Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-20 / 17. szám
4 vers 7FT7T7TT helyőrség debüt Bálint Tamás Károly Dorina Vászon halakkal Hibalista A felejtés dolga A meg nem nyugvók útja már kiadva, messzire húzódjon, aki összébb nem - az ultimáta szóla, akár a füttyögést is elnyomó harang, minek vörösen elbukott a tornya. Nyárra, virradóra feltűnik a tenger, s odébb kihalt halászfalu kis kikötővel, hol a szükségesnél nincs több korlát. Az áramlat kedvező, és a horgony sincs sehol, mi a reményt megtartaná, hogy ne bontson vitorlát. A kökösi hídon, kettőezertizenhétben A kökösi hídon visszafelé halad, zakatol és izzad szerencsétlen vonat, csomaggal, küzdéssel jócskán megpakolva, kapaszkodik belé napjaink alkonya. Amíg a hídfő s a talpfa el nem rohad, ringatja lágyan a vendégmunkásokat, szemükből a fények lassan mind kihunynak, olcsó, híg konyakkal nyomtatják a múltat. Addig tart az út is, míg nem érjük ezt meg, kiket eddig löktek, önként odébb mennek, s mintha már a szót is idegen hallanók, búcsút vesznek tőlünk a helyi harangok. Utoljára a tengeren Már nem feszül a vászon, és nem fodrozódik a felszín, és akár a szél, pihen a toll, ecset, morajlik a mélység s a korhadó hajótest, kísértetek lakják be az üres fedélzetet. A tengernek nincs partja, nincsen széle, hossza, üdvözlésül sirálycsapat zajongva nem fogad, de játszik a hajnali fény a gálya mellett, míg az ostort szorítva várom a hullámokat. Mondanivaló nélkül A döbbenettől nem tudtam ránézni. A világot tartó bizalom reszketett, míg az a néhány csepp a szemem alatt összegyűlve lassan megindult lefelé, kikerülve az orrcimpámat, elért a számig, és megéreztem az ízét. Egy szemvillanás, és visszaköptem, ugyanúgy, ugyanoda, a szeme közé. Száműzetés A hóhatárral a felhők is összeérnek északon a nyári hónapokban, télen úgyse látni messze, ilyenkor a honnan lehetne csak biztos, ha napokig pehelynyit sem havazna, s csupán a szélcsend követne. A sivatagban a meleg, mint tükröződő délibáb aszalja az agyam, s minden homokszem megcsikordul talpam alatt; bár a nyílt tengeren se jobb: a zaklatott, bús lélek akkor is eltéved, ha magába fordul. Szeretném, ha' a dolgok, ahogy szeretném, úgy alakulnának, de egyre-másra a saját korlátáimba botlom. Néha nagy ívben esem pofára, néha zavar a mások hibája, holott panaszra nincs nagy ok, semmi nincs foltok nélkül, én is hófehér dalmata vagyok. Örökmozgó, mely csak állt ott, ígéret, a be nem váltott, az adott szó - uzsorakamatra kölcsön - bár tisztázandó: csapvizet a csorba pohár mellé ki öntsön. Egy madárijesztő, melynek tenyeréből a madarak esznek, s talán jól is van ez így. Bólint Tamás legújabb verseskötete megrendelhető a book24.hu oldalon. a radiátorból víz csöpög, hallom egy ideje, ahogy bent csordogál, meg nem szűnő kényszer ez, magába forduló, züllött monotonitás, aztán elmúlik ez is - gondolom, mint mikor egy beképzelt betegségről egy idő után megfeledkezem, ez is annyi lesz majd, nevetség édes tárgya, mint oly sok más, mi körbevesz, ez is csak a felejtés dolga. Csendélet Hosszú volt az út. A pálya minden oldalán úgy futottak össze a fények, mintha ragasztószalag húzta •Volna őket egymásba, jó szorosan, el ne engedjék. A kezem hideg és fáradt, éreztem, mennyire csüggedt az éjjel ezen pontján minden, ami nappal szorgos. Kéjelegtem a látottakon olyan fontoskodón, hogy közben elfeledtem elmaradásunk valóságos összefüggéseit. Nyugalomra számítottam tőled, melletted olyan bizsergést kapni, amit Lázár Balázs H. úr hazaér Nem ment messze, csak a kisboltba tejért, hogy reggel kakaót s gabonakávét ihassanak a gyerekek s Ophélia. A lépcsőházban Horatióval és Marcellusszal még beszélgetett egy keveset, aztán sietett, mert „holnap munka és iskola”. Á Szellemről, akit még hetekkel ezelőtt a pincében láttak, megállapították, hogy a volt közös képviselő lehetett, aki miután lelépett a ház megtakarított pénzével, időnként vissza-visszajárt kísérteni a társasházba - a rendőrség ejtette a vádat, mert ügyesen csinálta, s belecsúsztak egy polgári perbe -, de ez rajtuk kívül nem nagyon zavart mást, a külföldi bérlőket például nem ingerelte, s ők közgyűlésekre se jártak persze. Volt köztük dán, norvég, ír és katalán, többségük orvostanhallgató lány. Neki is nézni kellene valami ösztöndíjat, Wittenbergbe talán találna valami jót - gondolta H. úr, míg zárta a rácsot s az ajtót. Lefekvés előtt váltottak még pár szót, majd egyszerre álmodtak tengert Opheliával, rajta vitorlás hajót, mely fedélzetén velük tűnt el a kéken túli látóhatárba. nem öl meg sem hideg, sem vádaskodás. Csillogón meredtem kifelé, a szipogást már elnyomta az utak és a kerekek súrlódása, belesötétült a hang a képbe, immár megkérdőjelezhetetlen hosszúságú csend az, ami tapintható. Két egymás mellett stagnáló vonalvezetés, válltól vállig ér ez a világokat megrázó harmónia. Károly Dorina 1996. szeptember 26-án született, és a Vas megyei Szőce településén nőtt fel. 13 éves kora óta ír verseket, illetve prózát. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, jelenleg Ausztriában, Graz városában jár egyetemre, angol szakra. Első minipályázat! Rovatunk meghirdeti első versíró minipályázatát 14-20 évesek számára. Jelentkezni legkevesebb öt, maximum hét verssel lehet, terjedelmi megkötöttség nélkül. A pályaműveket e-mailben várjuk, a tárgyrovatba kérjük beírni: versrovat - minipályázat. Jelentkezési határidő: 2018. február 28. A legsikeresebb alkotások megjelenhetnek debüt rovatunkban, de a KMTG új könyveiből álló könyvcsomagok is gazdára találnak. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________2018. január l 4 * ? f tk U t
