Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-28 / 252. szám
4. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 28., SZOMBAT Kiss Antal időnként találkozott az áldozattal, akivel köszönő viszonyban volt Szalai István nemcsak szomszédja, hanem barátja is volt Ferencnek Fotók: Gottvald Károly A temetkezési vállalat autóját látva már tudta, hogy mi történt szomszédjával Egy szék üresen marad a baráti társaság rendszeres ultipartiján Nyugalmas kertvárosi rész Dombóváron az Árvácska utca. A hét közepéig a 2. szám alatt is nyugalom honolt, hogy azután megtörténjen a tragédia. Egy 57 éves férfira virradt fel utolsó napja: szúrt sérülés okozta halálát. Élettársát, aki beismerte a bűncselekményt, a rendőrség őrizetbe vette. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu DOMBÓVÁR-VÁSÁROSDOMBÓ Úgy tűnik, az Árvácska utca lakói közül mindenki valahol a munkahelyén van, mert mozgásnak szinte nyomát sem látni. A lezárt 2. számú ház szomszédsága is néptelen. Azután messziről, az utca túlsó végéről feltűnik egy ráérősen ballagó férfi, szabadidőruhában.- Sajnos senki nem tudja, én sem, hogy mi történt - válaszol érdeklődésünkre Kiss Antal, és már lélekben feladjuk, amikor megjegyzi: mivel ő maga is az utcában lakik, igen, találkozott az áldozattal, többször is.- Mentem a boltba, ő éppen akkor jött biciklivel erre, köszöntünk egymásnak, enynyi. Nagyjából olyan magas volt, mint én, ötven év körülinek tűnt, kis kecskeszakállt viselt, és semmi különös nem tűnt fel a viselkedésében. Élettársa? Nem láttam, biztos mindig bent volt a házban. Annyit még tudok, hogy a szomszédjával jóban volt, gyakran ment hozzá füvet nyírni. Elköszönünk informátorunktól, és a sors nem is lehetne jobb rendező: mintegy végszóra begördül egy autó az utca 2. számot megelőző épületéhez. Szalai István száll ki belőle. A név ismert Dombóváron, hiszen viselője negyvennégy éven át dolgozott a vendéglátásban. Árvácska utcai sarokházának melléképületében népszerű sörözőt üzemeltetett, a rolót tavaly januárban húzta le. Nem kell hosszasan részleteznünk, hogy miért is jöttünk, mi érdekel bennünket. A közepébe vágva kezdi mondandóját.- Nekem Ferenc majdhogynem a legjobb barátom volt! Több mint harminc éve ismertem meg. Régebben kőművesként dolgozott, rengeteget. Sajnos, sokszor átverték, nem fizették ki, így aztán lassanként lecsúszott. Amúgy rendes ember volt, sokszor adtam neki ház körüli munkát, de én is számíthattam rá mindig: amiben csak lehetett, segítettük egymást. Van egy ultis társaságunk, ő is benne volt a csapatban. Néhai barátja élettársáról nem szívesen nyilatkozik. Látta, hallotta, de nem beszélt vele, véleménye van róla, őszintén szólva nem igazán hízelgő... Arról sincs elképzelése, hogy mi lehetett az oka a nő végzetes tettének.- Azon a napon megcsörrent a telefonom - idézi fel a tragikus esemény utáni órák egyikét. - Ferenc Baranya megyében élő öccse hívott fel, kérdezve, hogy mi történt a bátyjával? Csodálkozva válaszoltam, merthogy mi történhetett volna? Azután felhúztam az addig leeresztett redőnyt, és kinéztem az ablakon. Megdöbbenve nyugtáztam, hogy legalább fél tucat autó parkolt ott, és legkevesebb ugyanenynyi ember végzett helyszínelést Feri háza előtt. Amikor pedig megláttam a helyi temetkezési cég járművét is, akkor már minden egyértelmű volt számomra. Szalai Istvánnak megremeg a hangja, amikor felidézi az utolsó találkozást: - Megbeszéltük, hogy másnap ő is jön ultizni. De nem jött, és már soha nem is jön... Mi viszont megyünk a következő állomásra, a Dombóvárral gyakorlatilag szomszédos, de már Baranya megyében található Vásárosdombóra. Itt lakott ugyanis korábban az élettárs. Kistelepülésről lévén szó, nem is kell sokáig tudakozódnunk az útbaigazításért. Két hölgy lépdel a központ felé vezető utcán, egyikük hallott is a bűncselekményről. A tettes? Gyors egyeztetés után a magasabb a homlokára csapva szól a másikhoz: - Te, hát ez az Ilona lesz, tudod... Menjenek csak erre előre egyenesen, azután át a hídon, ott jobb oldalon van a telep, ott lakott. A legelső ház széles udvarán aprójószágok vonulnak fel és alá. A gangon két férfit látunk, megszólítjuk őket. Az ifjabbik, Lakatos Rudolf Zoltán jön elénk, eleinte távolság- tartóan viselkedik, de amikor biztosítjuk, hogy az újságtól jöttünk, megenyhül. Bólint, amikor Ilona felől érdeklődünk. Pontosan tudja, kiről van szó. Még nagyobb szerencsénk lesz, amikor váratlanul párja, Búzás Renáta is elénk libben.- Hát persze, hogy ismerem - közli a világ legtermészetesebb hangján. - lárt hozzánk, mert a férje itt dolgozott, gondozta a lovakat. Amúgy is ment, ide-oda... Szerette az alkoholt. Megmondom őszintén, nem voltunk jóban. Balhés nő. Elszörnyülködve hallottam, hogy mi történt. Borzasztó! (Lapunk a gyanúsított keresztnevét megváltoztatta). Ahol a tragédia történt, az Árvácska utca 2. A kétyieknek Szlovákiában már van egy hasonló nevű testvértelepülése, most újabb lehet Kapcsolatba kerültek a lengyelországi Kéttyel KÉTY Lengyelországban járt a napokban a falu delegációja. Kétyen (lengyelül: Kpty) töltöttek el három napot a kétyiek. A kapcsolat, amely az itteni települést és az ottani kisvárost összeköti, nem újkeletű, 2016- ban kezdett kialakulni. „A térképen találtunk rá a kis-lengyelországi vajdaságban fekvő, húszezer lakosú városra, s nagyon megörültünk, hogy a szlovákiai Kéty mellett Lengyelországban is van a miénkkel egyező nevű település - mondta Gödrei Zoltán polgármester. - Nem árulok zsákbamacskát, az volt a legfőbb célunk, hogy újabb testvértelepüléssel bővítsük a kapcsolatrendszerünket. A szlovákiai Kéttyel 1996 óta ápolunk szoros kapcsolatot, s a lengyelekkel is egyre jobban összebarátkozunk” - tette hozzá a faluvezető. A „barátkozás” eredményeként a kétyiek idén már kétszer is jártak Lengyelországban, előbb nyáron, a város 740. születésnapjára szervezett rendezvénysorozatra kaptak meghívót. Az elmúlt hétvégén pedig az ottani búcsúra látogattak el. Ezúttal már nemcsak önkormányzati szinten utaztak, Kétyiek II. János Pál pápa szobra előtt A polgármester fotója hiszen a polgármester vezette delegációval tartott a Kétyi Hagyományőrző Egyesület is, amely színvonalas műsorával óriási sikert aratott a helyi művelődési központban tartott rendezvényen. Különösen a lengyel nyelven előadott nótájuk, amelyet percekig felállva tapsolt a helyiséget zsúfolásig megtöltő közönség. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a lengyelek szeptemberben már itt jártak Kétyen, ismerkedtek egy kicsit a faluval, sőt a szekszárdi szüreti napokra is ellátogattak. „Természetesen vittünk magunkkal egy hordó jófajta bort, amit az ottani polgármester vert csapra és kínálta vele végig a vendégeket. Talán nem kell mondanom, hogy mekkora sikere volt. És készítettünk ajándékba egy DVD-t, amely Kétyet mutatja be, s amelyet lengyelül is feliratoztunk” - mondta Gödrei Zoltán. R.G. A kétyiek idén már kétszer is jártak Lengyelországban
