Tolnai Népújság, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-27 / 173. szám

2017. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK 12. MEGYEI KÖRKÉP A templomi prédikáció során érzékelhető, hogy én hiszek, és aki hallgat, hisz Aki megtanul imádkozni, az egyben megtanul szeretni is A sióagárdi származású szerzetes - a sümegi feren­ces rendház főnöke -, Barsi Balázs a nyári szabadságát minden évben szülőfalujá­ban tölti. Misézni is szokott, s olyankor megtelik a helyi templom. Wessely Gábor szerkesztoseg@mediaworks.hu SIÓAGARD Mint minden nyá­ron, most is szülőfalujában, Sióagárdon tölti a július vé­gét Barsi Balázs. A sümegi fe­rences rendház főnöke vér­beli hithirdető. Az általa ce­lebrált misék mindig telt há­zasak. Nehéz megfogalmaz­ni, hogy miről is beszél, mert mindenről. Személyes élmé­nyekkel gazdagodva tér haza, aki hallja. Most vasárnap a párbeszéd fontosságával indította mon­dandóját. Párbeszéd a csa­ládon belül és párbeszéd Is­tennel. Mert vannak problé­mák, amelyek nem tisztázha­tók úgy, hogy egyedül gondol­kodunk, töprengünk rajtuk. A hívő ember sosincs egye­dül. A magány csak az üres ember számára elviselhétet­­len. A feleségnek, a férjnek is arra kell törekedni, hogy ne csak egymás magányának ér­zéstelenítőszerei legyenek! Pilinszkyt idézte, aki sze­rint van egy réteg az ember­ben, amely társulásképtelen, ám az sem a magány helye. Az Istennek van fenntartva. Az ima is úgy az igazi, ha beszél­getünk Istennel. Az emberi élet párbeszédes létforma. Az imádság lelke a szeretet lelke. S aki megtanul imádkozni, az megtanul szeretni. A mise után interjút adott Barsi Balázs.- Sűrű a nyara?- Mindig sok helyre hív­nak. Lelkigyakorlatokat tar­tok, először most Kőszegen, aztán máshol is. Örökké ké­szülök a beszédekre, ez az én életem. Munkának is lehet nevezni. De én úgy érzem, ez talán annál több...- A világi dolgokkal van ideje foglalkozni? Például a migráns­­üggyel? Más a pápa és más a politikai vezetők véleménye, már Olaszországban is.- Nem alakítottam ki er­ről külön álláspontot. Pap­ként meggyőződésem, hogy a szentatya a teológiában té­vedhetetlen Ám ez nem teoló­giai kérdés. Egyszerű polgár­ként úgy látom, hogy a pápa a humanitárius szempontot hangsúlyozza, de nem veszi észre a többit. A köztársasá­gi elnökkel, Áder Jánossal ér­tek egyet, aki világosan meg­mondta: ez gazdasági, mene­kültügyi, biztonságpolitikai és humanitárius kérdés egy­szerre. Az igazságtalanul ül­dözött menekülteket, akár ke­resztények, akár nem, termé­szetesen be kell fogadnunk. De ha valaki nálam akar lak­ni, s azt se tudom, kiféle, mi­féle, nem kopog, hanem beug­rik az ablakon, ha étellel kíná­lom, nem kell neki, mást akar velem főzetni, akkor azt mon­dom: álljon meg a menet! Én Strasbourgban írtam annak idején a disszertációmat, és kényesen ügyeltem arra, hogy mindig nálam legyen az útle­velem, s igazolhassam, hogy ki vagyok. Itt viszont nem na­gyon tudjuk, hogy ki kicsoda.- Könyvei is jelentek meg. Me­lyik a hatásosabb közlésforma: a szó vagy a betű?- Igehirdető vagyok. A be­szédhez értek elsősorban. Könyveim közül egyedül a Krisztus békéje, ami ele­ve írásos mű, egy naplótöre­dék a szerzetesi életről. A töb­bi az elhangzott beszédeim­ből való válogatás. A prédiká­ció közvetlen kapcsolat. Mi­kor prédikálok, sok mindent megérzek és megértek, job­ban, mint azelőtt. Ez magnó­­felvételről legépelve soha nem olyan hatásos, mint eredetileg volt. Hiányoznak belőle a fél­szavak, a hangsúlyok, a csen­dek. A csendnek óriási szere­pe van a beszédben. A templo­mi beszéd és a beszédes csend érzékelteti, hogy én hiszek, és érzem, hogy aki hallgat: hisz. Itt egy olyan kommu­nikáció történik, melyben je­len van Isten lelke. Az írónak, a költő­nek magányra van szüksége, hogy be­lülről kiszakadjon, s úgy érintkezzen minden emberrel. Nem látja az olva­sót, úgy kell meg­érintenie. Ez is nagyon nehéz. Az író, ha magáról ír, az is közérdekű kell, hogy legyen. A pap is akkor prédikál jól, ha magáról beszélve sem egyéni dolgokról szól. Sokszor a be­szédre készülve, sőt, a beszéd közben világosodik meg előt­te az adott probléma lényege, és azt osztja meg a hívekkel. Közli az örömét, hogy elosz­lott a sötétség. Tehát úgy va­gyunk pásztorok, hogy bárá­nyok is vagyunk. Hitszónok és kétszeres díszpolgár Barsi Balázs 1946-ban szüle­tett Sióagárdon. (Eredeti neve Teixler István.) A ferences rendbe 1964-ben lépett be; Esztergomban volt novícius. (Rendbeli neve Balázs.) Elvé­gezte a Ferences Hittudomá­nyi Főiskolát, s ezzel párhu­zamosan magyar-orosz sza­kos tanári diplomát szerzett az ELTE-n. Örökfogadalmat 1968-ban tett, pappá 1971- ben szentelték. Esztergomban gimnáziumi tanárként és no­­víciusmagiszterként tevékeny­kedett, közben - 1980-82-ig - biblikus tanulmányokat foly-Barsi Balázs ferences szerzetes, a falu szülötte misézett a sióagárdi templomban A szerző felvétele- Önről viszont tudják, hogy ki­csoda, özönlenek a miséire. Kevés a pap, kevés a jó pap.- Kevés a hívő, kevés a jó hívő. Itt most tele volt a temp­lom. De nem csak helybeliek­kel. Kis falvakban tízen-hú­­szan járnak misére. Kell-e oda pap? Jó megoldás, ha a hí­vek besegítenek a tennivalók­ba, de ne játsszák a papot! Olyas­miben vegyenek részt, például a villanyszerelés­ben, a könyvelés­ben, amihez a lel­kipásztor nem ért. S így mentesül­ve ezektől, a pap az igének, a szentségeknek és az embe­reknek élhet. tatott és ledoktorált a Stras­bourg! egyetemen. A novíciu­­sok felkészítését 1993-1997- ig Szécsényben folytatta, azt követően Sümegre került, s az ottani rendház vezetőjeként lelkigyakorlatos központot ho­zott létre. Jeles hitszónok, számos elis­merésben részesült, Sióagárd és Sümeg díszpolgára. Műfordításait, társszerzőkkel jegyzett publikációit is beszá­mítva több mint hatvan kötete jelent meg. Ezek többsége vá­logatott beszédeit, elmélkedé­seit tartalmazza. A menekült­ügy nem csak humanitárius kérdés A diákok nemzeti öntudatát erősítette a kirándulás Határtalanul Erdélyben Folyamatosan kell irtani a parlagfüvet APARHANT A helyi általános iskola 2016-ban Csodála­tos Erdély címmel pályázott a Határtalanul! program ré­szeként. A hetedik osztályo­sok tanulmányi kirándulá­sa konzorciumban valósult meg: három intézménnyel, a györei, a mórágyi, illetve a cikói általános iskolákkal közösen. Az utazásra június 3. és 5. között került sort, To­­rockó és környéke helyszín­nel a középpontban. Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, melynek méltó és szív­be markoló ünneplése volt az erdélyi helyszín. Negyvenhat tanuló öt kísérőtanár részvé­telével három nap alatt jár­ta be - többek között - Nagy­károlyt, Érmindszentet, Zi­­lahot, Kolozsvárt, Nagyenye­­det, Aradot és a hatalmas él­ménynek számító Tordai-ha­­sadékot és sóbányát. A ma­gyar diákok megtapasztal­hatták a határon kívüli éte­lek ízvilágának sokszínűsé­gét és a kimagasló vendég­szeretetet. A gyerekek nem­zeti öntudatának erősítése volt a kirándulás elsődleges célja, amelyet a három nap - feszített tempója és extrém programgazdagsága mellett - alatt teljes mértékben sike­rült megvalósítani. B. L. Maradandó élményt adott az út a diákoknak Beküldött kép TOLNA MEGYE A földhasználók­nak és a földtulajdonosoknak június 30-ig kellett az ingat­lanjukon megakadályozniuk a parlagfű-virágbimbó kialaku­lását, és ezt az állapotot a ve­getációs, időszak végéig köte­lesek fenntartani. A határidő után a védekezések ellenőrzé­sét, illetve a fertőzött területek felmérését külterületen a Járá­si Hivatalok Földhivatali Osz­tályainak mezőgazdászai vég­zik - tájékoztatott a Tolna Me­gyei Kormányhivatal. A köte­lezettség elmulasztása esetén - a parlagfűvel fertőzött terü­letek ismeretében - a területi­leg illetékes kormányhivatal járási hivatalának növény- és talajvédelmi osztálya, bel­terület esetén pedig a telepü­lés jegyzője közérdekű véde­kezést rendel el, amit azonnal végre kell hajtani. Ä közérdekű védekezés el­rendelése mellett a növényvé­delmi hatóság bírságot szab ki azzal szemben, aki a par­lagfű elleni védekezési köte­lezettségét elmulasztja. A bír­ság mértéke a fertőzött terü­let méretétől függően 15 ezer forinttól ötmillió forintig ter­jed. A közérdekű védekezé­sek teljes költségét a föld­­használó, földtulajdonos kö­teles megtéríteni. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents