Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-30 / 202. szám

2017. AUGUSZTUS 30., SZERDA

12. MEGYEI KÖRKÉP

Kisebb lapoknak, internetes portáloknak még ma is szívesen dolgozik

Műszaki érdeklődésű lévén, a rádiózást neki találták ki

SZEKSZARD A rádiós újságírást Szepesi Lászlónak találták ki. Egyrészt hírérzékeny, másrészt műszaki beállítottságú ember. Szekszárdra 1972-ben került. A nyomtatott sajtónál kezdte, aztán több évtizedes rádiós szerkesztőriporteri munkát követően ment nyugdíjba, de még most, 75 évesen is aktív. Lakásában együtt van az elmúlt 45 év Tolna megyei kommunikációs története: cikkek, képek, hanganyagok és különféle kütyük, hangrögzítő, lejátszó, vágó és szinkronizáló eszközök. Naná, hogy számítógépet, okostelefont és lépésmérős karórát is az elsők között használt! (A vele készült interjúban, kollégák lévén, tegeződünk.)

Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepuj'sag.hu- Fogadjunk, hogy van valami műszaki végzettséged!

Eltaláltad, eredetileg mérnök vagyok - mondja Szepesi László. - Csak később végeztem el az újságíró iskolát. Először Zalában a Mezőgépnél dolgoztam, mint főenergetikus. Hat gyáregység összes energiagondja rám várt. Közben ugyan írogattam, fotózgattam a Zalai Hírlapnak, de mégsem ott kötöttem ki, hanem Veszprémben a Naplónál, 27 évesen. S három évre rá jöttem Szekszárdra. A Népújságnál tíz évet töltöttem, 72-től ’82-ig, olyan kollégák között, mint Csányi László és Ordas Iván. írtam, fotóztam, s egy ideig tördelőszerkesztő is voltam.- S mivel tudott elcsábítani a rádió?- Talán az újdonság, a még ismeretlen vonzott. De nem ment könnyen, egy évig vacilláltam. Mert volt két kis gyerekem, meg építkeztem is. A nyolcvanas évek elején kezdtek erősödni a Magyar

Rádió vidéki stúdiói. Be-bedolgozgattam a pécsieknek, mígnem Borsos Jóska, az akkori stúdióvezető átcsábított. Először még itthonról, a klaszszikus vonalas telefonon adtam az anyagokat, vagy a kész, megvágott, szerkesztett riportok hangtekercseit a menetrend szerinti buszok sofőrjeivel küldözgettem Pécsre, s ott kiment valaki érte a rádiótól. A délelőtt felvett anyag így délután már adásba kerülhetett. Aztán elkészült a szekszárdi stúdió a Vármegyeházán, innen már volt, úgymond zenekábel, s azon jó minőségben tudtam átjátszani az anyagokat Pécsre, Pestre.- A digitalizálás nagyot lendített a kommunikáción: az anyagfelvételen, a feldolgozáson és a továbbításon is. Lubickoltál a lehetőségekben?- A Vármegyeházán lévő stúdióban több mázsát tett ki az eszközpark: hangrögzítő, vágó, lejátszó, szinkronizáló berendezések, montírozó, keverőpult, stb. Ma egy laptop többet tud, mint azok együttvéve. A vágás a hőskorban, otthon úgy történt, hogy szikével elnyisszantgattam, aztán összeragasztgattam a magnószalagot. A stúdióban már a vágógépen volt az olló, de akkor is ragasztani kellett. Aztán a kilencvenes évek elejére akkorát fejlődött a technika, hogy már a számítógépen lehetett a hangot vágni. Az országban az elsők között vettem egy PC-t, és áttértem a digitális vágásra. Lassacskán minden eszközt kiváltott, felváltott a számítógép, s amikor már nem volt akkora helyigénye a stúdiómunkálatoknak, a kilencvenes évek vége felé ismét itthonról dolgoztam. Behúztunk egy vonalat a kisszobába, és interneten küldtem a riportokat.- Kár, hogy a felépülést mindig leépülés követi. Ma már talán nincs is pécsi stúdió...- Valóban nincs. A Magyar Rádió vidéki stúdióit 2012 decemberében bezárták. Előtte, 2002-ben volt egy nagy leépítési, nyugdíjazási hullám. Engem is nyugdíjaztak. De, mivel szakmailag is, emberileg is elégedettek voltak velem, s mert egyedül dolgoztam rádiósként Tolnában, a pécsi és pesti kollégák is győzködtek, hogy ne hagyjam abba. így aztán folytattam, egészen a kapuzárásig.- S aztán? Mi maradt?- A mikrofont visszacseréltem tolira. írogatok egy megyei hetilapnak és egy-két internetes portálnak. Rendezgetem, digitalizálom a tízéves népújságos múlt fényképanyagát, és összeraktam egy igen jelentős hangarchívumot, négyezer riporttal. Viszonylag sokat utazom; párom, Weber Panni nemcsak tanár, idegenvezető is, és együtt járjuk a világot. És amit korábban nem hittem volna magamról: kertészkedem. Szép, dombtetőn lévő kis telkem van, faházzal. Bár oda már nem szaladok fel olyan könnyen, mint ötven évvel ezelőtt, amikor országos versenyeket nyertem hegyi futásban, de a koromhoz képest lendületesen élek, nem totyogósan.

Szepesi László, egykori és mai technikai eszközökkel A szerző felvétele

Miniszterelnököt és kisembert is megszólaltatott

Szepesi László 1972 óta dolgozik Tolna megyei újságíróként.

Tíz évig, 1982-ig az írott sajtó területén tevékenykedett, aztán harminc évig rádiós szerkesztőriporter volt. Házi archívumában mintegy négyezer interjút őriz. Eseti felkéréseknek eleget téve még ma is dolgozik. Készített beszélgetéseket miniszterelnökökkel - Boross Péterrel, Horn Gyulával, Orbán Viktorral, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, Bajnai Gordonnal -, pártelnökökkel, helyi politikusokkal, intézmény-és cégvezetőkkel, művészekkel, sportolókkal és kisemberekkel. Ott volt várossá avatási ünnepségeken, földárveréseken, megyenapokon, diplomaosztókon, árvizeknél, tűzeseteknél, kiállításokon, könyvbemutatókon, fesztiválokon, versenyeken, meccseken és az atomerőmű mind a négy blokkjának indításakor. Munkásságát többek között Urán Tollal, Az év Tolna megyei újságírója, Az év pécsi újságírója díjjal és Csányi-emlékplakettel ismerték el.- Nyugtass meg: ugye a kertben is szerelsz valamit?- Persze. Szivattyút, villanyt, napelemeket. A véremben van. Mindenre úgy nézek, hogy mit lehetne benne megbütykölni. S hogyan lehetne haladni, felzárkózni, utolérni a fejlett világot. Egyszer volt is ebből egy cikim a nyolcvanas években. Készítettem egy beszélgetést a BNV-n a svájci órások szövetségének elnökével. Megkérdeztem tőle, tudják-e megfelelő ütemben követni az óradivatot. Mire arra kért: „Szerkesztő úr, szíveskedjen másképp feltenni a kérdést, mert az óradivatot egyelőre mi diktáljuk!”.

A repedés miatt életveszélyessé vált a plébánia épülete

Vonóvasakat építettek be

Kopjafát állít a jövőben a város

TOLNA Évről évre szélesedett a repedés a tolnai plébánia folyosójának mennyezetén, mert az udvar felőli falrész süllyedt. Ez volt a fő oka a teljes körű felújítás megkezdésének, mely ütemezve, három éven át történik. Tavaly elvégezték az irodahelyiség és a fürdőszoba felújítását, az épületgépészeti munkákat és nem utolsó sorban a folyosó stabilizálását.

A tervező, Lajtai Zoltán elmondta: a megrepedt boltozat miatt életveszélyessé vált az épület. Ezért aláalapozták a süllyedő falrészt, és úgynevezett vonóvasakat is beépítettek. A műemlékvédelmi szakhatósággal együttműködve dolgoznak.

Ravasz Csaba plébános is hangsúlyozza a műemlékvédelmi szempontok fontosságát. A beépítendő anyagokról, az alkalmazandó színekről is egyeztetnek. Az idén a plébánosi lakrész, a konyha, a közösségi terem és a vendégszoba felújítására, valamint a külső tatarozásra lesz pénz. lövőre befejezik, ami még elmaradt épületen belül, továbbá térkövezik az udvart, és megcsinálják a kapukat. Az összköltség valahol 80 millió forint körül áll meg. W. G.

Ravasz Csaba plébános a tervrajzokkal A szerző fotója

DOMBÓVÁR Erdélyben tett látogatást a múlt héten egy dombóvári delegáció. Az útról Szabó Loránd polgármester számolt be. Elmondta, hogy Csíkkozmás polgármesterével, Szántó Lászlóval megegyeztek abban, hogy Dombóvár is csatlakozik a Nyergestetőn kopjafát állító településekhez, így emlékeznek arra a maroknyi huszárcsapatra, amely az 1849-es szabadságharc során ott küzdött a túlerőben lévő osztrák és orosz csapatokkal.

Madéfalván is járt a delegáció, hogy megnézzék az egyre szépülő települést, ahol éppen hagymafesztivál zajlott.

Kézdivásárhelyen szintén ünnepi forgatagba csöppent a társaság, ott az Őszi Sokadalom elnevezésű rendezvényt tartották az elmúlt hétvégén. Dombóvár Földi István révén kötődik Kézdivásárhelyhez, ugyanis ott született az író, aki később a Tolna megyei város gimnáziumának volt az igazgatóhelyettese.

Csíkkarcfalván egy pamutüzembe látogatott a delegáció, ahol hagyományos mintákat felhasználva készítenek textíliákat, amelyeket a tervek szerint jövő tavasszal a dombóvári művelődési házban is bemutatnak. H. E.