. Szlovéniá­ban, egy vadvízi kajakozáson is­merkedett meg párjával, Lász­lóval, aki éppen akkoriban ka­pott munkát Mallorcán. Éva ve­le tartott a Földközi-tengeri spa­nyol szigetre, ahol egy különle­ges világ fogadta, kék tengerrel, romantikus öblökkel, fehér ho­mokkal és zöld pálmafákkal.- Az első időkben Cala d’Or településen éltünk, hamarosan én is el tudtam helyezkedni fel­szolgálóként - kezdte történetét Horváth Szabó Éva. - Eltelt há­rom év, közben oda-vissza be­jártuk a szigetcsoportot, Mal-Az esőerdők birodalmában egy hónapon át tanulmányozhatta a krokodilokat lorcát megismertük a földről, a vízből, a levegőből. Egyik nap éppen a nappalinkban ültünk, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megkérdeztem páro­mat: nem megyünk el Peruba? - Jó, menjünk! - vágta rá. Hogy miért éppen Peru? Éva rövidre zárja a találgatást: - Ha már álmodunk, akkor álmod­junk nagyot! De azt azért hoz­zátette, hogy az ősi inka kultú­ra régóta érdekelte, Machu Pic­­chu romvárosát mindig is lát­ni szerette volna a saját szemé­vel. - Valóban lenyűgöző érzés volt ott állni az Andok fennsík­ján és letekinteni az időtlensé­get sugalló romokra. A két hónapos, bakancsos-há­tizsákos túra természetesen számos egyéb élménnyel is szolgált. Néha kellemetlennel is. - Arról már korábban tudo­mást szereztünk, hogy a közbiz­tonság gyenge lábakon áll Peru­ban, mint általában Dél-Ameri­­kában. Nekünk szerencsénk volt, annak ellenére, hogy sok: szór éjszaka utaztunk, holott a lelkünkre kötötték, hogy ilyes­mit semmi esetre se tegyünk. Jellemző példa, hogy Peruban a buszok megállításának és az utasok kirablásának megelőzé­se érdekében az összes felszálló arcát videokamera rögzíti... A páros kalandvágyó termé­szetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Machu Picchu bejáratánál, mikor a turisták el-Mhbbíhsh Bm Örömmámor. Horváth Szabó Éva Machu Picchu inka romvárosánál Fotók: Eles László Cösta Rica háborítatlan tengerpartján megpihentek egy kicsit párjával, Lászlóval • Horváth Szabó Éva Peruban, a Titicaca-tó, háttérben egy mesterséges, úszó szigettel Peru, Mayabomba, itt is akad őserdő, gyors patakokkal indultak jobbra, akkor ők elka­nyarodtak balra. Megérte.- Felfelé haladva az egész kör­nyéket gomolygó pára és köd borította - idézte fel a külön­leges látványt Horváth Szabó Éva. - Azután egyszer, a felhők felett elénk bukkant a nap és ve­rőfényben csillogtak a hegyor­mok... Mindezt megtoldottuk a Colca kanyon hat napon át tartó felfedezésével, illetve egy má­sik, négy napos túrával, ami­kor is átkeltünk egy 4750 mé­ter magas hágón, a Punta Un­­ion-on. A Colca kanyonban tör­tént velünk, hogy egyik este a sátrunkban pihenve tompa puf­fanásokat hallottunk. Valakik, valahonnan kövekkel dobál­ták szálláshelyünket. Egész éj­szaka ügyeletet tartottunk, fel­készültünk a legrosszabbra, de szerencsére más nem történt. Legalábbis Peruban. Merthogy a hazaérkezést követő éjszaka, már Faddon, Évát váratlanul le­verte lábáról egy betegség. Az a vírus a dél-amerikai ország fő­városában - Limá­ban - eltöltött utol­só napon, egy hos­tel csapvízéből ke­rült a szervezetébe, fogmosás közben. Egy hetes hányás, hasmenés, lázas ál­lapot és két nap kór­ház lett a vége. Ez ózonban nem szegte ked­vét a faddi fiatalnak, aki ekkor már újabb kalandtúrákon tör­te a fejét. Szintén párjával, gya­log végigjárta az El Camino za­rándokutat a franciaországi Sa­­int-Jean-Pied-de-Port-tól a spa­nyolországi Santiago de Com­­posteláig, 32 nap, 840 kilomé­ternyi táv. Majd egy újabb hir­telen ötlet hatására Costa Ricát választotta úti célnak. Ez az or­szág Közép-Amerika trópusi te­rületén található. Itt, az esőer­dők birodalmában egy hóna­pon át egészen közelről tanul­mányozhatta a krokodilokat - avagy kajmánokat -, valamint a mérges kígyókat is.- Párommal együtt kajakoz­tunk egy nyugodt, háborítatlan folyón, ahol a víztükörből időn­ként kibukkant egy-egy pikke­lyes krokodilfej. Nem azokról az óriás méretű hüllőkről van szó, hanem a jóval kisebbek­ről - tette hozzá megnyugta­tásként. - Az igazán nagyokat egy hídról néztük meg, amint éppen a parton sütkéreztek. De nem ez az állat tette rám a leg­nagyobb hatást, hanem a ko­libri. Ez a kisujjnyi madár ké­pes egy helyben tartani magát repülés közben, így szívja ki a nektárt a virágokból. A páros az ország mindkét tengerpartjára eljutott, mivel az Atlanti-óceántól átvágták magukat a Csendes-óceánig. Leírhatatlanul szép helyeken jártak, de azért Éva hozzátette: Mallorca olyan különleges he­lyet foglal el a szívében, hogy még Costa Rica vadregényes vi­lága sem tudta felülmúlni azt. Önkiteljesítése újabb állomá­saként két éve elvégzett egy ae­robic edzői tanfolyamot és még ugyanebben az évben barátnő­jével végigjárta a Camino Por­­tugest is - 21 nap, 620 km. Ta­valy nyáron egy régi álmát való­sította meg, elkezdett teniszez­ni egy profi edző irányításával. Emellett hobbiként belekóstolt a futás­ba is. - Bár nem ál­líthatom, hogy sze­retek futni, mégis, tavaly októberben teljesítettem életem első félmaratonját Pálmában, aztán még egyet Siófokon. Erre büszke vagyok! A legutóbbi, területileg is ki­­terjedtebb kirándulást az Azo­­ri-szigetek, Madeira, Dél-Por­­tugália túra jelentette. Azt gon­dolhatnánk, hogy Dél- és Kö­zép-Amerika után ez már csak egy rutin feladat volt. Az öt he­tes utazás azonban merőben más volt, mint az összes koráb­bi, hiszen Éva ezúttal teljesen egyedül vágott neki. így is fe­lejthetetlenre sikeredett. A következő nagy kaland is­mét Mallorcán vár Éváékra, mi­után egy kajakos, vállalkozás beindításán fáradoznak. Lász­ló ezt a sportot űzte versenysze­rűen, a mai napig ez a hobbija. Kajaktúrákat szerveznek majd, hogy más is megtapasztalhas­sa azt a sok csodát, amit ők már számtalanszor átéltek. Nos, Horváth Szabó Éva, az egykori falusi lány valóban messzire ju­tott, és nemcsak térben. Az egész környéket gomolygó pára és köd borította

Next

/
Thumbnails
Contents