Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-17 / 41. szám
2018. FEBRUÁR 17., SZOMBAT SPORT 15 az első, apunak az utolsó mérkőzése volt az.- Maradt hiányérzete?- Férfi bajnoki döntőt nem vezethettem, de mindent egybevetve így is teljesnek érezhetem a karrieremet. Köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy idáig jussak. Fújhattam női bajnoki döntőben, női és férfi kupadöntőben, s ha jobban menne az angol, talán nemzetközi játékvezető is lehetett volna belőlem. De nem bánok semmit, örülök, hogy idáig juthattam.- Szép emlék, kevésbé szép? Voltak ilyenek?- Nagyon sok emlékem van, nehéz lenne most valamennyit felidézni. Ha mégis választani kell, akkor a 2008/2009-es bírósztrájkot emelném ki. Apu volt akkoriban a JB-elnök, megértheti, hogy nem sztrájkoltam. Furán adta volna ki, hogy a fiú az édesapja ellen tüntet. Volt is dolgom bőven, huszonnégy óra alatt három meccset kellett levezetnem. Szombat este egy Zalaegerszeg-Sopron meccsel kezdtem, vasárnap délután jött egy Alba-Szolnok rangadó, majd levezetésként este egy Körmend- Dombóvár csata. Csak, hogy milyen izgalmasak voltak: a zalain egy, a körmendin három pont döntött. Hulla fáradtak voltunk a végére, de megcsináltuk.- Hol szeretett vezetni? Volt kedvenc helyszíne?- A pokoli hangulatú csarnokokat szerettem. Dombóváron, Zalaegerszegen, Körmenden, Szombathelyen, Sopronban vagy Szolnokon mindig különleges érzés volt dirigálni. Lehet, hogy közhely, de egy ilyen aréna nemcsak a játékosokat, a játékvezetőket is jobb teljesítményre sarkallja. Ha izgultam is egy kicsit ilyenkor, minden drukkom elmúlt, ahogy feldobtuk a labdát.- Vége, tényleg befejezte?- Voltak kétségeim, sokat gondolkodtam rajta, hogy csak időszakosan hagyom abba a játékvezetést, hogy csak kihagyok egy félévet, aztán folytatom, de beláttam, hogy ez nem fog menni. Annyira sok a munka, a feladat a KSC háza táján, hogy ez volt a legjobb döntés - felelte lapunknak Szabó Gergő. Szabó Gergő a labdától nem szakad el, csak a sípot teszi le- Nehéz volt meghoznia?- Nem volt könnyű, elhiheti. Sok álmatlan éjszakát okozott. Majdnem húsz éve, 1998 áprilisában tettem le a játékvezetői vizsgát, 2003-ban debütáltam az NB I-ben, 2007 óta vagyok az A-keret tagja. Több mint négyszázötven NB I-es meccset vezettem, s ezek nyolcvan százaléka A-csoportos találkozó volt.- Közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez, jó pár éve még lehetett volna...- Most nem érzem azt, hogy hiányozna, sok a feladat, olykor napi tizenöt-tizenhat órás elfoglaltsággal jár, de élvezem, amit a klubnál csinálok. Biztosan lesznek azonban olyan pillanatok, amikor hiányozni fog, hogy nem készülök a meccsekre, hogy nem vagyok együtt a társaimmal.- Kivel közölte először a döntését, hogy befejezi?- Amikor elhatároztam magamban, hogy befejezem, a játékvezetői bizottság elnökét, Faidt Mihályt hívtam fel. Nagyon sajnálta, de megértette a döntésemet. Tudja, látja ő is, hogy egy sikeres dologba kezdtünk bele másfél éve a KSC-nél, ami teljes embert kíván. Eleinte én is azt gondoltam, hogy bele fog férni az életembe, hogy néha vezessek egy-egy bajnokit, de egyre kevesebb lett az időm.- Édesapját, Szabó Györgyöt az egyik legjobb játékvezetőnek tartották. Ő mit mondott?- Szomorúan, de tudomásul vette, hogy így határoztam. Megértette, hogy a két dolog, egy klub vezetése és a játékvezetés így, ilyen formában nem fér meg egymás mellett. Azt pedig, hogy nem tudok teljes szívemmel valamire koncentrálni, nem akartam. Fotó: Mártonfai Dénes- Emlékszik még az első mécsesére?- Hogyne emlékeznék! Egy MAFC-Falco mérkőzést vezettem 2005 tavaszán Budapesten, mégpedig nem mással, mint édesapámmal. Az akkori kerettagságom szerint nem dirigálhattunk volna együtt, de Cziffra Mihály, a JB elnöke engedélyezte. Hálás vagyok neki ezért. Nekem KOSÁRLABDA Több mint négyszázötven NB l-es meccsen fújta a sípot, de most úgy döntött, hogy végképp leteszi. Szabó Gergő klubigazgató, technikai vezető, szertáros, sofőr, egyszóval szinte mindenes az Atomerőmű KSC Szekszárd élvonalbeli női együttesénél. Az, hogy még meccseket is dirigáljon, nem fér már bele. Rónai Gábor gabor.ronai@mediaworks.hu Közel ötszáz NB l-es meccs után leteszi a sípot Szabó Gergő Döntőkben bíráskodott, inspirálták alpli arénák Az Arsenal, a Milan, az Atlético és a Dortmund sem botlott az Európa-ligában Gulácsiék a továbbjutás küszöbén LABDARÚGÁS Gulácsi Péterrel a kapuban felálló Leipzig 3-1-re győzni tudott a Napoli otthonában az Európa-liga első kieséses körének odavágóján, ezzel nagy lépést téve a továbbjutás felé. A Kádár Tamással felálló Dinamo Kijev értékes döntetlent ért el az AEK Athén otthonában. A válogatott védő végigjátszotta az összecsapást. Az olasz élvonalban listavezető Napolin kívül valamenynyi esélyes nyerni tudott. Az Arsenal végül nem fázott meg Svédországban, s magabiztosan győzött az Östersunds vendégeként 3-0-ra. Az AC Milan és az Atlético Madrid is fél lábbal már a legjobb tizenhat között érezheti magát: az olaszok a bolgár Ludogorets otthonában nyertek 3-0-ra, míg a spanyol együttes a dán Köbenhavn vendégeként harcolt ki szintén háromgólos előnyt (4-1). A két francia sztárcsapat, a Marseille és a Lyon is megnyugtató előnyt szerzett a visszavágóra, előbbi a Bragát győzte le 3-0-ra, utóbbi a Villarrealt múlta felül 3-1 arányban. A Borussia Dortmundnak már nehezebb dolga volt, amely a télen a Chelsea-től szerződtetett Michy Batshua-Gulácsi Péter fél lábbal már a 16 között van a Leipziggel Fotó: TN yi két találatával (a másodikat a 91. percben szerezte) harcolt ki minimális előnyt odahaza az Atalantával szemben (3-2). EURÓPA-LIGA, A LEGJOBB TIZENHATBA KERÜLÉSÉRT További eredmények: FC Asztana- Sporting CP 1-3, Nice-Lokomotiv Moszkva 2-3, Real Sociedad-Salzburg 2-2, Szpartak Moszkva-Athletic Bilbao 1-3, Celtic-Zenit Szentpétervár 1-0, FC Steaua Bukarest- Lazio 1-0, Partizán Beograd- Plzen 1-1. Kedden játszották: Crvena zvezda-CSZKA Moszkva 0-0. A visszavágókat jövő csütörtökön rendezik. Berg S. JEGYZET Szurkoló turisták Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A nyílászáró cseréje okán nem nyílik jégvirág az ablakon, és a szomszéd kertjében is csak egy árva, földre pottyant répaorr jelzi, hogy volt azért hó, és „ember” is épült belőle. A langyos tél dacára azért ezt az időszakot inkább egy csarnokban, mondjuk kézilabdameccs-nézéssel múlatja a sportszerető emberfia. Ám ha van egy jó focicsapat a környéken, akkor nem számít se szél, se hideg. Ez most is bebizonyosodott a nemzetközi futballporondon. Emlékszem, már gyerekfejjel, hogy „itta” a szemem a hatalmas stadionok látképét. Valahogy azokban mindig olyan jó meccset játszottak. Legalábbis az volt az érzésem. Az első ilyen létesítmény, amit a tévéből nézhettem, a futball szentélye, a Wembley volt. Aztán, már kamaszfejjel, a chorzów-i stadionnál járva csodálkoztam el: hogyan férhet be abba százezer néző? Ugyanis, jóformán csak egy kis földhányás látszódott ki belőle. Talán, ha húsz lépcső vitt fel a tetejére... Aztán, amikor felértem, egy hatalmas katlan tátotta rám a száját. Koromból adódóan én még arra is emlékszem, amikor Debrecenben például tízezer ember szurkolt egy bajnoki kézilabda-mérkőzésen. Mindmáig ez a nézőcsúcs kis hazánkban... Telt-múlt az idő, mígnem a szomszéd srác egy nap azt kérdezte, nem megyek-e ki vele Madridba egy focimeccsre. Tudtam, minden más élőben, mint a tévében, különösen, ha az a stadion, amelyben sportolnak, tömve van. Végül mégis a tőlünk csak száz kilométerre lévő Veszprém Arénát választottam, ahol korántsem csak helybeliek szurkoltak a bakonyi gárdának... Ekkor jöttem rá, nem csak a jó foci vonzza a drukkereket, hanem a minőségi sport önmagában is csáberő. Nem véletlen, hogy az ilyen jellegű túrák is egyre népszerűbbé váltak. Eb-kről, vb-kről, BL-finálékról tértek haza ismerőseim. Lenyűgözve meséltek a pazar pályákról, a hangulatról. Szinte úgy, mint valami turistalátványosságról. Egyszer csak én is elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy felkerekedjek. Irány Liverpool! Egyenesen a vörösök pályája felé vezetett az utam, a sráckori álmok beteljesedésének színhelyére, az Anfield Road-ra. A buszon az utasok nyakában vörös sál csüngött vagy vörös felsőt viseltek. A szívünk „színe” azonos volt, ám a nyelvünk... Mellettem szlávul dumáltak, a busz „tatjában” két holland diskurált. De német szófoszlányokat is lehetett hallani. Csak angolt nem. Végül a bábeli zűrzavart egy „originál angol" felszállása oldotta fel, mert egyszer csak rázendített a „you’ll never walk alone”-ra.
