Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-28 / 200. szám

2017. AUGUSZTUS 28., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Kovács János mesterszakács Sárpilisről indult és jutott el a szakmája csúcsáig Minden napra szán magának feladatot, így teljes az élete Kovács János a tanyáján, saját maga termelte fokhagymával Fotó: Mártonfai Dénes A gyermekeik már felnőttek Több évtizedes szakmai ta­pasztalat, számtalan elis­merés, köztük a Szekszárd város Közjóért kitüntető cím jellemzi Kovács János Ve­­nesz-díjas mesterszakács eddigi pályafutását. De a legfontosabb számára a volt diákjainak a ragaszkodása. A közelmúltban mint kiváló vendéglátó szakmai oktató életműdíjat is kapott. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Hosszú út vezetett Sárpilisről - ahol 68 éve szüle­tett - a pécsi Nádor szállóig, a budapesti Gundel étteremig, a visegrádi Silvánus szállodáig. Ahonnan aztán ismét a megye, pontosabban Szekszárd követ­kezett, ahol a Gemenc szállo­da konyháját hat évig vezet­te. Közben számtalan elisme­rést, kitüntetést vehetett át, és több könyvet is írt, a legutóbbi idén jelent meg Balázs Kovács Sándor társszerzővel közösen a Sárközről, a címe: A csíkos káposztá­tól a pörcös pogá­csán át a mundéros csukáig.- Ez a könyv sem csak szakácskönyv, ahogy az előzőek sem. Megpróbáltuk bemutatni a sárkö­zi embereket, az életmódjukat, a szokásaikat és természetesen az ételeiket is - mondta Kovács János, aki Sárpilis díszpolgára.- Sárpilisen születtem pa­rasztszülők gyermekeként, egy öcsém van, öt évvel fiatalabb nálam. Anyai részről kevesebb, apai részről több földet örököl­tünk. Olyan közegben nevel­kedtem, ahol egy kisgyermek bármelyik háznál kaphatott egy-egy szelet zsíros vagy lek­város kenyeret, de egy nyakle­vest is, ha rossz fát tett a tűzre. Kisgyermek a konyhában Kovács János már egészen kis gyermekként ott lábatlan­­kodott a konyhában, ahol a déd­nagymama főzte nap mint nap az ételt. Furcsa is volt egy fiú­­gyerektől, hogy jobban szeret a konyhában lenni, mint az ud­varon játszani, de a nagyszü­lők ezt nem tették szóvá. A déd­nagymamát a nagymama vál­totta a konyhában, és a kis Já­nos bizony szóvá tette, amikor a nagymama főzött, hogy a dé­­di ezt nem így szokta. Ráadásul az egyik nagybátyja a főváros­ban, majd Pécsen volt szálloda­­portás, és sokat mesélt a ven­déglátásról. Nem volt kérdés a választás Amikor eljött a pályavá­lasztás ideje, nem is volt kér­dés, hogy merre, tovább. Bu­dapestre került a vendéglátó­ipari technikumba, ahol 1968- ban érettségizett, és a pécsi Ná­dor szállóba került gyakornok­nak. Szabó Dezső konyhafőnök segítségével készült fel a szak­vizsgájára. Ez olyan jól sike­rült, hogy fél évig a Pannónia étteremben (a Nádor szálló ré­sze volt) helyettesítette a kony­hafőnököt. Azért csak fél évig, mert innen meg a fővá­rosba, a Gundel ét­terembe hívták. Aztán következett Tihany, majd két év katonaság. A le­szerelés után egy­ből kapott egy aján­latot, akkor nyitott az új Silvá­nus szálloda Visegrádon, Ben­­ke László, a ma már a tévémű­sorokból is jól ismert szakács hívta. A Gemenc szállóban Teltek az évek, majd 1971 tava­szán Kovács Jánost Szekszárdra hívták, megnyílt ugyanis a Ge­menc szálló, melynek konyháját hét éven át vezette.- Azért csak hét évig, mert 1978 októberében lehetőségem nyílt arra, hogy az akkor létre­jött vendéglátóipari szakközép­­iskolában taníthassak. A szak­mától sem szakadtam el soha, hiszen mindig volt olyan mun­kahelyem, ahol egyszerre ta-Kovács Jánoséknak két gyer­mekük van.- A lányunk Győrben él a csa­ládjával, két kicsi lányával, akik 4,5 és 2,5 évesek - mond­ja. - Férjével együtt táncpeda­gógusok. A fiunk pedig a fővá­rosban él, egy rendezvényszer­vező cégnél találta meg a neki való munkát. Bár neki sza­kács szakmunkás végzettsé­ge is van - elvégzett egy tan­folyamot kedvtelésből -, a lá­nyom az, aki kiválóan süt, főz. Sok fortélyt ellesett tőlem. Ne­kik is van egy kertes családi házuk, és kialakítottak egy kis­kertet is, ahol szinte mindent megtermelnek, ami a család asztalára kerül. Úgy gondolom, a kertészkedés szeretetét tő­lem örökölte. Aktív életet él Sokszor kikérik a véleményét, volt diákjai megkeresik taná­csért, mint mesélte, legutóbb Norvégiából. IVIa is tagja a ven­déglátó-iskola kuratóriumá­nak, és önkéntesként dolgozik a Kék Madár Alapítvány által fenntartott ízlelő étteremben, ahol fogyatékkal élőket fog­lalkoztatnak. A rendezvények, borvacsorák szervezését segíti. Pécs, Buda­pest, Tihany, Visegrád után következett Szekszárd níthattam, és szakácsként is al­kothattam. A tanítás vágya me­net közben jött, szerettem a fia­taloknak megmutatni mindazt, amit megtapasztaltam. Nyil­ván előtte elvégeztem a vendég­látóipari főiskola szakács-szak­oktatói szakát. Sőt, a kilencve­nes években a „mester” címet is megkaptam, emlékszem, a Budapesti Körszállóban volt a vizsgamunkám. Sok állatot nevel Kovács János nemcsak főzni szeret, hanem enni is. Ez az al­katán nem látszik, mint mond­ta, szerencsére sokat mozog. Kedvence a paprikás csirke, sa­ját nevelésű csirkéből. Van egy kéthektáros szőlősbirtoka ta­nyával Várdombon, ahol állato­kat tart: hét mangalicát, libát, kacsát, csirkét, tyúkot, nyulat, galambot, összesen mintegy 300 aprójószágot. Emellett kis­kertet és gyümölcsfákat gon­doz, szinte mindent megter­mel, amire a családnak szüksé­ge van. Befőz, lekvárt, dzsemet, lecsót készít. A felesége mind­ezért nagyon hálás. Bár ő is jól tud főzni, a nagyobb esemé­nyeknél a főszerep a férjre há­rul. Felesége szekszárdi lány, a Gemenc szállóban dolgozott ő is, ott ismerkedtek meg. Két gyermekük született, egy lány és egy fiú. Mindketten felnőt­tek már. Többször nyugdíjba ment- Az utolsó tíz évben több­ször mentem már nyugdíjba, mert mindig visszahívtak dol­gozni. Két éve abbahagytam a mesterek vizsgáztatását is, ma már csak főzőversenyekre me­gyek el, ha hívnak zsűrizni. Nagyon szép napjaim vannak. Mindig szem előtt tartottam azt a mondást, hogy „aktív éle­ted során érd el, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert ak­kor később is elégedett leszel”. Minden napra szánok magam­nak feladatot, így teljes az éle­tem. Csak az bánt, hogy ahogy múlnak az évek, közben fogy­nak a barátok. A Szekszárdi Rotary Club múlt szombat óta immár ifjúsági szervezettel is rendelkezik Megalakult a Rotaract, megvan az utánpótlás SZEKSZÁRD Nekünk is érde­künk, hogy sikeres legyen a Rotaract, mert mi is csak eb­ben az esetben lehetünk si­keresek! Erre hívta fel a fi­gyelmet beszédében dr. Mur­­zsa András, a Szekszárdi Ro­tary Club elnöke a múlt hé­ten szombaton, a Rotaract Club Szekszárd alakuló ün­nepségén. Az eseménynek a várme­gyeháza udvara adott ott­hont, itt találkoztak egymás­sal a helyi Rotary és a Rota­ract tagjai. Utóbbi szervező­dés ez előbbi ifjúsági bázisa, tagja lehet bármely 18 és 30 év közötti fiatal. A szekszárdi szervezet je­lenleg tizenhat tagot szám­lál: őket üdvözölte Majoros Ádám, a magyarországi Ro­taract klubok kormányzója. A vezető arra biztatta a csa­patot, hogy minél tovább tart­son ki a jól érzékelhető lelke­sedés. Cziráki Dávid, a szekszárdi klub elnöke köszönetét mon­dott mindazoknak, akik se­gítették a megalakulást. - To­vább ékesítse eredményüket az, hogy segítségükkel sze­mélyesen a Rotary Club vi­lágelnöke avathatott fel min­ket, ezzel kiemelten kerülhet­tünk bele a Rotary-világ tör-A megalakulás ünnepi pillanatai. Jelenleg tizenhat tagú a szekszárdi Rotaract Fotó: Mártonfai Dénes ténelmébe és vérkeringésébe - folytatta. - Itt mindegy, ki honnan jött, mindegy, hogy milyen családba született, mindegy, hogy milyen a bőre színe, a vallása és a szárma­zása, a Rotaryban és Rotaract­­ban mindenki egyenlő. Ezután dr. Sólyom Bódog Rotaract-harangot adott át a fiataloknak, majd Szrnka Pál, a Szekszárdi Rotary Club volt elnöke összegző szavai zárták az ünnepi részt. Maga a ta­lálkozó még folytatódott egy ebéddel, melynek befejezése­kor a jelenlévő négy Rotaract klub tagjai ismertették egy­mással terveiket. Sz. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents