Tolnai Népújság, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-04 / 206. szám

2017. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ SPORT 15 Heizler János számára már nem vonzó a közeg, ami a futballt körülveszi Egy kicsit a magáénak is érzi a KSC történelmi ezüstérmét Heizler János Theodoreán Alexandrát, a szekszárdi kosárcsapat kapitányát kezeli Fotó: Makovics Kornél INTERJÚ Kiváló kapusból lett kiváló kapusedző és masz­­szőr Heizler János, aki az egész életét a futballpá­­lyán töltötte. Most mégis az Atomerőmű KSC Szekszárd női kosárlabdacsapata mel­lett dolgozik. Rónai Gábor gabor.ronai@mediaworks.hu - Sokakat meglepett, hogy a focilabdát egyik pillanatról a másikra kosárlabdára cserélte!- Nem volt könnyű dön­tés, de elárulom önnek, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy váltottam - mondta Heizler János, az NB I-ben sze­replő Atomerőmű KSC Szek­szárd masszőré. - Az a közeg, ami mostanság körülveszi a magyar focit, egyáltalán nem hiányzik!- Hogy került a KSC-hez?- Egy régi kapcsolatból jött a közös munka. Pakson a ma­gánrendelőmben korábban több szekszárdi kosarast is ke­zeltem, köztük Bálint Rékát, Theodoreán Alexandrát vagy az előző szezonban még itt játszó amerikai Jade Barbert. A lányok rendszeresen visz­­szajártak hozzám, összeba­rátkoztunk, aztán amikor el­jöttem a Szekszárdi UFC fut­ballcsapatától, megkerestek a klubtól és én igent mondtam.- Hogy kell elképzelni ezt a megkeresést? Heizler úr ön millió szállal kötődik a futball­hoz, nem akarja mégis otthagy­ni kedvenc sportágát...?- Nem így történt... Felhí­vott Szabó Gergő klubigazga­tó,, majd Djokics Zseljko veze­tőedző, hogy örülnének neki, ha segíteném a csapatot a cél­jai elérésében. Gyorsan meg­egyeztünk, az év eleje óta itt vagyok és nagyon élvezem, amit csinálok. Megszerettem a lányokat.- Elárulja, hogy miért hagyta ott a Szekszárdi UFC-t?- Nincs .ebben semmifé­le titkolnivaló! Amikor távo­zott Varga Balázs vezetőedző, akkor úgy éreztem, hogy ne­kem is mennem kell. Nagyon jól együtt tudtunk dolgoz­ni, volt egy közös elképzelé­sünk, amit szerettünk volna megvalósítani, de a távozásá­val új kezekbe került a szak­mai munka irányítása és én azt éreztem korrektnek, hogy vele együtt távozom.- Akkor most semmi foci, csak a kosárlabda?- Most erről -szól az életem, a szekszárdi kosárcsapatért dolgozom és igyekszem a le­hető legjobb tudásom szerint segíteni a szakmai stáb mun­káját abban, hogy jó eredmé­nyeket érjünk el. Lekopogom, az előző idényben elkerülték a csapatot a nagyobb sérülések. Azt gondolom, egy kicsit én is hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy végül Szekszárdra ke­rült a bajnoki ezüstérem.- Mennyiben más egy ko­sárlabdázót felkészíteni egy meccsre, vagy edzésre, mint egy futballistát?- Tulajdonképpen nincs sok különbség, hiszen a lá­bak, a bokák, a térdek mind­két sportágban igénybe van­nak véve, itt a kosárlabdában még a vállak, a kezek és a hát kezelése a hangsúlyos. És na­gyon fontos, mondhatni a leg­fontosabb a megelőzés, az, hogy úgy készítsünk fel egy játékost, hogy a lehető legki­sebb esély legyen a sérülé­sére. Jánossy Csaba erőnléti edzővel és Fekete Krisztián­nal mindent meg is teszünk ezért. Ha netán mégis meg­történik, akkor igyekszünk a lehető legjobb kezelésben ré­szesíteni ahhoz, hogy mielőbb visszatérhessen a pályára.- Épp a minap akadt a kezem­be egy könyv, Heizler-suli cím­mel. Szokott nosztalgiázni?- Hogyne nosztalgiáznék! Életem egyik főműve volt a ka­pusiskola, ami egy évtizeden keresztül talán szerénytelen­ség nélkül mondhatom, hogy az ország egyik legjobb nyári tábora volt. Hogy mást ne em­lítsek, a válogatottnál rend­szeresen számításba vett Me­gyeri Balázs is Pakson kezdte bontogatni szárnyait, ráadá­sul a tíz évfolyamból nyolcon biztosan ott volt. De nálunk tanult a Ferencvárosban védő, Pécsett nevelkedett, a váloga­tottnál alapembernek számí­tó Dibusz Dénes, aki négy-öt alkalommal biztosan ott volt a táborban. Vagy az a Szénási Béla, akinek a neve ugyan így nem sokat mond, pedig a vi­lághírű holland Ajax Amster­dam akadémiáján volt kapus­edző, most pedig a holland Volendamnál dolgozik.- Miért zárta be a tábort, ha ilyen jól ment?- Nagyon megnövekedtek a feladataim, a Paksi FC ak­kor került fel az első osztá­lyú focibajnokságba és már nem fért volna bele az időm­be, hogy nyaranta heteket fog­lalkozzam gyermekekkel. Fáj a szívem, mert tényleg szép évek voltak azok, de jöttek az új kihívások és azoknak kel­lett megfelelni. Az élet aztán kárpótolt, hiszen kapusedző­ként, masszőrként ott voltam a stábban, amikor 2011-ben a Ligakupa megnyerése mel­lett a bajnokságban történel­mi ezüstérmet szerzett a PFC és elindulhatott az Európa Li­gában. Rég volt, szép volt, de ez a fejezet is lezárult az éle­temben.- Jár ki a paksi futballcsapat bajnoki meccseire?- Amikor van időm, akkor kinézek, de most a kosárlab­da a legfontosabb számomra! Azt ugyanakkor elárulom ön­nek, hogy a sikercsapat stáb­jával mind a mai napig tar­tom a kapcsolatot, évente van egy alkalom, amikor össze­jövünk Kis Károllyal, Máté Csabával és Péter Norberttel. Nosztalgiázunk, visszatekin­tünk a klub legszebb szezon­jára. Büszke vagyok rá, hogy ilyen remek edzőkkel együtt dolgozhattam.- Ha már kosárlabda... Mit gon­dol, van esély a főtáblára jutás­ra a Montpellier elleni Euroli­­ga-seiejtezőn?- Hogyne lenne! Azt gondo­lom, hogy a KSC nyeri a pár­harcot!- És a bajnokságban összejö­het még egy hasonló szezon, mint amilyen az előző volt?- Hogy összejöhet-e? Én a magam részéről bajnoki cí­met remélek! Beázott az ASE-csarnok teteje, így félbeszakadt a meccs Az eső legyőzte a kosárlabdát A védekezés még nem volt az igazi KOSÁRLABDA Fociban nem rit­ka, hogy az eső elver egy-egy meccset, de kosárlabdában ez nem sűrűn fordul elő. Szom­baton este mégis megtör­tént: a nagy esőzés miatt be­ázott az ASE-csarnok teteje, a harmadik negyed vége előtt nem sokkal így véget is ért az Atomerőmű SE Cibona Zagreb elleni felkészülési meccse. Pedig nagy reményekkel várta a horvátok elleni felmé­rőt az ASE, ami érthető is, hi­szen nem minden nap jár erre­felé ilyen nagynevű együttes. Teo Cizmic gárdája meg is mu­tatta oroszlánkörmeit, helyen­ként biztatóan játszottak Med­ve Mátéék, pedig több hiány­zója (Eilingsfeld János és Ru­­ják András az Eb-n szerepel, Garamvölgyi Ákos az Univer­­siadén van) is volt a négysze­res bajnoknak. Ha ők itt lesz­nek, még jobb lesz az ASE. A Cibonával eredetileg két meccset vívott volna az Atom, de a kellemetlenség miatt a va­sárnap estit is lefújták. A klub a honlapján kért elné­zést a szurkolóktól, hozzátéve, hogy aki bemutatja a két Cibo­­na-meccsre szóló jegyét, az in­gyen tekintheti meg az ASE első három hazai bajnokiját. A bérletesek pedig pizzautal­ványt kapnak. R. G. Tim Williams (a labdával) tör kosárra Fotó: Molnár Gyula KOSÁRLABDA Remek játékkal mutatkozott be az Atomerőmű KSC Szekszárd női csapatá­ban a két friss igazolás, a szlo­vén Teja Obiak és a szerb-ma­gyar kettős állampolgárságú Krnjics Szara. Djokics Zseljko gárdája a PEAC-Pécset győzte le magabiztosan. „A találkozón Szara Krnji­­cset és Teja Oblakot próbál­tuk minél jobban beépíteni a játékrendszerünkbe. Védeke­zésben sokat hibáztunk, tá­madásban viszont szépen ját­szottunk. Előbbin javítanunk kell, mert nem szeretnénk ha­zai pályán hetven pont felett kapni” - értékelte a látottakat Djokics Zseljko, a szekszárdi együttes szakvezetője. NŐI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐ­ZÉS. Atomerőmű KSC Szek­­szárd-PEAC-Pécs 95-73 (26- 15, 28-27, 20-16, 21-15). Szekszárd, 350 néző. Vezette: Praksch, Kovács, Reisz. Szek­szárd: Studer Á. 14/6, Theodo­reán 5/3, Erkic 8, Bálint 19/9, Krnjics 18. Csere: Gereben 12/3, Obiak 12/6, Studer Zs. 4, Mansaré 2, Antóni 1. Edző: Djokics Zseljko. PEAC: Rober­son 10, Mandics 12/3, Raksá­­nyi 12/6, Licskai 8, Imovbioh 29. Csere: Wentzel 2, Demeter, Seilei, Szűcs L. Edző: Gabriel Carrasco. • R. G.

Next

/
Thumbnails
Contents