Tolnai Népújság, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-01 / 280. szám
2017. DECEMBER 1., PÉNTEK SPORT 15 Miklós Edit testben és lélekben felkészülten várja a visszatérést Még tizenegy hónap sem telt el az ausztriai Altenmarkt-Zauchensee-ben történt borzalmas síbalesete óta - amelyben Miklós Edit egyik térdének valamennyi szalagja szanaszét szakadt és a másik is jócskán megsérült s alpesi sísportunk büszkesége, a szocsi téli olimpia lesiklóversenyének hetedik helyezettje ma (magyar idő szerint 20.30 órakor) újra világkupa-futamon indul. Méghozzá a kanadai Lake Louise-ban, azon a lejtőn, ahol tavaly ilyenkor vk-pályafutása eddigi legszebb eredményét érte el egy bronzéremmel. A Csíkszeredái sportoló a helyszínről nyilatkozott. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan készült a nagy viszszatérésre?- Egyfelől gyakorlatilag a sérülésem pillanatában megkezdtem a rehabilitációt, részt vettem még szélcsatornás edzésen is a győri Audi-gyárban, a konkrét felkészülésemet pedig a Colorado állambeli Copper Mountain lejtőin végeztem, a Sziklás-hegységben, 3000 méteres magasságban. Három hetet töltöttünk itt az edzőmmel, Stefan Abplanalppal, főleg a lesiklást és a Super G-t gyakoroltuk. Három nap edzés, egy nap pihenő ritmusban dolgoztunk, hála istennek nem fájt a térdem, remekül éreztem magam.- Meséljen Lake Louise-róll- Ez is a Sziklás-hegységben van, csak jóval északabbra, Kanada Alberta nevű tartományában. Tegnapig jó idő volt, de most elkezdett havazni, a szerdai edzést le is fújták, aminek nem örülök, mert szerettem volna tökéletesen megtanulni a pályát. De nem gond, fejben próbálom pótolni a gyakorlati edzést. A pálya minősége a havazás ellenére kifogástalan, szinte már jeges.- Milyen érzés az egy évvel ezelőtti sikere helyszínére viszszatérni?- Nagyszerű. Tudom, hogy a versenyen gyors lehetek, de hogy ez mire lesz elég, azt előre nem tudom megjósolni. Lake Louise gyönyörű, és az emlékek is szépek...- Nem tart a lesiklástól, nem tette túlzottan óvatossá a sérülése?- Főleg az első napon voltam izgatott, de ez már elmúlt. Óvatosság maradt bennem, félelem nem annyira. Egy évvel idősebb lettem, megfontoltabb is, nem fogok hűbelebalázsként akármibe belevágni. És ha baljós gondolatok motoszkálnak a fejemben, akkor előveszem a mentális tréningemet, ami sokat segített nekem a felépülésem hónapjaiban. Igazából nincs mitől félnem, nincs rajtam teher, nincsenek elvárásaim, nem tűztem ki magam elé elérendő eredményt. Az a lényeg, hogy kihozzam magamból azt, amire képes vagyok. Pénteken és szombaton lesikló futam lesz, majd a tervek szerint vasárnap szuper G-ben is elindulok.- Mit szóltak a többiek, Lindsey Vonn, Mikaela Shiffrin, a világsztárok, amikor újra találkoztak önnel Lake Louise-ban?- Nagyot néztek. Szerintem azt hitték, nem fogok visszatérni, bár csaknem egy év eltelt már a sérülésem óta, és az orvostudomány mai állásánál nem rendkívüli, hogy valaki lesérül, majd a következő szezonban visszatér a körforgásba.- Ha három személyt meg kellene neveznie, akiknek a legtöbbet köszönhet a felépülés kapcsán, kik lennének azok?- Elsősorban Christian Schenk, aki megoperálta a térdeimet, aztán Zakariás Éva, a gyógytornászom és Zakariás Zsolt, a kondiedzőm. Mindhárman profi munkát végeztek, a doki remekül összerakott, Éva és Zsolt pedig kiválóan összedolgozott, nekik köszönhetően zökkenőmentes volt az átállás a rehabilitációról a kondiedzésekre. Mindhárman kihozták önmagukból és belőlem is a maximumot. És negyedikként nem feledkezhetek meg Stefről (Stefan Abplanalp - a szerk.) sem, sokat tett azért, hogy visszanyerjem a formámat.- Egy svájci honlapnak adott videónyilatkozatot németül. Jól értettem, hogy a phjongcshangi olimpián a dobogó lesz a célja?- Igen, jól értette. Ezért küzdők nap mint nap, a dobogó a célom. Az olimpián 120 százalékot szeretnék teljesíteni, s ha mindent kiadtam magamból, de nem sikerül érmet szereznem, akkor sem leszek szomorú. A különleges katari pályán dől el a világbajnoki cím sorsa Michelisz-Björk: villanyfényes ütközet Michelisz Norbert bizakodva várja az évadzáró futamot Fotó: FIAWTCC AUTÓVERSENY Egy pálya, amely ultramodern világításának köszönhetően a nap 24 órájában képes látogatókat, versenyzőket fogadni. A 2004-ben épült katari aszfaltcsíkon dől el ma a túraautó-világbajnoki cím sorsa, amelynek két fő esélyese az éllovas svéd Thed Björk és a tőle 6,5 ponttal elmaradó Michelisz Norbert. Húsz éve szürreálisnak tűnt, hogy egyszer felépül egy versenypálya, amelyet úgy be tudnak vüágitani, hogy a versenyzők éjszaka szinte nappali fényben száguldhatnak rajta. Aztán megépült a katari aszfaltcsík, amely elsőként a MotoGP-ben mutatkozott be, s talán van még, aki emlékszik, Sete Gibemau szerezte meg rajta a királykategória elsőségét. A fővárostól, Dohától 30 perces autóútra fekvő Losail pálya később otthont adott a Grand Prix Masterssorozatnak (2006), amelyet Nigel Mansell nyert meg. Nekünk, magyaroknak azonban azért fontos helyszín Katar - különösen az előttünk álló napokban -, mert pénteken itt dől el a túraautó-világbajnoki cím sorsa, s itt koronázhatják a sorozat királyává első magyarként Michelisz Norbertét. Hoszszú út vezet odáig, de ha azt vesszük, hogy csütörtök-pénteken lezajlik az egész versenyhétvége, leszögezhetjük: hoszszú, de gyors út lesz. A WTCC honlapja is a Michelisz-Björk-ütközettel foglalkozik (nem elfeledve, hogy matematikailag még hat pilótának van esélye vb-címet szerezni, hiszen összesen 60 pontot osztanak a hétvégén), s arra kérték a Honda gyári alakulat magyar püótáját, elemezze pontról pontra, milyen az éjszakai verseny egy pilóta szemszögéből. LÁTÁSI VISZONYOK: „Két-három kör után már nem is érzi az ember, hogy éjszaka vezet, mert a világítás ultramodern, szóval tökéletesek a látási viszonyok. Persze azt azért érzed közben, hogy valami más, mint nappal.” PLEXICSERE A SISAKON: „Versenyzőként lehetőséged van arra, hogy lecseréld a plexit. Egy sötétebb verzióval könnyebb megbirkózni a délutáni napsütéssel, de amikor elkezd sötétedni, már praktikus a világosabbat használni, hiszen azzal sokkal jobbak a látási viszonyok.” NAPIREND: „A legnagyobb különbség a nappali versenyekhez képest az, hogy reggel nincs semmi tennivalónk. Kora délután kezdődik a program, úgyhogy nehéz mit kezdeni a ránk szakadó szabad idővel. Normál esetben ugyanis reggeltől az autóban ülünk. Ilyenkor túl sok ideje van az embernek azon gondolkodni, hogy mi vár rá a nap folyamán. Ez történt 2015-ben is, amikor a WTCC Trophyért harcoltam. Emlékszem, mire beültem az autóba, már teljesen kimerült voltam.” ENERGIAFELHASZNÁLÁS: „Mint minden versenyhétvégén, most is könnyű ételeket fogyasztunk, a katari hétvége különlegessége, hogy kétszer vacsorázunk, mert péntek este, a versenyeken van szükségünk minden energiánkra. Csütörtök este figyelni kell arra, hogy ne együnk túl sokat, mert néha megesik, hogy stresszes nap után az ember kívánja az ételt, utána meg nem tud elaludni. A menü egyszerű. Mindig rizst vagy tésztát eszünk szósz nélkül, hogy ne terheljük meg a gyomrunkat, és valami sovány húst. Nagyon fontos, hogy jól aludjunk csütörtök éjszaka, mert kell az energia péntek estére.” AUTÓBEÁLLÍTÁS: „Már az első szabadedzésen arra kell koncentrálni, hogy megtaláljuk a megfelelő beállítást az időmérésre - mivel ugyanabban az időpontban vannak -, s ezen tovább kell dolgozni a második szabadedzésen, amely meg a verseny időpontjában van. Ahogy elkezd melegedni az idő, alulkormányozottá válik az autó, amit kezelni kell az időmérésen. Viszont ha arra állítod be az autót, akkor a versenyen túlkormányozott lesz a kocsi, szóval meg kell találni az arany középutat.” GUMIVÁLASZTÁS: „Amikor meleg van, óvnod kell az első abroncsokat, mert ilyenkor általában túlmelegednek, és akkor küzdelemre vagy ítélve. De amint lemegy a nap és kicsit hűvösebb lesz, már támadásba lendülhetsz, az egész versenytávon is koptathatod a gumikat, mert a külső hőmérséklet miatt nem fenyeget a túlmelegedés veszélye. Kissé furcsa is lesz, mert a szezon kilencven százalékában úgy kell bánnod az első abroncsokkal, mint a hímes tojással, Katar azonban ebből a szempontból is különleges.” HOMOK: „Mivel a pálya a sivatag közepén épült, minden edzés első tíz perce azzal telik, hogy letakarítjuk az aszfaltot, s ezt a köridők javulása is tökéletesen mutatja. Ha a leggyorsabb akarsz lenni, az edzések végén is kint kell maradnod, mert a pálya az utolsó percekben van a legjobb állapotban.” Tóth Anita JEGYZET Csodavárás Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Legutóbb a kiszámíthatatlan magyar futballválogatottról írtam ezen a hasábon, és most újra ez a jelző kering az agyamban. Indul ugyanis a németországi női kézilabda-világbajnokság, ahol a mieink is fellépnek... Ilyenkor ugye az edző, az újságíró és a szurkoló is próbálja belőni, hogy vajon milyen eséllyel széliünk harcba, de ez nagyjából reménytelen vállalkozás. Megszoktuk már, hogy egy jó napon a lányok bárkit képesek megverni, de ha bal lábbal kelnek, akkor a legnagyobb összeomlás sem kizárt. De hagyjuk a rossz emlékeket, és nézzük a tényeket. A csapat legerősebb „tagja” a modern kézilabda egyik legjobb edzője, Kim Rasmussen. Nemcsak azért írom ezt, mert a lehető legkevesebb cserével, de állandó rotációval járó, a kemény védekezésen alapuló gyors indításos játékfilozófiát képviseli, hanem azért is, mert képes közepesen erős csapatokból a tudásuknál jóval többet kihozni. A lengyelekkel elért két vb-4. hely és a Bukaresttel megnyert Bajnokok Ligája kicsivel a bravúr kategória felett van. Tény, hogy a magyar bajnokság az egyik legerősebb, a Győr mindig BL-esélyes és a Ferencváros sincs messze a négyes döntőtől. Ám előbbi csapatot a külföldiek viszik a hátukon, a Fradi pedig válogatottnak azért sovány. A többi klubcsapatunkról annyit, hogy idén még főtáblára sem kerültek a második számú sorozatban. Ezért is fáj a két támadni és védekezni egyaránt magas szinten képes alapember hiánya, Szucsánszki Zitáé és Tömöri Zsuzsannáé. Ugyanakkor rendelkezésre áll a még mindig több poszton világklasszis teljesítményre képes Görbicz Anita, valamint egy jó formában lévő Kovacsics Anikó és az újra feljövőben lévő Szöllősi-Zácsik Szandra, akiknek teljesítménye meghatározó lesz. Az elmúlt évekhez képest jól állunk szélsőben is, világklasszis beállónk és kapusunk viszont sajnos nincs, bár Bíró Blanka és Janurik Kinga is képes egy-egy meccsen bravúrokra. A torna nagy felfedezettje lehet a 19 éves Háfra Noémi, aki már most több mint tehetség. A csoportban Argentína ellen kötelező a győzelem, a cseheknél is erősebbek vagyunk, viszont a lengyelek és a svédek ellen a maximum kell, a norvégokkal szemben pedig lehet, hogy az sem elég. Utóbbiak mellett a hollandok és a franciák aranyesélyesek, de sok csodát láttunk már női kézilabdában. A szurkoló dolga pedig mi más lenne, mint a csodavárás. Talán éppen most juthat éremcsatákig a csapat, amikor túl sokan nem számítanak rá... A phjongcshangi olimpián a dobogó a cél Fotó: MT
