Tolnai Népújság, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-13 / 214. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. SZEPTEMBER 13., SZERDA Nagy USA egyenesen az angol fővárosból érkezett a szekszárdi találkozóra Sándor és az ékszerdoboz: kollégák, barátok, történetek A történet ott folytatódik, ahol és amikor annak idején letet­tük a tollat. Ezen gondolatát adta közre Unger Sándor, mi­után jómaga is részt vett a múlt héten Szekszárdon tartott VTV-s találkozón. Az íróeszköz természetesen átvitt értelem­ben értendő: a Londonból érke­zett egykori szerkesztő-ripor­ternek is a mikrofon volt a leg­gyakrabban használt munka­eszköze. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Akkoriban úgy tűnt, zökkenőmentes beillesz­kedése okán, mintha egész életében szekszárdi lett volna. Jóllehet Unger Sándor Hajdú­­böszörményből költözött a me­gyeszékhelyre 1992-ben. Két hónap akklimatizálódás után bekopogtatott a városi tévé­hez - önbizalomhiánnyal so­ha nem küzdött - , majd szin­te azonnal el is kezdett ott dol­gozni, riporterként és szer­kesztőként. Bece­nevet is kapott, ő lett a Nagy USA, míg az ugyancsak a VTV-nél elhe­lyezkedő öccse a Kis USA - jóllehet utóbbinak Tamás a keresztneve...- Nagyon szeret­tem a VTV-t, és megkedveltem a várost is - idézte fel emlékeit több mint két évtized távlatá­ból Unger Sándor, aki London­ból érkezett Szekszárdra, a múlt héten tartott tévés talál­kozóra. - Olyan személyes él­mények kötnek ide, amit csak egy, a médiával összekapcsolt, mozgalmas élet hozhat. Viha­ros szerelmek, összeveszések, kibékülések és persze renge­teg közös élmény a kollégák­kal, akik a barátaim voltak, és remélem, máig azok. Egy szo­morú családi esemény is tör­tént Szekszárdon: itt hunyt el édesapám. Az élet - hogy ezzel a köz­hellyel hozakodjunk elő -minden tragédia ellenére is megy tovább. Hat év elteltével Unger Sándor a jó ajánlólevél­nek bizonyuló VTV-s gyakor­lat birtokában az akkor indu­ló TV2-nél jelentkezett. Fel is vették, először szerkesztő-ri­porteri, majd adásszerkesztői feladatokat látott el. Ez az idő­szak nagyjából fél évtizedig tartott, ezt az időszakot Unger Sándor úgy értékeli, hogy gya­korlatilag mindent elért, amit akkor el lehetett érni ezen a szakmán belül. Része volt annak a fővárosi - gyakor­ta éjszakába nyúló - életnek, melyben a média érdekes, ku­riózumnak számító szemé­lyeivel lehetett kapcsolato­kat kialakítani. Azután némi­leg megcsömörlött attól, hogy egyre többen nyomultak a te­levízió, a média felé.- Boldog-boldogtalan itt akart dolgozni, azzal a re­ménnyel és szándékkal, hogy innen aztán nagyot lehet dob­bantani - folytatta Unger Sán­dor. - Ez részben igaz, ám ugyanolyan na­gyot is lehet esni. A tömény fizikai létezés mellett és helyett más típu­sú tapasztalások­ra vágytam. Ezért kinyitottam addig zárva tartott spi­rituális csatorná­imat, és holisztikus gyógyí­tással kezdtem el foglalkoz­ni. Nyitottam egy rendelőt a Margit híd budai hídfőjénél. Nem dicsekvésképp mondom, de ezen a pályán is sikerrel működtem, kiterjedt pacien­­túrám volt a fővárosban. Több mint kétezer embert kezeltem folyamatosan, sportolókat ké­szítettem fel lelkileg, szelle­mileg, testileg. Mi kellhet még ezek után? Valami más, legalábbis Un­ger Sándornak, aki időköz­ben megnősült. Leendő felesé­gét ugyan Budapesten ismerte meg, de a véletlenszerű talál­kozásokból Izraelben lett má­ig erős kötelék. Unger Sándor cége ugyanis spirituális uta­kat is szervezett a Szentföldre, s ezen zarándoklatok egyikén a tulajdonos is részt vett. Ná­­záretben, az utazás végpont­ján az ottani, misztikus Kele­tet idéző szálláshelyen zajlott le a nagy egymásra találás...- Feleségem angol bölcsé­szet szakon végzett a debre­ceni egyetemen - kezdett be­le élete újabb kalandjának is­mertetésébe Unger Sándor. - Annak ellenére, hogy kifogás­talanul beszél angolul, és meg­bízható marketingszakember, nehezen talált magának ide­haza megfelelő munkát. Egyik nap közölte velem, hogy len­ne egy ígéretes álláslehetősé­ge Londonban. Lenne-e ked­vem vele menni az egész csa­láddal, azaz két gyermekünk­kel? Gondolkodás nélkül igent mondtam. A sors is támogatta a döntésemet, hiszen azonnal lakásbérleményhez jutottunk West Draytonban, közel a Heathrow-i repülőtérhez, melynek éppen a tőszomszéd­ságában volt feleségem mun­kahelye. Mindez 2015 január végén volt. Ma már másutt dol­gozik, egy olyan cégnél, mely a maga területén a világelsők között található. Egy év alatt kétszer is előléptették, min­den körülmények közepette számítanak a munkájára - ez viszont engem némi félelem­mel tölt el, ugyanis a cég köz­pontja Kaliforniában, a Szilíci­um-völgyben van... Biztos ren­geteg újdonságot ígérne az át­költözés a tengerentúlra, de én már eléggé megkedveltem az angliai életstílust, ami a ma­ga egyediségében is hordozza az európai értékeket. Ugyan­így vannak ezzel gyermekeim is, két fiam akárha eredeti brit lenne, egyikük, a nagyobbik már alsó tagozatosként a helyi focicsapat erőssége, szerepelt egy szaklap címlapján is. Unger Sándor, annak elle­nére, hogy immár a harma­dik adóbevallását adta le a kö­dös Albionban, nemhogy elé­gedett, hanem elmondása sze­rint egyenesen boldog ember. Londonban ott folytatta, ahol Budapesten abbahagyta, azaz nyitott egy fizioterápiás stú­diót. Fájó hátakat, nyilalló ge­rinceket, sajgó térdeket kezel, mint gyógymasszőr. Rengete­gen járnak hozzá, egy percig nem unatkozik. Emellett van egy másik kedvtelése is. Mi­után a kezelés délután kez­dődik, reggelente egy világ­cég csomagjait szállítja Lon­­don-szerte. Beül a kocsijá­ba, és egy szoftver irányítása mellett az angol főváros leg­gazdagabb, legelőkelőbb ne­gyedeibe viszi a küldeménye­ket. Olyan különleges, párat­lan helyeket fedez fel, melyek gyakorta az eredeti londoni­ak előtt is örökre ismeretle­nek maradnak.- Most, amikor itt vagyok Szekszárdon, az ékszerdoboz hasonlat jut eszembe. Felnyi­tom és gyönyörködöm benne. Mert ebben a városban min­den egyes kő és minden egyes sarok egy külön történet szá­momra. Jó és megható ezeket a történeteket ismét felidéz­ni, mert valamennyi hozzám, a fiatalságomhoz tartozik. S ami a legfontosabb: itt van­nak ifjúságom mindennapja­inak szereplői is. Örülök ne­ki, hogy jól vannak, örülök si­kereiknek, és annak is, hogy valójában nem változtak sem­mit, ugyanolyan nagyszerű emberek, mint voltak. Szekszárdon minden kő, minden sarok egy történe­tet mesél A szekszárdi férfi védi és népszerűsíti az őshonos fajt Első helyek az óriás nyúlnak Felújított utak, készülő csarnok SZEKSZÁRD A házigazda Ka­posvári Egyetem és a szer­vező Magyar Mezőgazdaság Kft. 11. alkalommal rendez­te meg a Kaposvári Állatte­nyésztési Napokat. Az elmúlt években folyamatosan fejlődő kiállítás bebizonyította, hogy nemcsak a Dunántúlon, ha­nem országosan is meghatá­rozó állattenyésztési rendez­vény. A számos szakmai és közönségprogram idén több mint 20 ezer látogatót vonzott a Pannon Lovasakadémia te­rületére. Az őshonosnak szá­mító magyar óriásnyúlte­­nyésztő, a szekszárdi Osz­­kó Ferenc két első helyet ho­zott el a rangos eseményről: a legszebb nőstény kategóri­ában, illetve a fajtagyőztesek között is az ő állatát találta a legszebbnek a zsűri. Ezt meg­előzően a Szentlőrinci Gazda­napokon szintén győztesnek járó díjakat kapott az 51 éves férfi. A Magyar Óriásnyúl-te­­nyésztők Országos Egyesüle­te néhány éve alakult, több szervezettel együttműködve a nyúltenyésztés színvonalát szeretnék emelni. Legközelebb a fővárosban, szeptember 20. és 24. között rendezendő OMÉK-rendezvé­­nyen lehet találkozni a ma­gyar óriásokkal. B. L. Oszkó Ferenc célja az őshonos nyúlfajta fenntartása Fotó: M. K. BOGYISZLÓ Többfelé is volt út­építés a településen, tájékoz­tatott Tóth István polgármes­ter. Két éve önerőből kezd­ték el alkalmazni a faluban azt a technikát, amelyet bi­tumenitatásnak neveznek, és amelynek során az út mart aszfaltréteget kap. Most több olyan utcát von­tak be még egy fedőréteggel, amelyet az elsők között kor­szerűsítettek ezzel az eljárás­sal. A cél, hogy még tartósabb legyen a felület. Elkészült a Dobó utca és a Rákóczi utca vége, járdát az Ady és Honvéd utcákban újíttatott fel az ön­­kormányzat. Tóth István ar­ról is beszámolt, hogy a sport­­csarnok építése jól áll. Erede­tileg azgusztus 31-ig kellett volna elkészülni az új épület­tel, ám kiderült, hogy a telek mélyebben fekszik, így pillé­renként nem kettő, hanem há­rom cölöpöt kellett elhelyezni. Ez lassította a munkát. A tele­pülésvezető tájékoztatása sze­rint az új létesítmény várható­an ősz végére készül el. Arról már korábban is ír­tunk, hogy évekkel ezelőtt Bogyiszló lemaradt a sport­­csarnok építéséről, így na­gyon örültek az itt élők, ami­kor kiderült, hogy erre most lehetőségük nyílik. B. K. « Unger Sándor Szekszárd után Budapestre költözött, majd meg sem állt Londonig Beküldött kép

Next

/
Thumbnails
Contents