Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-30 / 279. szám

SPORT 15 2017. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Rasmussen azt ígéri, folyamatosan cseréli majd a játékosokat éghetünk ki idő előtt Kim Rasmussen szövetségi kapitány hét-nyolc mérkőzésre készül a vb-n Fotó: MTI Nem Megkezdődött a vissza­számlálás. Női kézilabda­válogatottunk ma elröpül Németországba, a holnap - nekünk majd csak szomba­ton - induló világbajnokság­ra. A tegnapi edzésen, ahogy az illik, mindenki bizakodott, Kim Rasmussen szövetségi kapitány azt hangsúlyozta, a cserékre minden korábbinál nagyobb teher hárul, mert a csapat nem éghet ki három meccs után, hiszen a java csak azután következik. Re­méljük, a csoportkor után nekünk legalább még hato­dik és hetedik mérkőzéssel, azaz a negyeddöntőt min­denképpen elérjük. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Az edzés végén Háfra Noémi magától nyúlt a labdászsák után, pedig hogy már több mint egy tehetsé­ges fiatal, azt az is bizonyítja, hogy az újságírók sorba álltak nála interjúért.- Nem kell nógatni, magam­tól is tudom a dolgom. Sőt, in­kább én érezném magam ké­nyelmetlenül, ha más cipelné a zsákot - jegyezte meg érdek­lődésünkre. A 19 éves játékos tavaly még az MTK-ban sze­repelt kölcsönben, ősszel az­tán nem csupán a Ferencvá­rosban lépett elő alapember­ré, hanem a válogatottban is debütált, sőt, tagja a világbaj­nokságra utazó keretnek is. - Igen, nagyot fordult velem a világ - folytatta -, de csak lát­szatra, én ugyanolyan szeré­nyen teszem a dolgomat, mint korábban. Nehéz volt elhagy­ni a Fradit, de én is tudtam, a fejlődésem ezt kívánja. A nyá­ron kicsit izgultam, hogyan alakul a jövőm, hiszen azt sem lehetett kizárni, hogy még egy évet lehúzok az MTK-nál. Na­gyon örülök, hogy Elek Gábor számított rám, amit igyek­szem meghálálni. A váloga­tottság, a világbajnokság pe­dig már-már az álom kategó­riája. Háfra Noémi végső helyezés megtippelésére nem vállalko­zott, azt azonban kimondta, szeretné, ha a csoportból má­sodikként jutnánk tovább, de az első helyet sem tekinti le­hetetlennek. Nos, ez az jelentené, hogy nemcsak (a papírformának megfelelően) Argentínát, továb­bá a velünk nagyjából egy súly­csoportban lévő Svédországot, Lengyelországot és Csehorszá­got, hanem a világbajnok Nor­végiát is megelőznénk. Görbicz Anita - csak a vá­logatottban másfél évtize­des tapasztalattal a háta mö­gött - már óvatosabb: - Min­den meccsre úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk. A szívünket-lelkünket ki fog­juk tenni a pályán, szeretnénk jó eredményt elérni - jelen­tette ki. Hogy a jó eredmény mit is jelent, az a csapatkapi­tány esetében felér egy rejt­vénnyel. Részt vett olyan vi­lágbajnokságon (2003-ban), amikor az ezüstöt is kudarc­ként éltük meg, s két éve is ott volt a pályán, amikor a nyolcaddöntőben kiestünk Lengyelországgal szemben. - Minden világversenyre ére­mért megyek, de tényleg az a legfontosabb, hogy hozzuk ki magunkból a maximumot. Ha ez éppenséggel szoros ve­reségre elég, mint például a múlt héten a norvégok ellen, akkor sincs okunk a szégyen­kezésre - tette hozzá. Kim Rasmussen tágabb ösz­­szefüggésben beszélt a felké­szülésről és a vb-ről.- Nagyon várjuk a világ­­bajnokságot, a Möbelringen­­kupa megmutatta az erőssé­geinket és a gyengeségeinket is. Az lesz a feladatom, hogy mindenki friss maradjon a hosszú sorozat alatt. Többet fogok cserélni, mint koráb­ban, gondolnunk kell a len­gyelek és a csehek elleni cso­portmeccsekre is, valamint a kieséses szakaszra. Nem ég­hetünk ki, nem lenne jó, ha kifacsart állapotban érkez­nénk meg ezekre a találkozók­ra. Előfordulhat, hogy lesznek nehézségeink, mint legutóbb a koreaiak ellen az elején, amely után meg kéllett talál­nunk a módját, hogyan nyer­jünk. Máskor viszont úgy is kijöhet a lépés, mint a norvé­gok ellen, amely az eddigi ta­lán legjobb meccsünk volt - összegzett a dán mester. A kapitány még hetedik, sőt nyolcadik mérkőzésről is beszélt; utóbbi már az elődön­tőt jelentené. Még szép, mon­danánk a korábbi sikerekre és Görbicz Anitára gondolva, de az elmúlt esztendők gyen­gébb eredményei alapján a ne­gyeddöntő elérése tűnik reá­lis célnak. A Splitből elküldött Joan Carrillo egyelőre még nem kapott ajánlatot Van, amin azért elgondolkodna LABDARÚGÁS A Videoton egy­kori edzője, Joan Carrillo jó szívvel gondol vissza a horvát­országi időszakára, de hogy hol lesz a következő munkahelye, egyelőre nem tudja.- Meglepte a menesztése?- Nem számítottam rá - mondta Joan Carrillo, a Video­ton korábbi vezetőedzője, aki­től november 6-án vált meg a horvát élvonalbeli Hajdúk Split vezérkara.- Mégis, mi történt?- Hiába vezettünk 2-0-ra a sereghajtó Rudes ellen, 3-2-es vereséget szenvedtünk, majd a mérkőzést követően a klubel­nök benyújtotta a lemondását. A vezérkar azonban nem fo­gadta el. Sajnos az utóbbi idő­ben egyre nagyobb volt a nyo­más a játékosokon és a klu­bon, ilyenkor pedig általában az edzőt váltják le. Ezúttal is ez történt.- Tavaly decemberben vette át a Hajdúk irányítását, s a csapat­tal a harmadik helyen végzett a bajnokságban, több rekordot is megdöntött. Májusban a 2017- 2018-as idény végéig meghosz­­szabbították a szerződését. Ho­gyan értékeli a horvátországi időszakot?- Sokkal több volt a pozití­vum, mint a negatívum. Sze­rintem jó munkát végeztünk, közönségszórakoztató, jó fut­ballt játszottunk, ami a leg­többször eredményességgel pá­rosult. Negyvenegy tétmérkő­mindig végrehajtotta, amit kér­tem tőle.- Futács azt mondta, ön az egyik legjobb edző, akivel vala­ha dolgozott, sőt a spliti szurko­lók közül is többen az utóbbi tíz év legjobb edzőjeként emlege­tik.- Én is olvastam, hallottam ezeket a véleményeket, nagyon jólesnek. Egy edzőnek az a leg­jobb visszajelzés, ha a játéko­sok és a drukkerek elégedet­tek a munkájával. zésből huszonkettőt megnyer­tünk, idegenben legyőztük a Dinamo Zagrebet, amire 2008 óta nem volt példa. Az elmúlt tíz évben a Hajdúk sohasem szerzett annyi pontot és gólt a bajnokságban, mint a legutób­bi szezonban, pedig nagyon fi­atal csapatunk volt, igyekez­tünk minél több tehetséges futballistát beépíteni a csapat­ba. A játékosok is sokat fejlőd­tek, Futács Márkó például pá­lyafutása legjobb idényét tel­jesítve gólkirály lett. futballistájáról, az első szá­mú gólfelelősről van szó, akit nem tudtunk megfelelően pó­tolni. Remélem, minél hama­rabb visszatérhet, remek ké­pességekkel megáldott játékos, Nem számí­tott rá, hogy meneszti a Hajdúk Fotó: Földi Imre- Ráadásul majd­nem bejutottak az Európa-liga cso­portkörébe.- Elbúcsúztat tűk a Levszki Szófiát és a Bröndbyt, saj­nos az Éverton kiejtett min­ket. Ami az új idényt ille­ti, nem köny­­nyítette meg a helyzetünket, hogy a májusban a horvát válogatott­ban is bemutatko­zó Nikola Vlasic az Evertonhoz igazolt, Futács Márkó pe­dig súlyos térdsé­rülést szenvedett.- Ha Futács nem sérül meg, eredményesebben szerepeltek volna?- Biztosan. A csa­pat egyik meghatározó- Még a Hajdúk vezetőedzője volt, amikor hírbe hozták a ma­gyar válogatottal. Mit szólt eh­hez a pletykához?- Megtisztelő, hogy né­hány embernek eszébe ju­tottam mint leendő kapi­tány, de senkitől semmiféle ajánlatot sem kaptam.- Ha a jövőben úgy alakul­na, hogyan reagálna egy ilyen megkeresésre?- Örülnék neki, aztán meghallgatnám a feltéte­leket, átgondolnám a lehe­tőségeket, majd döntenék. A mai napig szeretem Ma­gyarországot, sok ottani bará­tommal tartom a kapcsolatot, és ha tehetem, szívesen uta­zom Budapestre vagy Székes­­fehérvárra. Bár az idén több kellemetlen vereséget is szen­vedett a magyar válogatott, úgy látom, van benne poten­ciál, szakmailag mindenkép­pen kihívást jelentene az irá­nyítása.- Ön bevallottan követi a ma­gyar labdarúgást, vélhetően hal­lotta, hogy Georges Leekens lett a szövetségi kapitány. Ismeri a belga szakembert?- Tudom, ki ő, de különöseb­ben nem követem a munkássá­gát. A szurkolóknak azt javas­lom, hogy legyenek vele türel­mesek, mert időbe telik, amíg megszokja a magyar futball­­kultúrát, megismeri a bajnok­ságot, a játékosokat, és megta­lálja az optimális formációt.- Önnek mi a terve? Visszatér Spanyolországba, marad Horvát­országban, esetleg Európán kí­vül vállal munkát? Egyáltalán kapott már ajánlatokat?- Még nem, de egyelőre ko­rai erről beszélni. Szeretnék Európában maradni. Spanyol­­országba nem térnék vissza, és szerintem Horvátországban sem lesz más csapatom a Haj­dúk után.- És ha NB l-es egyesület hívná álláslehetőséggel kecsegtetve, elfogadná?- Nem zárom ki ezt a lehető­séget, de senkit sem akarok ki­túrni az állásából, nem szoká­som. A Videoton a mai napig közel áll a szívemhez, a csapat most jól szerepel és jó edzője van, úgyhogy jelenleg nincs ér­telme a visszatérésről beszélni. Sokszor elmondtam már, meny­nyire szeretem Magyarorszá­got, úgyhogy a válaszom rövi­den: ha megkeresnének, elgon­dolkodnék az ajánlaton. Smahulya Ádám/NS JEGYZET Nagy kár a káröröm Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Könnyű kérdés lenne egy kvízműsorban: ki az a ma­gyar, aki az utóbbi évtized­ben részt vehetett labdarúgó világ- és Európa-bajnoksá­­gon, pályán lehetett Bajno­kok Ligája és egy olimpia döntőjében, ráadásul meg­választották a világ legjobb­jának is? Tényleg nem kell különösebben otthon lenni a sportág világában a jó vá­laszért: Kassai Viktor. Az ínséges magyar fut­­ballvalóságban hihetnénk, nagy kincs az ilyen egyé­niség, aki ekkora eredmé­nyekre képes, ám nálunk ez nem így működik. Kas­sai Viktor játékvezető már évekkel ezelőtt megtehet­te volna, hogy visszavonul, mondván, aki tudja, érje el azt, amit ő, megspórolva ez­zel rengeteg káröröm elvi­selését, ami azóta is kíséri, amikor csak hibázik. Nem tette meg, és tudtommal nem tervezi most sem meg­tenni, amikor pályafutása éppen az élet árnyékosabb oldalán halad - nem is tud­ni, éppen merre. Még csak 42 éves, ám a csúcsra alig­ha verekedheti magát visz­­sza, ez azonban nem fontos: ha a sikereket el tudta visel­ni, most is tennie kell, tenni is akarja a dolgát. Számomra visszatetsző, ahogyan a sportág fogadta a hírt: Kassai Viktor nem lesz ott a jövő évi világbajnok­ságon. Egyes fórumok szin­te kéjesen elemezték, mi­lyen hibákkal zárta le ma­ga előtt az Oroszországba vezető utat, felhoztak szin­te évtizedes tévedéseket is, mondván, éppen ideje, hogy lelépjen a világ színpadáról, és bár a tények - hibák - valóban makacsak, ennyi­re örülni talán nem kellene. Nemcsak Kassai Viktornak, hanem a magyar futballnak és az MLSZ-nek, azon belül a játékvezetők világának is nagy veszteség, hogy az or­szágot legfeljebb szurkolók képviselhetik majd a sport­ág legnagyobb eseményen. Az új információ, hogy az MLSZ csak hatodiknak so­rolta Kassai Viktort a ma­gyar FIFA-játékvezetők kö­zött, és a sorsát minden bizonnyal ez is megpecsé­telte. Ha a szövetség illeté­kesei ezt valóban így látják, akkor komoly mulasztást követtek el, hiszen tudniuk kellett, hogy Kassai csilla­ga lassan leáldozik, és már el kellett volna kezdeni ki­nevelni az utódját, felépíte­ni egy fiatal, tehetséges já­tékvezetőt, aki átveheti a stafétabotot, ám tartok tőle, a nemzetközi szinten nem sok tekintélynek örvendő magyar vezetés - a játék­vezetőkre gondolok - erre a diplomáciai manőverre nemigen alkalmas. Persze, jobb egy világeseményen a magyar csapatnak szurkol­ni, de olykor jobb híján be­értük azzal, hogy egy bíróra voltunk büszkék. Most meg örülünk, hogy még ez sem adatik meg. Talán meg sem érdemeljük.

Next

/
Thumbnails
Contents