Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-24 / 197. szám

ß MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK Hornok Istvánné a diskiti Buddha-szobornál Egy helyi lakodalomba is belecsöppentek, ilyenek ott a vőfélyek Tánc a Himaláján Fotók: Hornok Istvánná Ladakh, ahol már karnyújtásra van a Nap, avagy expedíció a Magashágók Földjén Keresztül-kasul Kis-Tibet hegyi ösvényein és hólepte szorosain Az érkezés napján alig ka­pott levegőt, időnként le kellett ülnie, hogy megpi­henjen és mélyeket lélegez­zen. De azután szervezete hozzáedződött a közel négy­ezer méter magassághoz. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu TOLNA Hornok Istvánné - tár­saival együtt - bejárta Chem­­reytől Lamayuruig, Chilling­­től Diskitig a ladakhi falvak láncolatát, egy kisbusszal közel ezer kilométert meg­­téve úttalan utakon. Átkelt az 5637 méter magas Khar­dung-la szoroson is, ahol már mindent a hó ural, és a jeges észak lehelete csapja meg a vándort. Ez a túra egy edzett sportolónak is becsületére vált volna: a Tolnán élő Hor­nok Istvánné nyugdíjasként fedezte fel - lányával együtt, a Kincses Kamera csapatának tagjaként - ezt az eldugott in­diai tartományt. A repülőút nagyjából más­fél óráig tartott az indiai fővá­rosból, Új-Delhiből Leh váro­sába. Utóbbi helyszín Ladakh székhelye. A gép az út nagy ré­szében a Himalája havas csú­csai fölött haladt, felülről, tisz­ta idő lévén, jól lehetett látni a merész rajzolatú hegyvonu­latokat. Éppen ekkor kelt fel a nap, elárasztva színpompá­jával a horizontot. - Még meg sem érkeztünk, a kaland már­is elkezdődött - mondta Hor­nok Istvánné, már itthon, Tolnán, miután archiválta a mintegy kétezer, a Himalájá­ban, azaz magyarul a Hó Ha­zájában készített fotót. Ehhez képest meglepőnek tűnik, de a Kincses Kame­ra csapatát huszonnyolc-har­minc fokos meleg fogadta a 3500 méter magasságban ta­lálható Lehben, októberben. Sőt, néhány helytől eltekint­ve, úgymint a Khardung-la szoros, nappal majdhogynem mindenütt elegendőnek bizo­nyult a póló. Estére viszont lehűlt a levegő. Az időjárás okozta kellemes meglepetés egy kellemetlennel is együtt járt Lehben: a már említett magashegyi betegség Hornok Istvánnét sem kímélte. Két nap elteltével, már al­kalmazkodva a különleges környezethez, a tolnai utazó belevágott a több mint két hé­ten át tartó ladakhi expedíci­óba. A kisbusz gyakorta zöty­­kölődött olyan egysávos he­gyi utakon, melyeket a várat­lan kanyarok miatt nem lehe­tett belátni. A sofőr így szinte állandó nyomta a dudát, szerencsére éppen ekkor senki más nem akart errefelé autózni. A mintegy tucatnyi telepü­lésen, ahol megállt a kisbusz, sikerült a helybeliekkel is kapcsolatba kerülni. Hornok Istvánné Chillingben egy ha­misítatlan ladakhi házban is megaihatott. Ebben az épület­ben, melynek a tetején a sár­gabarack, a gabonaszár és a jaktrágya szárításához alkal­mas nyílás árválkodott, csak matrac és apró asztal jelentet­te a bútorzatot. Tisztálkodá­si lehetőség van - a közelben csörgedező hegyi pataknál. A helybeliek kevés vagyon­tárggyal rendelkeznek, de amijük van, azt szívesen, ön­zetlenül megosztják az arra tévedőkkel.- A hegyek között bóklász­tunk egy faluban - idézett fel egy jellemző esetet a tol­nai utazó. - Az egyik házból kijött egy idős, töpörödött né­ni, kezében egy vödör almá­val. Nem tudta, kik vagyunk, különös idegenek lehettünk a szemében. Kézzel-lábbal mu­togatva arra biztatott ben­nünket, hogy menjünk oda és együnk almát. Sőt, vigyük el az összes gyümölcsöt, mert mindet nekünk adja. Mintha káposztaiébe élesztő kerülne Feledhetetlen marad az a nép­rajzi időutazásnak is beillő la­kodalom, melyre egy hegyi ve­zető hívta meg a csapatot. A kézfogón, melyen színpom­pás népviselet járta, egy nagy­méretű üstben italt kínáltak a házigazdák a vendégsereg­nek. - Azt gondoltam magam­ban: egy életem, egy halálom, én bizony megkóstolom - dön­tötte el Hornok Istvánné. - Be­lemerítettem a poharamat a sűrű, zavaros színű lébe. Az íze olyan volt, mintha káposzta sa­vanyított levébe kevéske élesz­tőt kevernénk. Lányom javasol­ta, hogy mosolyogjak, mert ezt kívánja az illendőség, de nem igazán voltam rá képes... Vi­szont mindenki remek hangu­latba került, gondolom, némi alkoholt is tartalmazott az in­nivaló. Az almát kínáló néni. Mindenki szívesen látott vendég Ladakhban Rizongban vályogból van a kolostor Ladakh tartomány Kis-Tibet néven is ismert. Főként budd­­hista/lámaista őslakosság­gal bír, velük együtt tibeti me­nekültek, valamint manapság már muszlim és hindu betele­pültek is lakják. A „Magashá­gók Földje" hivatalosan Indi­ához tartozik, de bizonyos ré­szeire Pakisztán és Kína is igényt tart. Nem véletlenül ta­lálkozott a magyar csoport is sok indiai katonával errefelé. Errefelé ered és itt kanyarog még afféle hegyi patakként az Indus: csak a Pandzsábi-sík­­ságra érkezve válik hatalmas folyammá. És persze hóföd­te hegyek, sziklák mindenhol. Ezért érdekes, hogy Rizong­ban, ezen a világvégi helyszí­nen a buddhista kolostor - il­letve, ahogy ott nevezik, gom­­pa - vályogból készült. Cserháti András sok energiát fordít az ismeretterjesztésre Elismerik a főszakértő munkáját PAKS A Magyar Ezüst Érdem­kereszt polgári tagozat kitün­tetést adományozott Seszták Miklós nemzetgazdasági mi­niszter Cserháti András László­nak. Az MVM Paksi Atomerő­mű Zrt. műszaki főszakértőjé­nek a hazai nukleáris energeti­ka területén, az atomerőművek biztonságának növelése éreké­ben végzett magas színvonalú tevékenységét ismerték el. Negyvenegy éve dolgozik a Paksi Atomerőműben Cser­háti Andás, ez az első munka­helye, ahol nagyon sok terüle­ten megfordult, nagyon sok ki­emelkedő, innovatív projekt­ben vett részt.- Mindig az új dolgok ér­dekeltek, olyan ügyekbe vág­tam bele, amellyel korábban még nem sokan foglalkoztak - mondta. Ide sorolható az a te­rület is, amivel most foglalko­zik, ez pedig az időszakos biz­tonsági felülvizsgálat. Mint el­mondta, húsz éve volt először napirenden ez az atomerőmű­ben, az akkori csapatot ő vezet­te. A felülvizsgálatot tízévente hajtják végre. Az, hogy most is­mét ezzel foglalkozik, pályafu­tásának méltó megkoronázá­sa - tette hozzá, elárulva, hogy 65 esztendősen már foglalkoz­tatja a nyugdíjba vonulás gon­dolata, bár bizonyára továbbra is számítanak a szakértelmére, ő pedig szívesen foglalkozik to­vábbra is ezzel a területtel. Tevékenysége nem korlá­tozódik az erőmű területére, rendkívül sok energiát fordít az ismeretterjesztésre úgy is, mint a Magyar Nukleáris Tár­saság alelnöke. Mint mondta, figyelemmel kíséri a nukleá­ris ipar híreit nemzetközi szin­ten is. A fiatal generáció tanításá­ért, támogatásáért első ma­gyarként megkapta az Európai Nukleáris Társaság (European Nuclear Society) elismerését, a Jan Runermark-díjat. Vida Tünde Cserháti András A szerző fotója Átvette a díjat BONYHÁD Tegnap vette át a Tarka fotópályázat első helyezettjének járó díjat dr. Barsi Ernő. A győrsági férfi Kápolnapusztán készült, Da­­gonyázás című képével nyerte el a zsűri elismerését, amelyet a kiál­lítás megnyitójának idején, a Tarka Marhafesztivál keretében külföl­di tartózkodása miatt nem tudott megtenni. H. É. Fotó: Máté Réka

Next

/
Thumbnails
Contents