Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-10 / 8. szám

2018. JANUÁR 10., SZERDA SPORT 15 Az Európa-liga után most a bennmaradás a Vasas célja Építkezések Angyalföldön Michael Oenning az első idei edzésen elismerte, vál­toztatásokra van szükség, ám az edzőcsere szóba jöhe­­tőségére csak mosolygott a Vasas labdarúgóinak a szak­vezetője. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Újjáépítés - ez le­het most a jelszó Angyalföldön. Már látni, milyen lesz az új II- lovszky Rudolf Stadion - a két oldalsó lelátó szerkezete kiala­kult, a tetőtartó oszlopok is a he­lyükön vannak. Igaz, a pályán a futballkapuk és a kezdőkör he­lyén egyelőre daruk, markoló­gépek állnak. Folyik a munka, újjáépül a Vasas stadionja. Az újjáépítés lehet a jelszó a piros-kékek öltözőjében is. Az angyalföldi csapat két pont­ra a kiesést jelentő 11. helytől, a küencediken telelt, így nem le­hettek felhőtlenek az ünnepek. A piros-kékek hétfő délelőtt egy könnyed edzéssel indítot­ták az új esztendőt, majd el­utaztak Mátraházára, ahol je­lentős terhelést kapnak a futbal- Usták. A korábban sérült Kire Risztevszki ott lehetett a társai között, a szalagszakadás utáni rehabiütációt végző Murka Be­nedek a pálya körül kocogott, furcsamód a legkevésbé súlyos sérültnek gondolt, egyszeres vá­logatott Kleisz Márk hiányzott. A Vasasnál elkezdték a felkészülést Fotó: Török Attila Michael Oenning viszonylag sok felkészülési mérkőzést ter­vez, hogy csapata a lehető leg­jobb formában várhassa a rajtot. A tervezett erősítésekről a szak­vezető azt mondta, az elmúlt időszakban szerinte nagyon jól működött az a modell, hogy csakis akkor beszéltek a szer­ződésekről, ha valóban konkré­tumokkal tudtak szolgálni, és a kiszemelt futballista már elkö­telezte magát a klubhoz. Az ősz végi gyengébb ered­mények után arról lehetett hal­lani, hogy a klubhoz ezer szál­lal kötődő Mészöly Géza venné át a kispadot. „Nincs ezzel semmi baj, ezt komolyan mondom - mo­solygott a felvetésre Michael Oenning. - A sajtónak ez a dol­ga, ezt tiszteletben tartom, s ez szorosan hozzátartozik a fut­ballhoz. De erről a klub és én sem mondtam hivatalosan sem­mit. Minden újságnak szíve jo­ga azt írni, amit gondol.” A szurkolókat az érdekli, hogy mi lesz a csapattal. A né­met szakvezető 2016 elején jött a Vasashoz, az utolsó pillanat­ban az élvonalban tartotta a csa­patot, amellyel a következő sze­zonban már a dobogó harmadik fokán végzett, eljutott a kupa­döntőbe, majd Európa-ligában indulhatott. 2017 őszén azon­ban már megint a kiesés elkerülése volt a téma. „Sokkal többre vagyunk képesek - mondta az edző. - Többször j megmutattuk, hogy '' jobban tudunk fut­­baüozni, mint az ősz­szel tettük, de viszony­lag szűk kerettel dolgozunk, és a sérülés miatt kiesőket nem igazán tudtuk pótolni. Az akko­ri hiányzók közül most többen visszatérhettek, őket kell olyan szintre felhozni, hogy ismét csa­patunk meghatározó egyénisé­gei legyenek.” Felvetettük: a sérülés azért nem ad magyarázatot arra, hogy a Vasas 19 bajnokin 37 gólt kapott, a legtöbbet a tizen­két élvonalbeli csapat közül. A 2016-2017-es bajnokság­ban 33 forduló alatt alig többet, negyvenet kapott. Hatalmas a visszaesés. „Ezek szerint a tavasszal már csak hármat kaphatunk, hogy ugyanúgy teljesítsünk, mint legutóbb - nevetett Oenning, gyorsan hozzátéve: a téma per­sze egyáltalán nem vicces. - Rengeteg gondunk volt a ka­punk előtt, változtatásokra lesz szükség, ha nem is feltétlenül a személyeket vagy a hadren­det illetően. Azt gyakoroljuk, hogyan kell viselkednünk a sa­ját térfelünkön, főleg a kapunk előterében. Minket viselt meg a legjobban, hogy ennyi gólt kap­tunk, sokat dolgozunk, hogy a folytatásban ne így legyen.” Az egymás közötti játék során az edző Ferenczi István okos gól­ja, Király Botond agüitása, vala­mint a cserepadra szorult Nagy Gergely több látványos védé­se is feltűnhetett a nézelődő né­hány szurkolónak. Hangya Szü­­veszteren az látszott, mintha vé­gigjátszott volna néhány angol bajnokit - jókora seb éktelenke­dett a védő arcán. Mint kiderült, egy kisebb autóbaleset nyomait viseü, szerencsére nem történt komolyabb sérülés. Újjáépítés - ez a jelszó An­gyalföldön. Minden téren folyik a munka. ________________________________________• ■ . jí___________________________________________________________________________________________________ ifák.,, ■ vji ••• A szövetség elnöke szerint egy egész ország állt a magyar kosárlabda mögé Szalay Ferenc: eufórikus év volt Bízik benne, hogy több gyerek fog kosarazni Fotó: Koncz György KOSÁRLABDA Régen beszéltek annyit a magyar kosárlabdá­zásról, mint a 2017-es eszten­dőben, a Magyar Kosárlabdá­zók Országos Szövetsége meg is akarja lovagolni a jelenlegi hangulatot. A szervezet elnö­ke, Szalay Ferenc örül, hogy férfi- és női vonalon is vannak sikerek, fiatal tehetségek.- Hogyan értékelné a 2017-es esztendőt?- Különleges évet tudha­tunk magunk mögött: bőség­gel akadtak sikereink a férfi- és a női szakágban, utánpót­lásban, valamint a 3><3-as szakágban. Azért mondok csak utánpótlást, mert amíg női utánpótlás-válogatottjaink a nyári Eb-ken elért eredmény alapján Európában a másodi­kak, addig fiúutánpótlásunk teljes egészében a B divízió­ban versenyez.- Kolozsvár immár a kedvenc városai közé tartozik?- Már a kosárlabda miatt is kincses város nekünk Kolozs­vár. Amit ott elértünk, nem csupán az eredményesség miatt fontos. Egy országot si­került a válogatott, a sportág mellé állítani, ezrek utaztak a válogatott mérkőzéseire. Leg­alább ennyire fontos, hogy ki­vívtuk a nemzetközi szakma elismerését is.- Mit profitált a férfiszakág az Eb-szereplésből?- Nyilvánvalóan szeretnénk állandó szereplői lenni az Eb-knek, de hihetetlenül erős az európai élmezőny, a legjobb 24 közé beférni rendkívül ne­héz. Viszont Debrecenben több mint ötezer néző volt a férfi­­válogatott világbajnoki selejte­zőjén, ami óriási szó. Meggyő­ződésem, hogy hasonlóan re­mek hangulatban és renge­teg néző előtt lépnek pályá­ra Szombathelyen is a februá­ri vébéselejtezőn. A közönség szeretete nagyon fontos, emel­lett a sikerek nagyon jót tettek a válogatott játékosainak is. Eüingsfeld János, Ruják And­rás, Ferencz Csaba, Tóth Nor­bert, Kovács Péter remek mécs­eseket játszik klubcsapatában is, több önbizalmat, stabilitást kaptak az Eb-sikerekből. A töb­bieket csak azért nem említem, mert tőlük megszoktuk a jó tel­jesítményt. Bízom benne, hogy a kosarazó gyerekek számá­ban, a televíziós nézettségben, ezt követően pedig szponzorá­­cióban is megérezzük a sikert.- Fenntartható az az eufórikus hangulat, érdeklődés, ami a férficsapat szereplését követte?- Elsősorban az eredmé­nyesség határozza meg az eu­fóriát. A mostani világbajno­ki selejtezőben nem mi va­gyunk az esélyesek, de a har­cos magyar válogatott meg­tartja megnövekedett rajongó­­táborát.- Lehet-e rövid távú terv egy si­keres vébéselejtezőbeli szerep­lés, vagy a legfontosabb a gene­rációváltás és a 2021-es Eb?- Az elmúlt évek azt bizo­nyították, hogy akkor tudjuk megtartani fejlődésünk ritmu­sát, ha évről évre egy lépcső­fokot megyünk felfelé. Örül­nénk a világbajnokságnak, a szövetségi kapitányt és a srá­cokat ismerve ők meg is tesz­nek majd érte mindent - ám mi már előbbre tekintünk. A generációváltást is elkezdte Ivkovics Sztojan, biztos vagyok benne, hogy folytatja. Már ott van a keretben Váradi Bene­dek, már szerepelt a csapat­tal együtt Golomán György, és habár kulcsember, Perl Zoltán szintén nagyon fiatal, ahogy Allen Rosco is.- Áttérve a női vonalra, egyértel­műen sikernek éli meg a csehor­szági Eb-szereplést, vagy maradt hiányérzete?- A 2015-ös hazai Eb után annak ellenére láttunk előre­lépést, hogy nem jutottunk to­vább a csoportunkból, ezért kel­lett a megerősítés: mit tudunk kezdeni a selejtezőkkel, való­ban elég-e érett az Eb-hez a fo­kozatosan fiatalodó, több kulcs­­játékosát elveszítő válogatott. A lányok csattanós választ ad­tak: nemcsak hogy kijutottak Csehországba, tovább is jutot­tak csoportjukból! Az olaszok elleni meccs a legjobb nyolc kö­zé jutásért persze rosszulesett, úgy kaptunk ki egy ponttal, hogy sokáig vezettünk, s miénk volt az utolsó labda. De sikerült lerakni a jövő válogatottjának alapjait, amely remekül kezdte az újabb Eb-selejtezőt- A lányoknál még rózsaszínűbb a jövő, mint a fiúknál, ha csak az utánpótláscsapatok eredménye­it nézzük?- A kontinens a magyar lá­nyokról beszél, olyan sok tehet­séges gyerek pattogtat nálunk, ami egyrészt remek adottság, másrészt óriási felelősség - a szövetségnek és a klubokban dolgozó edzőknek is. Ezt a sok tehetséget be kell tudni építe­ni a felnőttcsapatokba, játszat­ni kell őket, mert csak úgy tud­nak jól szerepelni nemzetközi szinten. Egyelőre jól állunk, s nagyon bízom ezen a fronton Székely Norbertben, aki szö­vetségi kapitányként nagyon a szívén viseli a sorsukat, fo­lyamatosan konzultál a kollé­gákkal az érdekükben.- Mivel lenne elégedett 2018 végén?- Ha a fiúk az első világbaj no­­ki selejtezőkörből továbbjut­nának a másodikba, a lányok pedig kijutnának az El>re. A teljes sikerhez az is kelle­ne, hogy a fiú utánpótlás-vá­logatottakon lássuk az előre­lépést. Itt nem feltétlenül a feljutás a mérce, hanem hogy legyünk harcban érte, s lás­sunk minden csapatban ki­bontakozó tehetségeket, akik felnőttként is megállják a he­lyüket. Bobory Balázs/Nemzeti Sport JEGYZET Drágám, vedd az életem! Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Nevelnél-e élsportolót a gyer­mekedből, ha meglenne hoz­zá a tehetsége, a képességei és akarná is, te pedig tud­nád ebben támogatni? Segí­­tenéd-e profi karrier irányá­ba egyengetni az útját, vagy inkább megpróbálnád le­beszélni róla, hiszen tudod, oda, legfelülre feljutni csak kevesek kiváltsága? Felten­­nél-e mindent egy lapra, gon­dolva arra is, hogy egy sérü­lés bármikor keresztülhúz­hatja e számítást? A téma kapcsán nem ke­vesebb, mint huszonnégy éve fordult így tanítványai­hoz a sportszakos oktató. A többségében gyerekem­ber hallgatók válasza, nem meglepő módon, eléggé ve­gyesre sikeredett. Hetero­gén társaságról lévén szó az idősebbekkel az élettapasz­talat mondtatta a nemet, de legalábbis az elbizonytala­nodást, míg az ifjak határo­zottsága az igenek számát gyarapította. Érvek és ellen­érvek sora hangzott el, a fel­dobott labdára nagyon rá­mozdultak a sportszeretet­tel egyébként alaposan be­oltott és erre a területre ké­szülő fiúk, lányok. A következő vágóképet a vidéki városka egyre is­mertebb sportolóinak hét­köznapi edzése szolgáltatta. A nemcsak lelkes, de tudás­sal is felvértezett, tanítvá­nyai útját remekül egyenge­tő edző meséli, mennyi min­den szükséges ahhoz, hogy valaki válogatott szintig jus­son. Ám mivel ezt néhány neveltje előzőleg már meg­tette, jól tudja, mire kell oda­figyelni, hogy a pálya ívelő legyen. A buktatók tömkele­gét leküzdő szakember nem is csalódik. A munka, mun­ka és munka, megspékel­ve nagy adag és kiváló kö­zösségi élettel, nem mellé­kesen sok-sok törődéssel és atyai szeretettel, kezd beér­ni. Mondhatni, megy min­den, mint a karikacsapás. A rangos fővárosi egylet égi­sze alatt működő kis klubnál kiválóan élnek a megadatott lehetőségekkel, és ez nem­zetközi szintű eredmények­ben ölt testet. A saját korosz­tályban legyőzhetetlen spor­tolólány szinte szárnyal. A felnőtteknél bemutatkoz­va is megállja a helyét, bizo­nyítva, hogy gyémántfénye­­sítésben minden a helyén. A csillogás fázisába még­sem jut el a drágakő. Hiába a meggyőzőnek szánt mon­datok sokasága, hiába a lel­ki fröccsök tucatja. Á tehet­ség visszavonulót fúj. Hét év múltán, azelőtt lezárul egy több mint ígéretes pályafu­tás, hogy kiteljesedhetne. „Erre varrjál gombot, paj­tás!” A háttér előtérbe hozása aztán fényt derít: az embe­ri tényező, a kor és hormo­nok hatása felülkerekedett a szakmán. A mindent és mindenkit legyőző erő neve szerelem. Nesze neked, talentum!

Next

/
Thumbnails
Contents