Tolnai Népújság, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-07 / 209. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2017. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Dr. Várady Zoltán előadása a királyról, akinek máig nem találják a sírját Béla, a „bajnok” koronát kapott, Szekszárdon apátságot alapított Minden István király uno­katestvérével, Vazullal kez­dődött. A rokon - a vád sze­rint - merényletet terve­zett az uralkodó ellen, ezért megvakítás lett a bünteté­se. Három fia külországok­ba menekült. Az egyik fiú Béla volt. Nemrég róla tar­tott előadást dr. Várady Zol­tán Szekszárdon, a Megyei Levéltárban. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRO A lengyel földön menedéket találó Béláról a ha­gyomány csodás lovagi törté­netet őrzött meg - ismertetett egy epizódot az igazgató-főle­­véltáros, dr. Várady Zoltán. A magyar vitéz a lengyel ural­kodó nevében legyőzte a po­­merán vezért, és elnyerte az 1024 és 1034 között uralkodó II. Mieszko király leányának a kezét.- Talán a keresztséget is itt vette fel új nevével, az Adal­­berttel együtt - folytatta dr. Vára­dy Zoltán. - Egy­értelmű, hogy vi­tézsége és kato­nai képességei miatt ragadhatott rá a „bajnok” jel­ző. Kázmér feje­delemsége (1034- 1058) idején támogatta sógo­ra országegyesítő politikáját. Magyarországon 1046-ban mozgolódás támadt. A Pé­ter király és a német befo­lyás elleni felkelők Béla test­véreit, Endrét és Leventét ha­zahívták Kijevből. Ám a ré­gi rend visszaállítását célul kitűző Vata-féle pogányláza­­dást az orosz kísérettel haza­térő András leverte. 1047-ben meghalt Levente, így András lett az új király, aki folytatta Szent István művét.- Ehhez a munkához segít­ségre volt szüksége - húzta alá az igazgató. - Ezért 1048 körül hazahívta lengyel föld­ről Bélát, és kialakította szá­mára a dukátust Nyitra és Vá­rad központtal. Ez uralkodói hatáskört jelentett az ország nagyjából egyharmadán, eze­ket a területeket Béla mint herceg - dux - kormányozta. A királyi seregek vezetését is Béla vette át. András király voltaképpen társuralkodóvá tette Béla her­ceget, aki széles jogkört ka­pott bátyjától: ő rendelkezhe­tett a neki jutott országrész­ben a királyi birtokokkal, né­pekkel és jövedelmekkel, s még pénzt is verethetett, jól­lehet a pénzverés a minden­kori magyar uralkodó felség­joga volt. A német császári hadak korábbi és várható támadá­sai miatt elsődleges külpoli­tikai célkitűzéssé vált a nyu­gati szomszéddal való békés viszony kiépítése. Ennek ér­dekében 1057-ben I. András királlyá koronáztatta fiát, a gyermek Salamont, majd 1058-ban békét kötött IV. Henrik német királlyal, aki­nek húgát, luditot eljegyezték Sala­monnal. Ekkor alakult ki az ellentét And­rás és Béla között. Hiszen a herceg, az ország egyhar­­madának uraként s egykor kijelölt trónörökösként joggal érez­te mellőzöttnek magát. A ki­rály, biztosítandó Salamon trónöröklését, nyílt színval­lásra kényszerítette Bélát. Ezt örökítette meg a hí­res „korona és kard” jelenet, amely a Tisza melletti Vár­­kony királyi udvarházában történt. A krónika szerint egy jó embere, Miklós ispán súg­ta meg Bélának, mielőtt be­tegen fekvő bátyja szobájá­ba lépett, hogy ne a koronát, hanem a hercegség szimbólu­mát, azaz a kardot válassza. Ha nem így tett volna, a füg­göny mögött rejtőzködő test­őrök azonnal végeztek volna vele. A sors nem engedélyezett számára hosz­­szas uralko­dást, 1063- ban meghalt Dr. Várady Zoltán főlevéltáros, igazgató I. Béla király szekszárdi szobránál Fotó: Makovics Kornél Görögkereszt alakú alaprajz A szekszárdi apátság első apátja a latin - francia, vallon vagy olasz - Péter lehetett. Is­merjük Vilmos apátot is, aki 1074-ben megmentette Géza életét. A román stílusú temp­lom ritkaságszámba megy gö­rögkereszt alakú alaprajzá­val, értékes faragott oszlopfő­ivel. Egyszerre tükrözi a régi magyar hagyományok tovább­élését és a görög rítusú egy­ház felé való nyitottságot, az 1054-es egyházszakadás elle­nére is. A finom mészkőből fa­ragott híres vállkő pedig a ko­rabeli hazai emlékanyagból is kiemelkedő művészettörténe­ti emlék. Meghatározó motí­vuma a palmetta, amely a ro­mánkori faragványok legko­rábbi rétegéhez tartozik. A hit védelme A piaci árak rendezésének és az adók csökkentésének szán­dékával Székesfehérvárra ösz­­szehívott 1061-es országgyű­lés Vata fia János vezetésével fajult rendszerellenes felke­léssé, hasonlóan az 1046-os időkhöz. Ahogy bátyja akkor, most Béla király is kemény kézzel verte le az új rend és vallás ellen fellázadt tömeget. Mindenesetre Béla a jelenet után jobbnak látta Lengyelor­szágba menekülni.- Az ellentét végül trón­harccá fajult - mutatott rá dr. Várady Zoltán. - Béla 1060- ban lengyel seregek élén tért vissza. A Tisza vidékén össze­csapott a németek által támo­gatott Andrással, akit legyő­zött. Lova ledobta a sebesült Andrást, a király Béla fogsá­gába esett, majd hamarosan meghalt. Tihanyban, az álta­la 1055-ben alapított bencés apátságban temették el. Béla herceget pedig 1060. decem­ber 6-án Székesfehérvárott királlyá koronázták. Szek­szárdi kötődését jelzi az 1061- ben itt alapított bencés apát­ság. Ennek konventje később annak köszönhette tekinté­lyét, hogy az összes szom­szédos vármegyére is kiterje­dő hatáskörű hiteles helyként működött. I. Béla király jó minőségű ezüstdénárt veretett, ezzel hozzájárult a kereskedelem biztonságához. Pénzének fel­irata, a Béla rex-Sancta Maria jól jelzi a Szent István-i örök­ség teljes vállalását, Szűz Má­ria kultuszával együtt. A sors nem engedélyezett számára hosszas uralkodást a magyar trónon. 1063-ban a német támadás kivédésének tervezése közben rejtélyes és szerencsétlen sérülést szen­vedett: a dömösi kúriában összedőlt alatta a trónemel­vény. Súlyosan megsebesült, így vonult Moson felé a betö­rő német csapatok ellen. Ám útközben, szeptember 11-én meghalt. Az általa alapított Szent Megváltó bencés apátságban akarták eltemetni, de ez még nem volt készen. így feltehe­tőleg a szekszárdi, akkori plé­bániatemplomban helyezték nyugalomra, de a pontos hely­szín máig ismeretlen. Sír­ja a vármegyeháza reform­kori építésekor és az apátság 1960-as évek végi feltárása­kor sem került elő. Sólya Veronika természetfotóiból szeptember 15-én nyílik kiállítás Dunaszentgyörgyön ír, fotókat készít és felhőfigyelésre ösztönöz DUNASZENTGYÖRGY Könyvelő­ként ment nyugdíjba Molnár Gyuláné 1994-ben. S hogy mi­vel foglalkozik ma, azt nem ta­lálná ki, aki nem ismeri: ver­seket, novellákat ír és termé­szetfotókat készít. Nem volt könnyű élete. Édesanyját és férjét is hosszú ideig ápolta. Már 34 éve özvegy, az öt gye­rek felnevelése egyszemélyes bűvészmutatvány volt. Publikálni lánykori nevén - Sólya Veronika - szokott. Dunaszentgyörgyön él, s elő­ször a helyi újságban, a Szent­­györgyi Hírhozóban adott köz­re beszámolókat a nyugdíjas klubbal tett utazásairól. Ké­sőbb más lapok is közölték írá­sait és antológiákban is - Kéz­jegy, Montázs - napvilágot lá­tott néhány műve. Az első, és eddig egyetlen kötete, Haza­felé címmel, 2013-ban jelent meg. Akkor volt 70 éves. Az egykeresős családmo­dell miatt későn kezdte a képalkotást is. De ma, a Tol­na megyeiek közül, valószí­nűleg neki jelenik meg a leg­több természetfotója a képer­nyőn, az Ml és a Hír Tv idő­járás-jelentéseiben. Kedvenc témája a napfelkelte. Hajnal­ban kibiciklizik Dunaszent­­györgy külterületére, és vár­ja a pillanatot. Virágait, macs-Sólya Veronika, a dunaszentgyörgyi krónikás Fotó: Molnár Gyula káit, kutyáit is szívesen fény­képezi. Megörökíti családtag­jait, rokonait, a település tör­ténéseit: ballagást, koszorú­zást, egyházi eseményeket. Emellett megtanult interne­tezni, fenn van a fészbukon, tagja és pénztárosa a helyi kertbarát körnek és énekel a református kórusban. Az első kiállítása tavaly volt, a második most, szeptember 15-én nyílik a dunaszentgyör­gyi művelődési házban. Ked­vező hatással van a környeze­tére. Az egyik képét nézegetve valaki azt mondta: „Ezután én is jobban megfigyelem a felhő­ket!”. Wessely G.

Next

/
Thumbnails
Contents