Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-08 / 6. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 8., HÉTFŐ Gyönkről indulva festőecsettel a kézben járta be a világot A mozaikot már magának kellett összeraknia SZEKSZARD Képek Szekszárdiéi, képek Szekszárdon. Ezt a címet viseli Forster Jakab festőművész kiállítása, mely január 12-én 17 órai kezdettel nyílik meg a megyeszékhelyen, a Babits Mihály Kulturális Központ Bakta-galériájában. Ebből az alkalomból készült interjú a Tolna megyei gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő művésszel. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Ön 1947-ben született Gyönkön. Jól sejtem, hogy ezzel a jellegzetes német névvel kisebbfajta csodának számított, hogy nem telepítették ki szüleivel együtt?- Ez külön történet - válaszolt Forster Jakab. - Augusztus 23-án hajnalban születtem, és ezen az éjszakán dédnagymamám a keszőhidegkúti vasútállomáson várta a vagont. Jobban mondva, nem várta, de már a batyuján ülve beletörődött abba, hogy el kell hagynia szülőföldjét. Nagymamám, akinek mellette kellett volna ülnie, Gyönkön az édesanyám ágya mellett állt: választania kellett, hogy vagy az édesanyját, tehát az én dédnagymamámat, vagy a vajúdó lányát, az én édesanyámat hagyja egyedül. Gyönkön maradt, és jól tette, mert apám még időben megkapta a mentesítő papírt, azzal kiment a vasútállomásra, és visszahozta dédnagymamámat.- Miképpen emlékszik Gyönkön töltött gyermekkori éveire?- Kettős érzéssel. Az egyik érzés az otthonosság, a másik az idegenség. Az otthonosság nem is szorul részletes magyarázatra, hiszen a Forsterek az 1700-as évek eleje óta ott élnek és dolgoznak szorgosan Gyönkön. Az idegenség pedig azokból az eseményekből ered, melyek Gyönköt a negyvenes évek közepétől az ötvenes évekig teljesen felforgatták. Ebben a világban próbáltak meg létezni szüleim és benne mi, gyermekek is. Éppen a napokban jutott eszembe: amikor iskolás koromban a katolikus templomban vasárnap reggel ministráltam, a szertartáshoz illő ruha alatt komplett őrsvezetői felszerelést viseltem. Egyik alkalommal végigmasíroztam a falun mint úttörő, de másik alkalommal ugyanúgy áthaladtam a központon, mint feltámadási körmenetet vezető ministráns.- Valószínűleg költői lesz a kérdésem: már általános iskolában nyilvánvaló volt művészeti tehetsége?- A kérdés költői, ám a válasz mögött is lesz költői háttér. Tudniillik a Forsterek korábbi generációijának tagjai is kivétel nélkül ügyesen rajzoltak, festettek. Tehát abban a vert falú, szobakonyhás, kicsiny házikóban, melyben születtem és felnőttem, a nagyszülőktől örökölt, kopott bölcsőm felett apám olajfestménye függött a falon. Amikor kinyitottam a szemem, akkor a konyhában és szobában apám, nagybátyám és nénikém akvarelljeit, rajzait, olajfestményeit láttam. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy egy Forster-gyermek jól rajzol. Csakhogy ebből, gondoltam én is, nem lesz munka, nem lesz élet, nem lesz megmaradás.- Akkor ezek után sejtem, miért éppen építőipari technikumot, majd iparművészeti főiskolát végzett. A termékeny munkát biztosító praxis keretében is ott maradt a művészet mellett. A rajzolás-festés szeretetét és a tehetséget családi örökségül kapta a festő Forster Jakab kizárólag a szabadban fest, évszaktól függetlenül Fotó: szeben.ro- Az iskola mindig eszköz. Vagy A-tól Z-ig használjuk az ott tanultakat, vagy csak bizonyos dolgokat hasznosítunk belőle, vagy pedig szinte semmit, mert más irányba megyünk. Nos, én a főiskolán gyakorlatilag mindent megtanulhattam a vizualitásról. Egyvalamit nem tanulhattam meg ott: képet festeni. Tehát a mozaik szemeit külön-külön mindet tanulmányozhattuk, de végül is magát a mozaikot nekem kellett összeraknom. Ez voltaképpen nem is olyan nagy baj. Hiszen nekem muszáj volt azt az egyéni hangot, egyéni stílust felmutatnom, ami nem is került hosszas keresgélésbe.- Ennek az egyéni hangnak, stílusnak a birtokában az elmúlt évtizedekben bejárta a fél világot. Festett a szabad ég alatt Londonban, Párizsban, Rómában, és még lehetne sorolni. Bizonyára volt része érdekes, különleges pillanatokban.- A közelmúltban a kiváló rádiós-újságíró, Vágner Mária kérdezte tőlem a velem készített interjújában: a felsorolt helyszínek közül hol éreztem magam a legjobban? Azt válaszoltam: ott, ahol a festészet természetes dolog, mondhatni benne van az emberek mindennapjaiban. Magyarországon történelmi okok miatt az irodalom, valamint a zene játszik ilyen elsődleges szerepet. Nem vitás, hogy a képzőművészet, a festészet is fontos számunkra, elismerjük kulturális jelentőségét, de szeretjük üvegbúra alatt tartani, és időnként rápillantunk, mint valami nemes tárgyra. Amikor Nápolyban, a dómtól számítva az első keresztutcában felállítottam a festőállványomat, egy hölgy érdeklődésére azt feleltem: magyar festő vagyok Budapestről. Erre gyakorlatiig fellármázta a keskeny utcát elragadtatott kiáltásaival: pittore ungherese! Hirtelen vagy húszán álltak körül, megcsodálva a messziről érkezett festőt és művét. Balatonőszödtől Hőgyészig sok helyen látható műve Forster Jakab 1947. augusztus 23-án született Gyönkön. 1965-ben építőipari technikusi végzettséget szerzett. 1965 és 1967 között a Tolna Megyei Tanácsi Tervezőirodában dolgozott, 1968-tól a Pest Megyei Tanácsi Tervezőiroda munkatársa lett - olvasható életrajza az Építészfórumon. 1973- ban belsőépítész tervezőművészként diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1973-tól 1984-ig a Művészeti Alap művészetszervezői és bírálati munkájában vett részt iparművészeti referensként. 1984 óta szabadfoglalkozású festő. Kizárólag a szabadban fest, az év minden szakában. Érdeklődése részben a természet felé fordul, annak békéje, fensége ragadja meg; részben pedig az épített környezet hangulata, kifejezőereje képezi festményei tárgyát. Munkái megtalálhatók többek között a brit nagykövetségen, a Bábolna Rt. Vezérigazgatóságán, a balatonőszödi kormányüdülőben és a hőgyészi Gróf Apponyi Kastélyszállóban. A világhálón is fogjuk meg a gyerek kezét a biztonságért TOLNA MEGYE A családi fotóktól kezdve a feldíszített karácsonyfáig életünk minden fontos pillanatát megosztjuk az ismerőseinkkel - a gyermekeink miért ne tehetnék meg ugyanezt? A Kaspersky online kutatása szerint a 14-16 éves fiatalok közel fele a közösségi média nélkül ma már szinte elképzelhetetlennek tartja az életét. Az Invitel NetBarát blogja összegyűjtött néhány tippet, amelyek segítségével mi is tudatos digitális szülővé válhatunk. Első a biztonság. Ha nem figyelünk az adatvédelemre, könnyen illetéktelen kezekbe juthatnak ezek az információk. Ezért amint gyermekünk regisztrál valamelyik közösségi csatornára, első dolgunk legyen, hogy segítünk beállítani az adatainak láthatóságát- legtöbbször elég, ha ez csak az ismerősei körére korlátozódik. Az online világ nem sok-Magyarázzuk el, miért van szükség óvintézkedésekre ban különbözik a valóságtól, éppen ezért, ha az utcán nem állunk szóba ismeretlenekkel, akkor ezt a virtuális szférában se tegyük meg. Bár a közösségi média egyik célja, hogy új emberekkel is megismerkedjünk, a fiatalok esetében nagyon óvatosan kell eljárni. Tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy minden esetben mutassák meg, ki akar kapcsolatba lépni velük és miért. A tartózkodási helyünk megosztása- főleg mindenki számára láthatóan - sok esetben egyenértékű azzal, mintha tárva-nyitva hagynánk a lakásunk ajtaját. Magyarázzuk el gyermekeinknek, milyen típusú megosztások kockázatosak. Szívesen osztottunk meg régen a baráti bulikról fotókat, viszont most szégyenkezünk a főnökünk előtt? Bár sokszor úgy gondoljuk, hogy a „törlés” gomb megoldást jelenthet a korábbi, kellemetlen bejegyzéseinkre, sajnos az online térben minden megmarad. Emiatt kell mindig tudatosan döntenünk arról, milyen tartalmakat akarunk megosztani másokkal. B. K. HIRDETÉS Töltsd fel saját esküvői lODD szavazatot, hogy megnyerhesd az értékes nyeremények egyikét. A fotópályázathoz kapcsolódóan nyereményjáték indul, melyen kiállítás beleuóipííuni,!^0 • -u h< nyerhet, fotók és részletek a TEOL hu online portálon. ÉRV premium kategóriás Mercedes egy teljes hétvégére Gyertyafényes kétszemélyi a Tolna megyei hírportál 'es vacsora
