Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-03 / 231. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 3., KEDD Legjobb professzorairól azt mondja: nyitott, életre tanító emberek voltak Fogas kérdésekkel foglalkozik már több mint fél évszázada Páciensei jelentős részét személyesen ismeri, némelyiknek már a szüleit, nagyszüleit is kezelte dr. Ulrich Hedvig. Faddon vállalkozó körzeti fogorvos, Tolnán magánrendelést folytat évtizedek óta. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu FADD-TOLNA Több mint fél évszázada foglalkozik „fogas kérdésekkel” dr. Ulrich Hedvig. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemre 1966-ban nyert felvételt. Dolgozni Faddon kezdett 1971- ben, de lakóhelyén, Tolnán is van magánrendelője. Távolabbi tájakról, a szomszédos megyékből is érkeznek hozzá betegek. Jó nevű fogorvos. Pályakezdése óta rengeteget változott a szakma. Korszerűsödtek a fúrógépek, megjelentek a fényre kötő tömőanyagok és a rövid kötésidejű lenyomatanyagok. Régen kifőzték a használt fecskendőket, ma egyszer használatosakkal dolgoznak. Rendszeresek a továbbképzések, a doktornő gyakori látogatója ezeknek. Az utóbbi időben előtérbe kerültek az életmóddal, a lelki egészséggel, a beteggel való kommunikációval kapcsolatos tréningek. A jó orvos ezek fontosságára hamar ráérez. Dr. Ulrich Hedvig rendelőjében, Faddon közel ötezer, Tolnán mintegy 1500 páciens fordul meg évente. Többségüket személyesen ismeri, elbeszélget velük a menyasszonyiruha-vásárlástól a munkahelyi átszervezésekig mindenről. S ilyen körülmények között már nem is olyan rettenetes dolog a fogfúrás, foghúzás. Néhányan persze nem tudják legyőzni a félelmüket. Akad, aki lelép a váróból, sőt, olyan is előfordult, hogy valaki már benn ült a fogorvosi székben, érzéstelenítés után, húzásra előkészítve, s akkor menekült el. Fiatal párok gyakorta jelennek meg együtt. A doktornő nem bánja, ha mindketten bemennek a rendelőbe; mindenki jobban jár, ha a félős beteget megnyugtatja a párja jelenléte. Az iskolafogászaton is meg-megjelennek beijedt, pityergő kicsik. Holott, a jelenlegi szabályozás következtében az nem más, mint állapotfelmérés. Készül egy papír, hogy mit kéne csinálni a gyerek fogaival. Hozzányúlni csak a szülő jelenlétében szabad. Tehát, ha a szülő komolyan veszi a dolgot, és visszaviszi a fogorvoshoz a gyerekét, akkor rendbe hozzák, ha nem, hát nem. Most már a hétvégéit szabaddá teszi a doktornő. Korábban, évtizedeken át, éjszakába nyúlóan dolgozott. Nem ismert fáradtságot, éjjel kettőig, háromig is fenn volt, eleget téve az adminisztrációs kötelezettségeknek is. Az pedig az utóbbi időben igencsak megszaporodott. A fiatal orvosok országelhagyása részben az adminisztrációs terhekkel magyarázható. S persze a jövedelemkülönbséggel. Miközben a magyar fogorvos a szakmai tudás és a felhasznált anyagok tekintetében is az osztrák vagy svájci kollégája szintjén áll, életnívója messze elmarad azokétól. Dr. Ulrich Hedviget különösebben nem érdekli a pénz. Legyen meg, ami szükséges a mindennapi élethez, s férjen bele még a családi programok, utazások finanszírozása! A férje cégvezetőként ment nyugdíjba, felneveltek három gyereket, született öt unokájuk, s még az idén megérkezik a hatodik. Pihenni Domboriban szoktak, ahol van egy kis nyaraló-Faddon ötezer, Tolnán ezerötszáz páciense van évente Dr. Ulrich Hedvig a faddi körzet fogorvosa, s emellett Tolnán is rendel Beküldött fotó Édesapja olyan kőműves volt, aki hegedült is Ahogy az érzelemgazdag emberek általában, úgy dr. Ulrich Hedvig is kötődik a szülőföldjéhez, a Bakonyhoz. Rengeteg emléket őriz arról a tájról, a távoli időből. Egyik nagyanyjával járta az erdőt, bebarangolta a tájat, megismerte a növényeket, állatokat. Édesapja olyan kőműves volt, aki tervezett is házakat, nemcsak épített. A konyhaasztalt emiatt gyakran elfoglalták a pauszpapírjai, a vonalzói, a redisztollai. Hétvégén pedig elővette a hegedűjét, és muzsikált. Férjével is ott ismerkedett meg. Diákszerelem volt. Már az egyetemi évek alatt - 1969- ben - összeházasodtak. Szívesen járnak vissza ifjúságuk színhelyeire: Bakonyoszlopra, Csesznekre, Kisbérre, Zircre. Akkor is, ha a vadregényes táj ma már inkább vad, mint regényes. A 82-es út szerpentinjein vagánykodó motorosok verik fel az erdő csendjét. De a meghitt helyek még ma is a régiek, felkereshetők, nosztalgiázásra hívók. juk, s ha tehetik külföldre is elmennek, lehetőleg együtt a fiatalokkal. Erdélybe viszonylag gyakran járnak, s mindig feltöltődve, lelki élményekkel gazdagodva térnek haza. Mert fontos a családi kötelék, fontos a betegek hálája, de fontos az a fajta szeretet is, amit csak a nyíltszívű, vendégszerető székelyek körében kóstolgathat az ember. A faddi körzetet ellátó, Tolnán élő doktornő kislánykora óta igényli a szép, a kellemes dolgokat, a jóravaló, okos, tehetséges emberek társaságát. Sokat olvas, állandó edzésben lévő keresztrejtvényfejtő. Támogatja a helyi alkotókat, vásárol tőlük festményeket, könyveket, szobrokat. A tolnai Fusz János Zeneművészeti Alapítvány egyik alapítója. Érdekli az ember, érdekli a lélek, érdekli a hit is, bár nem rendszeres templomba járó. Legjobb professzorairól azt mondja: mindenre nyitott, életre tanító emberek voltak. A munkája az élete elválaszthatatlan része. Nem gondol a nyugdíjba vonulásra, mert tudja, hogy szükség van rá. De azt érzi, hogy egy picit visszább kell venni, mert a lábai fájnak, és az unokák is egyre több időt, törődést igényelnek. Fiatalkorában még az számított újdonságnak, hogy hódít a beat, a rock. Az Illés, a Metro, az Omega lépett fel a pesti egyetemi klubokban. (Az egyik - kezdő, de nem végző - évfolyamtársa volt Frenreisz Károly.) Ma már bármi elérhető, beszerezhető a neten, a legfrissebb slágerektől az orvostechnikai eszközökig. Egyvalami nem kapható: egészség. Azért mindenkinek mindennap tenni kell egy bizonyos életkor fölött. Ezzel kapcsolatban sokféle tanács, recept, bölcsesség van forgalomban. A doktornő summázata szerint: az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi. A zene mindenkié SZEKSZÁRD Október 1-jén, a zene világnapján reggel 9.30-tól a Művészetek Háza előtt az Ifjúsági Fúvószenekar (képünkön), a Tücsök Zenés Színpad és a Junior Stars Big Band adott térzenét. 18 órától ünnepi hangverseny, majd Kovács Gergő koncertje zárta a programokat. B. L. Fotó: Makovics Kornél A Paksi Képtár foglalkozásának témája a Tér-Látás volt Fókuszban a térbeli gondolkodás PAKS Újabb köztéri múzeumpedagógiai akcióra hívta a gyerekeket a Paksi Képtár. A témát ezúttal a Tér-Látás adta. A Magyar Nemzeti Galériában működő GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti) Műhelyből érkezett építészek és művészeti nevelők vezették a foglalkozást Szentandrási Dóra vezetésével. A Tér-Látás elnevezésű programon a gyerekek játékosan, saját térinstallációk létrehozásával tanulták meg érzékelni a teret. A Paksi Képtár célja a programmal, hogy a gyerekeket inspirálja a térbeli alkotásra, gondolkozásra, kreativitásra. A feladatokon keresztül óhatatlanul is előkerültek a méret- és térbeli viszonyok, szerkezeti elemek fogalmai. Az előadók segítségével megismerhették a gyerekek a különböző anyagok fényáteresztő, fényvisszaverő képességét, ami a szakemberek véleménye szerint különösen fejleszti a vizuális észlelő rendszert. Megtapasztalták az anyag, szín, fény és a forma összefüggéseit. Majd mindezek ismeretében, térformák lekövetése alapján, kisebb maketteket, térbeli alkotásokat készítettek a legváltozatosabb, legmeghökkentőbb anyagokból. Vida T. Tanulás után alkothattak a gyerekek A szerző felvétele
