Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-08 / 57. szám

2018. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A PSG-nek pillanatnyi esélye sem volt a Real Madrid ellen Összezúzott párizsi álmok Ronaldo (balról a második) fejes gólja. CR7 a legutóbbi 13 BL-meccsén 22 találatot szerzett Fotó: AFP Bár istenigazából maguk a párizsiak sem bíztak abban, hogy a sérült Neymar nélkül képes lehet visszakapasz­kodni a PSG abból a gödör­ből, ahová a három héttel ezelőtti, madridi 3-1-es ve­reséggel navigálta magát, mégis mellbevágó volt az a magabiztosság, ahogy a ti­zenkétszeres BEK/BL-győz­­tes címvédő Real eltakarí­totta az útból a földkerekség leggazdagabb futballklubját. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A 2007-es ameri­kai thriller (Nem vénnek va­ló vidék) parafrázisával üzen­te a Real Madrid a PSG-nek: a Bajnokok Ligája egyenes ki­eséses szakasza nem az újgaz­dagoknak, a frissen felkapasz­kodott parvenüknek való te­rep. A rosszmájúak által kata­ri nagykövetségnek is csúfolt Paris Sainjt-Germain ezúttal sem tudta átrágni magát a Baj­nokok Ligája nyolcaddöntőjén. Tavaly ilyenkor történelmi lép­tékű összeroppanás (1-6) kö­vette a Barcelona ellen a Pare des Princes-ben aratott 4-0-s győzelmet, idén még csodára sem volt szüksége a címvédő Real Madridnak ahhoz, hogy laza kettős győzelemmel, 5-2- es összesítéssel eltakarítsa az útból azt a csapatot, amelynek megerősítésére hét év leforgá­sa aíatt kereken egymilliárd eurót (315 milliárd forint, ha­zánk nemzeti össztermékének mintegy egyszázada) költött a katari állam képviseletében Nasszer al-Kelaifi klubelnök. Az az Al-Kelaifi, aki kedd éj­jel, az újabb vereség és kiesés felett érzett elkeseredésében olyan semmitmondó nyilatko­zatot adott, amely bármely ma­gyar NB I-es edzőnek a becsüle­tére vált volna: „Óriási csalódás ez Párizs, a klub, a játékosok és a szurkolók számára. Hosszú munka eredménye megnyerni a Bajnokok Ligáját, jó úton já­runk. Nincs itt az ideje, hogy változtatásokról beszéljünk, hiszünk a játékosainkban, to­vább dolgozunk a drukkerein­kért, akik ezúttal is mellettünk álltak. Megyünk tovább.” Mennek tovább, de nagyon úgy néz ki, ez az út a szaka­dékba vezet. Unai Emery, a baszk edző sorsa megpecséte­lődött, az ő nyilatkozata veteké szik semmitmondásban a fő­­nökéével: „Nincs más válasz­tásunk, most már a Ligue 1-re és a Francia Kupára kell kon­centrálnunk.” A szoba-hőmérsékletű fran­cia bajnokság azonban a leg­kisebb erőfeszítést sem kíván­ja meg a PSG-től, elég annak a négy bajnoki meccsnek az ösz­­szesített gólkülönbségét ideír­ni, amelyet a PSG a madridi 3-1- es vereség óta megnyert: 12-3. Az igazi tragédia azonban an­nak a 222 millió eurónak a ki­dobása az ablakon, amelyet azért fordítottak Neymar meg­vásárlására tavaly nyáron, hogy a brazillal megnyerjék a BL-t. Neymar megsérült, nem tudott játszani, s mindenki biz­tosra veszi, hogy az idény vé­gén Madridba szerződik. A keddi meccsen pillanat­nyi esélye sem volt a PSG-nek. Ronaldo pazar gólt fejelt Lu­cas Vázquez beadásából, a má­sodik madridi találat Casemi­­ro megpattanó lövéséből szüle­tett, és Verratti kiállítása a 65. percben végleg megpecsételte a vendéglátó sorsát. Az egyet­len hazai gólt ugyanolyan máz­lival pattintotta be Cavani Key­­lor Navas hálójába, ahogy há­rom héttel korábban Ronal­do Areoláéba. CR7 BL-terme­­lékenysége felülmúlhatatlan: utóbbi 13 BL-meccsén 22 gólt szerzett. Az Anfield Roadon nem is kellett volna lejátszani a Liver­­pool-Porto-mérkőzést a portu­gáliai 5-0-s Vörösök-győzelem után. A 0-0-t legjobb lenne elfe­lejteni. Mindenesetre a közön­ség megtapsolta az élete min­den bizonnyal utolsó BL-mecs­­csén védő Iker Casillast, a Porto kapusát, aki tizenkilenc évvel ezelőtt debütált a sorozatban, amikor John Toshack beállítot­ta a Real Madrid Olympiakosz elleni összecsapásán. BL-nyolcaddöntő, visszavágók: PSG-Real Madrid 1-2 (össze­sítésben 2-5), Liverpool-Por­to 0-0 (összesítésben 5-0). A tegnapi találkozók - Man­chester City-Basel, Totten­ham-Juventus - lapzárta után értek véget. Botka Endre már túltette magát a rosszindulatú megjegyzéseken Fegyelem kell, nem elég csak izzadni Botka Endre alapember lett a listavezető Ferencváros védelmében Fotó: MTI LABDARÚGÁS A Ferencváros csapatának védője, Botka End­re profi módon teszi a dolgát az edzéseken, és a kitartásá­nak is köszönhető, hogy a baj­nokságban csupán egyszer hiányzott a kezdőcsapatból, akkor is eltiltás miatt.- Alig több mint egy éve viha­ros körülmények között fogad­ta el a Ferencváros ajánlatát, hiszen döntésével magára zú­dította a Honvéd-szurkolók ha­ragját. Tizennégy hónap eltel­tével hogyan tekint vissza az eltelt időszakra?- Pontosan az történt, ami­re számítottam. A Ferenc­városnál olyan körülmények közé kerültem, amilyenekről korábban csak álmodoztam, és elsősorban nem a gyakor­latok minőségére, intenzitásá­ra gondolok, hanem a csapatot körülvevő profizmusra. Edze­ni, készülni, küzdeni úgy kell, mint a Honvédban, ezen a té­ren nem ért különösebb meg­lepetés, ám az újdonság volt, hogy a Fradiban legalább any­­nyian dolgoznak a csapatért, mint amennyi labdarúgó ta­lálható a keretben. Minden adva van a minőségi munká­hoz, a pályák, a korszerű tech­nikai berendezések, a mérő­műszerek, az orvosi és reha­bilitációs stáb. Egy éve lelki­leg felkészültem a váltásra, hiszen pontosan tudtam, ko­rábban milyen indulatokat ge­nerált, ha valaki a Honvédből a Ferencvároshoz vagy éppen a Fradiból az Újpesthez szer­ződött. Számítottam a szurko­lók indulatos reakciójára, ám azt nem hittem, hogy lesz, aki elégeti a nevemmel ellátott pi­ros-fekete szerelést.- Hogy dolgozta fel a szurkolók haragját?- Akkor nagyon megviselt. Ráadásul a félreérthető nyi­latkozataim sem segítettek. Ma már azonban nem foglal­koztat a kérdés, viszont töké­letesen tisztában vagyok ve­le, hogy a Honvéd elleni mécs­esek közeledtével még előfor­dulhatnak rosszindulatú meg­jegyzések velem kapcsolat­ban. De együtt tudok élni ve­le, elfogadom, és tiszta szívvel kijelenthetem, egy percre sem bántam meg, hogy aláírtam a Fradihoz.- A klub és a szakmai stáb is így lehet vele, hiszen a bajnokság­ban rendezett huszonegy mér­kőzésből húsz találkozón pályá­ra küldte Thomas Doll vezető­edző. Ez azt jelenti, hogy alap­emberré vált az új csapatában.- A számok azt mutatják, hogy igen. Csupán egyszer, egy kiállítás utáni büntetés miatt nem játszhattam. Jó ér­zéssel tölt el a vezetőedző bi­zalma; igaz, mindent el is kö­vetek, hogy kiérdemeljem.- Egy olyan csapatban, mint a Fradi, amelynek keretében min­den posztra két, esetleg három játékos pályázik, vélhetően vért kell izzadni az edzéseken...- így igaz, ám csupán izzad­ni nem elég. Fegyelmezetten kell futballozni, betartva az edzői utasításokat, különben semmit sem ér az egész.- Egyre inkább leszakad a me­zőny, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Ferencváros és a Videoton között dől el a bajno­ki cím sorsa. Mit gondol, min múlik majd?- Azon, hogy melyik csapat hibázik többet. Szombaton ép­pen mi voltunk azok, mivel 2-1-re kikaptunk a Diósgyőr­től, és bizony több hibát már nem engedhetünk meg ma­gunknak.- Pedig a parádés akció vé­gén rúgott vezető gól után min­denki azt hitte, sima győze­lem lesz.- Sokat gyakoroljuk a rövid passzos játékot, ennek volt kö­szönhető Böde Dani remek gólja is; kár, hogy a folytatás nem úgy sikerült, ahogy ter­veztük. Bár nyakunkon a Vi­deoton, bízom benne, hogy mi leszünk a bajnokok.- Azt mondta, nem bánta meg, hogy klubot váltott, de nyil­ván a rendszeres játéklehető­ségen kívül más is szükséges, hogy jól érezze magát a bőré­ben, nem?- A munkán kívül jó hangu­lat is kell a sikerhez, és mond­hatom, a Fradi öltözőjére ez a jellemző, baráti a viszony a játékosok között, mindenki­vel minden megbeszélhető. És van más is, ami szintúgy fon­tos, mégpedig a családi hát­tér. Négy hónappal a klubcse­re után találtam rá a párom­ra, rendkívül sokat köszön­hetek neki. Általa nyugod­­tabb, kiegyensúlyozottabb let­tem, ami meglátszik a pályán nyújtott teljesítményemen. A közös jövőt tervezgetjük. Huszonhárom éves vagyok, szeretném a fiatal apukák tá­borát gyarapítani. Vajda György/Nemzeti Sport JEGYZET Élesztő Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Esernyővel eszközölt fej­be kólintás, sűrű szidal­mak utáni ökölpárbaj és a némi rugdosódással vegyí­tett közelharc is azon nem­­kívánatos esetek közé tar­tozott, amikor a lelátó né­pe megmutatta, hogy a csa­pat nemcsak a pályán fon­tos, azon kívül is védelem­re szorul. Az érvek és ellen­érvek korláton kívüli ütkö­zésének persze már semmi köze sem volt a kedvencek egymáshoz feszüléséhez. Azok, ők, a mieink ugyanis attól függetlenül is serényen rúgták a labdát a gyepen, hogy a mészporos vonalon kívül dagadtak az erek és a hangeffektekhez már jelentős izommunka is társult. A vér, veríték, köny­­nyek kombó így azonnal más megvilágításba került, vagy éppen veszett a - nem éppen mély - feledés homá­lyába. Mindez legalább ad­dig tartott, amíg el nem kö­vetkezett fordított párosí­tásban a múltkori házigaz­dák látogatása. A sebek gyógyulása, a lel­kek ápolása habitustól füg­gően zajlott le, csak egyva­lami helye és szerepe volt biztos: a felezővonalnál ta­lálható egészségügyi ládáé. A szett szerves részeként békésen pihenő hordágy is szolgálatra készen terült el a pálya szélen, majd pedig megszenvedte azon rende­zők összehangoltnak közel sem nevezhető munkáját, amikor a sérültnek mind­ketten hátat fordítva léptek ellenkező irányba. Mert a bajt mindig lehet fokozni. Nyilván arra is akadt példa, amikor valamelyik (ki tud­ja, milyen oknál fogva...) elgyengült néző keveredett a vászonra, ám ebből film nem készült, pedig alakítás­nak nem volt éppen utolsó. A sürgősségi eszközök, az azonnali ellátás alap­vető kellékei egyvalami­vel egészültek még ki: „igé­nyes” alumíniumkannával, benne a csodatévő vízzel, az életnek elemével, kiin­dulva abból, hogy a „piócás ember” sem lehet mindig kéznél. A humán erőforrás szakértelméhez csak ap­ró adalék volt a sebhintő­por használata, amikor a jó szándékú intéző az összefe­­jelés után szétnyílt fejbőr­be azt úgy szórta bele gon­dosan, hogy még kis meny­­nyiség maradt is a doboz­kában. (A szakszerű kap­­csozást később végző orvos szavait e helyen nem idéz­nénk...) Előbbi gondolatok apro­póját az a pályázat adja, amelynek jóvoltából defib­­rillátort szerezhetnek be a labdarúgó-egyesületek, méghozzá kilencvenszáza­lékos támogatottságot él­vezve. Az újraélesztő esz­köz átadásának feltétele, hogy egy személynek ren­delkeznie kell BLS-tanfo­­lyami (basic life support) képesítéssel. Örül az ember szíve, hogy idáig jutottunk. Ha egy életet megmente­nek vele, már megérte.

Next

/
Thumbnails
Contents