Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-04 / 3. szám
2018. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Futács Márkó január 8-án elkezdi a felkészülést a Hajdúk Splitnél A Hajuk Split labdarúgója, Futács Márkó térdsérülése után újra bizakodó, a portugáliai rehabilitációs központból jó hírekkel engedték haza. A játékos nem tagadja, hogy szeretne a válogatott keretébe is bekerülni. Futács a 2016/17- es horvát bajnokságban 18 találatával gólkirály lett, augusztusban azonban keresztszalag-szakadást szenvedett a bal térdében. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Tett újévi fogadalmat? Teszem azt, ha törik, ha szakad, bekerül a válogatottba, vagy február végéig mindenképp gólt szerez tétmérkőzésen...?- Ugyan már! Most a türelem a legfontosabb kifejezés a szótáramban. Tavasszal még nem szeretném megváltani a világot. A legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjek.- Lelkileg hogy van?- Köszönöm, teljesen jól. Sőt, erőnlét tekintetében is minden rendben van. Motivált vagyok, a rehabilitáció utolsó szakaszához érkeztem, most már kizárólag előre nézek. Decemberben úgy jöttem el a portugáliai rehabilitációs központból, hogy a tesztek után elégedetten csettintettek az orhatnám, korábban én adtam valamit a Hajdúknak, most a klubon volt a sor, hogy segítsen. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy nem érdemes elkapkodni a visszatérésemet.- Mikor lehet újra a pályán?- Egy hónapon semmi sem múlik. Február végén vagy március végén játszom az első tétmérkőzésemet, gyakorlatilag mindegy. Nem sietem el a visszatérést, kellően rutinos vagyok már, hogy tudjam, a kapkodással csak magamnak és a klubomnak ártanék. Úgy döntöttem, akkor lépek pályára, ha csakugyan minden rendben van a térdemmel. Január nyolcadikán kell visszamennem Horvátországba, a csapat elkezdi a felkészülést, én pedig külön feladatokat végzek. A labdát azonban már megpróbálom terelgetni, az is nagyszerű érzés lesz.- Gondol a válogatottságra?- Jó lenne végre bekerülni a keretbe, kivívni Georges Leekens szövetségi kapitány bizalmát. De mint mondtam, nem ezekben a hónapokban kell megváltanom a világot. Butaságot követnék el, ha most akarnám pótolni, ami az elmúlt hetekben, hónapokban kiesett. Nem tagadom, célom a válogatottság, de türelmesnek kell lennem. Kislányával ünnepelt A Hajdúk Split január 8-ától tíz napig hazai környezetben készül, majd Törökországba utazik, a török Riviérán ver tábort, a magyar csapatok által korábban kedvelt Belekben edzőtáborozik. Futács ott még biztosan nem lép pályára egyetlen edzőmérkőzésen sem. A 27 esztendős támadó az ünnepeket idehaza töltötte, örült, hogy végre párjával és kétesztendős kislányával lehet. hamarabb rúghatok újra labdába, mint gondoltam.- A Hajdúknál mindig is bíztak önben. Ezekben a hetekben mivel biztatják?- December tizenötödikén ott voltam a csapat tavalyi utolsó tétmérkőzésén, az elnök úrral és a sportigazgatóval átnéztük a papírjaimat, az eredményeimet, és hosszasan beszélgettünk a helyzetemről. Ahogy eddig, most is mellettem állnak. A sérülésem után a legjobb orvosokat kértem, és ők magától értetődő módon garantálták. A műtétemet végző specialista és a rehabilitációmat segítő portugál orvosok is a világ élvonalába tartoznak a szakmájukban. Úgy is mond-Már sérülten vette át a gólkirályságért járó trófeát Fotó: Hajduk.hr vosok. Az első hónapban napjában kétszer foglalkoztak velem négy órát, mellette különféle kezeléseket kaptam, ezt követően napi kétszer három óra volt a penzum. Ekkor már futások és erősítések is szerepeltek a programban. Az első futásom tíz kilométer volt, az egészségügyi személyzet ezt követően órákon át vizsgált, várták, mikor dagad be a térdem. A legtöbb ilyen problémával küzdő futballista lába ilyenkor megtelik vízzel, szerencsére a lábam a vártnál jobban reagált a futásra. Nem azt mondom, hogy már holnap lemegyek a térre, és a haverokkal focizom, de talán valamivel Türelem mindenekelőtt Szalay Balázs öt év után újra elindul a Dakar-ralin, ahogy André Villas-Boas is Öreg róka a dél-amerikai sivatagban RALI Szombaton megkezdődik a Dakar-rali, immár hagyományosan Dél-Amerikában, és a földkerekség leginkább embert próbáló tereprali-viadalán öt év szünet után újra lesz magyar induló az autósok mezőnyében is. Szalay Balázs tegnap repült el el Peruba, Limába - dacára annak, hogy a hazai híradások szerint már novemberben útra kelt... Egészen pontosan november 22-én arról szóltak a hírek, hogy Szalay Balázs az Opel Dakar Teammel a Hősök teréről elindult a viadalra, a nagy csinnadratta közepette pedig a veterán pilóta az MTl-nek még azt is kifejtette, hogy hat hét lesz az út, és két nap múlva Le Havre-ban kell becsekkolniuk, mert ott teszik hajóra a terepjárójukat. Ez így is történt, ám Szalay és navigátora, Bunkoczi László a búcsúztató után nem Franciaország felé vette az irányt, hanem hazament - az autójukkal a kisegítő személyzet bumlizott el bő egy hónapon át Peruba... Az Opel Dakar Team honlapján is azzal a címmel jelent meg a beszámoló, hogy „Szalayék elindultak a Dakarra!”, és csak a vaskos dolgozat vége felé derül ki, hogy a csapattagok januárban indulnak a hajó után, de ezen most már ne „rugózzunk” tovább. Ha van erőpróba, amelyiknek a rajtjára mindenképpen tanácsos kipihenten, és nem hathetes tortúrával járó utazás után érkezni, az a Dakar-rali. A verseny szombaton kezdődik Limában, és tizennégy szakasz után január 20-án az argentínai Córdobában ér véget. Az össztávja 9000 kilométer, amelyből 4500 km a mért szakaszok hossza. A résztvevők három országot érintenek, Perun és Argentínán kívül Bolívián haladnak át. Ismét lesznek sivatagi szakaszok, és a helyszíni adottságokat kihasználva komoly magaslatokat is megjárnak, 4000 méter fölött is jelöltek ki etapokat, történetesen a szünnapon is 3500 méter fölött pihenhet meg a mezőny. Az 52 esztendős Szalay Balázs rutinos sivatagi róka, ez lesz a 13. Dakarja (Bunkoczival együtt pedig a nyolcadik), nyolcszor célba is ért, a legjobb eredménye a 2012-es 20. hely. „A sivatag mindig tartogat meglepetéseket, bármennyi időt tölt is el az ember a dűnék között, nem versenyezhet rutinból. A célunk, hogy teljesítsük a távot, s hogy mindennap a maximumot hozzuk ki magunkból. Ha ez sikerül, már elégedettek leszünk” - nyilatkozta Szalay a hét közepén. S hogy kik azok, akik a legmerészebb terveket szövögethetik? A mezőny parádés: indul a címvédő francia Stéphane Peterhansel, aki motorral hatszor, autóval hétszer nyerte meg a Dakart; mellette a Peugeot gyári csapatát erősíti honfitársa, a kilencszeres ralivilágbajnok Sébastien Loeb; a spanyol Carlos Sainz (ő kétszer győzött a rali-vb-n) és a francia Cyril Despres; a Toyota beveti a katari Naszszer al-Attijahot és a dél-afrikai Giniel de Villierst (korábbi Dakar-győztesek); a Mini a spanyol Nani Romát (ő is nyert már Dakart) és a finn Mikko Hirvonent, utóbbi a ralivilágbajnokok névsorát gyarapítja. De hogy egy kuriózumot is említsünk: egy privát Toyotában láthatjuk vezetni a portugál André Villas-Boast, a Porto, a Chelsea, a Tottenham volt menedzserét, aki most ráér, hiszen legutóbbi, sanghaji klubjánál nem hosszabbította meg a szerződését. Ejtsünk szót a motorosok versenyéről is, ahol címvédőként a brit Sam Sunderland indul, de négy magyar felől is várhatjuk majd a híreket: Dési János és Horváth Lajos mellett az erdélyi Gyenes Emánuelról és az újvidéki Saghmeister Gáborról. Hárman régi motorosok a Dakaron, Gyenes két éve a 14. helyen zárt, ami kétségkívül komoly eredmény. Horváth tavaly újoncként a harmadik szakaszig bírta, de miután eltévedt egy kiszáradt tómederben, majdnem belezuhant egy szakadékba, majd elesett, s víz nélkül már bevallottan halálfélelme volt, leadta a vészjelzést, hogy mentsék ki. Bátor ember, ha újra nekivág.... Fábik Tibor Peruból indul a verseny Bolívián át Argentínába JEGYZET Rohanó idő Fenyő Gábor jegyzet@mediaworks.hu Kaposvár - immár hosszú évek óta - a költségvetésének több mint négy százalékát fordítja sportcélokra, ami mindenképp megsüvegelendő tett. A lakossági sporttal - vagy nevezzük közismertebb nevén szabadidő- és tömegsportnak - az égvilágon nincs is semmi probléma. Vannak iskolák, ahol csak este tíz órakor zárják a tornatermet, merthogy baráti közösségek használják rendszeresen. A városligeti műfüves pályán még az óév utolsó, majd az új esztendő első napján is ádáz focicsata dúlt. Ami viszont a város verseny-, még pontosabban a minőségi sportját illeti, ott már kicsit más a helyzet. Nem a klubok és csapatok számával van gond, hiszen abból el vagyunk eresztve rendesen: az elmúlt években, évtizedekben számos sportág vert gyökeret, illetve született újjá a somogyi megyeszékhelyen. Hat együttesünk szerepel a legmagasabb osztályban, azaz bő a választék. A kiugró eredmények azonban valamiért hiányoznak. Az ezredforduló utáni első évben két csapatsportágban is bajnokot ünnepelhettünk Kaposváron a férfi kosarasok és a férfi röplabdások jóvoltából. Tegyük hozzá, hasonló produkcióval nem sok megyeszékhely dicsekedhet. Reménykedtünk és bíztunk a hasonló folytatásban, ám a 2001-ben lejátszódott események megismételhetetlennek bizonyultak. Rohan az idő, hiszen ennek már idestova 17 éve. A szurkolók nagy szívfájdalma, hogy más nagyvárosokkal ellentétben Kaposvárnak nincs olyan csapata, amely (közép-)európai mércével mérve megállná a helyét. A rekordbajnok Fino-Kaposvár röplabdacsapata - ellentétben a veszprémi és a győri kézisekkel - már a hazai pontvadászatban sem mehet biztosra. Pedig volt idő, amikor akár előre is oda lehetett volna neki adni a bajnoki címet, s kisebb csodaszámba ment, ha netán szettet tudtak tőle rabolni. Mint ahogy az olimpikonokkal is hadilábon állunk. 2016-ban Rio de Janeiróban, de már előtte négy évvel, Londonban sem volt ötkarikás versenyzőnk. Pedig ha lenne, biztos, hogy nem kevesen támogatnák, sorakoznának fel mellé. Ami viszont egyértelműen megállja a helyét - akár világviszonylatban is -, az a most épülő sportcsarnokunk és versenyuszodánk, amire roppant mód büszkék is vagyunk. Csak lenne egy olyan csapatunk, amely a játékával és az eredményeivel meg is töltené a lelátót szurkolókkal, s a határainkon túl is rettegnének a neve hallatán. Bunkoczi László és Szalay Balázs még novemberben, a Hősök terén mutatták be autójukat Fotó: MTI
