Tolnai Népújság, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / 299. szám
helyőrség 4 Bonczidai Éva RUMINI ISMÉT ÚTRA KEL Nálunk sokáig külön mese dukált az iskolásnak és az óvodásnak, a nyolc- és hatéves fiaim számára pedig az esti felolvasás is jó alkalom volt egy kis bakalódásra és beszólásra, hogy a másik meséje épp miért „dedós” vagy „béna”. Aztán megtaláltuk Berg Judit nyolckötetes Rumini-sorozatát, és beköszöntött az idilli béke kora. Mindkét legény ezt akarja hallani, esténként két fejezet az épp aktuális kötetből, utána bájosnak szánt pislogással kunyerálnak, „Csak még egyet!”, hiszen hogy várhatnának egy teljes napot, hogy megtudják, miként folytatódik Rumini kalandja. Rumini egy kisegér. Hajósinas a Szélkirálynő nevű hajón. Berg Judit több mint tíz évvel ezelőtt kezdett róla mesélni az akkor még óvodás nagylányának. Érdekes lenne utánajárni, miért olyan népszerűek az egeres mesék és rajzfilmek, de a Rumini sikerének titka egyszerű, hiszen mindent tud: szerethető karaktereket vonultat fel, akik valóban izgalmas kalandokba keverednek. Felolvasni is élmény - a párbeszédek számos játéklehetőséget kínálnak a felnőtt olvasónak, csöppet sem kiszámítható, melyik utazás hogyan alakul, és mit hoz egy-egy találkozás. Nem csoda, hogy a Rumini-láz következtében ma már játszótér, színházi előadás, társasjáték és szabadulószoba is várja a rajongókat. Idén ismét megjelent a legelső kötet, melyet a Kálmán Anna által megálmodott figurák helyett Nagy Zoltán képei illusztrálnak - ezek a rajzfilmek világát idéző munkák a külföldi kiadásokhoz készültek. Berg Judit: Rumini. Pagony Kiadó, Budapest, 2017 Noszlopi Botond ALKALMI Vajon az alkalom - vagyis az ihlet - szüli-e a verset, s ha úgy is lenne, mennyit nyom a latban a hagyomány ismerete, a szakmai felvértezettség és felkészültség? j Lövétei Lázár Lászlót nemrégiben a Ma- j gyár Művészeti Akadémia Irodalmi Tago- j zata az év legjobb könyve díjjal tüntette ki az Alkalmi című verseskötetéért. A művet ; olvasva egyszerre kerülünk a felszabadító ; játékosság és a szakértő komolyság hatása ; alá. Lövétei szakmai hozzáértése többköte- • tes szerzőként, fordítóként, a Székelyföld ; kulturális folyóirat főszerkesztőjeként - ; úgy gondolom -, nem kérdőjelezhető meg. ! A címválasztáskor mégsem volt hivalkodó, • nem akart a „tudós költő” szerepében tét- • szelegni. Verseivel a spontán találkozások • lehetőségét célozza meg, melyék történ- ! hetnek alkotótársakkal, múltbéli esemé- ! nyekkel, de - például a Gyerekszoba című : ciklus erejéig - akár az apa-gyerek viszony intim pillanatképeivel is. Mert az életünk is i ilyen: a világról szerzett ismereteink, szak- I mai tudásunk átalakul, számos tervünket : felülírják váratlan eseményekből fakadó : örömök és traumák. Lövétei költészete attól lesz élő és hiteles, hogy míg versanya- i ga formailag az antikból, a hagyományból nő ki, a mondandó mindig friss és aktuá- j lis marad: „Látva a Várost lassan ölő mé- j regre gyanakszom: így lesz az Emberből j zombigyanús figura...” - írja például a Vü- j rosnézőben című képversben. A szövegek ; művelt humora, könnyedsége, ugyanakkor ; gondolatébresztő volta tette számomra az ; Alkalmit az év egyik meghatározó olvas- ; mányélményévé. Lövétei Lázár László: Alkalmi. Sétatér ] Kiadó, Kolozsvár, 2016 \ próza ADÁSHIBA Karácsony napja volt, hideg, metsző, jeges szél fújt. Kígyó magára tekerte a sálját, kabátjába burkolózott, és elsietett a fal mellett. A térfigyelő gömbkamerák vakon pislogtak az oszlopokon. A férfi a Mocsárból jött, egy külvárosi negyedből, és a belváros felé tartott. A Mocsárban főképp hozzá hasonló, rejtőzködő életű alakok laktak, akiket jó pénzért rejtegettek a helyi háztulajdonosok. Kígyó tolvaj volt. Negyven körüli, alattomos tekintetű férfi, aki fekete ruhájában beleolvadt az árnyékba. Pont karácsonykor fogyott el a pénze, és a Mocsárban hitel nincs. Járt az agya, hogy mihez kezdjen. A családja már rég elfelejtette őt, a bűntársai pedig vagy a börtönben, vagy valami távoli szigeten ünnepelték Jézus születését. A jeges szél behatolt a ruhája alá. Kígyó üresnek és jegesnek érezte magát belül is. Azért kapta a Kígyó nevet még kamaszkorában, mert nesztelenül siklott ki a felelősség alól, ügyes és alattomos volt, és nem törődött soha semmivel, csak a maga hasznával. Most azonban fázott. Az utcák üresek voltak, csak a távolban csörömpölt egy villamos. Bár most nem dolgozott, rutinból úgy cikázott el az utcán a térfigyelő kamerák elől, hogy végig takarásban legyen az arca. Persze a felhúzott sál is segített, de biztos, ami biztos. Késő délutánra járt, mindenki már otthon készülődött a szentestére. Kígyónak nem volt karácsonyi hangulata.- Legalább lenne hó - gondolta, ahogy a feldíszített lámpaoszlopok mellett suhant. Egy lehúzott rácsos zálogházhoz ért. Az emeleti ablakból karácsonyi zene szűrődött ki, ami most kifejezetten idegesítette Kígyót. A fekete ajtóhoz lépett a zálogház mellett, és becsöngetett. Az ajtó felett egy kamera fordult rá; Kígyó utálta az ilyesmit. De azért lehúzta a sálat az arcáról, és mogorván biccentett a kamera felé.- Legalább az a rohadt hó nem esik - nyitott ajtót egy nagydarab, szakállas férfi. - Mid van? Tüdőd, hogy ünnepekkor csak nagyon ritkán veszek bármit is.- Semmim. Kérni jöttem. Karácsony van. Pénz kell, hogy kibírjam ezt a pár napot. Mindig jó üzletfeled voltam.- Kérni? - az orgazda hangosan nevetett. - Tanácsot tudok adni, ha azt kérsz. Még betörhetsz valahova holnapig, aztán ne keress, mert elutazok valami melegebb helyre - mondta, aztán rácsapta Kígyóra az ajtót. A kamera gúnyosan villogott az ajtó felett. A férfi egy pillanatra úgy érezte, mintha egy valóságshow próbafelvételén lenne, ahol mindenki rajta nevet.- A rohadt életbe - gondolta. Tüdta, hogy az egész város az ő vadászterülete. Hideg életében érzései nem voltak, csak az járt az eszében, hogy mielőbb zsákmányt találjon. A belváros kihalt, a kirakatok lezárva. Kinézett egy ékszerboltot, amihez hasonlóba már tucatnyiszor betört. Nem volt kedve dolgozni. Végre fel akart melegedni. Elővette a szerszámait, amikor hirtelen neszt hallott. Felette egy kamera villogott, amit csak most vett észre.- Mindig újítanak - morogta. Későre járt. Két sötét ruhás alak közeledett felé. Vele szemben egy járőr kocsi villogott. Kígyó zsákutcába került. Egyedül egy templom volt a közelben, ami előtt emberek mozogtak. Kígyó besiklott a kivilágított épületbe. Igyekezett feltűnés nélkül elvegyülni. Utoljára akkor járt templomban, amikor hidegvágóval próbálta elhozni a perselypénzt Szent Antal szobra alól, valamikor kamaszkorában. A templomban sok az ember, sok a kabát, tehát sok a pénztárca. Vissza a jó öreg zsebeléshez. Ez is valami - futott át rajta. „Mind tudjuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe - hangzott a szószékről. - De milyen szeretető, testvéreim? Nézzetek magatokba. Arról szól vajon az ünnep, hogy mi egymást szeressük? Mind képmutatóak vagyunk. Azt hiszitek, az a karácsony, hogy egy napig úgy csinálunk, mintha szeretnénk egymást?” Kígyó ide-oda siklott, mint egy árnyék, az áhítatosan álldogáló emberek közt. Gyűltek a melléhez rögzített nejlontáskában a pénztárcák. Profi volt. „Karácsonykor az Úr születését ünnepeljük. Mind tudjuk: a karácsony a szeretet ünnepe. De nem a mi képmutató próbálkozásainké egymás felé, hanem az Isten szeretetéé felénk... Annyira szeret minket az Úr, hogy testté lett miattunk... Gyógyulást hoz a világba a fény, ami emberré vált... ezt a szeretetet ünnepeljük.” A szavak távolról hangzottak. Próbált a feladatra koncentrálni. Kicsit szédült, tagjait ólmos fáradtság húzta le, mintha évek óta nem pihent volna. Úgy érezte, mindjárt elájul. Ekkor megpillantotta a kislányt, aki egyenesen a szemébe nézett. A kép mintha kimerevedett volna: Kígyó keze, mely egy farzseb felé mozdult, megállt a levegőben. A szeme előtt vibrálni kezdett minden, mintha adáshiba lenne a tévében; a kép elcsúszott, a templom eltűnt. A nyirkos, hideg földön feküdt.- Takarodj az útból - hallott egy érces hangot, és érezte, hogy valami a vállára csap. Éles fájdalom sugárzott végig a testén. Gyorsan odébb siklott a nedves fűben.- Mocskos kígyók mindenütt- dünnyögte egy nagyszakállú, díszes ruhájú férfi, aki furcsa faragású botot tartott a kezében.- Menjünk! Már nem lehetünk messze. Három férfi botladozott előtte. Kígyó nesztelenül suhanva követte őket, ide-oda tekergőzve a fagyott mocsár göröngyei közt. A teste furcsa, nyálkás, hosszúkás kígyótestté vált. Szinte jegessé dermedt minden porcikája. Nem voltak gondolatai, csak vonzot-Kubiszyn Viktor ták a meleg testek és a távolban ragyogó kékes, aranyló fény. Mintha egy hologram lett volna, valami nem evilági, többdimenziós kép. Kígyó szűnni nem akaró éhséget érzett minden porcikájában. A három ember egy romos istállóhoz ért, ami felett telt, meleg fény lebegett, de ezt csak Kígyó és ők látták. Nesztelenül besiklott.- ...testté lett... és látjuk az ő dicsőségét... - halk mormogás jutott el hozzá. Egy fadézsában volt valami, ami előtt leborult a három hatalmas ember. Majd mintha egy láthatatlan kéz megragadta volna Kígyót, felemelkedett, a pikkelyei leestek, békét érzett, forró sugárzást és a fényt, amely a jászolnak használt moslékos dézsából áradt; érezte, ahogy megtelik a teste élettel. Mintha hazatért volna egy olyan otthonba, ahonnan rég el kellett jönnie; ismerős, forró melegség járta át, egy alakot látott, aki mintha hívogatná, és elindult felé, és... A kislány őt bámulta. A kép hirtelen helyreállt, mintha mi sem történt volna. Kígyó visszahúzta a kezét a farzsebtől. A kislány elindult felé. Kígyó megdermedt. A kislány valamit a kezébe csúsztatott. Kígyó előtt hirtelen megint összecsúszott a kép, mintha egy hologramba került volna. Forróságot érzett. Megrázta magát, és kilépett az utcára. Határozott léptekkel ment, úgy érezte, az ereiben forró láva folyik, egyáltalán nem fázott.- Mit hoztál nekem ezen a szép napon? - kérdezte a nagyszakállú férfi, miután kinyitotta a fekete vasajtót. A kamera gúnyosan pislogott az ajtó felett.- Csak ezt - válaszolta Kígyó.- Mi ez? Valami bizsu? - Az orgazda lenézett a kezébe nyomott fehér rózsafüzérre. - Világít a sötétben, vagy mi?- Próbáld ki. Ajándék. Boldog karácsonyt - mondta Kígyó. Aztán lassú léptekkel elindult, vissza a Mocsárba. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2017. december
