Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-09 / 7. szám

2018. JANUÁR 9., KEDD KITEKINTŐ g Beküldött fotó A Csurgó zenekar karácsonyi koncertje sokakat vonzott, így a következő ilyen előadásra készül az együttes A hagyomány él, melynek gyökerei a múltba nyúlnak A hagyomány a múltban gyökeredzik, de ma is él. Ezt a tételt bizonyítja a remé­nyek szerint Siklósi Krisztán új vállalása. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu TOLNA MEGYE A történet része­sei lehetnek a gyerekek a Ját­szunk mesét Krisztián bácsi­val! című programon. A Csur­gó zenekar vezetője havonta egyszer tart foglalkozásokat a gyermekkönyvtárban, az el­sőre most csütörtökön várja az érdeklődőket.- Amikor a népmesék szü­lettek, máshogy éltek, más­ként beszéltek az emberek. Ám hiszem, hogy a hagyo­mány a múltban gyökerezik, ugyanakkor ma is él, ezt a fel­tevésemet pedig a sorozat vár­hatóan alátámasztja. A gyere­kek mai tudásukkal felvértez­ve saját nyelvezetükkel mond­ják el ezeket a régi története­ket - mondja Siklósi Krisztán. Moderátorként felvezeti, elkezdi a mesét, amelynek a gyerekek lesznek a szereplői, és amelynek eseményeit ma­guk irányítják. A csillagsze­mű juhász és A kiskakas gyé­mánt félkrajcárja mellett Fa­zekas Mihály Lúdas Matyijá­­val is megismerkednek. Természetesen ezekben a történetekben van gonosz „Nagy sikert arat­tunk, a felvételt rengetegen látták” vagy olyan valaki, aki nem megfelelően viselkedik, ám, hogy ne a gyerek legyen ma­ga a gonosz, Krisztián bácsi a felesége által készített bábot is magával hozza ezekre az al­kalmakra. A zenésztől azt is megtud­tuk, a Csurgó zenekar háza táján is mindig történik va­lami. Szekszárdi karácsonyi koncertjüket több, mint ezer­négyszáz óvodás és iskolás látta, de a csapat a Duna Tele­vízió Családbarát magazinjá­ban is zenélt.- Mivel rendszeresen ját­szunk a legfiatalabb korosz­tálynak, célszerűnek tűnt gye­rekeket is magunkkal vinni a felvételre. A medinai óvodáso­kat kértük meg arra, hogy kí­sérjenek el minket, és szere­peljenek velünk. Az utazást a medinai és a kölesdi önkor­mányzat támogatta, a műsor­ban pedig a népszerű hóembe­res dalunkat és egy szép kará­csonyi népdalfeldolgozást ad­tunk elő, ez utóbbit az ovisok el is játszották. Nagy sikert arattunk, a fel­vételt rengetegen látták, és az­óta a közösségi oldalakon so­kan meg is osztották - mesél­te Siklósi Krisztián, az együt­tes vezetője. A medinai gyerekek Süsüvel is fotózkodhattak Beküldött fotó Élményteli nap Sűrű a program A Duna Televízióban a tizen­két medinai óvodás érdekes napot töltött, és maradandó élményeket szerzett, tudtuk meg Siklósi Krisztiántól. Meg­nézhették a stúdiókat, meg­hallgatták, miként készül­nek a műsorok, sőt, ki is pró­bálhatták, milyen híradós­nak, meteorológusnak lenni, és régi kamerákat foghattak a kezükbe. Filmet is vetítet­tek a medinaiaknak, a kicsik­nek nagyon tetszett Mazso­la és Tádé története. Végül az egész csapatot a Csurgó zene­kar hívta meg ebédre. A Csurgó zenekarnak tovább­ra is igen sűrű a programja, természetesen nemcsak gye­rekeknek, de felnőtteknek is játszanak. A farsangi időszak­ban óvodákban, bálokon ze­nélnek, érdekesség, hogy feb­ruárban Tamásiban viseletes bál lesz. A karácsonyi koncer­tet több, mint 1400 néző látta, az együttes vezető ezzel kap­csolatban elmondta, hogy már a következő év végi műsorral is foglalkoznak, amelyen a ter­vek szerint gyermekkórus és sztárvendég is fellép. Emellett készül a Csurgó új lemeze is. PROGRAMSOROLÓ KEDD MOZI Szekszárdi Tökéletes hang 3. (amerikai zenés vígjáték), 17 óra. Elit játszma (amerikai krimi), 19.30. SZERDA Szekszárdi Tökéletes hang 3. (amerikai zenés vígjáték), 17 óra és 19.30. ELŐADÁS Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum: Kedvenc témám - Hon­ismeret a Múzeumban előadásso­rozat. Női szerepek, női életutak a reformkorban. Csapó Ida portré­ja - dr. Gaál Zsuzsanna előadá­sa, 15 óra. ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ Szekszárd, Babits Mihály Kultu­rális Központ: író-olvasó találko­zó Szabó T. Annával, a házigazda Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyó­irat főszerkesztője, 18 óra. TRAFFIPAX 0400-0530 61-es főút, 84. km f&oo-noo M6 jobb, 196. km 0900-1100 M6 jobb, 164. km 0900-1100 6<>s főút 147. km 0900-1200 60s főút 93. km 0930-1130 Dombóvár, Köztársaság utca 27. 10:00-1200 Szekszárd, Rákóczi u. 126. 1200-1500 5fros főút 5. km 13:00-15:00 M6 jobb. 153. km 1330-1500 65ösfőút4.km 1330-15:30 Nagydorog, Kossuth u. 108. 14:00-17:00 61-es főút 71. km 1430-1630 M6 jobb. 120. km 1530-1730 Zomba, Rákóczi u. 56. 1530-1830 Szekszárd, Tartsa, utca 2. 1700-1900 M6 bat 153. km 1700-20:00 60s főút, 100. km 2000-2300: M6 bal, 108. km 2100-23:00 Kapospula, Rákóczi u. 52. 21:30-2330 55os forrt 120. km VÉRADÁS CSÜTÖRTÖK Dombóvár, Kórházi véradó 8.00-14.00 Nagymányok, Művelődési Ház 14.30-17.30 SZERDA Fadd, Művelődési Ház 13.3Cf-16.30 VÍZÁLLÁS A Dunán tegnap reggel 7 órakor: Dunaföldvár 284 cm, Paks 449 cm, Dombori 505 cm, Árvízkapu 856 cm, Baja 555 cm. A Sió Palánknál 251 cm. A nagyváradi zárdában a hajdan szép folyosókat később nem borította szőnyeg, nem volt virág Életút: magyarnak lenni, magyarnak maradni SZEKSZÁRD Férje, Darvas Fe­renc unszolására írta meg Darvasné Pálffy Irén a család­ja, illetve a saját gyermekkora történetét 12 éves koráig. Mint a könyvben is olvasható, ar­ra biztatta a költő a feleségét, hogy azt írja meg, ahogyan gyerekként átélte menekülé­sük, hányattatásuk történetét. Pálffy Irén Erdélyben, a Hu­­nyad megyei Körösbányán szü­letett 1933. január 16-án, két bátyja után harmadik gyerek­ként. Ahogy ő maga már ko­rábban megírta egy pályázat­ra: „Idegen országban szület­tem, de magyarnak.” Tilos volt a Himnuszt énekelni, nemzeti színeket viselni. Édesapjuktól hallottak a gyerekek arról, hogy van egy ország, ahol (majdnem) mindenki magyar. Szülei 1941- ben határozták el, hogy minde­nüket, még a szüleiket is hátra­hagyva átszöknek Magyaror­szágra, pontosabban Nagyvá­radra, ahol rokonaik éltek. Nagy szeretettel írja le a szer­ző azt a vidéket, ahol a gazda­sági-társadalmi körülmények ellenére is boldog gyermekéve­it töltötte, Nagyvárad után Ta­­rackrasznán, ahol édesapja ál­lást kapott a fakitermelésben. Vízimalomban zuhanyoztak, Irén puszta kézzel pisztrángot fogott a víz alatti kis öblökben. A Darvas házaspár az otthonukban készült fényképen Fotó: M. D. Dombóra kerülve már megmu­tatkozott a zene iránti vonzal­ma és tehetsége. Mint megírta, szeretett szerepelni, táncolni, énekelni. Aztán tovább kellett indulniuk, hogy ne maradja­nak elzárva Magyarországtól. Ismét mindenüket odahagy­ták, és lovas kocsival indul­tak tovább. Técső, Huszt, Nagy­­szőllős, Munkács, Ungvár, Sze­rencs, Miskolc, Mezőkövesd, Verpelét, Gyöngyös, Hatvan, Gödöllő és Sashalom érintésé­vel érkeztek meg Budapestre, ahol szintén voltak rokonaik. Aztán folytatódnak a történe­tek, amelyek az ostromlott Bu­dapesten estek meg. Később arról is szó esik, ami­kor 30 évvel később Tünde lá­nyukkal visszamentek Erdély­be, és végiglátogatták a rokono­kat. Lehangoló tapasztalatokat is szereztek az épületek álla­potában. A könyvet Darvas Fe­renc tollából elő- és utószó, va­lamint néhány családi fotó és kotta egészíti ki. Mint köztu­­doy, Pálffy Irén megzenésített a férjé verseiből néhányat, ame­lyeket a megyében és a megyén kívül, művelődési házakban, idősotthonokban, író-olvasó ta­lálkozókon elő is adott. Darvas­né Pálffy Irén életútja példa ar­ra, hogyan lehet magyarnak megmaradni. Ihárosi I.

Next

/
Thumbnails
Contents