Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-17 / 268. szám
2017. NOVEMBER 17., PENTEK SPORT 15 Nikolics Nemanja szerint akkor is nyerni kell, ha rosszul játszunk „Csak egy esélyt kérek” A Chicago csatára szívesen jön haza, ha játszhat Fotó: Török Attila Az elégtétel helyett boldogságot érző támadó a lelki szempontból sokat jelentő góljairól, karrierje legnehezebb döntéséről, a csereszepről és egy irtózatosan kemény jellempróbáról is beszélt lapunknak. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szólíthatom Pippónak?- Megtisztelő, ha Filippo Inzaghihoz mérnek, de maradjunk csak a Nikénél, azt már megszoktam - indította mosolyogva az interjút Nikolics Nemanja. - A viccet persze értem, sőt, szeretem is: többen pedzegették már, hogy a játékstílusom hasonlít az olasz klassziséra, mondván, ami az ő erőssége volt, rám is jellemző, vagyis jókor bukkanok fel jó helyen. Aki azt gyanítja, ez csupán szerencse kérdése, téved. Érezni kell, hova jön a labda! Az már mindegy, hogyan jut túl a gólvonalon, a lényeg, hogy valahogy túljusson. Vallom, ha a szürke hétköznapok során sokat teszel érte, a labda megtalál téged a legfontosabb pillanatokban. Ahogyan történt az kedd este. Az a gól iszonyatosan kellett a csapatnak és nekem is.- Azok után, hogy Bernd Storck nem bízott önben, a megbízott kapitány, Szélesi Zoltán mindjárt a kezdő tizenegybe jelölte, amit Luxemburg, majd Costa Rica ellen is góllal hálált meg. Elégtételt érez?- Inkább boldogságot. Hiszek a sorsban és a munkában, abban a tudatban élem az életem, hogy ha őszinte vagyok a futballhoz, azt előbb-utóbb visszakapom. A volt szövetségi kapitánynak volt egy elképzelése arról, hogy kikkel lehet sikeres, nem haragudhatok rá azért, mert nem számolt velem. Aktuális klubcsapatomban mindent elkövettem azért, hogy szóhoz jussak, de magamat nem rakhattam be a csapatba.- Nemegyszer próbálta tisztázni a helyzetet Bernd Storckkal.- Az Európa-bajnokság után vált korrektté a kommunikáció kettőnk között. Addig jóformán nem beszéltünk, a viszonyunk is olyan volt, amilyen - leginkább semmilyen. Az Eb-t követően elmondtam a kapitánynak, mi zavar, onnantól fogva már nyíltan beszéltünk. Nem titkolta, hogy legfeljebb csereként venne számításba, én ugyanakkor úgy döntöttem, hogy a szeptemberi és az októberi világbajnoki selejtezőkre nem jövök haza. Pályafutásom legnehezebb döntése volt, de a következményekkel is számolva vállaltam, mert amiért nyolc hónapon át küzdöttem, nem akartam feladni. Amiért Amerikában maradtam, végül elértem: a Chicagóval bejutottunk a rájátszásba, én pedig gólkirály lettem. Csak azt sajnálom, hogy elbuktunk a play-off első körében. Miután kiestünk, már tárcsáztam is a kapitány számát, hogy megtudjam a válogatott pontos programját...- Utólag aligha bánja, hogy így alakult.- Azért nem lett volna rossz Magyarország és Lengyelország után az Egyesült Államokban is bajnokságot nyerni.- Mit gondol, az ön számára mit hoz a folytatás?- Ezt csak Georges Leekens tudhatja.- Beszélgetett már az új szövetségi kapitánnyal?- Luxemburgból hazafelé tartva, a repülőtéren ültünk le. Elmondta a véleményét a teljesítményemről, összességében pozitív volt, ám a hibákról is szót ejtett. Szeretem, ha őszinték velem. Szélesi Zoltán is az volt a csapattal, szemernyit sem kertelt, a szemünkbe mondta, mi nem tetszett neki. Ez is kellett hozzá, hogy öszszekapjuk magunkat a luxemburgi szégyen után. Nem zártunk jó évet, hogyan is zárhattunk volna, amikor Andorrától és Luxemburgtól is kikaptunk, de legalább a végén volt némi okunk az örömre. Egy biztos, ennél csak jobb jöhet!- Na, ezt már sokszor hallottuk.- Reális célokat kell kitűznünk magunk elé. Ha nem így teszünk, azzal magunkat ugyanúgy becsapjuk, mint a szurkolókat. Nem szépen kell futballoznunk, hanem eredményesen, ahogyan Costa Rica ellen. Meg kell tanulnunk nyerni akkor is, ha rosszul játszunk. Bízom benne, hogy az új kapitánnyal új korszak veszi kezdetét - és remélhetőleg sikeres korszak.- Mi lesz akkor, ha a kapitány azzal hívja fel legközelebb, hogy csak a cserék között szorítana helyet önnek?- Nem akarok színjátékba belemenni, őszinte leszek: ha a pályán számítanak rám, akkor időeltolódás ide, az azzal járó fáradtság oda, boldogan jövök, de annak nem látom értelmét, hogy azért utazzam anynyit, hogy utána a kispadon üljek. Tudom, a válogatott szent ügy, ráadásul Magyarországtól rengeteget kaptam, ezt a magam módján igyekszem viszonozni, ám erre csak akkor van lehetőségem, ha játszom. Sok mindent megéltem már a labdarúgásban, de olyan futballistát még nem láttam, aki a kispadról lőtt gólt... Csak egy esélyt kérek, nem többet. S ha nem élek a lehetőséggel, én leszek az első, aki feláll, és megköszöni, hogy itt lehetett.- A jubileumi, huszonötödik válogatott fellépése után miként értékelné eddigi válogatott karrierjét?- Négy éve ölthettem magamra először a címeres mezt, azóta hol bíztak bennem a kapitányok, hol nem, de inkább nem. Nem volt könnyű ezt megélni - főleg annak fényében nem, hogy időközben három országban is gólkirály lettem -, nem tagadom, egyszer-kétszer elborult az agyam emiatt, a család támogatásával azonban újra és újra talpra álltam. Erre az időszakra úgy tekintek, mint egy irtózatosan kemény jellemtesztre. Ma már talán kijelenthető, hogy kiálltam a próbát. Ebbe a válogatottba nagyon nehéz lesz bekerülni a mostani sikerek után Jobbak voltak a lányok a vártnál Székely Norbert tűzben tartotta a játékosait Fotó: Koncz György KOSÁRLABDA Bravúrgyőzelem Litvániában, kötelező, párját ritkító különbségű siker itthon Albánia ellen - a vártnál is jobban kezdte el a 2019-es Európa-bajnokság selejtezőit a női kosárlabda-válogatott. Utólag már látjuk, Székely Norbert roppant óvatos volt. Egy hete még megemlítette, hogy ha ki is kapunk a litvánoktól, figyelnünk kell, annak minél kisebb legyen a különbsége, annyi, amennyit majd hazai pályán túl tudunk szárnyalni, és akkor kettőnk összevetésében mi leszünk a jobbak. Persze, a szövetségi kapitány győzelemre készítette fel a csapatát, de a realitás valóban azt diktálta, hogy az komoly bravúr lenne. Ezt követően az albánokat Miskolcon 137-48-ra semmisítettük meg - a hölgyeknél olyan ritka az ilyen eredmény, mint a fehér holló. „A legszebb álmaink teljesültek ezzel a kezdéssel - ismerte el a két meccs után Székely Norbert. - Különösen arra lehetünk büszkék, hogy nem tértünk le arról az útról, amelyen a magyar női kosárlabda halad előre. Ez a keret remek közösséget alkot, a tagjai harcolnak egymásért, megtanultak idegenben is nyerni és a kisebb feladatokra is összpontosítani. Rövid ideig dolgozhattunk együtt, ám így is befogadták az új taktikai elképzeléseket, és ami rendkívül fontos, sebességben felülmúltuk a nálunk magasabban jegyzett litvánokat is.” Az albánok elleni győzelem eredményére utalt a kapitány, amikor a kisebb feladatot említette az összpontosítással kapcsolatban. A magyar válogatott figyelme egyetlen pillanatra sem lankadt, olyan komolyan vette a mérkőzést, mintha az szoros és a továbbjutását befolyásoló lett volna. Székely Norbert az időkérések alkalmával is ennek megfelelő instrukciókat adott, mindig új és új feladatokat állított a csapat elé. „Pontosan tudom, hogy egy ilyen meccsen nehéz teljes erőbedobással játszani az elsőtől az utolsó percig, ezért próbáltam a játékosokat végig tűzben tartani. Nem volt nehéz dolgom, mert mindenki megértette a mérkőzés fontosságát, valamint azt is, hogy így lehetett megnyerni a diósgyőri szurkolók rokonszenvét, rájuk nagy szükségünk lesz a februári két hazai mérkőzésünkön. Addig kevés az idő, felkészülési meccseket nem játszhatunk, így ez a selejtező kiváló alkalom volt a gyakorlásra. Voltak, akik többet nyújtottak, mint reméltem tőlük, de nem szeretnék neveket említeni, mert a csapat egésze is jobban teljesített a vártnál.” A csoport másik mérkőzésén Litvánia csupán két ponttal, 64-62-re kapott ki Oroszországban, ami a mi malmunkra hajthatja a vizet, hiszen a vereségükkel alig maradt esély a körbeverésre a három csapat között, és az oroszok gólkülönbsége sem javult sokkal. Székely Norbert többször is nyilatkozta, hogy a feladatai közé tartozik a fiatal tehetségek beépítése is a válogatottba, ami miatt előfordulhatnak jelentősebb változások is a keretben. Most azonban nagy kérdés, érdemes-e belevágni a fiatalításba, hiszen ha februárban legyőzzük az oroszokat és a litvánokat is, akkor csoportelsők is lehetünk a végén, ha csak az utóbbiak ellen nyerünk, akkor biztossá válik a továbbjutás reményének a továbbélését is jelentő második hely. Márpedig ez a keret most minden szempontból nagyon együtt van, és alighanem célszerű lenne egyben tartani, amíg el nem dől az Eb-részvétel kérdése. „Én mindenkire hosszú távon számítok, nem akarok senkit sem lecserélni, ám mindenki előtt nyitva áll a válogatott ajtaja. A sportág szempontjából roppant fontos, hogy ott legyünk az Eb-n, februárig még sok meccs lezajlik a magyar bajnokságban, mindenkit figyelünk, és igyekszünk akkor majd a legjobb megoldásokat választani. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon nehéz lesz ebbe a csapatba bekerülni.” P. Gy. L. JEGYZET Ez az éjjel érjen már véget! Takács Zoltán zoltan.takacs@mediaworks.hu Kiszámíthatatlanság. Talán legjobban ez a szó fejezi ki, hogy mit várhatunk jelenleg a magyar labdarúgó-válogatottól. A vb-résztvevő Costa Rica ellen felforgatott csapattal is győzünk, Luxemburgban néhány nappal előtte tükörsimán kikapunk. Portugália és Svájc ellen itthon pariban vagyunk (még ha egyéni rövidzárlatok miatt vesztünk is), de a Feröer és Andorra elleni meccs maga a gyalázat. Kedden este Ugrai Roland olyan cseleket és finom paszszokat mutatott be a képzett közép-amerikaiak ellen, amiket utoljára Dzsudzsák Balázstól láttunk a holland korszakában. De egy hete Luxemburgban ugyanezt a könnyed trükközést a miniállam játékosaitól láttuk a mieink ellen. Az első gól előtti Zidane-csel annyira alázós volt, hogy a területi képviselők keddi fociján ilyenkor a védő fizeti a sört a meccs után. Állítólag az éjjel soha nem érhet véget, de már nagyon szeretném látni a fényt az alagút végén. Mert ne legyen kétségünk: attól, hogy Niko jó ütemben tette bele a lábát Ugrai szabadrúgásába kedden este, még csak elégséges kerül a csapat év végi bizonyítványába. S mindez azért elkeserítő, mert a 2016- os Eb-menetelés után kezdtük elhinni, hogy stabilak vagyunk, a gyengébbek ellen mindig hozzuk a győzelmet, a papíron jobbak ellen pedig képesek vagyunk a bravúrra. A Király, Juhász, Gera tengely egész egyszerűen nem hiányozhat ennyire! Márpedig a következő esztendő tétje óriási. Jön a következő Európa-bajnokság selejtezője, ahová nehezebb lesz kijutni, mint az előzőre. S ezen nem sokat enyhít a Nemzetek Ligája sem, ahonnan még kisebb az esély kvalifikációt szerezni. Márpedig azt egyetlen szurkoló sem szeretné, hogy a frissen átadott Puskás Stadionban ne a magyarok, hanem egy szomszédos ország válogatottja hallgathassa a himnuszát. Jön a kapitányi posztra Leekens, de nyüvánvaló, hogy a belgának sok ideje és lehetősége nem lesz a kísérletezésre. Szinte egyből meg kell találnia az ütőképes taktikát és hozzá a megfelelő játékosokat, de csak tőle várni a megváltást igen nagy hiba lenne. Tény, az előző Eb meglepetéscsapatai közül egyedül Izland (a lélekszáma 330 ezer fő) tudott megragadni azon a szinten, amin 2016-ban állt. De mi a titkuk? Egységes futballfilozófia, nekik való játékrendszerek, a széthúzás helyett összefogás minden szinten. Elvileg ezt mind tudjuk, stadionokban már jól állunk. Jó lenne látni a befektetett energia eredményét. Mondjuk 2020-ban a Puskás Stadion Eb-meccsén. MW J t
