Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-22 / 195. szám

2017. AUGUSZTUS 22., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Egyre több költöző madár telel át Magyarországon A rokona kártyájával próbált meg parkolni Az Akadálymentes Égbolt elnevezésű megállapodást már 2008-ban aláírta a kör­nyezetvédelmi minisztérium, a Magyar Madártani Egyesü­let és az áramszolgáltató, de - Hága Krisztián szerint - a madárvédelmi szempontból fontos területeken található vezetékek szigeteltsége még mindig tíz százalék alatti. Pe­dig 2020-ig minden ilyen sza­kaszt madárbaráttá kell ala­kítani. Addig van dolguk bőven a madármentó'knek. Bár a telel­­tetés ma már - az éghajlatvál­tozás miatt -, nem olyan ritka kunszt, mint rég volt. Egész­séges gólyák is itt maradnak önként, egyre többen. Ha be­fagynak a vizek, rágcsálókra vadásznak az ősszel bevetett földeken. Lakásban a gólya csendes társ. Nem ugat, nem nyávog, nem zavarja a szomszédo­kat. Igaz, néha kommunikál: csitri fiókakorától kezdve ke­lepei... DOMBÓVÁR Vádemelési javas­lattal zárták le a nyomozást a Dombóvári Rendőrkapitány­ság Vizsgálati Alosztályának munkatársai az alábbi ügy­ben. Mozgáskorlátozottak szá­mára fenntartott helyen par­kolt egy 42 éves férfi augusz­tus 7-én reggel egy dombóvári üzlet előtt a járművével. A jár­őrök intézkedésére a férfi át­adott nekik egy kártyát, ami nem a saját, hanem egy roko­na nevére volt kiállítva. Mivel a kártya birtoko­sa nem tartózkodott a hely­színen, a férfi jogosulatlanul használta azt fel. A Dombóvá­ri Rendőrkapitányság ezért el­járást folytatott ellene magán­okirattal való visszaélés vét­ség elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt. A rendőrök a férfit előállí­tották, majd gyanúsítottként hallgatták ki. Az eljárás során szabadlábon védekezhetett, tájékoztatta lapunkat Molnár Ágnes, a megyei rendőr-főka­pitányság sajtóreferense. 1.1. A rokkantkártyát csak annak tu­lajdonosa használhatja F.: MW Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepuJsag.hu SZEKSZÁRD Megállt a lift, és ki­lépett belőle a gólya. A nyolca­dikról jött le a földszintre. Per­sze nem egyedül. Hága Krisz­tián is vele volt. A gombokat ő nyomkodta. A szekszárdi fi­atalember három sérült gólyát istápol egy tízemeletes tömb­házban, a nyolcadikon lévő la­kásában. Természetvédelmi mérnök, a madártani egye­sület önkéntese. Önkéntes­ség alatt az értendő, hogy sen­ki nem bízta meg ezzel a fel­adattal, senki nem fizet neki, még benzinpénzt sem. Pedig olykor nem ártana egy kis tá­mogatás. A napokban Baranyából ka­pott egy telefont: Pécs mel­lett egy törpegémet a viharos erejű szél belesodort egy víz­folyásba, s az arra járók nem tudták kiszedni. Odament, ki­mentette a madarat, megetet­te, elengedte. A madárélelmezés is sa­ját zsebből történik. A három gólyafióka napi két kiló csir­kenyakat és szívet fogyaszt. A szabadban persze más az ét­rendjük: rovarok, békák, rág­csálók. A köpetükből lehet kö­vetkeztetni az elfogyasztott táplálékra. Egyben nyelnek le mindent, és az emészthetetlen részeket kis gombócok alakjá­ban kiöklendezik. Amikor el­szaporodnak a pockok, szőr­gombócok jelennek meg a gó­­lyafészkek körül. Hága Krisztián és a sérült gólya lifttel közlekedik a tömbházban A szerző felvétele Évente tízezer madár pusztul el áramütés miatt A Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület adatai szerint az elektromos vezeté­kek mentén az elmúlt évtize­dekben védett madarak száz­ezrei pusztultak el áramütés következtében. Az évente el­pusztult szárnyasok száma tíz­­res nagyságrendű, a termé­szetvédelmi kár pedig meg­haladhatja az egymilliárd fo­rintot. Az állami és civil természet­­védelem, illetve az áramszol­gáltatók együttműködésének eredményeként, Olajos Pé­ter EP-képviselő kezdeménye­zésére született meg az Aka­dálymentes Égbolt elnevezésű megállapodás, 2008-ban. Ha­sonló dokumentum aláírásá­ra még nem került sor az Eu­rópai Unióban. A megállapo­dásnak megfelelően az áram­szolgáltatók listát és térképet kapnak azokról a vezetéksza­kaszokról, amelyek madárvé­delmi szempontból veszélyes­nek minősíthetők. Ennek alap­ján tudják tervezni, ütemezni a munkájukat. Legkésőbb 2020 januárig min­den, madárvédelmi szempont­ból veszélyes elektromos veze­tékszakaszt madárbaráttá kell alakítani. Egészséges gólyák is itt maradnak ön­ként, egyre többen a gólya Van mit takarítani Hága Krisztiánnak, de az állapot szerencsére csak átmeneti. Egyik gólyája már rendbe jött, azt hamarosan szabadon en­gedi, s vélhetően útra is kel a többiekkel, délre. A másik ket­tő azonban tavaszig itt marad. Betegek, szárnyaszegettek, nem bírnák ki a vonulást. Becslések szerint évente tíz­ezer madarat ér áramütés Ma­gyarországon. Ezek a gólyák is közéjük tartoznak. Vagy a szél lökte őket a vezetéknek, vagy a kereszttartón álltak az oszlop tetején, s hozzáértek a szigeteletlen dróthoz. Lifttel közlekedik Egy szekszárdi tömbház nyolcadik emeletén három sérült gólyát istápol Hága Krisztián. A madártani egye­sület önkéntese saját pén­zéből eteti őket. A madarak közül egy már gyógyult - in­dulhat délre kettő viszont itt fog telelni. A Szabadtűzi Lovagrend értékelte az elkészült ételeket Hallével is ünnepeltek Földváron Érettségi találkozó Mauthner Ilona iiona.mauthner@mediaworks.hu DUNAFÖLDVÁR Két évtizede el­maradhatatlan része a halász­léfőző verseny Dunaföldváron a Szent István-napi ünneplés­nek. A jubileumi gasztronó­miai megmérettetésen a ver­seny szakmai védnökségét a Szabadtűzi Lovagrend látta el. Az idén néhány nevező a zord idő miatt nem érkezett meg, így a Szabadtű­zi Lovagrend sza­kácsai, élükön Né­meth József Venesz díjas séffel huszon­egy ételt értékel­tek nagy gonddal. Németh József el­árulta, fontos a küllem, akárcsak a hölgyeknél, azaz nem lehet díjnyertes egy olyan halászlé, ami csúnya, de finom. S nem lehet olyan sem, amiben ide­gen, oda nem illő íz, netán fót­ién hagyma van. A szigorú ítészek végül megenyhültek, s több mint féltucatnyi díjat adományoz­tak. Hárman bronzbogrács el­ismerést kaptak, László Zsolt, a Vallum íjász egyesület kép­viseletében kiemelt bronz­bogrács díjban részesült. Két ezüstbogrács díj is gazdára lelt, Nagy Gábor pedig, aki a Szent Rókus Borlovagrend csa­patában főzött, kiemelt ezüst­bogrács díjat kapott. A három aranybogrács díj mellé nyere­mények is dukáltak: Ocsovai Balázs a bajai halfőző feszti­válon és a kalocsai paprikás ételek fesztiválján képvi­selheti Dunaföld­­várt, Király Zoltán az ország tortáját kapta, míg a leg­jobb halászlevet fő­ző bajai Kollmann Péter kupát. A Szent István-napi prog­ramoknak csak egyik attrak­ciója volt a halászléfőző ver­seny, de nem egyetlen, aki a Duna-parton járt, egy percig sem kellett unatkoznia. Dél­után a kedvező időjárás még azt is lehetővé tette, hogy Ve­res Zoltán megtartsa légi be­mutatóját, a műrepülő Euró­­pa-bajnok többször átrepült a híd alatt. Vida Tünde Három arany­bogrács dí­jat osztott ki a zsűri, ezek­hez nyere­mény is járt Munkában a zsűri. A jó halászlé a szemnek is készül A szerző felvétele Így augusztus vége felé - ki tudja, miért pont ilyenkor - meg­sokasodnak az érettségi találkozók. Az elsőt általában öt évvel az érettségi után szokták összehívni. Ekkor a lányok azzal kérkednek, kinek sikerült férjet, de legalább vőlegényt találnia magának. Néhányan már a diplomájukkal dicseked­hetnek. A tizedikre szoktak a legtöbben elmenni. Ez az a kor, amikor már elég érett az ember (de túl sokat még nem válto­zott a tablóképéhez viszonyítva), alakulgat az egzisztenciája, a fiúk is sorra nősülnek, sőt, van, aki már a gyermekét is magá­val viszi, a többi hölgy (főleg a még pártában lévők) pukkasztá­­sára. És olyan is akad, aki éppen az érettségi találkozótól vár­ja, a régi emlékeket felidézve, hogy rátalál a szerelem. A huszadik egy különle­ges találkozó, nemcsak azért, mert szép kerek, hanem mert addigra már mindenki megta­lálta a helyét az életben. Van, aki már a második vagy a har­madik házasságában él, van, aki már sikeres vállalkozó, elis­mert kutató, jól megfizetett politikus, és van, aki - eltérve az át­lagtól - még mindig keresi önmagát. A harmincadik a legrosz­­szabb, abból a szempontból, hogy az ember nem győzi kapkod­ni a fejét: jé, hogy megráncosodott az osztály szépe, milyen po­cakos lett az osztály „macsója”. Itt már egyértelműen látszik: az évek nem múlnak el nyomtalanul. Olvastam valahol: egy idős úr egyedül ült egy étteremben, a 25 főre megterített asztalnál. A pincér megkérdezte tőle, mi­lyen rendezvény lesz itt. - Érettségi találkozó - mondta az úr -, de sajnos, mára már egyedül maradtam, így csak magamban emlékezem. A tizedik érettsé­gi találkozóra álta­lában a legtöbben még elmennek

Next

/
Thumbnails
Contents