Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-17 / 41. szám
12 RIPORT 2018. FEBRUÁR 17., SZOMBAT G. Juhász Judit judit.g.juhasz@mediaworks.hu így segítheti gyógyulását 70600157-11125815 (Magyar Mentőszolgálat Alapítvány Barabás Virág javára létrehozott számlája), E-mail: bkrisztina68@ gmail.hu, Telefonszám Barabásné Krisztina: 0620- 3256666, 1 százalékos adó: Kisszentmiklós - Daruhegy Gyermekeinek és Ifjúságának Jövőéért Alapítvány 18491751-1-07, Összefogás Barabás Virágért címmel működik egy Facebook-oldal is, fotókkal, videókkal, információkkal Virágról és a rehabilitációjáról. Barabás Virág három éve szenvedett szén-monoxid-mérgezést DARUSZENTMIKLÓS Emlékeznek még Barabás Virágra? Ő az a daruszentmiklósi tinédzser, aki nyolcadikos korában, 2015 februárjában szén-monoxidmérgezést szenvedett a fürdőszobában. Másfél hónapos kóma után tért magához. Túlélte. De károsodott az agya, az idegpályái. Tavaly ilyenkor, két évvel a baleset után jártunk nála, akkor szülei annak is örültek, hogy Virág segítség nélkül képes ülni. Öltöztetni, etetni, mosdatni kellett. Néhány szót képes volt kimondani, alig hallhatóan, hogy „enni”, „inni”, „mosdóba”, és az volt az álma, hogy egyszer majd kilencedik osztályos lesz. Édesanyja, Krisztina otthagyta a munkahelyét, hogy a lányát ápolja, édesapja keresetéből éltek, és abból igyekeztek előteremteni a kezelésre valót. Mikor öszszekapartak kétszázezer forintot a kúrára, és harmincezret az útra, beültek aggastyán autójukba és elutaztak egy soproni rehabilitációs klinikára, ahol mozgáskoordinációs problémás betegekkel foglalkoznak. Gyógytornász, neurológus, pszichológus vette kezelésbe Virágot. Amikor a lánynak elege lett a kiszolgáltatottságból, a fájdalomból és a véget nem érő kórházi és otthoni gyakorlatokból, sírva fakadt, és azt suttogta, hogy „nem akarom, nem akarom!” Hogy nem akarja a kínokat, nem akarja, hogy mások mozgassák a lábát, a kezét, és hagyja őt mindenki békén. Aztán valahogy mindig erőt gyűjtött, bátorságot, és folytatta. Mindent az elejétől kellett kezdenie, mintha azelőtt sosem beszélt, ült, járt volna, sosem mosakodott, evett, öltözött volna egyedül. Idegenekkel is szóba áll Cikkünk után sokan ajánlották segítségüket Virág kezeléséhez. Ki adománnyal, ki tanáccsal, ki az egyszázalékos adójával támogatta a családot. Volt, aki a hitét osztotta volna meg velük, és olyan is, aki az unokájáról mesélt, akit hasonló módon veszített el. Egy Bé' kés megyei kistelepülés lakói kupakgyűjtésbe kezdtek. Sok levelet kaptunk, kedves szavakat, köszönjük. A család elérhetőségét, bankszámlaszámát mindenkinek továbbítottuk. Mások is igyekeztek segíteni: tavaly áprilisban daruszentmiklósi és előszállási összefogással jótékonysági estet szerveztek Virág javára, nagyon sokan dolgoztak azon, hogy szép előadás jöjjön létre. Korábban az előszállási amatőr színjátszók és egy retró diszkó bevételéből, egy cukrászda, illetve a szereplők támogatásából gyűlt össze egy kezelésre való. „Három évvel a balesete után Virág most járáselőkészítésre jár. Pontosabban a mozgáskoordinációját, az egyensúlyát igyekeznek helyreállítani, és akkor már a járással sem lesz gond” - mondja az édesanya, Barabás Krisztina. „Míg futja a pénzből kéthavonta utazunk Sopronba. Szeretnénk minél tovább oda járni. Ha legalább ezt az évet végig tudnánk csinálni, hisz Virág szépen fejlődik. Tavasszal még egyszer el tudunk menni, de hogy utána lesz, nem tudjuk” - mondja az anya. Virágnak a beszéde is rengeteg javult, már nem csak a család, hanem az idegenek is egészen jól megértik. Felbátorodott, már nem az jár a fejében, hogy csöndben kell maradni, úgysem értik a szavát. Egyre magabiztosabb Határozottan akarja, hogy megértsék. Az öltözködés nehézkes, a zokniját még a szülei húzzák fel, a pólóval, pulóverrel viszont jól boldogul, és a fürdésben is csak egy kicsit kell segíteni. A kanálból még kilöttyen a leves, mert a finommotorikus mozgások nem az igaziak, és inkább kulacsból iszik, a poharat nem meri megfogni. Mozdulatai egyre biztosabbak, egyre természetesebbek. „Hetente megyünk Paksra vízi terápiára. Virág a járást próbálgatja a vízben, és sikerül is neki segítség nélkül, egyetlen úszógumival” - meséli Krisztina. Édesanyja a vízből, a gyógytornász a medence széléről figyeli a lányt, ugrásra készen, de erre szerencsére nincs szükség. Virág a biztonságos lépcsőnél megáll, tekintete a gyógytornászéba kapaszkodik. Az biztatja, majd megérinti a homlokát: a fejet felemeljük, a hátat kiegyenesítjük, a víz körbeölel, a barátunk, nem engedi, hogy csak úgy eldőljünk - biztatják a lányt. Három évvel a szén-monoxid-mérgezés és a kóma után a daruszentmikósi Barabás Virág most járni tanul. A beszéd már egész jól megy, és a kerekesszékével néha az utcára is kimerészkedik. A tinédzser lány és a szülei három éve küzdenek a gyógyulásért. Fotók: Facebook A heveder biztonságot ad, nem engedi eldőlni Virág járni tanul újra Virág áll, koncentrál, két kézzel kapaszkodik a korlátba. Megemeli az egyik lábát, előre tolja és ráhelyezi a súlyát. A lába megbicsaklana, de Virág nem engedi. Nem engedi eldőlni a heveder sem, amely a mellkasától és a derekától fogja. Minden erejével tartja magát, a lába remeg, ahogy ráengedi a testsúlyát, majd a másik lábát emeli. Egy újabb lépés. Aztán egy fotó erejéig a kamera felé fordul. Lazaságot tettetve, mosolyogva pózol, épp úgy, ahogy a többi tini lány a Facebookon. Előkerül a tűzpiros boxkesztyű is, jobb horog, bal horog - biztatja a gyógytornász, Virág kalimpál, többször is beletalál segítője kinyitott tenyerébe, és boldog, hogy végre kicsit maga is irányítja a mozdulatait. „A víz maga a szabadság - meséli a lány édesanyja. - Ráadásul Virág is látja, érzi, hogy a sok munka hozza az eredményeket. Nyitottabb lett, tavaly ilyenkor csak az udvarra tolhattuk ki, most az utcában lakó mamához is elmegyünk, persze kerekesszékkel, mert anélkül ekkora távot még nem tud megtenni. Sőt, néha a bevásárlóközpontba is elkísér, és egy ideje az állatkerteket nézegetjük, hogy ha megjön a jó idő, hová látogassunk el. Együtt lógunk a neten, gyakorolja az egér mozgatását, hogy aztán egyedül is tudja majd használni a számítógépet. Akkor majd könnyebb lesz kapcsolatot teremtenie másokkal, hasonló sorsú emberekkel, mert társasága ugyanúgy csak a család, barátai nincsenek. Az iskolát már nem emlegeti, és a vágyairól sem beszél, ha kérdezzük, inkább azt mondja, hogy nem tudja. Örülünk, amikor jókedve van, és szipkázná magába a dolgokat”. Krisztina mesél, mesél, néha ragyog a hangja, máskor elcsuklik. A baleset óta még mindig nem tud aludni, bízik benne, hogy az idő tán meghozza ezt is. „Sándor (Virág édesapja - a szerk.) kicsit peszszimistább, mint én, ő mindig azt mondja, ne szaladjunk a dolgok elébe, akkor örüljünk, amikor majd megtörténnek. Én meg szeretek jobban előre nézni, engem ez hajt előre. Aztán, hogy ez jó-e vagy sem, nem tudom.” Lovasterápia is segíthetne Kiegészítő kezelésként Virágnak a rendszeres lovasterápia is segíthetne, az autista gyerekekkel az csodát művel. Úgy ötven kilométerre Daruszentmártontól működik egy ilyen központ, de nem sikerült eljuttatni oda. Krisztina telefonon érdeklődött, tudnának-e kedvezményt adni nekik. A tulajdonos hallgatott egy sort a vonal végén, majd azt mondta: ő is pénzből él. És ne is haragudjon, de ha most ebbe belemegy, akkor más is joggal várhatná el ugyanezt. GyimesiJánosék támogatása A „Nem akarják észrevenni a halálos bántalmazás előjeleit” című, február 3-i riportunk főszereplője Gyimesi János, aki egyedül neveli kisfiáit: a hároméves Janit és a pár hónapos Tomit. Jelenleg egy nagykanizsai átmeneti szállón élnek. A férfi most próbál új életet kezdeni a gyerekeivel, miután tavaly novemberben volt párja Cegléden agyonverte másfél éves kisfiúkat,. Danikát. Gyimesi Jánosék támogatására gyűjtés indult, (Zala Takarék számlaszám: 7400-0542-1609- 6422) a cél, hogy körülbelül kétmillió forintért megvásárolhasson egy kis házat maguknak. Arról álmodik, hogy tavasszal eljut az állatkertbe Élet a tragédia után Míg futja a pénzből kéthavonta járnak kezelésre Sopronba Hála a sok gyakorlásnak mozdulatai egyre természtesebbek
