Tolnai Népújság, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-20 / 296. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 20., SZERDA I Maraton futókocsival A mozgássérültek általában kerekes székkel vesznek részt a futóversenyeken, nekik ehhez nem kell segítség, legfeljebb a sporteszközüket kell kijuttatni a versenyre. Ugyanakkor vannak olyan sérült gyerekek is, akik csak passzívan tudnak részt venni egy-egy megmozduláson, de élvezik a versenyek hangulatát. Őket a babakocsihoz hasonló úgynevezett futókocsikba ültetik, melyet a segítők futva tolnak a táv végéig. Andrea élete első maratoni távját is futókocsival teljesítette, Firenzében. Látássérült sportolókkal azért ennél rövidebb versenyeket szoktak választani, általában 5-10- 20 kilométeres távokon indulnak. így a szekszárdi Borvidék Félmaratont is többször teljesítették már. Indult már látássérült segítőként triatlon versenyen is. A kerékpározást ilyenkor tandem biciklivel oldják meg. A szervezetnek van egy akadálymentes fitneszterme is, Andrea ott hetente csoportfoglalkozásokon edz sérült sporttársaival. már a csapat tagjai. - És - teszi hozzá Andrea - amellett, hogy segíteni mindig jó, rengeteg dolgot lehet tanulni is a sérült emberektől. Ők példát mutatnak abban, hogyan lehet igazán küzdeni, elfogadni saját korlátáinkat, s ezzel együtt teljes, értékes, emberi mivoltunkhoz méltó életet élni. Indult már látássérült segítőként triatlon versenyen is. A kerékpározást ilyenkor tandem biciklivel oldják meg. A szervezetnek van egy akadálymentes fitneszterme is, Andrea ott hetente csoportfoglalkozásokon edz sérült sporttársaival. Közgazdászként végzett, de előbb-utóbb konduktorként szeretne dolgozni, mozgássérülteket segíteni. Közben civilben látássérültekkel fut és úszik együtt. Ezer Andrea pályaelhagyóként segít, hogy a rászorulók úgymond ne tévesszék el a pályát. Steinbach Zsolt szerkesztoseg@mediaworks.hu TOLNA-BUDAPEST Egyáltalán nem ritka, hogy egy 18 éves fiatal a középiskola elvégzése után még nem tudja, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. így volt ezzel a tolnai Ezer Andrea is. Szerette a matematikát és a történelmet, ezért jelentkezett a budapesti közgazdaságtudományi egyetemre. Mivel nagyon jó tanuló volt, fel is vették, s annak rendje és módja szerint elvégezte az iskolát. Később a jogi szakoklevél megszerzése sem „mentette meg” attól a felismeréstől, hogy nem feltétlenül közgazdászként képzeli el az életét. Valami más, emberközelibb hivatásnak szeretne élni. Még az egyetemen, barátnőjének barátnője által ismerte meg a konduktori munkát, és döntötte el, hogy ez az, amit igazából, hivatásként szeretne csinálni. Közgazdász diplomával a zsebében tehát beiratkozott a budapesti Pető Intézet konduktor képző iskolájába, ami ettől az évtől a Semmelweis Egyetem Pető András Karaként működik. A képzés négy éves, nappali tagozatos, Andrea most harmadéves. Azt tanulja, miként lehet a mozgássérült gyerekeket megtanítani arra, hogy lehetőség szerint minél önállóbb, teljesebb életet tudjanak élni. Az újabb tanulmányai megkezdésével lényegében egy időben jelentkezett önkéntesnek egy, a mozgás örömét a sérült emberekkel megismertető fővárosi civil szervezethez, a SUHANJ! Alapítványhoz. Segítőként három éve fut, illetve úszik, elsősorban látássérült fiatalokkal. - Én vagyok a szemük - fogalmazott Andrea, aki az önkéntes feladatai mellett havi húsz órában gazdasági, pénzügyi feladatokat is ellát ennél a szervezetnél. Bár ez a munka az iskola elméleti és gyakorlati oktatása mellett időben nagy leterheltséget jelent, segít abban, hogy a gazdasági életben megszerzett ismereteit szinten tartsa. Az alapítvány szervezésében hetente kétszer tartanak futóedzést a Margitszigeten. A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy az önkéntes és a látássérült közösen egy textilszalagot fog, így biztosítva a közvetlen kapcsolatot. Ők együtt, párban futnak, a segítő közben szóban is irányítja a nem látó futótársát. Egy-egy edzésen általában 20-30 fős csapatban futnak, attól is függ a létszám, hogy az önkéntesek közül ki ér rá éppen. Az alapítvány sérült tagjainak segít abban is, hogy versenyeken is megmérettessék magukat. Kisebb csoportokban, de általában 60-70 fős csapatként vágnak neki a távoknak. A fővárosi és a vidéki futófesztiválokon jellemzően nagy a tömeg, ott több segítő kell egy-egy látássérült sportolónak. Versenyen a szalaggal összekapcsolt páros mellett-előtt általában két másik kísérő is fut, és önkéntes segítők várják a frissítő pontoknál a versenyzőket. Andrea gyermekkorában kiváló úszó volt, 17 éves koráig a Szekszárdi Vízmű SE színeiben versenyzett. Az úszással ma sem hagyott fel, általában heti egyszer megy uszodába, ebben az esetben is segítőként. Igaz, a medencében, Rengeteget lehet tanulni a sérült emberektől a kitartásról a kötelek határolta sávokban a látássérültek jól tájékozódnak, a segítés így is elkel. Természetes vizek esetében nyilván más a helyzet, de ott sincsenek leküzdhetetlen akadályok: Andrea például idén látássérült sporttársával úszta át a Balatont. És hogy mi a vonzó abban, hogy valaki önkéntes segítőként, sérült emberekkel együtt sportol? Andrea elmondta, hogy bár a futás egyéni sport, de ezáltal közösségi élménnyé válik. Az önkéntes segítőbe vetett hit és bizalom alapján megosztják a nehézségeket, s megosztják a sikert és az örömöt is egy-egy táv teljesítésekor. A közös mozgás pedig összehozza a társaságot, barátságok szövődnek, edzésen, versenyen kívül is összejárnak Andrea (jobbról) egyik látássérült futótársával, Laurával Beküldött kép Ezer Andrea konduktornak tanul, emellett sérült fiataloknak segít „suhanni” Pályaelhagyóként vigyáz arra, hogy ne terjenek le a pályáról Ötven éve indult Tolna megye öt településén a földhivatali munka, összesen 94 kollégával Kezdetben a vármegyeházán dolgoztak SZEKSZÁRD Ha valaki meg akarná írni a földhivatalok történetét, Tolna megyében bízvást támaszkodhatna Molnár Gézára, mint visszaemlékezőre, mint adatközlőre. Minden évben szerveznek a nyugdíjas földhivatalosok egy találkozót. Az idei azért volt egy kicsit ünnepélyesebb a többinél, mert az alapítás ötvenéves jubileumára emlékeztek. Az összejövetelt Molnár Géza szervezte, a szekszárdi Zrínyi Étteremben találkoztak, 44-en. Az indulás évében, 1967-ben már a dolgozók létszáma sajnos egyre fogy. Geleta Lajos, Gombita Sándorné, Klem Jánosné, Martin lános, Simon lános, Nagy Lajos és Neiner Istvánná van már csak életben a hatvanas évek fiataljai közül. Molnár Géza két évvel később, 1969-ben kezdte a földhivatalos pályafutását, Bonyhádon, mint földügyi előadó. Volt hivatali egység Dombóváron, Tamásiban és Pakson is. Ezeket hol kistérségieknek, hol városiaknak, hol járásiaknak, hol A jelenlegi helyére 1972- ben költözött a földhivatal Molnár Géza egy régi emléklappal A szerző felvétele körzeti földhivataloknak nevezték, a különböző átszervezéseket követően. A munkát 94-en kezdték Tolna megyében. A létszám, a nyolcvanas években jócskán száz fölé emelkedett, aztán, a rendszerváltás után, leépítések kezdődtek. A földdel kapcsolatos privatizációs, jóvátételi ügyek intézésére külön szervezet jött létre, a kárpótlási hivatal. Molnár Géza ott is dolgozott - 1992-től 1997-ig - mint árverési osztályvezető. Előtte és utána a megyei földhivatal földvédelmi és földhasználati osztályvezetője, illetve hivatalvezető-helyettese, rövid ideig hivatalvezetője volt. Bonyhádról 1972- ben került Szekszárdra. Akkorra készült el a földhivatal jelenlegi épülete a Széchenyi utcában. Előtte a vármegyeházán dolgoztak, s fogadták az ügyfeleket. Molnár Géza részt vett minden jelentős feladatban, köztük a két legnagyobban: az egységes földnyilvántartás bevezetésében 1972-től 1980- ig, és a földértékeléssel kapcsolatos tennivalókban, 1980 és 1990 között. Nyugdíjba 2010-ben, 65 évesen vonult. Azóta szakmatörténettel foglalkozik. Wessely Gábor
