Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-01 / 177. szám

2017. AUGUSZTUS 1., KEDD MEGYEI KO Megviselte a búzát is az aszály, kicsik a szemek Vége az aratásnak, vegyes az eredmény Az aszály miatt vegyes lett a búza minősége a megyében Fotó: Mártonfai Dénes Tolna megyében befejező­dött az őszi búza aratása. A gazdálkodók szerint na­gyon változatos a hektáron­kénti eredmény, sok múlt az időjáráson, a vetés időpont­ján, a talaj mikroklímáján, a növényvédelmen és a be­takarítás időpontján. A me­gyei átlag: 6,17 tonna hek­táronként. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu TOLNA MEGYE A tavalyi rekord­év után az idén kevesebb gabo­na kerülhet a magtárakba. Bú­zából 10 százalékkal arattak kevesebbet, és a repcetermés is gyengébb lett a tavalyinál, tájékoztatta lapunkat Vendégh Edit, a megyei agrárgazdasági kamara igazgatója.- Nagyon változatos eredmé­nyeket hozott az idei év. Külön­bözőek az eredmények attól függően, hogy az adott terü­let mennyi csapadékot kapott. Összességében körülbelül 100 milliméternyi, mintegy másfél havi csapadék hiányzik a talaj­ból. Rosszkor érte a forróság és az aszály a kalászosokat, mert júniusban a gabonaszemekbe még tápanyag épülne, ilyenkor telnek ki a szemek. A száraz, aszályos időjárást megsínylet­te a búza, kisebbek a kalászok­ban a szemek, alacsonyabb a hektolitersúly. A július végi, je­lentős mennyiségű csapadék a lábon álló gabonának nem tett jót, hiszen a szemekben lévő sikér az eső hatására beindu­ló növény-élettani hatások mi­att lecsökken. Az eső hatásá­ra a szemek elkezdenek felké­szülni a csírázásra már a ka­lászban. Az volt a tapasztalat, hogy ahogy haladt előre az ara­tás egyre inkább csökkentek a termésátlagok és egyre kedve­zőtlenebb lett a minőség - fog­lalta össze az idei évet a kama­ra igazgatója. A falugazdászok által össze­gyűjtött adatok alapján: a me­gyei átlag őszi árpából hek­táronként 6,46 tonna, őszi búzából pedig 6,17 tonna, rep­céből 3,4 tonna. Krieser János, a biritói Pusz­tabír Kft. vezetője, aki egyben a megyei gabonaszövetség tag­ja is, megerősítette, sok múlt azon, mikor vetettek a gazdák, a talajnak milyen a mikroklí­mája. Sok területen mutatko­zott nitrogénhiány, annak el­lenére, hogy fejtrágyáztak a gazdák. Ha nem volt eső a ki­szórás után, akkor nem hasz­nosult megfelelően a fejtrá­gya. Krieser János elmondta, Az idei év tapasztalata, hogy a korai vetésű táblák jobban tel­jesítettek, fejlettebben men­tek bele a növények az aszá­lyos időszakba, erősebb volt a gyökérzetük, rövidebb volt az érésig az az idő, amit az aszály­ban töltöttek, mondta Vendégh Edit. De egy másik évben hát­ránya is lehet a korai vetésnek, például elszaporodhatnak a fej­lődő növényeken a levéltetvek. Ezért nehéz jó tanácsot adni. Sajnos a búza árát nem a ter­kezdenek emelkedni a felvá­sárlási árak, jelenleg a malmi minőségért 44 és 47 ezer forin­tot kínálnak, tonnánként. Ez azonban még nem a megfelelő ár. A Pusztabír Kft.-nek 4400 tonna egységes étkezési mi­nőségű búzát sikerült betárol­ni, 8,1 tonna jött le egy hektár­ról, ami náluk közepes meny­­nyiségnek számít. Tonnánként 52 ezer forintért hirdették meg az értékesítést. A Goldkern Kft. ügyveze­tő igazgatója, Sióvölgyi József més mennyisége, hanem a kül­földi piacok határozzák meg. Egyelőre a gazdák elvárásainál alacsonyabbak az árak is, bár minőségtől függően van némi emelkedés. A malmok és a fel­vásárlók jelenleg még szeret­nének dömpingáron vásárolni, a kistermelőktől így is veszik. A malmok már keresik a jó mi­nőségű árut, és nemcsak a he­lyiek, hanem már a szomszé­dos, sőt távolabbi megyékben lévők is érdeklődnek. elmondta, nagyon heterogén az idei búza minősége és meny­­nyisége, szinte területenként változó. A velük szerződésben álló gazdáknak 7-10 tonnás hektáronkénti termésmennyi­sége lett, de ennek 70 száza­léka takarmány- és euró mi­nőségű, és csupán 10 százalé­ka kiváló (14-és feletti) minő­ségű búza. Idén nem a fehér­je- és a sikértartalommal volt a gond, hiszen viszonylag ma­gas mindkét érték ott is, ahol nem üti meg a kiváló minősé­gű kategóriát a búza, mondta a szakember. A gond a hekto­litersúllyal van, a búzaszemek a szárazság miatt töpörödöt­tek, összesültek, a zöme 72-76 hektolitersúly között van, míg a malmi minőségnél elvárás a 78-as és afeletti érték. Sióvöl­gyi József szerint a felvásárlási ár idén 4-5000 forinttal maga­sabb tonnánként, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Az árakat meghatározza a vi­lágpiac (amerikai, ukrán bú­za) és a forint/euró keresztár­­folyama is. Véleménye szerint rövid távon nagyobb áremelke­dés nem várható. Alakul a piac, emelkednek az árak A tejtől a borig Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu A szoptatás világnapját újabban az anyatejes táplálás vi­lágnapjaként emlegetik. Ki tudja, miért? Augusztus 1-jén tartják, s a nem ma születetteknek egy Kellér De­­zső-féle jelenet jut eszünkbe róla, melyben így nyilatkoznak az ifjú anyukák: - Időnk is van, tejünk is van, miért ne szoptat­nánk? A világnapok már szinte lefedik az évet, a számuk több mint száz. Vannak komolyabbak és kevésbé komolyak, feled­­hetők és továbbgondolásra ingerlők. Ez utóbbira jó példa a má­jusi, meztelenül kertészkedők világnapja. Vajon hogyan teszik emlékezetessé? Ruhában kertészkednek? Mert ugye az ünnep­nek el kell térni a hétköznapi móditól! Mindezek a mellékes gon­dolatfoszlányok akkor ötlöttek fel bennem, amikor a - szintén májusi - bor vüágnapra buk­kantam a neten. Egy Kazin­­czyval kapcsolatos cikket fab­rikáltam, boros adalékokat ke­resve. A nagy nyelvújító életét ugyanis a bor mentette meg. Nem úgy, hogy itta, hanem úgy, hogy itatta. A foglárokkal. S itták azok kínálás nélkül is, le­nyúlva az édesanyja által ládaszámra küldött tokajit a börtö­nökben: Budán, Brünnben, Kufsteinben. Ennek köszönhetően helyezték tűrhetőbb körülmények közé, például a nyirkos pin­céből egy földszinti cellába, vagy engedték olykor sétálni az ud­varon. Tejjel ilyen kedvezmények nem lettek volna elérhetők. Ma sem változott a népszerűségi lista férfikörökben. Egyszer egy sok csehót látott barátomat kínáltam tejjel. Undorodva rá­nézett és azt mondta: - Én azt már szopni se szerettem! Kazinczy életét ke­serű fogsága alatt a jóféle tokaji bor mentette meg Új emléktáblát kapott Sárdy János NAGYKÓNYI Születésének 110. évfordulóján Sárdy Jánosra, a falu híres szülöttjére emlékez­tek nemrégiben. Ez alkalom­ból az operaénekes, színész új emléktábláját is felavatták, amelyet a lánya, Gáborné Sár­dy Julianna leplezett le. Az ünnepségen hosszan méltatták a mű­vész munkásságát, és részletezték az életútját. A szülők szatócsboltot üze­meltettek Nagy­­kónyiban, amikor 1907 nyarán meg­született Sárdy Já­nos. Később sokat költözött a család. Sárdy Szi­getváron végezte a polgári is­kolát, majd 1922 és 1927 kö­zött a pápai tanítóképzőben tanult. Itt szerezte első szín­házi élményeit. Az iskola befejezése után kántortanítói állást kapott Du­­naföldváron, emellett pedig gyakran énekelt esküvőkön és temetéseken, illetve rend­szeresen szerepelt amatőr szí­ni előadásokon. Énektudásá­val szinte egész Tolna megyé­ben ismertté vált. Jelentkezett Rózsahegyi Kálmán magánis­kolájába, ott azonban elutasí­tásban volt része. Palotay Ár­pád, a Magyar Királyi Opera­ház korrepetitora viszont egy próbaéneklés után vállalta a képzé­sét. Sárdy János 1936-ban lett az Operaház ösztön­díjasa, majd 1938- 1958-ig állandó tagja. Első komoly szerepét Erkel Fe­renc Bánk bán cí­mű operájában játszotta Ottó­ként. Később az Operettszín­házban is fellépett, illetve fil­mekben is játszott. Olyan ala­kítások fűződnek nevéhez, mint Kálmán diák a Farsan­gi lakodalomban, Kukorica Jancsi, a János vitézben és Gá­bor diák, a Gül Baba című ope­rettben. Sárdy János 1969-ben hunyt el. H. E. Nagykő nyi­­ban született az Operaház egykori fé­nyes csillaga A parádés lószerszám kézzel varrott remekmű lett, méltán hozott elismerést készítőjének Nepp Dénest kitüntették a Duna Palotában SZEKSZÁRD Rangos kitünte­tésben volt része Nepp Dénes­­nek, a Magyar Kézműves Re­mek díjas szíjgyártó mester, népi iparművésznek, a Nép­művészet Mesterének. A szíj­gyártó mester is pályázott a Magyar Kézművességért Ala­pítvány idei pályázati kiírásá­ra: alkotása az egyes parádés lószerszám farhámmal, amely kézzel varrott remekmű lett. A pályázati felhívásra 226-an küldtek be egy-egy alkotást, volt közöttük fafaragás, tűzzo­mánc, csuhából készült mun­ka, hímzések, könyvkötészeti remek és még sorolhatnánk. A beküldött művekből mint­egy harmincat talált kiváló­nak a zsűri, közöttük Nepp Dénes lószerszámát. Az Embe­ri Erőforrások Minisztériuma díját, valamint Szekszárd vá­ros különdíját a Duna Palotá­ban vette át a népi iparművész.- Őszintén meghatódtam és nagyon jól esett, hogy Ács Re­zső Szekszárd polgármeste­re képes volt ezért a főváros­ba utazni hétvégén, hogy át­adja nekem Szekszárd város különdíját - mondta Nepp Dé­nes. - Hozott magával két ki­váló szekszárdi palackos bort is, amit el is fogyasztottunk. Köszönöm a városnak és kö­szönöm a polgármesternek -tette hozzá meghatottan. Nepp Dénest nem kell bemutatni, hiszen minden szekszárdi is­meri a műhelyét a város kö­zepén, amelyet kellemes bőr­illat hat át, táskák, nadrágszí­jak, pénztárcák és lovasszer­számok sorakoznak a falra szerelt polcokon. A régi eszkö­zök, a munkához szükséges szerszámok, a műhely nyugal­ma a múlt század hangulatát idézik. Ez Nepp Dénes birodal­ma. A szíjgyártó, népi iparmű­vész nagyon sok kitüntetés, díj tulajdonosa, de ő valójában kisiparosnak mondja magát, a szó klasszikus értelmében. Ez A mester szekszárdi műhelyében, munkái között Fotó: M. D. az állapot 38 éve tart. M. I. Más lett a világ- Sajnos be kell látnom, ma szellemi munkával könnyebb pénzt keresni, mint kézzel megdolgozni érte - mond­ta Nepp Dénes nemrégiben. Ugyanakkor boldog ember va­gyok, felneveltem két gyere­ket, taníttattam őket, el tud­tam tartani a családomat a munkámból. Évente eljárok egy-egy külföldi, főleg német kézművesvásárra. Bittinghe­­imre 22 éve visszajárok, úgy tapasztalom, a vásárlásaik­ból ítélve, szeretik a szép, kéz­zel készített bőrdolgokat.

Next

/
Thumbnails
Contents