Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-28 / 200. szám
2017. AUGUSZTUS 28., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Kovács János mesterszakács Sárpilisről indult és jutott el a szakmája csúcsáig Minden napra szán magának feladatot, így teljes az élete Kovács János a tanyáján, saját maga termelte fokhagymával Fotó: Mártonfai Dénes A gyermekeik már felnőttek Több évtizedes szakmai tapasztalat, számtalan elismerés, köztük a Szekszárd város Közjóért kitüntető cím jellemzi Kovács János Venesz-díjas mesterszakács eddigi pályafutását. De a legfontosabb számára a volt diákjainak a ragaszkodása. A közelmúltban mint kiváló vendéglátó szakmai oktató életműdíjat is kapott. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Hosszú út vezetett Sárpilisről - ahol 68 éve született - a pécsi Nádor szállóig, a budapesti Gundel étteremig, a visegrádi Silvánus szállodáig. Ahonnan aztán ismét a megye, pontosabban Szekszárd következett, ahol a Gemenc szálloda konyháját hat évig vezette. Közben számtalan elismerést, kitüntetést vehetett át, és több könyvet is írt, a legutóbbi idén jelent meg Balázs Kovács Sándor társszerzővel közösen a Sárközről, a címe: A csíkos káposztától a pörcös pogácsán át a mundéros csukáig.- Ez a könyv sem csak szakácskönyv, ahogy az előzőek sem. Megpróbáltuk bemutatni a sárközi embereket, az életmódjukat, a szokásaikat és természetesen az ételeiket is - mondta Kovács János, aki Sárpilis díszpolgára.- Sárpilisen születtem parasztszülők gyermekeként, egy öcsém van, öt évvel fiatalabb nálam. Anyai részről kevesebb, apai részről több földet örököltünk. Olyan közegben nevelkedtem, ahol egy kisgyermek bármelyik háznál kaphatott egy-egy szelet zsíros vagy lekváros kenyeret, de egy nyaklevest is, ha rossz fát tett a tűzre. Kisgyermek a konyhában Kovács János már egészen kis gyermekként ott lábatlankodott a konyhában, ahol a dédnagymama főzte nap mint nap az ételt. Furcsa is volt egy fiúgyerektől, hogy jobban szeret a konyhában lenni, mint az udvaron játszani, de a nagyszülők ezt nem tették szóvá. A dédnagymamát a nagymama váltotta a konyhában, és a kis János bizony szóvá tette, amikor a nagymama főzött, hogy a dédi ezt nem így szokta. Ráadásul az egyik nagybátyja a fővárosban, majd Pécsen volt szállodaportás, és sokat mesélt a vendéglátásról. Nem volt kérdés a választás Amikor eljött a pályaválasztás ideje, nem is volt kérdés, hogy merre, tovább. Budapestre került a vendéglátóipari technikumba, ahol 1968- ban érettségizett, és a pécsi Nádor szállóba került gyakornoknak. Szabó Dezső konyhafőnök segítségével készült fel a szakvizsgájára. Ez olyan jól sikerült, hogy fél évig a Pannónia étteremben (a Nádor szálló része volt) helyettesítette a konyhafőnököt. Azért csak fél évig, mert innen meg a fővárosba, a Gundel étterembe hívták. Aztán következett Tihany, majd két év katonaság. A leszerelés után egyből kapott egy ajánlatot, akkor nyitott az új Silvánus szálloda Visegrádon, Benke László, a ma már a tévéműsorokból is jól ismert szakács hívta. A Gemenc szállóban Teltek az évek, majd 1971 tavaszán Kovács Jánost Szekszárdra hívták, megnyílt ugyanis a Gemenc szálló, melynek konyháját hét éven át vezette.- Azért csak hét évig, mert 1978 októberében lehetőségem nyílt arra, hogy az akkor létrejött vendéglátóipari szakközépiskolában taníthassak. A szakmától sem szakadtam el soha, hiszen mindig volt olyan munkahelyem, ahol egyszerre ta-Kovács Jánoséknak két gyermekük van.- A lányunk Győrben él a családjával, két kicsi lányával, akik 4,5 és 2,5 évesek - mondja. - Férjével együtt táncpedagógusok. A fiunk pedig a fővárosban él, egy rendezvényszervező cégnél találta meg a neki való munkát. Bár neki szakács szakmunkás végzettsége is van - elvégzett egy tanfolyamot kedvtelésből -, a lányom az, aki kiválóan süt, főz. Sok fortélyt ellesett tőlem. Nekik is van egy kertes családi házuk, és kialakítottak egy kiskertet is, ahol szinte mindent megtermelnek, ami a család asztalára kerül. Úgy gondolom, a kertészkedés szeretetét tőlem örökölte. Aktív életet él Sokszor kikérik a véleményét, volt diákjai megkeresik tanácsért, mint mesélte, legutóbb Norvégiából. IVIa is tagja a vendéglátó-iskola kuratóriumának, és önkéntesként dolgozik a Kék Madár Alapítvány által fenntartott ízlelő étteremben, ahol fogyatékkal élőket foglalkoztatnak. A rendezvények, borvacsorák szervezését segíti. Pécs, Budapest, Tihany, Visegrád után következett Szekszárd níthattam, és szakácsként is alkothattam. A tanítás vágya menet közben jött, szerettem a fiataloknak megmutatni mindazt, amit megtapasztaltam. Nyilván előtte elvégeztem a vendéglátóipari főiskola szakács-szakoktatói szakát. Sőt, a kilencvenes években a „mester” címet is megkaptam, emlékszem, a Budapesti Körszállóban volt a vizsgamunkám. Sok állatot nevel Kovács János nemcsak főzni szeret, hanem enni is. Ez az alkatán nem látszik, mint mondta, szerencsére sokat mozog. Kedvence a paprikás csirke, saját nevelésű csirkéből. Van egy kéthektáros szőlősbirtoka tanyával Várdombon, ahol állatokat tart: hét mangalicát, libát, kacsát, csirkét, tyúkot, nyulat, galambot, összesen mintegy 300 aprójószágot. Emellett kiskertet és gyümölcsfákat gondoz, szinte mindent megtermel, amire a családnak szüksége van. Befőz, lekvárt, dzsemet, lecsót készít. A felesége mindezért nagyon hálás. Bár ő is jól tud főzni, a nagyobb eseményeknél a főszerep a férjre hárul. Felesége szekszárdi lány, a Gemenc szállóban dolgozott ő is, ott ismerkedtek meg. Két gyermekük született, egy lány és egy fiú. Mindketten felnőttek már. Többször nyugdíjba ment- Az utolsó tíz évben többször mentem már nyugdíjba, mert mindig visszahívtak dolgozni. Két éve abbahagytam a mesterek vizsgáztatását is, ma már csak főzőversenyekre megyek el, ha hívnak zsűrizni. Nagyon szép napjaim vannak. Mindig szem előtt tartottam azt a mondást, hogy „aktív életed során érd el, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert akkor később is elégedett leszel”. Minden napra szánok magamnak feladatot, így teljes az életem. Csak az bánt, hogy ahogy múlnak az évek, közben fogynak a barátok. A Szekszárdi Rotary Club múlt szombat óta immár ifjúsági szervezettel is rendelkezik Megalakult a Rotaract, megvan az utánpótlás SZEKSZÁRD Nekünk is érdekünk, hogy sikeres legyen a Rotaract, mert mi is csak ebben az esetben lehetünk sikeresek! Erre hívta fel a figyelmet beszédében dr. Murzsa András, a Szekszárdi Rotary Club elnöke a múlt héten szombaton, a Rotaract Club Szekszárd alakuló ünnepségén. Az eseménynek a vármegyeháza udvara adott otthont, itt találkoztak egymással a helyi Rotary és a Rotaract tagjai. Utóbbi szerveződés ez előbbi ifjúsági bázisa, tagja lehet bármely 18 és 30 év közötti fiatal. A szekszárdi szervezet jelenleg tizenhat tagot számlál: őket üdvözölte Majoros Ádám, a magyarországi Rotaract klubok kormányzója. A vezető arra biztatta a csapatot, hogy minél tovább tartson ki a jól érzékelhető lelkesedés. Cziráki Dávid, a szekszárdi klub elnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik segítették a megalakulást. - Tovább ékesítse eredményüket az, hogy segítségükkel személyesen a Rotary Club világelnöke avathatott fel minket, ezzel kiemelten kerülhettünk bele a Rotary-világ tör-A megalakulás ünnepi pillanatai. Jelenleg tizenhat tagú a szekszárdi Rotaract Fotó: Mártonfai Dénes ténelmébe és vérkeringésébe - folytatta. - Itt mindegy, ki honnan jött, mindegy, hogy milyen családba született, mindegy, hogy milyen a bőre színe, a vallása és a származása, a Rotaryban és Rotaractban mindenki egyenlő. Ezután dr. Sólyom Bódog Rotaract-harangot adott át a fiataloknak, majd Szrnka Pál, a Szekszárdi Rotary Club volt elnöke összegző szavai zárták az ünnepi részt. Maga a találkozó még folytatódott egy ebéddel, melynek befejezésekor a jelenlévő négy Rotaract klub tagjai ismertették egymással terveiket. Sz. Á.
