Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-07 / 56. szám

2018. MÁRCIUS 7., SZERDA SPORT 15 A Tottenham nem játszik döntetlenre a Juventus ellen Csak Londonban van tét Eriksen (balra) torinói gólja sokat érhet a Tottenhamnek Fotó: AFP Egy érdektelen és egy iz­galmasnak ígérkező mérkő­zés várja ma este a labdarú­gó Bajnokok Ligája nyolcad­­döntőinek esedékes vissza­vágóin a sportág híveit. A Manchester City hazai pá­lyán négygólos előnnyel fo­gadja a Baselt, a Tottenham viszont egy Torinóban elért 2-2 birtokában lép pályára a Juventus ellen. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Angliára figyel ma a labdarúgás világa, a futball ős­hazája ad otthont a BL-nyolcad­­döntők mai visszavágóinak. Ez a figyelem nem egyenlően osz­lik meg a két helyszín, London és Manchester között, az utób­biban zajló mérkőzés ugyan­is aligha szolgál majd különö­sebb izgalmakkal. A Manches­ter City és a Basel párhar­ca gyakorlatilag eldőlt, az angol csapat 4-0-ra nyerte idegenben az első mérkőzést. A Manchester City még soha nem esett ki úgy, hogy idegen­ben győzött a párharc első fel­vonásán - nyolc ilyen alkalom volt.-, a Baselnek pedig hazai vereség után nem sikerült még továbbjutnia 11 próbálkozásból. Az angol listavezető szomba­ton a Chelsea-t győzte le 1-0-ra rangadón, és a londoniak egyik legnagyobb sztárja, a belga Eden Hazard a Manchester Eve­ning Newsnak nyüatkozva kije­lentette, a City jobb csapat még a Barcelonánál is. Más szakte­kintélyek is megszólaltak a na­pokban, és a vélemények egy­becsengenek: Josep Guardiola csapata az idén megvalósíthat­ja régóta dédelgetett álmát, a BL trófeájának elhódítását, és ezen az úton a Basel már biztosan nem állhatja útját. A Juventus közösségi oldalán megjelent egy kép, amelyen egy zebrajelmezbe öltözött szurkoló a tipikus londoni piros fülkéből telefonál, a szöveg pedig önbi­zalmat és bátorságot sugárzóan azt mondja, hogy a torinóiak már kiismerték a londoni han­gulatot, amelyet már a sajátjuk­nak éreznek. A Juventusnak szüksége lesz a Wembley-ben mindkét erényre, az önbizalom­ra és a bátorságra is, hazai pá­lyán 2-0-s vezetés után ugyan­is 2-2-vel zárta az első mérkő­zést, így gyakorlatilag hátrány­ban várja a visszavágót. A Tot­tenhamnek a győzelem mellett a 0-0 vagy az 1-1 is elegendő a továbbjutáshoz, azaz az olasz csapatnak idegenben feltétle­nül gólt kell szereznie, ha nem akar búcsúzni a sorozattól. Az angol csapat azért is biza­kodhat, mert a korábbi évekkel ellentétben érvényesíteni tud­ta a hazai pálya előnyét, ráadá­sul a Real Madrid és a Borussia Dortmund révén két nagyvadat is elejtett a Wembley-ben, ahol az APOEL legyőzése már magá­tól értetődő volt. Szintén a Tot­tenham esélyeit növeli, hogy a londoni klub korábban mind a hat olyan európai kupapárhar­cát megnyerte, amelynek első felvonásán idegenben döntet­lent ért el. A Juventusnak ed­dig nyolcszor kellett hazai dön­tetlen után kiharcolnia a tovább­jutást a nemzetközi színtéren, hatszor sikerrel is járt Ugyan­akkor angol csapatokkal szem­ben nem igazán megy a Juven­tusnak, mivel legutóbbi öt egye­nes kieséses párharcát elveszí­tette szigetországi klubokkal szemben. Legutóbb 2010-ben az Európa Ligában a Fulham­mel szemben bukott el, a lon­doniaknál akkor a visszavágón Gera Zoltán is eredményes volt. Az olaszok francia játékosa, Matuidi úgy nyilatkozott a klub honlapján, ahogy Uyenkor szo­kás: „A francia válogatott tagja­ként már szereztem tapasztala­tot a Wembley fantasztikus at­moszférájáról, a Tottenhamről pedig tudjuk, mennyire jó csa­pat, ezt sajnos ellenünk is bi­zonyította. Ennek ellenére mi gólokat szerezni és nyerni uta­zunk Londonba, és ha képesek leszünk az igazi tudásunk sze­rint futballozni, akkor elérjük a célunkat, és továbbjutunk.” Hugo Lloris, a Tottenham ka­pusa betekintést engedett a ter­vezett taktikájukba: „Ha egy olyan szintű csapat ellen, mint a Juve, döntetlent akarsz játsza­ni, akkor bajt hozol a saját fejed­re. A legfontosabb, hogy élvez­zük a futballt, mert akkor több az esélyünk a győzelemre. Ifis­­ta koromban két példaképem volt, Casillas és Buffon, nagy megtiszteltetés, hogy utóbbival most egy pályán lehetek.” Mai program BL-NYOLCADDÖNTŐK, VISSZA­VÁGÓK: MANCHESTER CITY-BASEL 20.45 (Sportl), TOTTENHAM-JUVENTUS 20.45 (m4). Bejczi Botond vk-győzelmével történelmet írt a mormonok földjén Nem hagyja aludni éjszaka az öröm GYORSKORCSOLYA Magyar gyorskorcsolyázó világku­pafutamot nyert? Nagy do­log, a váltó olimpiai bajnoki címe árnyékában ez már szin­te el sem érné az ingerküszö­bünket. Csakhogy nem short trackről beszélünk, hanem a sportág tradicionális, 400 mé­teres jégellipszisen művelt változatáról, amelyben ma­gyar sportoló még sohasem nyert sem vk-t, sem Eb-t, sem vb-t, sem a felnőttek, sem az ifjúságiak között - egészen vasárnapig, amikor Salt Lake Cityben Bejczi Botond a junio­roknál győzött a leglátványo­sabb számban, a tömegrajtos (mass start) futamban. Az érettségi előtt álló szom­bathelyi srác jelenleg is Salt Lake Cityben tartózkodik, ké­szülvén szövetségi edzőjével, Szöllősi Szabolccsal a pénte­ken kezdődő junior világbaj­nokságra. Amikor hétfő dél­ben, pontban tizenkét órakor bejelöltem a Facebookon, há­rom másodperc múlva megje­lent a visszajelölés - ami csak azért rendkívüli, mert Bu­dapest és Utah állam között nyolc óra az időeltolódás, Bo­tond az ő időszámítása szerint hajnali négykor válaszolt. „Képtelen vagyok alud­ni, percenként lepereg a lel­ki szemein előtt a tömegrajtos futam, amelyet olyan taktiká­val nyertem meg, amilyenre senki sem számított. Óvatos­kodás helyett az élre álltam, faképnél hagytam a mezőnyt, és már nem is tudtak utolér­lyában viszont tagja vagyok a 2022-es téli olimpiára készülő keretnek." Botond édesanyja, Vargyas Krisztina még több nappal fia vasárnapi sikere után is el-el­­pityeredik, amikor szóba ke­rül a vasárnapi verseny. „Amikor megnézem a Facebookon azt a fotót, ame­lyen Boti a dobogó tetején áll, elbőgöm magam. Hároméves kora óta menedzselem a fia­mat, rengeteg öröm és gyötre­lem árán, talán nem hiszi el, de a családi házunk ráment a versenyeztetésére, most . az egykori saját házunkban va­gyunk bérlők, mert el kellett adnunk. De megérte, mert le­írhatatlan érzés a fiamat a vi­lágkupa dobogójának tetején látni” - mondta az édesanya. Botond Szöllősi Szabolcs szövetségi edzővel készül a pénteken ugyancsak a utahi Olympic Ovalon kezdődő ju­nior világbajnokságra. A ki­utazást nem fizette a szövet­ség, viszont a vk-győzelem ha­tására kapott egy olyan ígé­retet Botond és itthon tartóz­kodó klubedzője, Tóth Attila, hogy utólag megtérítik az úti­költséget. „Arra nem merek gondol­ni, hogy a vb-n is megnyerhe­ti a tömegrajtos futamot, de a kezdeti reményeimet - ott len­ni az első tízben - már feljebb srófoltam. A dobogó közelé­be, sőt akár rá is odaférhet Bo­tond” - álmodozott a szombat­­helyi mester. Ch. Gáli András ni. Annyira pezseg még ben­nem az adrenalin, hogy nem tudok elaludni, persze az sem használ, hogy csak két nap­pal a verseny előtt érkeztünk meg Salt Lake Citybe, dolgo­zik a szervezetemben a jet lag - írta Botond a Messengeren, majd még elárult egyet s mást önmagáról. - Mindig is short trackes szerettem volna lenni, de Szombathelyen nincs fe­dett, kis kerületű jégpálya, ar­ra meg nem volt lehetőségem, hogy elköltözzek Budapestre. Hároméves koromban vitt le először az édesanyám a jégre, és azt mondják, ösztönösen rá­­éreztem, nem estem el, fel is fe­deztek, s szinte egyszerre hív-' tak el gör- és jégkorcsolyázni. A közelmúltig a görkorcsolya volt az első számú sportágam, a korosztályomban összetett Európa-kupa-bronzérmet is nyertem, de most felhagyok a szárazföldi változattal. Mi­vel az nem olimpiai sportág, semmiféle állami támogatást nem kap, a jeges gyorskorcso-Bejczi Botond tagja a 2022-es téli olimpiára készülő keretnek Fotó: Unger Tamás JEGYZET Hittünk egymásban K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Hétfő este szerencsére kel­lőképpen későn kezdték a Crystal Palace-Manchester United angol bajnokit - elég későn ahhoz, hogy a máso­dik félidőt végignézhessem, mert addigra befejeződött egy másik csatornán az Emi­lio Família. Emilio és a pá­ros is elment aludni, így az­tán magamhoz ragadhattam a kezdeményezést a távkap­csolón. Miközben néztem a mécs­esét, s láttam Mourinhót a pádon ücsörögni, ismét eszembe jutott az örökzöld téma, amelyről a sportot sze­rető haverokkal már renge­tegszer beszélgettünk, vitat­koztunk. Miszerint: milyen habitusú edző a jó, melyikkel lehet igazán sikeres egy csa­pat? Az a tuti, aki az oldalvo­nal mellől folyamatosan han­gosan osztja az észt, üvölt, to­­porzékol, hajtja a játékosait, vagy az, aki csak csendben, összefont karokkal nézelő­dik, mintha egy kellemes nyári pecázáson lenne, nem egy Premier League-derbin? Egyáltalán: van-e bármifé­le recept? Szerintem nincs. Illetve: kétségtelenül nem árt, ha ka­rizmatikus figuráról van szó, aki szuggesztív, s aki gyakor­latilag magával rántja a csa­patát, sportolóját a győzelem­be, a sikerbe. És persze hite­les is! Nekünk, pécsieknek Rátgéber László volt erre a legjobb példa. Amellett, hogy az évek során a szakma min­den csínja-bínja a kisujjában halmozódott fel, az a habitus, az a győzni akarás, az a tűz is kellett a sikerhez, ami ben­ne megvolt. Nem mellesleg mindez nemcsak a játékosai­ra hatott, hanem a szurkolók­ra is, nagyon sokan biztosan az ő show-műsora miatt is jártak meccsre. Emlékszem, 13 éves vol­tam, amikor egy kis általá­nos iskolai lövészszakkör „színeiben” megnyertem egy városi lövészversenyt, és azon melegében le is igazolt a Pécs Városi Lövész Klub. Sőt, három hónap múlva már az ifjúsági országos bajnok­ságra is neveztek, holott tel­jesen zöldfülű voltam, s bár nem rémlik, de valószínű­leg tuti tele volt a nadrágom. Megérezhette ezt az edzőm, Tantos Béla is, egy órával a verseny kezdete előtt egy­szer csak szólt, hogy húz­zak melegítőt, majd menjek ki futni. Nyár volt Legalább harmincöt fok. De eszembe sem jutott megmukkanni, kimentem, róttam a köröket tök egyedül, izzadtam. Az­tán húsz perc múlva, a futás­tól immár teljesen üres fejjel beálltam a lőállásba, s életem legjobb teljesítményével har­madik lettem az ob-n. Azóta is hálás szívvel gon­dolok az edzőmre. Ő hitt ben­nem, bizalmat szavazott ne­kem, én pedig hittem ben­ne, s megcsináltam azt, amit kért. így megy ez. A futást azóta sem szerettem meg, de egye fene, ha ő mondaná, most is beleállnék egy húsz­perces nyári galoppba. *

Next

/
Thumbnails
Contents