Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-10 / 35. szám
folytatás az 1. oldalról B helyőrség 3 az alkalmak elsősorban a fiatalokat segítették abban, hogy párra találjanak, megházasodjanak és beteljesítsék azt a szerepet, amelyet a közösség elvárt tőlük. A pártában maradt lányokon a farsang végén gúnyolódtak például kongózással (ilyenkor zajt keltettek a lányok ablaka alatt), de ismert vénlánycsúfoló a rönkhúzás is. Az egyház a farsangot a rendbontás miatt az ördög ünnepének tartotta, ezért nem helyeselte megtartását, de ez a szokás épp a farsangi mulatozást ostorozó, egyházi leírásokból kutatható évszázadokra visszamenően is. A XV. században Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában számolt be arról, hogy egy Kapos melletti faluban az asszonyok férfiruhába öltözve mulatoztak, amíg az ördög személyesen meg nem jelent a táncolok között, és egy asszonyt a Kapos mocsaraiba nem hajított. Szabad Boglárka emlékeztetett a mátraalmási asszonyfarsangra, amelynek hagyománya még a hatvanas években is élt: ekkor egy napra az asszonyok férfiruhába bújtak, jégcsappal tréfásan megborotválták a szembejövőket, este pedig külön mulatságot rendeztek, ahol táncoltak és pajzán történeteket meséltek. Mint mondta, Boglár Lajos 1968- ban tette közzé az erről szóló filmet, melynek nyilvánosságra kerülésével a szokás éltetői, a filmen szereplő helyi asszonyok elszégyellték magukat, és valószínűsithető, hogy ez is hozzájárult a mátraalmási aszszonyfarsang megszűnéséhez. Az álarcos alakoskodások között a férfi-nő szerepcsere mellett megjelennek olyan tipikus figurák is, mint a betyár, a cigány asszony, a menyasszony, a vőlegény, az öregember, öregasszony, ők a fából készített busómaszkokkal ellentétben egyszerűbb, rögtönzött maskarát készítenek harisnyából, rongyból, papírból, kócból. Ilyenkor tartják az állakodalmakat, és játsszák a halottas játékokat. Utóbbi egyik változata zárt térben, fonóban, kocsmában történt dramatikus formában. Szereplői, a pap, a családtagok és a siratóasszonyok obszcén kiszólásokkal fűszerezték a prédikáció és a siratóénekek tartalmi elemeit, a halotthoz pedig egy répa, kukoricacső vagy más fallikus szimbólum is tartozhatott - gyakran abba kapaszkodott az özvegy, aki a halott e testrészét is megsiratta. A halottas játék másik formája a húshagyókeddi téltemetés, amikor egy szalmabábut muzsikaszóval végigvisznek a falun, majd rituálisan elégetik. A farsang legarchaikusabb elemei a hétfalusi csángók boricatáncában és a különféle állatalakoskodásokban maradtak fenn. Utóbbiak között különösen kedvelt a medve, a ló, a kecske és a gólya alakja köré szerveződő tréfálkozás, csipkelődés. Idetartozik a felvidéki bakkuszjárás is, amely a legények húshagyókeddi adománygyűjtő szokása - ekkor szamár- vagy kecskebőrbe bújnak, nyársat tartanak a kezükben és meglökdösik, megtréfálják, bekormozzák, megcsipkedik azt, aki szembejön. Adománygyűjtő, köszöntő szokás a Zobor vidéki sardózás is, amelyben szintén nyársat visznek magukkal a fiúk. Ujváry Zoltán a Farsangi népszokások című munkájában fejti ki, hogy a farsangnak az egyházi, böjti vonatkozásoknál sokkal régebbi, évezredes európai szokásokban gyökerező mágikus-rituális elemei is vannak. A kászoni bikaütés például az egykori állatáldozatokkal hozható kapcsolatba. A bikát alakító legény egy szalmából készített ruhába bújik, fejére egy bikaszarvval felszerelt cserépfazekat helyeznek, nyakába kolompot kötnek. A játék során a „gazda” baltával a kezében árulja .jószágát”. A „kupecek” alkudoznak a bikára, de nem adják meg az árát, úgyhogy a gazda inkább fejbe vágja az állatot. A cserépfazék széttörik, a legény kiugrik a jelmezből, tűzbe dobják a „bika” bőrét, s mulatnak tovább. A hídról a patakba seprik a hamut, hogy a víz meszszire vigye és megóvja a falu lakóit a rossztól és a rontástól. modi MASZKABÁL Papír és porcelán, toll és csillám, színek és formák kavalkádja az állatok, túlvilági lények és ijesztő figurák felvonulása. Semmi sem jellemzi jobban a farsangot az igazi álarcoknál, de mi a trend 2018-ban? A maszkok évszázadok óta részét képezik a különféle kultúráknak, eleinte vallási céllal, később a görög, majd a római színházak előadási kellékeként. A rituális szerep évszázadokon át megmaradt, ám idővel az álarc az illúzió, a félrevezetés és a csalás jelképe is lett - köszönhetően elsősorban a már a reneszánsz korban is neves velencei karneváloknak. Ilyenkor az álarc valóban elrejtette viselőjét, így az áthatolhatatlannak hitt társadalmi korlátok, ha csak néhány órára is, de leomolhattak. A maszkok míves kidolgozásának hagyománya is a korabeli álarckészítőknek köszönhető, akik szobrászként dolgozva pontosan ismerték az arc anatómiáját. Mára Velencétől Rión át New Orleansig számtalan formában, különféle anyagokból készülnek az álarcok. Van egyszerű, van extravagáns, sőt a modern kornak megfelelően környezettudatos is. A legklasszikusabbak az arcot takaró maszkok, amelyeket azonban inkább csak a mutatványosok használnak, mivel szájuk zárt vagy egyenesen hiányzik, így nem lehet tőle sem inni, sem étkezni, és a levegővétel is nehezebb. Speciális formájuk a Velencében minden árusnál megtalálható, tökéletes arcot mintázó maszk, amelyet nem díszít semmilyen csillogó, flitteres, tollas vagy rajzolt elem. A legkényelmesebb választás a szem körüli maszk, amelynek változatai a vékony szemmaszktól a fél arcot eltakaró álarcokig terjednek. Van köztük csipkés, szövet vagy fémből készült, fejre köthető vagy hosszú pálcával tartható, tollas vagy csillámos, a bőség zavarában az ember szinte választani sem tud. Az idei szezonban a legdivatosabb maszkok kiválasztásához érdemes segítségül hivni az általános divattrendeket, így például, hogy 2018 színe a lila egyik árnyalata, az ultraviola, de a többi tónus is divatos. Az éves színtrendeket meghatározó Pantone alelnöke, Laurie Pressman szerint a lila tükrözi leginkább, hogy „mi történik a globális kultúrában”. Leatrice Eiseman, a Pantone Color Institute vezetője pedig úgy nyilatkozott, hogy a szín „eredetiséget, egyediséget és előrelátó gondolkodásmódot jelez”. Nem csoda, hogy többek között Balenciaga és Gucci dolgozott idei kollekcióiban a tizenkét nyári trendszín közé került ultraviolával. Mivel a lila nem áll messze a New Orleans-i tradicionális húshagyókeddi trikolór (arany-bordó-zöld) egyik színétől, két legyet üthetünk egy csapásra, ha lilás árnyalatot választunk. Ám más ragyogó színek - különösen a sárgák, pirosak, illetve rikító rózsaszínek, narancsok és zöldek - is megfelelő maszkváltozatok lehetnek, hiszen mindegyik megtestesíti az idén reneszánszát élő 80-as éveket. Díszítésként - szintén a 80-as éveknek köszönhetően - használjunk sok csillámot, füttert vagy tüllt, ám a tollak inkább csak Velencében trendik. Formájában tehát elsősorban a nonfiguratív szemmaszkok divatosak, de a kisebbek körében nem tűnhetnek el az állatos álarcok sem, hiszen nincs bájosabb a cica-, macivagy leopárdmaszkban rohangáló apróságoknál. A felnőtteknek akkor érdemes állatos megjelenést választani, ha az álarcok a környezettudatosság jegyében készülnek. Ezt iga-Jancsó Orsolya zán könnyű megoldani, ha az ember újrahasznosított papírt használ a „csináld magad” álarcokhoz. A brit Steve Wintercroft oldaláról például kifejezetten újrahasznosított papírból készíthető álarcokhoz lehet letölteni az állattotemekre hasonlító sablonokat. Másik lehetőség, ha a felnőttek kos-, bika- vagy farkasfejű busómaszkot húznak. Ma már kevés a hasonló darab, mivel az állati busómaszkok a totemállatok korára vezethetők vissza, a vallás terjedésével azonban az emberarcú maszkok váltak népszerűvé. Számos hazai művész készít busómaszkot, Mohácson és az internetes lelőhelyeken a farsangi időszakban az egyszerűbb másolatoktól a professzionális művészi munkáig minden fellelhető. Többek között Gagyi Zoltán vagy Englert Antal munkáit érdemes keresni, akik számos díjat nyertek fűzfából, hársból vagy egyéb puhafából készült maszkjaikkal. Hacsak nem kifejezetten a hagyományőrzés a cél, az idei farsangra a szakértők a rikító színekben is pompázó, csillámos szemmaszkokat ajánlják, amelyhez az igazán trendkövető bálozók szatén vagy tüli, átlátszó vagy vállhangsúlyos estélyi ruhát viselnek. Aki pedig később sem akar lemondani a farsangi élményről, keblére ölelheti 2018 egyik legizgalmasabb divattrendjét: az • utcai divatban teijedő maszkokat. A kifutókat ugyanis elárasztották a harlequin gonoszok (Astrid Andersen, Alex Mullins), a középkori punkok (Moschino) és a teátrális állati maszkok (Comme des Garcon és Julien David). Kérdés persze, mi fog ténylegesen megjelenni az utcán, de mindenképp érdekes lesz tavasszal figyelni a fiatal magyar tervezők vizsgakollekcióit. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
