Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-08 / 6. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 8., HÉTFŐ Gyönkről indulva festőecsettel a kézben járta be a világot A mozaikot már magának kellett összeraknia SZEKSZARD Képek Szek­szárdiéi, képek Szekszár­­don. Ezt a címet viseli Fors­ter Jakab festőművész kiál­lítása, mely január 12-én 17 órai kezdettel nyílik meg a megyeszékhelyen, a Babits Mihály Kulturális Központ Bakta-galériájában. Ebből az alkalomból készült inter­jú a Tolna megyei gyökerek­kel rendelkező, Budapesten élő művésszel. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Ön 1947-ben született Gyön­­kön. Jól sejtem, hogy ezzel a jellegzetes német névvel ki­sebbfajta csodának számított, hogy nem telepítették ki szüle­ivel együtt?- Ez külön történet - vá­laszolt Forster Jakab. - Au­gusztus 23-án hajnalban szü­lettem, és ezen az éjszakán dédnagymamám a keszőhidegkúti vasútállomáson várta a vagont. Job­ban mondva, nem várta, de már a ba­tyuján ülve beletö­rődött abba, hogy el kell hagynia szülőföldjét. Nagy­mamám, akinek mellette kel­lett volna ülnie, Gyönkön az édesanyám ágya mellett állt: választania kellett, hogy vagy az édesanyját, tehát az én déd­nagymamámat, vagy a vajú­dó lányát, az én édesanyámat hagyja egyedül. Gyönkön ma­radt, és jól tette, mert apám még időben megkapta a men­tesítő papírt, azzal kiment a vasútállomásra, és visszahoz­ta dédnagymamámat.- Miképpen emlékszik Gyön­kön töltött gyermekkori éveire?- Kettős érzéssel. Az egyik érzés az otthonosság, a másik az idegenség. Az otthonosság nem is szorul részletes ma­gyarázatra, hiszen a Forsterek az 1700-as évek eleje óta ott él­nek és dolgoznak szorgosan Gyönkön. Az idegenség pe­dig azokból az eseményekből ered, melyek Gyönköt a negy­venes évek közepétől az öt­venes évekig teljesen felfor­gatták. Ebben a világban pró­báltak meg létezni szüleim és benne mi, gyermekek is. Ép­pen a napokban jutott eszem­be: amikor iskolás koromban a katolikus templomban va­sárnap reggel ministráltam, a szertartáshoz illő ruha alatt komplett őrsvezetői felszere­lést viseltem. Egyik alkalom­mal végigmasíroztam a fa­lun mint úttörő, de másik al­kalommal ugyanúgy áthalad­tam a központon, mint feltá­madási körmenetet vezető mi­­nistráns.- Valószínűleg költői lesz a kér­désem: már általános iskolá­ban nyilvánvaló volt művészeti tehetsége?- A kérdés költői, ám a vá­lasz mögött is lesz költői háttér. Tud­niillik a Forsterek korábbi generáció­­ijának tagjai is ki­vétel nélkül ügye­sen rajzoltak, fes­tettek. Tehát abban a vert falú, szoba­­konyhás, kicsiny házikóban, melyben szület­tem és felnőttem, a nagyszü­lőktől örökölt, kopott bölcsőm felett apám olajfestménye füg­gött a falon. Amikor kinyitot­tam a szemem, akkor a kony­hában és szobában apám, nagybátyám és nénikém ak­­varelljeit, rajzait, olajfestmé­nyeit láttam. A világ legter­mészetesebb dolga volt, hogy egy Forster-gyermek jól raj­zol. Csakhogy ebből, gondol­tam én is, nem lesz munka, nem lesz élet, nem lesz meg­maradás.- Akkor ezek után sejtem, miért éppen építőipari technikumot, majd iparművészeti főiskolát végzett. A termékeny munkát biztosító praxis keretében is ott maradt a művészet mellett. A rajzolás-fes­tés szerete­­tét és a te­hetséget csa­ládi örökségül kapta a festő Forster Jakab kizárólag a szabadban fest, évszaktól függetlenül Fotó: szeben.ro- Az iskola mindig eszköz. Vagy A-tól Z-ig használjuk az ott tanultakat, vagy csak bi­zonyos dolgokat hasznosí­tunk belőle, vagy pedig szin­te semmit, mert más irányba megyünk. Nos, én a főiskolán gyakorlatilag mindent megta­nulhattam a vizualitásról. Egy­valamit nem tanulhattam meg ott: képet festeni. Tehát a moza­ik szemeit külön-külön mindet tanulmányozhattuk, de végül is magát a mozaikot nekem kellett összeraknom. Ez volta­képpen nem is olyan nagy baj. Hiszen nekem muszáj volt azt az egyéni hangot, egyéni stí­lust felmutatnom, ami nem is került hosszas keresgélésbe.- Ennek az egyéni hangnak, stílusnak a birtokában az el­múlt évtizedekben bejárta a fél világot. Festett a szabad ég alatt Londonban, Párizsban, Rómában, és még lehetne so­rolni. Bizonyára volt része érde­kes, különleges pillanatokban.- A közelmúltban a kiváló rádiós-újságíró, Vágner Má­ria kérdezte tőlem a velem ké­szített interjújában: a felso­rolt helyszínek közül hol érez­tem magam a legjobban? Azt válaszoltam: ott, ahol a festé­szet természetes dolog, mond­hatni benne van az emberek mindennapjaiban. Magyaror­szágon történelmi okok miatt az irodalom, valamint a zene játszik ilyen elsődleges szere­pet. Nem vitás, hogy a képző­művészet, a festészet is fontos számunkra, elismerjük kul­turális jelentőségét, de sze­retjük üvegbúra alatt tarta­ni, és időnként rápillantunk, mint valami nemes tárgyra. Amikor Nápolyban, a dómtól számítva az első keresztutcá­ban felállítottam a festőállvá­nyomat, egy hölgy érdeklődé­sére azt feleltem: magyar fes­tő vagyok Budapestről. Er­re gyakorlatiig fellármázta a keskeny utcát elragadtatott ki­áltásaival: pittore ungherese! Hirtelen vagy húszán álltak körül, megcsodálva a messzi­ről érkezett festőt és művét. Balatonőszödtől Hőgyészig sok helyen látható műve Forster Jakab 1947. augusz­tus 23-án született Gyönkön. 1965-ben építőipari techniku­si végzettséget szerzett. 1965 és 1967 között a Tolna Megyei Tanácsi Tervezőirodában dol­gozott, 1968-tól a Pest Megyei Tanácsi Tervezőiroda munka­társa lett - olvasható életraj­za az Építészfórumon. 1973- ban belsőépítész tervezőmű­vészként diplomázott a Ma­gyar Iparművészeti Főiskolán. 1973-tól 1984-ig a Művésze­ti Alap művészetszervezői és bírálati munkájában vett részt iparművészeti referensként. 1984 óta szabadfoglalkozású festő. Kizárólag a szabadban fest, az év minden szakában. Érdeklődése részben a termé­szet felé fordul, annak béké­je, fensége ragadja meg; rész­ben pedig az épített környezet hangulata, kifejezőereje képe­zi festményei tárgyát. Munkái megtalálhatók töb­bek között a brit nagykövetsé­gen, a Bábolna Rt. Vezérigaz­gatóságán, a balatonőszödi kormányüdülőben és a hőgyé­­szi Gróf Apponyi Kastélyszál­lóban. A világhálón is fogjuk meg a gyerek kezét a biztonságért TOLNA MEGYE A családi fotók­tól kezdve a feldíszített kará­csonyfáig életünk minden fon­tos pillanatát megosztjuk az ismerőseinkkel - a gyerme­keink miért ne tehetnék meg ugyanezt? A Kaspersky online kutatása szerint a 14-16 éves fiatalok közel fele a közössé­gi média nélkül ma már szin­te elképzelhetetlennek tartja az életét. Az Invitel NetBarát blogja összegyűjtött néhány tippet, amelyek segítségével mi is tudatos digitális szülővé válhatunk. Első a biztonság. Ha nem fi­gyelünk az adatvédelemre, könnyen illetéktelen kezekbe juthatnak ezek az informáci­ók. Ezért amint gyermekünk regisztrál valamelyik közössé­gi csatornára, első dolgunk le­gyen, hogy segítünk beállíta­ni az adatainak láthatóságát- legtöbbször elég, ha ez csak az ismerősei körére korlátozó­dik. Az online világ nem sok-Magyarázzuk el, miért van szükség óvintézkedésekre ban különbözik a valóságtól, éppen ezért, ha az utcán nem állunk szóba ismeretlenekkel, akkor ezt a virtuális szférában se tegyük meg. Bár a közössé­gi média egyik célja, hogy új emberekkel is megismerked­jünk, a fiatalok esetében na­gyon óvatosan kell eljárni. Tu­datosítsuk gyermekeinkben, hogy minden esetben mutas­sák meg, ki akar kapcsolat­ba lépni velük és miért. A tar­tózkodási helyünk megosztása- főleg mindenki számára lát­hatóan - sok esetben egyenér­tékű azzal, mintha tárva-nyit­va hagynánk a lakásunk ajta­ját. Magyarázzuk el gyermeke­inknek, milyen típusú megosz­tások kockázatosak. Szívesen osztottunk meg régen a baráti bulikról fotókat, viszont most szégyenkezünk a főnökünk előtt? Bár sokszor úgy gondol­juk, hogy a „törlés” gomb meg­oldást jelenthet a korábbi, kel­lemetlen bejegyzéseinkre, saj­nos az online térben minden megmarad. Emiatt kell mindig tudatosan döntenünk arról, milyen tartalmakat akarunk megosztani másokkal. B. K. HIRDETÉS Töltsd fel saját esküvői lODD szavazatot, hogy megnyerhesd az értékes nyeremények egyikét. A fotópályázathoz kapcsolódóan nyereményjáték indul, melyen kiállítás beleuóipííuni,!^0 • -u h< nyerhet, fotók és részletek a TEOL hu online portálon. ÉRV premium kategóriás Mercedes egy teljes hétvégére Gyertyafényes kétszemélyi a Tolna megyei hírportál 'es vacsora

Next

/
Thumbnails
Contents