Tolnai Népújság, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-29 / 302. szám

2017. DECEMBER 29., PENTEK SPORT 15 Kádár Tamás nyugat-európai bajnokságban is kipróbálná magát Állni kell a pofonokat Tavasszal bajnoki címért küzdhet az ukrán élvonal­ban is alapemberré vált Ká­dár Tamás, a Dinamo Kijev 27 esztendős labdarúgója. A nemzeti csapatban azon­ban neki is kijutott a fütty­szóból. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Jobb futballistává vált Kijev­­ben?- Az biztos, hogy fejlődtem, amióta Ukrajnába szerződ­tem. Februárban hagytam el a Lech Poznant, nagyobb egye­sülethez szerződtem, jobb fut­ballisták közé kerültem, de megálltam a helyem. Nyár­tól decemberig majdnem min­den meccset végigjátszottam, a házon belüli ranglistán első helyen állok a játékperceket tekintve, a második helyezett­re száz percet vertem. Márpe­dig a futballista akkor fejlő­dik a legtöbbet, ha folyamato­san lehetőséget kap.- Hamar beilleszkedett?- Nyárra teljesen megszok­tam Kijevet. A válogatottnál is érződött, hogy onnantól nyu­­godtabban, tiszta fejjel érkez­tem az összetartásokra.- Élvezi, hogy ismét a kedvenc posztján szerepel?- Az elmúlt években több­ször témát jelentett, melyik poszt a legjobb nekem. Len­gyelországban többnyire a vé­delem bal oldalán kaptam sze­repet, és mivel ez a pozíció ko­rábban a magyar válogatott­nál is hiányposztnak számí­tott, elfogadtam, hogy a szé­len futballozom. Szerencsére Kijevben változott a helyzet, és azóta a nemzeti csapatban is. Belső védőként jobb teljesít­ményre vagyok képes, és job-A feröerieket azért sikerült legyűrni... ban is érzem magam ebben a szerepkörben.- Úgy tűnik, a klubcsapatban minden rendben van, elvégre a bajnokságban a második he­lyen állnak, csak három pont­tal maradnak le az éllovas Sah­­tar Doneck mögött.- Minden évben ez a két csa­pat verseng az első helyért. De látni kell, hogy a Dinamo Ki­jev átalakult. A Sahtar tovább­ra is a külföldi játékosokra tá­maszkodik, nálunk azonban immár a fiatal, saját nevelé­sű ukrán játékosok beépítése a legfontosabb. Ehhez képest idegenben legyőztük a lista­vezetőt, otthon pedig döntet­lent játszottunk vele. Hosszú távon viszont a bővebb keret és a rutin is sokat számít.- Mi dönthet a tavaszi verseny­­futásban?- Apróságok. A keretünk al­kalmas a bajnoki címre, a ve­zetőség is elvárja, hogy végig ott lihegjünk a Sahtar nya­kában. Azt viszont látni kell, hogy a vetélytársunk kerete bővebb, és ha az alapcsapa­tukból valaki kidől, olyan já­tékost állítanak a helyére, aki ugyanúgy képes eldönteni a meccseket. Ez a fajta tapaszta­lat a mi fiataljainkból egyelő­re hiányzik.- Mi szerepel a távlati céljai között?- Szeretnék még erősebb csapatban játszani, nyugat­európai bajnokságban szere­pelni, de határidőt nem szab­tam magamnak. Fotó: Földi Imre- A válogatott kapcsán kevés pozitívumról beszélhetünk a mostani esztendő kapcsán. Mi­ként élte meg, hogy a szurko­lók egy éve imádták önöket, az utolsó vb-selejtezőn pedig a győzelem ellenére is hangos füttyszó hallatszott?- A szurkolók a tavalyi Eb után azt gondolták, végre itt a csapat, amely ismét ered­ményes lehet, és amelyiknek Eb-n és vb-n szurkolhatnak majd. Ezzel szemben a mos­tani évet kidobhatjuk a kuká­ba. Sajnos időközben többen is elköszöntek a válogatottól, olyan játékosok, akik meg­határozó egyéniségek voltak, akiknek a jelenléte a pályán kívül is rengeteget számított. Nem könnyű megélni, amikor a szurkolók a lefújás után fü­tyülnek, és le akarják vetetni a mezt, de a profi futballban ez is benne van. Megértem, mi­ért viszonyultak így hozzánk. Azt kaptuk, amit adtunk.- Lelkizős alkat?- A futball kőkemény vi­lág, nincs idő arra, hogy a gyengébb meccseken napo­kig emészd magad. Annyit te­hetsz, hogy a kudarcok után magadba nézel, átgondolod, miben hibáztál, és mindent megteszel, hogy ez többé ne forduljon elő. Erős személyi­ségnek tartom magam, soha­sem volt szükségem sport­pszichológusra, mindig ha­mar túltettem magam az adott meccsen. Az élsportban a po­zitív és a negatív élményeknél sem lehet sokáig leragadni, mert néhány nappal később már mindenki azt várja el tő­led, hogy a legjobb legyél. Ha a vereségeken gondolkoznék, vagy azon, hogy miket vágtak a fejünkhöz, nem tudnám tel­jesíteni azt, amit a klubomban kérnek tőlem, s előbb-utóbb kikerülnék a csapatból, majd a keretből is.- Hogyan tovább?- El kell viselni a pofonokat, és reméljük, hogy az új szö­vetségi kapitánnyal, Georges Leekensszel sikeresebbek le­szünk a folytatásban. De hangsúlyoznám, hogy az idei szereplésért nem kizárólag Bernd Storck a hibás. Ez csa­patjáték, és aki csak egyetlen percet is játszott 2017-ben a nemzeti csapatban, ugyanúgy benne van a gyengébb ered­ményekben, mint a meghatá­rozó labdarúgók és a szakmai stáb tagjai. A pozitívumok és a negatívumok tekintetében sem lehet senkit kiemelni, az idei kudarcokban mindenki hibás volt. Hátvédért még nem fizettek annyit, amennyit a Liverpool fog a hollandért Van Dijk nem festő, de sokat ér Itt még a Southampton mezében a védő Fotó: AFP LABDARÚGÁS A ló-szoros hol­land válogatott Virgil van Dijk a Southampton csapatából a Li­verpoolba igazol. A 26 éves, 194 centis óriásért 75 millió fontot, azaz 84,6 millió eurót fizet­nek a Vörösök, ezzel Van Dijk minden idők legdrágább védő­je lesz, és az összesített ranglis­tán is a nyolcadik helyre ugrik. Hogyha eddig a Van Dyck nevet hallottuk, akkor az em­bernek csak a 17. századi fla­­mand barokk festő neve vil­lant be, a hórihorgas holland centerhalfot sokan a szakmá­ban még csak nem is ismer­tük. Hiszen világ- vagy Euró­­pa-bajnokságon eddig még nem szerepelt a bredai szüle­tésű fiatalember, mindössze ti­­zenhatszor hívták meg a hol­land válogatottba, s mivel a Southamptonban, előzőleg pe­dig a Celticben játszott, az eu­rópai kupaporondon sem al­kotott maradandót. 2013 nya­rán a skótok 2,6 millió fontért vásárolták meg a Groningen­­től, a Southampton pedig 2013 szeptemberében 13 millió fon­tot fizetett érte a Keltáknak. A Szenteknél remekelt a hollandus, olyannyira, hogy a Liverpool már 2017 nyarán el akarta hozni, húszmillió font­tal kevesebbért, mint most, de az ügylet akkor meghiúsult. Van Dijkot megviselte a dolog, ősszel inkább csak alibizett, s végül Mauricio Pellegrino, a Southampton menedzsere is belátta, mindenkinek az a leg­jobb, ha elengedik. Végül 75 millió fontban állapodtak meg, ami mellbevágó összeg. Olyannyira, hogy védőért eny­­nyit még sohasem fizettek, ami­óta világ a világ. Az eddigi re­kordot Kyle Walker tartotta, akit a nyáron 54 millió fontért vásárolt meg a Manchester City a Tottenhamtől, a francia Benja­min Mendyért ugyancsak a Ci­ty 52 milliót pengetett ki a Mo­­nacónak, a brazil David Luizért 2014 nyarán 50 milliót utalt át a Chelsea a PSG-nek, míg 2016- ban John Stones 47,5 millióba került, a változatosság kedvé­ért szintén a Citynek, amikor megvette a válogatott hátvédet az Evertontól. (Ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy Jó­sé Mourinhónak, a Manchester United menedzserének tulaj­donképpen igaza volt, amikor a minapi, Burnley elleni pont­vesztés felett érzett bánatában a városi rivális szemére hányta, hogy bekkekért fizet olyan ösz­­szegeket, amekkorát sztárcsa­tárokért szoktak. A világ öt leg­drágább védője között hárman ma már a Cityt erősítik, együtt­véve 153,5 millió fontért...) Van Dijk amúgy azon a listán sem áll túlságosan hátul, amely a legnagyobb pénzért klubot cserélő labdarúgókat összesíti - posztoktól függetlenül. Az éllo­vas természetesen Neymar, akit 222 millió euróért (198 millió font) vett meg a PSG a Barcelo­nától, Ousmane Dembele (Bar­celona) és Paul Pogba (Man­chester United) a második-har­madik 105-105 millió eurós vé­telárral, Van Dijk a nyolcadik, és olyan gigászokat utasít ma­ga mögé, mint Luis Suárez vagy Kevin de Bruyne. Jürgen Klopp, a Vörösök me­nedzsere már régóta csodál­ja Van Dijkot, tőle várja, hogy összekapja azt a liverpooli vé­delmet, amelynek bizonytalan­kodásain, könnyelműsködése­­in már oly sok pont úszott el a most folyó bajnokságban. Mert a támadószekció (Coutínhóval, Firminóval, Manóval, Salahhal) bombaerős, a középpályával sincs baj, csakhogy a hátsó alak­zat... De a klubrekordot jelentő summáért megvásárolt holland­dal akár a bajnoki címet is meg­célozhatják a Mersey partján. Érdekes egyébként, hogy a Southampton lényegében a Li­verpool nevelőegyesülete. Az utóbbi három évben ugyanis a következők szerződtek a Szen­tektől a Vörösökhöz, összesen 166,5 millió font értékben: Van Dijk, Dejan Lovren, Nathaniel Clyne, Adam Lallana, Sadio Mané. Ch. Gáli András JEGYZET A siker ára Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Naivan azt gondolhatnánk, hogy legalább az év ezen szakában győz a sportsze­rűség a bármi áron való győzni akarás felett. Ám ezekben a napokban is akadt bőven példa arra a világ különféle küzdőtere­in, hogy vannak, akiknek semmi sem drága a sike­rért. Vegyük például az angol dartsjátékos, Justin Pipe esetét. Történt, hogy vb-el­­lenfele, Bernie Smith éppen a győzelemért dobott, ami­kor Pipe közelebb lépett és minden sorsdöntő dobás­nál veszett köhögésbe kez­dett. Az akció sikerrel járt, Pipe továbbjutott, ám utó­lag lehet, hogy duplán meg­bánta. A következő körben ugyanis a közönség heves pfújolással díjazta, a legen­da Phil Taylor pedig rekord­idő alatt „dobta ki” a világ­­bajnokságról Persze a futballpályákon még gyakrabban tapasztal­hatunk hasonlóan sport­szerűtlen tettekre veteme­dő sportolókat. Ebbe a nem túl dicső klubba nyert fel­vételt most a Leverkusen edzője, Heiko Herrlich is a Gladbach elleni német ku­pamérkőzésen. Azt ugyan már láttuk jó párszor, ahogy egy játékos a fűcso­móban elesve előadja a haty­­tyú halálát, de hogy ezt egy oldalvonal mellett álldo­gáló tréner tegye, az igen ritka eset. Márpedig Herr­lich azonmód elvágódott, mihelyt hozzáért az ellen­fél labdáért szaladó játéko­sa. Az edző később elnézést kért a műesésért, de az biz­tos, hogy az ellenfél szurko­lói még párszor az orra alá dörgölik az esetet. Persze bőven lehet még fokozni a sportszerűtlen­séget, például amikor már az ellenfél testi épségét is veszélyezteti valaki. Az egyetemi amerikai futball­­bajnokságon az Akron- FAU-mérkőzésen durvul­tak el a dolgok. Utóbbi gár­da védője, Andrew Soroh életveszélyesen beleszállt az Akron támadójátékosá­ba. Van Edwards Jr.-t kis­­kanállal kellett összeszed­ni az eset után, ami azért keltett igazán felháboro­dást, mert a labda a brutá­lis akció idején már rég a pályán kívül volt... Ezen történetekből hi­ányzik minden, ami egy kisgyereket arra ösztönöz­het, hogy igazi sportem­berként viselkedjen pályán és azon kívül. Szerencsére azért jó példa is akadt, nem is olyan régen. Felejthetet­len pillanat volt, amikor Adam Peaty odaadta arany­érmét egy ismeretlen szur­koló kislánynak a rövid pá­lyás úszó-vb-n. A brit mell­úszó ráadásul nem először tett ilyet, az angol bajnok­ság után egy kisfiút lepett meg egy medállal. Peaty nem csak az em­lített versenyeket nyerte meg, hanem azt is, ahol az dől el, hogy mitől lesz va­laki több, mint egy sikeres sportoló...

Next

/
Thumbnails
Contents