Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-04 / 232. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTOBER 4., SZERDA Ne maradjon betöltetlen pedagógusi álláshely SZEKSZARD Mi a helyzet az is­kolákban, tanévnyitó után? Ez a kérdés is terítékre került teg­nap Szekszárdon, azon a szak­­szervezeti értekezleten, mely­nek Szabó Zsuzsanna volt a vendége.- Akadnak olyan helyzetek, melyeket nagyon gyorsan ke­zelnünk kell - jelentette ki a PSZ alelnöke, aki elsőként meg­említette: az üres pedagógus álláshelyek miatt nagyon leter­heltek gyermekek és pedagógu­sok egyaránt. - Soha nem gon­doltuk volna, hogy nálunk egy­szer ilyen gonddal, azaz peda­gógushiánnyal kell szembenéz­nünk - folytatta a szakszerveze­ti vezető. - Ehhez azért hadd te­gyem hozzá: szakszervezetünk ezt az eshetőséget már évekkel ezelőtt előrevetítette. Nem vé­letlenül fogalmaztuk meg már 2015-ben, abban a bizonyos 25 Nyugdíjas kollégá­inkat a tanév végé­ig foglalkoztatják pontos követelésünkben, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő kollé­gákat nem szabad elküldeni, fő­leg nem tanév közben. Ezen a téren elértünk eredményeket is, javaslatunkat a tárca meg­fogadta és nyugdíjas kollégáin­kat a tanév végéig foglalkoztat­ják. Az is igaz, hogy van példa nyugdíjas kollégák újrafoglal­koztatására, de jelenleg ez a fo­lyamat eléggé nehézkes. Szabó Zsuzsanna következő jelentős problémaként az élet­­pályamodellt hozta szóba.- Kollégáinknak az életpá­lya modellhez köthető béreme­lés utolsó, ötödik elemét a kor­mány differenciáltan kíván­ta odaítélni. Az ötödik elem vi­szont a szakszervezet és az is­kolaigazgatók döntése alapján egységesen került kiosztásra, mert ez véleményünk szerint jogszerűen mindenkinek jár. Szakszervezetünk ugyan végig azt hangoztatta, hogy a több diplomát, a minőségi munkát el kell ismerni, de nem úgy, hogy egy járandóság utolsó részle­tét alakítom át erre a célra. Le­velet írtunk az oktatásért fele­lős államtitkár úrnak, hangsú­lyozva, hogy ebben az esetben a differenciálást nem tartjuk jo­gosnak. Sz. Á. Lelki támasz a betegnek: a beszélgetés, a hit és a net Megérintette már őket az elmúlás fuvallata Sefcsikné Dugár Éva egy beteg ágyánál a Balassa János Megyei Kórházban A szerző felvételei Olyan emberek szólalnak meg ebben a cikkben, aki­ket már megérintett a ha­lál szele. Az életbe való visz­­szatérésüket segítették az orvosok, a családtagok és az égiek. Ők meg máso­kon akarnak segíteni azzal, hogy közreadják történetü­ket. Minderről egy kórházi lelkész is elmondja tapasz­talatait. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu A súlyos beteg­ségek, balesetek után felgyó­gyulok közül kevesen vállal­ják a nyilvános megszólalást. Babonából, büszkeségből, szerénységből. Ahány ember, annyiféle ok a hallgatásra. Akik mégis vállalják a név­vel, képpel való közlést, azért teszik, hogy másokat - akik mostanában kerültek olyan helyzetbe, amilyenen ők már túljutottak - bátorítsanak: Van remény! Tóth Olga melléből rákos csomót távolítottak el febru­árban. Kapott négy kemote­rápiás, valamint harminc su­gárkezelést, és 17 herceptin injekciót, ez utóbbit biológi­ai kemónak is nevezik. Hét hónap küzdelem után mára gyógyultnak tekinthető, de még öt évig hormontablettá­kat kell szednie. Amikor megtudta, hogy rákos, először kibőgte ma­gát, aztán dühöngött - hogy miért pont ő, és miért pont most, amikor a két gyerekét egyedül felnevelte, és végre lehetne ideje önmagára -, az­tán megrázta magát, nekikez­dett és végigcsinálta az előírt kezelést. Lelki támaszt szá­mára a „Mellrák után is van élet” elnevezésű netes fórum jelentett. Ez egy olyan zárt csoport, ahol a tagok kendő­zetlenül feltárhatják a problé­máikat. Kertai Ipire autóbalesetet szenvedett a szálkai szerpen­tinen, amelynek során kopo­nyája tört. Háromnapos kóma után eszmélt fel. Azt mondták neki a kór­házban: nagy szerencséje, hogy a baleset bekövetkez­tekor aludt, úgy repült ki az autóból, hogy nem volt ideje megijedni. Lelki megrázkód­tatás így nem érte, mert nem tudatosult benne, hogy meg­halhat. Családtagjai látogatták, be­széltek hozzá, simogatták; ez is nagyon sokat segített. Lassacskán minden mozgás­­funkciója és érzékszerve mű­ködésbe jött, egy kivételével. A szagokat nem érzi. Nagy Mária jobb kezén bőr­rákot diagnosztizáltak. Meg­műtötték, de a kemoterápiát nem bírta. Veseproblémák je­lentkeztek, ezért leállították a kezelést. Szerencsére, et­től függetlenül is javulni kez­dett, s már egészségesnek ér­zi magát. Még jár kontroliok­ra, de a nehezén túljutott. Azt tanácsolja az ilyen helyzetbe kerülőknek, hogy igyekezze­nek másfelé terelni a gondola­taikat. Végezzenek házi mun­kát, kerti munkát, járjanak társaságba, barkácsoljanak, de ne hagyják el magukat! Mert akinek folyton a beteg­ségén jár az esze, csak ront a saját állapotán. Sokak gyógyulását segíti a hit. Erre számos példát látott már Sefcsikné Dugár Éva, aki 2011 óta a megyei kórház - evangélikus teológiát végzett - lelki gondozója. Nem min­denki fordul a nagy bajban Is­ten felé. Akadnak, akik pont emiatt - a sorscsapás miatt - utasítják el. Csodás gyógyulásoknak még nem volt tanúja a lel­késznő, de azt tapasztalja, hogy már az maga áldás, ha valaki odalép a beteghez, ér­deklődik, hogy mi van vele, szán rá időt, meghallgatja. A családtagok látogatása nem mindig minőségi együttlét. Van, aki leül az ágy végébe, két méterről társalog egy ki­csit az édesanyjával, édesap­jával, gyorsan kipakolja a sar­ki boltban vett gyümölcsöt, édességet, s már rohan is to­vább. Ott van, de nincs ott. A minőségi látogatás jellem­zője a meghitt beszélgetés, a rászánt idő, a mosoly, a ciró­gatás. A lelkésznő saját, Isten­be vetett reménységét meg­vallva igyekszik reményt ad­ni másoknak. Sok szenvedés tanúja, amiből adódik a kér­dés: nem koptatja-e nagyon ez a munka.- ló így kopni! - mondja. S örül, hogy a rend megvaló­sítását szolgálhatja. Hite sze­rint ugyanis a gyógyulás a rend helyreállása, amin első­sorban a Rend Ura munkálko­dik, de más is - talán ő is - ar­rébb tehet egy-egy kavicsot. Tóth Olga számára lelki támaszt a „Mellrák után is van élet” el­nevezésű netes fórum jelentett Kertai Imre szerencsés, mert aludt a baleset bekövetkezte­kor, s nem volt ideje megijedni Nagy Mária nem bírta a kemo­terápiát, mégis javulni kezdett, mert nem hagyta el magát Az új belépőkkel együtt immár negyvenkettőre nőtt a lovas polgárőrök száma Tolna megyében Lovas polgárőrök szolgálnak ezentúl Pakson is PAKS Tíz fővel megalakult a Paksi Polgárőr Egyesület lovas tagozata. Az új belépők elsősor­ban a város külterületein sze­retnének járőrözni, de termé­szetesen más feladatra is be­­vethetőek. Jelentősen megemel­te a megyében szolgálatot telje­sítő lovas polgárőrök számát az újonnan alakult paksi cso­port: szombaton tízen tettek si­keres gyakorlati vizsgát a Feny­ves Lovastanyán. Velük együtt immár negyvenkettőre nőtt a lovas polgárőrök száma Tolná­ban. A vizsgát egy több elemből álló felkészítés előzte meg. Elsőként Pénzes Gábor lo­vasedző, katonai hagyomány­őrző huszár alezredes dolgo­zott a jelentkezőkkel, akik az osztályban a lovaglás, a csa­patmozgás fortélyait tanulhat­ták meg. A dolog pikantériá­ját az adta, hogy egy kivételé­vel a western stílust képviselik a résztvevők.- Magyarországon elveszni látszik a hagyományos haszná­lati lovaglás, de ha vissza akar­juk hozni, akkor azt legegy­szerűbben a western lovaglás módszerével tehetnénk meg - fogalmazott Pénzes Gábor. Nádai Nagy Péter lovastréner is kemény próbatétel elé állítot­ta a lovasokat és persze a lova­kat is. Szokatlan hangokat és Láncfűrész zajával is riogatták a lovakat A szerző fotói egyéb külső hatásokat kellett elviselniük, hol láncfűrésszel riogatták őket, hol füsttel, hol pedig szappanbuborék-felhő­vel. A paksi polgár­őrség újonnan ala­kult lovas tagozata tagjainak gyakorla­ti teljesítményét Ná­dai Nagy Péter, aki az Országos Polgár­őr Szövetség Lovas Tagozat elnökségé­nek lovasok és lo­vak kiképzéséért felelős tagja, átlagon felülinek értékelte. A jelentkezőknek ezek után elméleti felkészültségükről is számot kellett adniuk. A tíz új lovas polgárőr több­sége a Fenyves Lovastanya, illetve az itt működő Csám­pai Lovassport Egyesület lo­vasa. Ledneczki László tulajdonos, az egyesület ve­zetőségi tagja azt mondta, egyrészt az erdőt járva ren­geteg szemetet lát­nak, ami mellett nem szeretnének „szó nélkül elmen­ni”, másrészt - mint hozzátette - ők is szeretnének tenni a he­lyi közösségért, és ez is kézen­fekvőnek tűnik egy ilyen egye­sület esetében. Vida Tünde Átlagon felü­linek értékel­ték a gyakor­lati teljesít­ményüket

Next

/
Thumbnails
Contents