Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-04 / 3. szám

2018. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Futács Márkó január 8-án elkezdi a felkészülést a Hajdúk Splitnél A Hajuk Split labdarúgója, Futács Márkó térdsérülése után újra bizakodó, a por­tugáliai rehabilitációs köz­pontból jó hírekkel enged­ték haza. A játékos nem ta­gadja, hogy szeretne a vá­logatott keretébe is beke­rülni. Futács a 2016/17- es horvát bajnokságban 18 találatával gólkirály lett, augusztusban azonban keresztszalag-szakadást szenvedett a bal térdében. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Tett újévi fogadalmat? Te­szem azt, ha törik, ha szakad, bekerül a válogatottba, vagy február végéig mindenképp gólt szerez tétmérkőzésen...?- Ugyan már! Most a türe­lem a legfontosabb kifejezés a szótáramban. Tavasszal még nem szeretném megváltani a világot. A legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjek.- Lelkileg hogy van?- Köszönöm, teljesen jól. Sőt, erőnlét tekintetében is minden rendben van. Motivált vagyok, a rehabilitáció utolsó szaka­szához érkeztem, most már ki­zárólag előre nézek. Decem­berben úgy jöttem el a portu­gáliai rehabilitációs központ­ból, hogy a tesztek után elé­gedetten csettintettek az or­hatnám, korábban én adtam valamit a Hajdúknak, most a klubon volt a sor, hogy segít­sen. Abban mindnyájan egyet­értettünk, hogy nem érdemes elkapkodni a visszatérésemet.- Mikor lehet újra a pályán?- Egy hónapon semmi sem múlik. Február végén vagy március végén játszom az el­ső tétmérkőzésemet, gyakorla­tilag mindegy. Nem sietem el a visszatérést, kellően rutinos vagyok már, hogy tudjam, a kapkodással csak magamnak és a klubomnak ártanék. Úgy döntöttem, akkor lépek pá­lyára, ha csakugyan minden rendben van a térdemmel. Ja­nuár nyolcadikán kell vissza­mennem Horvátországba, a csapat elkezdi a felkészülést, én pedig külön feladatokat végzek. A labdát azonban már megpróbálom terelgetni, az is nagyszerű érzés lesz.- Gondol a válogatottságra?- Jó lenne végre bekerül­ni a keretbe, kivívni Georges Leekens szövetségi kapitány bizalmát. De mint mondtam, nem ezekben a hónapokban kell megváltanom a világot. Butaságot követnék el, ha most akarnám pótolni, ami az elmúlt hetekben, hónapokban kiesett. Nem tagadom, célom a válo­gatottság, de türelmesnek kell lennem. Kislányával ünnepelt A Hajdúk Split január 8-ától tíz napig hazai környezetben készül, majd Törökországba utazik, a török Riviérán ver tá­bort, a magyar csapatok ál­tal korábban kedvelt Belek­ben edzőtáborozik. Futács ott még biztosan nem lép pályá­ra egyetlen edzőmérkőzé­sen sem. A 27 esztendős tá­madó az ünnepeket ideha­za töltötte, örült, hogy vég­re párjával és kétesztendős kislányával lehet. hamarabb rúghatok újra labdába, mint gondoltam.- A Hajdúknál mindig is bíz­tak önben. Ezekben a hetek­ben mivel biztatják?- December tizenötödikén ott voltam a csapat tavalyi utolsó tétmérkőzésén, az el­nök úrral és a sportigazgató­val átnéztük a papírjaimat, az eredményeimet, és hosszasan beszélgettünk a helyzetemről. Ahogy eddig, most is mellet­tem állnak. A sérülésem után a legjobb orvosokat kértem, és ők magától értetődő módon ga­rantálták. A műtétemet végző specialista és a rehabilitáció­mat segítő portugál orvosok is a világ élvonalába tartoznak a szakmájukban. Úgy is mond-Már sérülten vette át a gólkirályságért járó trófeát Fotó: Hajduk.hr vosok. Az első hónapban nap­jában kétszer foglalkoztak ve­lem négy órát, mellette külön­féle kezeléseket kaptam, ezt követően napi kétszer három óra volt a penzum. Ekkor már futások és erősítések is szere­peltek a programban. Az első futásom tíz kilométer volt, az egészségügyi személyzet ezt követően órákon át vizsgált, várták, mikor dagad be a tér­dem. A legtöbb ilyen problé­mával küzdő futballista lába ilyenkor megtelik vízzel, sze­rencsére a lábam a vártnál job­ban reagált a futásra. Nem azt mondom, hogy már holnap le­megyek a térre, és a haverok­kal focizom, de talán valamivel Türelem mindenekelőtt Szalay Balázs öt év után újra elindul a Dakar-ralin, ahogy André Villas-Boas is Öreg róka a dél-amerikai sivatagban RALI Szombaton megkezdődik a Dakar-rali, immár hagyo­mányosan Dél-Amerikában, és a földkerekség leginkább embert próbáló tereprali-via­­dalán öt év szünet után újra lesz magyar induló az autósok mezőnyében is. Szalay Balázs tegnap repült el el Peruba, Li­mába - dacára annak, hogy a hazai híradások szerint már novemberben útra kelt... Egészen pontosan novem­ber 22-én arról szóltak a hí­rek, hogy Szalay Balázs az Opel Dakar Teammel a Hő­sök teréről elindult a viadal­ra, a nagy csinnadratta köze­pette pedig a veterán pilóta az MTl-nek még azt is kifejtette, hogy hat hét lesz az út, és két nap múlva Le Havre-ban kell becsekkolniuk, mert ott teszik hajóra a terepjárójukat. Ez így is történt, ám Szalay és navi­gátora, Bunkoczi László a bú­csúztató után nem Franciaor­szág felé vette az irányt, ha­nem hazament - az autójuk­kal a kisegítő személyzet bum­­lizott el bő egy hónapon át Pe­ruba... Az Opel Dakar Team honlapján is azzal a címmel jelent meg a beszámoló, hogy „Szalayék elindultak a Dakar­ra!”, és csak a vaskos dolgozat vége felé derül ki, hogy a csa­pattagok januárban indulnak a hajó után, de ezen most már ne „rugózzunk” tovább. Ha van erőpróba, amelyik­nek a rajtjára mindenkép­pen tanácsos kipihenten, és nem hathetes tortúrával járó utazás után érkezni, az a Da­kar-rali. A verseny szomba­ton kezdődik Limában, és ti­zennégy szakasz után janu­ár 20-án az argentínai Cór­­dobában ér véget. Az össztávja 9000 kilométer, amely­ből 4500 km a mért szakaszok hossza. A résztve­vők három orszá­got érintenek, Perun és Ar­gentínán kívül Bolívián ha­ladnak át. Ismét lesznek siva­tagi szakaszok, és a helyszíni adottságokat kihasználva ko­moly magaslatokat is megjár­nak, 4000 méter fölött is je­löltek ki etapokat, története­sen a szünnapon is 3500 mé­ter fölött pihenhet meg a mezőny. Az 52 eszten­dős Szalay Ba­lázs rutinos si­vatagi róka, ez lesz a 13. Dakarja (Bunkoczival együtt pedig a nyolcadik), nyolcszor célba is ért, a legjobb eredménye a 2012-es 20. hely. „A sivatag mindig tartogat meglepetése­ket, bármennyi időt tölt is el az ember a dűnék között, nem versenyezhet rutinból. A cé­lunk, hogy teljesítsük a távot, s hogy mindennap a maximu­mot hozzuk ki magunkból. Ha ez sikerül, már elégedettek le­szünk” - nyilatkozta Szalay a hét közepén. S hogy kik azok, akik a legmerészebb terveket szö­vögethetik? A mezőny pará­dés: indul a címvédő francia Stéphane Peterhansel, aki mo­torral hatszor, autóval hétszer nyerte meg a Dakart; mellette a Peugeot gyári csapatát erő­síti honfitársa, a kilencsze­res ralivilágbajnok Sébastien Loeb; a spanyol Carlos Sainz (ő kétszer győzött a rali-vb-n) és a francia Cyril Despres; a Toyota beveti a katari Nasz­­szer al-Attijahot és a dél-afri­kai Giniel de Villierst (koráb­bi Dakar-győztesek); a Mini a spanyol Nani Romát (ő is nyert már Dakart) és a finn Mikko Hirvonent, utóbbi a rali­világbajnokok névsorát gya­rapítja. De hogy egy kuriózu­mot is említsünk: egy privát Toyotában láthatjuk vezetni a portugál André Villas-Boast, a Porto, a Chelsea, a Tottenham volt menedzserét, aki most rá­ér, hiszen legutóbbi, sanghaji klubjánál nem hosszabbította meg a szerződését. Ejtsünk szót a motorosok versenyéről is, ahol címvédő­ként a brit Sam Sunderland indul, de négy magyar felől is várhatjuk majd a híreket: Dési János és Horváth Lajos mellett az erdélyi Gyenes Emánuel­­ról és az újvidéki Saghmeister Gáborról. Hárman régi moto­rosok a Dakaron, Gyenes két éve a 14. helyen zárt, ami két­ségkívül komoly eredmény. Horváth tavaly újoncként a harmadik szakaszig bírta, de miután eltévedt egy kiszáradt tómederben, majdnem belezu­hant egy szakadékba, majd el­esett, s víz nélkül már beval­lottan halálfélelme volt, lead­ta a vészjelzést, hogy mentsék ki. Bátor ember, ha újra neki­vág.... Fábik Tibor Peruból indul a verseny Bolívián át Argentínába JEGYZET Rohanó idő Fenyő Gábor jegyzet@mediaworks.hu Kaposvár - immár hosszú évek óta - a költségvetésé­nek több mint négy száza­lékát fordítja sportcélokra, ami mindenképp megsüve­­gelendő tett. A lakossági sporttal - vagy nevezzük közismer­tebb nevén szabadidő- és tömegsportnak - az égvi­lágon nincs is semmi prob­léma. Vannak iskolák, ahol csak este tíz órakor zárják a tornatermet, merthogy baráti közösségek hasz­nálják rendszeresen. A vá­rosligeti műfüves pályán még az óév utolsó, majd az új esztendő első napján is ádáz focicsata dúlt. Ami viszont a város ver­seny-, még pontosabban a minőségi sportját illeti, ott már kicsit más a helyzet. Nem a klubok és csapatok számával van gond, hiszen abból el vagyunk eresztve rendesen: az elmúlt évek­ben, évtizedekben számos sportág vert gyökeret, il­letve született újjá a somo­gyi megyeszékhelyen. Hat együttesünk szerepel a leg­magasabb osztályban, az­az bő a választék. A kiugró eredmények azonban vala­miért hiányoznak. Az ezredforduló utáni el­ső évben két csapatsport­ágban is bajnokot ünnepel­hettünk Kaposváron a fér­fi kosarasok és a férfi röp­­labdások jóvoltából. Te­gyük hozzá, hasonló pro­dukcióval nem sok megye­­székhely dicsekedhet. Re­ménykedtünk és bíztunk a hasonló folytatásban, ám a 2001-ben lejátszódott ese­mények megismételhetet­­lennek bizonyultak. Rohan az idő, hiszen ennek már idestova 17 éve. A szurkolók nagy szív­­fájdalma, hogy más nagy­városokkal ellentétben Ka­posvárnak nincs olyan csa­pata, amely (közép-)euró­­pai mércével mérve megáll­ná a helyét. A rekordbajnok Fino-Kaposvár röplabda­csapata - ellentétben a veszprémi és a győri kézi­sekkel - már a hazai pont­­vadászatban sem mehet biztosra. Pedig volt idő, amikor akár előre is oda lehetett volna neki adni a bajnoki címet, s kisebb cso­daszámba ment, ha netán szettet tudtak tőle rabolni. Mint ahogy az olimpiko­nokkal is hadilábon állunk. 2016-ban Rio de Janei­­róban, de már előtte négy évvel, Londonban sem volt ötkarikás versenyzőnk. Pe­dig ha lenne, biztos, hogy nem kevesen támogatnák, sorakoznának fel mellé. Ami viszont egyértelmű­en megállja a helyét - akár világviszonylatban is -, az a most épülő sportcsarno­kunk és versenyuszodánk, amire roppant mód büsz­kék is vagyunk. Csak len­ne egy olyan csapatunk, amely a játékával és az eredményeivel meg is tölte­né a lelátót szurkolókkal, s a határainkon túl is retteg­nének a neve hallatán. Bunkoczi László és Szalay Balázs még novemberben, a Hősök terén mutatták be autójukat Fotó: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents