Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-26 / 22. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 26., PÉNTEK Magyar hölgyek az előírásos öltözékben Hornok Istvánné a gyönyörű shirazi Nasir-ol Molk mecsetnél Egy fűszerárus a bazárban Beküldött fotók Még a zárva tartó, pazar ékszerüzletnek is tárva-nyitva volt az ajtaja... A Kelet káprázatos csillogása fogadta Iránban a tolnai utazót Irán, a béke szigete. így lát­ta ezt a közel-keleti orszá­got Hornok Istvánné, aki tegnap Szekszárdon, a Wo­­sinsky Mór Múzeumban tar­tott előadást élményeiről. A Tolnán élő pedagógust nemcsak a káprázatos kul­turális emlékek nyűgözték le: az emberi kapcsolatok terén is irigylésre méltó ta­pasztalatokat szerzett. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu Olyan gazdagságot mutatnak az iráni városok, hogy azok­hoz képest a legfejlettebb nyu­gat-európai metropoliszok is csak sápadt utánzatoknak tűnnek. Első benyomásként ezt nyugtázta Hornok István­né, aki azért rögtön hozzá is tette: vidékre nem jutott el, így elképzelhető, hogy a ki­sebb településeken tetten ér­hető a szegénység. Ám Esfa­­han, Shiraz vagy Teherán nyo­mát sem mutatja a nélkülözők­nek. Koldus, kéregető nincs az utcákon, melyek makulát­lanul tiszták. - A férfiak kö­zül sokan dohányoznak, ez­zel együtt sehol sem láttam el­dobott csikket - folytatta Hor­nok Istvánné. - Az utcák, te­rek úgy néznek ki, mintha ép­pen most súrolták volna fel va­lamennyit. Az irániak egyébként nem arabok, hanem az ókori per­zsák leszármazottai: tehát perzsa - más néven fárszi - nyelven beszélnek. írásuk­ban viszont az arab módo­sított változatát használják, muszlim vallásukban egyes megengedő arab országoknál is szigorúbbak. Ám a min­dennapi életben a perzsa em­ber vendégszerető, bár ez nyilván közhelyszerű megál­lapítás. A tolnai pedagógus lépten-nyomon azt tapasztal­ta, hogy bárhol is járt, nem akadt olyan helybeli baráti társaság, amelyik ne invitálta volna meg vacsorára, de leg­alábbis némi üdítőitalra. (Zá­rójelben: miután Iránban al­koholtilalom van, ittas ala­kok nem lézengenek az utcá­kon.) Az egyik mecsetnél egy ifjú hölgy egy maroknyi édes magvat nyújtott Hornok Ist­vánné felé. - Udvariasságból elvettem egy szem mandu­lát, de a lány nem hagyta any­­nyiban: az egész csemegehal­mot átöntötte az én tenyerem­be. Európai utazókként min­denütt nagy népszerűségnek örvendtünk, fél Perzsia ve­lünk szeretett volna fotózkod­­ni: rengeteg ilyen kérést kap-Mindig viselni kellett a fejkendőt?- Elvileg mindig, akadt azon­ban néhány kivétel - adott vá­laszt a címben feltett kérdés­re Hornok Istvánné. - Ha egy ebédlő zárt terében, a kiszol­gáló személyzettől eltekintve, csak magunk voltunk, avagy, ha a különbuszban szállítot­tak bennünket, akkor mellőz­hettük a fejkendőt. Közterüle­teken mindig rajtunk volt: de ha félrecsúszott és látszódott a hajunk - ami nem engedé­lyezett - , abból sem szárma­zott komolyabb baj. Egy-egy helybeli odajött hozzánk és megigazította a kendőt, a lehe­tő legnagyobb udvariassággal és kedvességgel. Egyébként a kendő csak 1980 óta kötelező, előtte, a sah uralma idején ki­fejezetten az európai öltözkö­dési stílus volt általános a vá­rosokban. Hornok Istvánné (jobbra) előadása a múzeumban Fotó: Makovics K. tunk, sohasem tolakodóan, hanem mindig nagyon udva­riasan. Egy fiatalember Ma­gyarország neve hallatán fel­kiáltott: Budapest! Majd hoz­zátette: Petőfi Sándor! Bele­gondoltam abba, hogy mi, ma­gyarok, az iráni főváros, Tehe­rán nevét még csak-csak tud­juk: de perzsa költőt legfeljebb a perzsa nyelv- és irodalom szakosok ismernek nálunk... Több társával együtt Hor­nok Istvánné is vásárolni akart egy úgynevezett Ahu­­ra Mazda istenszobrocskát. A patyolattiszta, kellemes il­latú, abszolút biztonságos ba­zárban senki sem árulta: vi­szont ott csillogott egy pazar ékszerbolt kirakatában. A magyar csoport besétált a nyi­tott ajtón. Sehol, senki...- Ahogy kifelé tekinget­tünk az ajtón, megláttunk egy lélekszakadva felénk rohanó alakot. De nem azért sietett, hogy - miképp azt európai be­idegződésünkkel gondoltuk - azonnal kitessékeljen ben­nünket. Hanem azért, hogy a tanítani való udvariassággal a szolgálatunkra álljon, jólle­het, miután elhúzta a kirakat előtti függönyt, a homlokunk­ra csaptunk: rájöttünk, hogy egészen addig az üzlet hivata­losan zárva tartott. Mennyire akadékoskodó a hatóság?- Erre a kérdésre van egy jel­lemző történetem - idézett fel egy újabb esetet a tolnai pe­dagógus. - Csoportunk három tagja elszakadt tőlünk, mint ki­derült, egy gyönyörű, ugyanak­kor lezárt mecsetbe osontak be. A helyi - nőkből álló - rend­őrség lefülelte őket, mindannyi­­ukat bekísérték az őrszobára. Ott teával és süteménnyel kí­nálták a tiltott cselekedetet el­követő magyarokat, majd egy tévét bekapcsolva megmutat­ták nekik a lezárt mecset neve­zetességeit. Végezetül jó utat kívánva elengedték a társain­kat. Kérdezem, hogy nálunk, Magyarországon is hasonló el­bánásban lenne része a rend­őrségen egy lezárt templomba belopakodó, mindössze a kul­turális emlékek iránt érdeklő­dő, iráni triónak? A személyes benyomások megszerzésére kiváló lehetőség Információk a karról első kézből Csaknem 300 millió forintos fejlesztés SZEKSZÁRD Középiskolás di­ákok, szülők egyik nagy di­lemmája a továbbtanulással kapcsolatos. A nyílt napok azért jöttek létre, hogy választ adjon a felsőoktatással kap­csolatos kérdésekre. A ren­dezvényeken az intézmények jelenlegi hallgatói-, oktatói ad­ják át a legfontosabb informá­ciókat a különböző képzések­ről, a szokásokról, kollégiu­mi elhelyezésről, és akár a ta­nulmányokat követő jövőkép­ről is. A PTE KPVK tegnap ren­dezte meg második nyílt nap­ját. A Rákóczi utcai campuson bemutatkoztak az intézetek. •:>iv A felvételizőket tájékoztatták a KPVK-n Fotó: Makovics Kornél A megjelentek tájékoztatást kaptak az Erasmus ösztön­díjprogramról, az Illyés Gyu­la Szakkollégium lehetősége­iről, E-learning képzésekről, a HŐK eseményeiről. Életpá­lya tanácsadás és pályaorien­tációs grafológiai tanácsadás is szerepelt a délelőtt kínála­tában. Á Kar-Túra keretében bemutatták a kart és a Gya­korlóiskolát. Vállalkozó szel­­leműeknek kínálták a „Ku­tass, hogy kijuss!” szabaduló­szobát, amelyben a játékosok­nak az egyetemi élettel kap­­, csolatos rejtvényeket, logikai feladványokat kellett megol­daniuk. B. L. NAGYMÁNYOK Csaknem 300 millió forintos fejlesztést hajt végre 2018-ban a kábel­konfekcionálással foglalko­zó, nagymányoki PeMaC Ká­beltechnika Kft. A társaság a Gazdasági és Innovációs Ope­ratív Program 147 millió fo­rintos, 50 százalékos támoga­tását nyerte el a kapacitásbő­vítő beruházáshoz. A 2009-ben alapított, az osztrák H&S Immo GmbH tu­lajdonában lévő cég elsősor­ban fűtőberendezésekhez ké­szít kábeleket, kábelkorbácso­kat, de mikroelektronikai ká­belgyártást és gépgyártást is folytat. A kft. közleménye sze­rint a tervezett beruházásban nagyrészt a kábelkonfekcio­náláshoz szereznek be gépe­ket és szerszámokat, informa­tikai eszközöket. A kapacitás­­bővítés része új gyártótér és raktár kialakítása is - írták. Bányai Péter ügyvezető igazgató közlése szerint a vál­lalkozás - amely termékeinek 90-95 százalékát Ausztriában és Németországban értékesí­ti - a jelenlegi 350-es létszá­mát idén 30-40 dolgozóval bő­víti. Mint a cégvezető mondta, örvendetes, hogy a kft. vevői 2018-ra az előző évinél 10-15 százalékkal több megrende­lést jeleztek előre.

Next

/
Thumbnails
Contents