Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-02 / 28. szám
2018.FEBRUÁR 2„ PÉNTEK SPORT 15 Korhűt Mihálynak a felépülése után meg kell küzdenie a helyéért Összeszorított fogakkal A válogatott balhátvéd szerint klubja minél előbb visszavárja, számítanak rá Fotó: AFP A Hapoel Beer-Seva és a magyar labdarúgó-válogatott 29 esztendős hátvédje, Korhűt Mihály kedden térdműtéten esett át, s az átigazolási pletykák szerint klubja megválna tőle. A játékos mindezt cáfolja, és hosszú távra tervez Izraelben. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Miért feküdt kés alá?- Egy kisebb beavatkozást kellett elvégezni a bal térdemen. Artroszkópos műtét volt, a térdízületet kellett kitisztítani, az elhalt, sérült részeket eltávolítani, valamint a porcot is stabilizálták. Nem kell hetekig mankóznom, a terveim szerint jövő héten már edzésre is mehetek. A következő hetekben a társaktól külön készülök, konditerem, gyógytorna, biciklizés szerepel a programban, de bízom benne, hogy hat hét múlva már a futásokba is bekapcsolódhatok. A teljes felépülés várhatóan nyolc hetet vesz igénybe.- És a visszatérése után melyik csapat mezében látjuk? Az izraeli lapok szerint klubjában létszámfelettivé vált.- Én is olvastam ezeket a híreket, megmutattam a feleségemnek is, mindketten jót mosolyogtunk rajta. Nekem senki sem szólt a klubnál, hogy nem számolnak velem, épp ellenkezőleg, azt éreztetik, hogy számítanak rám, s minél előbb visszavárnak.- Átéli átigazolási időszakban nem is volt esély a klubváltásra?- Akadtak érdeklődők, de egyelőre remekül érzem magam Izraelben. Természetesen ha a Bundesligából vagy az angol első osztályból keresnének, és a klubom is elégedett lenne az ajánlattal, vélhetően váltanék, de egyelőre szó sincs ilyesmiről.- Ha nem akarják eladni és ön is remekül érzi magát a csapatnál, miért nem szerepelt a bajnoki meccskeretben november 27-e óta?- A térdem miatt. Ez a történet nem most, hanem az előző idényben kezdődött. Tavaly áprilisban már éreztem, hogy nincs minden rendben. Végig a csapattal edzettem, a mécseseken is játszottam, de a jó és a rossz időszakok folyamatosan váltogatták egymást. Megesett, hogy egy hétig fájt a térdem, utána minden rendben volt, majd megint jelentkezett a szúró érzés. Amenynyire csak lehetett, halogattam a műtétet, mert a bajnoki cím megnyerése után nem akartam lemaradni a Bajnokok Ligája-selejtezőről, segíteni akartam a csapatnak, hogy bejussunk a csoportkörbe. Végül az utolsó fordulóban kiestünk, de az Európa-ligában így is folytattuk, a nemzetközi meccseket pedig egyetlen futballista sem akarja kihagyni.- Tudta, hogy előbb-utóbb muszáj lesz megműteni?- Eleinte ez sem volt egyértelmű. Akadt olyan orvos, aki azt mondta, alternatív gyógymóddal és megfelelő kezelésekkel elkerülhető a műtét. A mostani idényben kilenc bajnokin léptem pályára, mind a hat El-csoportmeccset végigjátszottam, a nagyobb terhelés mellett pedig nem úgy gyógyult a térdem, ahogy számítottunk rá. így Bahar Barak vezetőedzővel az év végén megbeszéltük, hogy egy ideig pihentetjük a lábamat. Eleinte ódzkodtam az operációtól, de január végére kiderült, hogy elkerülhetetlen a beavatkozás.- Miért nem beszéltek korábban a sérüléséről? Ezzel megelőzhették volna a pletykákat.- Azért, mert nem súlyos sérülésről beszélünk, és emiatt nem akartunk nagy felhajtást. Az átigazolási időszakban ráadásul nem szerencsés, ha egy futballistáról kiderül, pillanatnyilag nem bevethető.- így viszont arról lehetett olvasni, hogy klubja megválik a légiósoktól, többek között öntől is.- Ne féltsenek, egy percig sem forgolódtam álmatlanul emiatt. Pontosan tudom, mi az igazság. A klubnál szeptemberben hosszabbítottak velem, és ha 2021 nyarán újabb szerződést tesznek elém, azt is boldogan aláírom.- Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba: Korhűt Mihály a Hapoel Beer-Seva kezdő balhátvédje?- A sérülésemig jobbára én szerepeltem a védelem bal oldalán, de mivel november óta nem léptem pályára a bajnokságban, nem felelhetek egyértelmű igennel a kérdésre. Azóta egy fiatal izraeli futballista kapott lehetőséget a helyemen, a csapat sorra nyeri a meccseit, a legtöbb szakvezető pedig nem szíveseit változtat ilyenkor. Az biztos, hogy a felépülésem után meg kell küzdenem a helyemért, de ha megkapom a bizalmat, élni fogok vele.- Március végén Kazahsztánnal és Skóciával játszik barátságos mérkőzést a magyar válogatott. Addigra visszatér?- Bízom benne, de tisztában vagyok a realitásokkal. Az utóbbi hetekben nem játszottam, sérülés után térek vissza, benne van a pakliban, hogy nem kapok meghívót. Nagyon szeretnék pályára lépni azon a két meccsen, de ha mégsem számol velem Georges Leekens, a visszatérésem után még motiváltabb leszek.- Az ősszel induló Nemzetek Ligája csoportbeosztásáról mi a véleménye?- A sorozatot alapvetően jó kezdeményezésnek tartom, igaz, ha valaki elém rakná az összes csoportot, és azt kérné, magyarázzam el, hogyan lehet kijutni az Eb-re, nem biztos, hogy sikerülne. Az viszont jó ötlet, hogy barátságos mérkőzések helyett tétmecscseket játszunk, és ez a sorozat is esélyt kínál arra, hogy kijussunk a kontinenstornára. A csoportunkban erős válogatottak ellen lépünk pályára, az lenne érdekes helyzet, ha valamelyikkel az Eb-selejtező során is összekerülnénk. A nemzetközi Sportdöntőbíróság 28 sportolót tisztázott a doppingvádak alól Mentőövet dobtak az oroszoknak Alekszandr Legkov visszakaphatja 2014-es aranyérmét Fotó: AFP OLIMPIA Tegnap ünnepélyesen mindkét olimpiai falut megnyitották a jövő pénteken kezdődő phjongcshangi téli ötkarikás játékokra, és a szervezők bejelentették, hogy 92 országból rekordot jelentő 2925 versenyző méreti meg magát. Ám utóbbi számmal még csínján kell bánni, mert a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elvitte a show-t azzal, hogy 28, eddig eltiltottnak hitt orosz sportolót felmentett a doppingvádak alól. A CAS Lausanne-ban kiadott közleményével újabb csavart vitt be az állami szintű doppingolással nem ok nélkül megvádolt, már el is ítélt, a legújabb fejlemények szerint azonban az indokoltnál jobban meghurcolt oroszok ügyébe. A CAS mind a 39 esetben törölte az orosz sportolók örökös olimpiai eltiltását, amelyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szabott ki. Ám ami még lényegesebb: a testület arra jutott, hogy 28 esetben nem volt elég bizonyíték a doppingvétségre, így a 2014-es szocsi téli játékokon elért eredményeiket, vagyis az érmeiket is vissza kell kapniuk az érintetteknek. A doppingvádak alól teljesen tisztázott versenyzők között van többek között az 50 kilométeres tömegrajtos sífutás aranyérmese, Alekszandr Legkov és a négy éve ugyancsak győztes szkeletonos, Alekszandr Tretyjakov is. A Szocsiban kétszeres olimpiai bajnok bobos, Alekszandr Zubkov ugyanakkor azon 11 versenyzőhöz tartozik, aki esetében megállapították a doppingvétséget. A NOB korábban 43 oroszt tiltott el örökre az ötkarikás játékoktól, mert a vád szerint a szocsi játékokon szervezett manipulációval érték el eredményeiket, közülük 42 fordult a CAS-hoz, amely három, már visszavonult sportoló esetét később vizsgálja. Alekszandr Zsukov, az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke csütörtökön úgy fogalmazott: nagyon boldog, hogy a CAS-döntéssel tisztázódott az orosz sportolók neve, és viszszakapták az érmeiket. Pavel Kolobkov sportminiszter kijelentette: az orosz versenyzők számítanak arra, hogy a NOB elfogadja a CAS határozatát, és indulhatnak a következő olimpiákon. A NOB a közelmúltban kijelentette, hogy a 43 eltiltott a CAS esetleges felmentő ítélete ellenére sem állhat rajthoz, de az ötkarikás szervezet tegnap visszakozva talányos állásfoglalást közölt. Eszerint „a büntetés elmaradása nem jelenti automatikusan a meghívás privilégiumát”. A szervezet ehhez még durcásan hozzátette: „a 11 másik eset egyértelműen megerősíti, hogy a 2014-es szocsi olimpián szisztematikusan manipulálták a doppingellenes rendszert”, így sajnálják, hogy a 28 felmentett esetében ezt nem vette figyelembe a CAS. A labda mindenesetre most a NOB térfelén pattog - lapzártakor itt tartottunk -, és jól meg kell fontolnia, hogy mit lép. A történtek mellett elsikkad a két olimpiai falu megnyitása, de számunkra természetesen fontos hír, hogy rövid pályás gyorskorcsolyázóink délelőtt zökkenőmentes adminisztráció után az elsők között költöztek be a kangnungi faluba, ebéd után pedig már tesztelték a versenyeiknek otthont adó kangnungi Jégarénát. „Az olimpiai faluban kiváló körülmények fogadják a sportolókat, a szervezők magas színvonalon felkészültek a fogadásukra” - tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottság honlapját Nagy Zsigmond csapatvezető. „Már most elmondhatjuk, hogy ez a falu az egyik legjobb, ha nem a legjobb” - jelentette ki Thomas Bach, a NOB elnöke is, akinek azonban az oroszok felmentése miatt főhet a feje. MW JEGYZET Egy csille szén helyett Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Hol vannak már azok az idők, amikor a szomszédunkban lakó - nekem - Józsi bácsi egy pár virsliért és egy bambiért, vagy ha az edző nem nézett oda, korsó sörért kergette a labdát a salakos futballpályán. Sok száz, olykor sok ezer ember előtt. Gyakorlatilag „csak” a talmi hírnévért. De mindenesetre ott ontotta a gólokat, futott, verejtékezett, és már az is kivételes szolgáltatásnak számított a sportpályafutásában, ha a meccs végén a szutykos szerelést leadhatta a szertárba, hogy Tériké néni patyolattisztára mossa a következő bajnokiig. Arról nem is beszélve, ha ezeket az „extrákat” még két óra munkaidő-kedvezménnyel is megfejelte mondjuk a bánya, ahol melózott... De a fűzős labda a salakkal és az amatörizmussal együtt mára a múlt homályába süllyedt. Napjainkban szédítő bére van egy-egy világklasszisnak még nem is nevezhető focistának. Kis hazánkban ugyan titkos a labdarúgóink javadalmazása, ami botorság, hiszen mindenkinek van legalább egy focista ismerőse. Aki aztán tud mesélni a saját, de leginkább a csapattársa, illetve ellenfele fizetéséről. Ezáltal aztán minden szurkoló hüledezhet, mivel meglehetősen pontosan képbe kerül... Ám napjainkban szédítő ára is van egy-egy világklasszisnak még nem is nevezhető futballistának. Az átigazolási időszakban, sőt azon túl is, eurómilliók röpködnek a kontinens futballegén a játékosok klubváltása során. Az más kérdés, hogy a szerződés megkötésével ki jár igazán jól. A gyémántárban mért és vett focista megszolgálja-e az árát, bérét, prémiumát? Mennyit tud profitálni belőle a gazdaegyesülete? Vagy csak az adásvételt irányító menedzser zsebe lesz tele? Mindannyian tudnánk pró és kontra is példákat mondani. Elmúltak már azok az idők, amikor a kis faluból a nagyvárosi klubba igazolt legényért két szopós malaccal fizetett a gazdag egyesület. Netán egy csille szénnel vagy egy Balaton-parti kéthetes üdüléssel. És azok az évek sem jönnek vissza, amikor a legendás Lakat mester „taktikai utasításért” egy rangadó előtt a szakosztályvezetőhöz fordult, amikor a játékosai már a kijáróban toporogtak a kezdésre várva: - Ferikém, mennyi? - kérdezte a tanár úr. - Tízezer - jött a válasz. A Lakat-csapat pedig rommá verte a fővárosi lilákat... Nem tudom, nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lett volna. Azt viszont tudom, hogy kissrácfejjel ezeknek a focistáknak leginkább a tudását irigyeltük és nem a Skodáját.
