Tolnai Népújság, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-20 / 167. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK A nyári hónapokban a legszínesebb a piac, a legnagyobb az árubőség. A sok zöldség és gyümölcs mellett a virágok is szépen mutatnak Fotók: Makovics Kornél Van akinek megélhetést, van akinek nyugdíj-kiegészítést jelent az eladás Az árusok többségének saját asztala van a szekszárdi piacon A piac évezredek óta olyan hely, ahová az emberek nem csak vásárolni járnak, a beszerzés mellett meg­beszélik a világ dolgait s. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu SZEKSZÁRD A megyeszékhe­lyen a szerda és a szombat az, amikor megtelik emberekkel a piac, jönnek árusok, őster­melők, vállalkozók a közeli falvakból, de a távolabbi vá­rosokból is. Délelőtt 9 óra is elmúlt, amikor kilátogattunk a piac­ra, ahogy az árusok mondják, ilyenkor már a „lusta" házi­asszonyok jönnek. Korán haj­nalban azok mennek, akik befőzni szeretnének, például sárgabarackot, lecsót, vagy nem szeretnék melegben ci­pelni a megvett árut. Mindjárt a hátsó bejáratnál van Száraz Jánosné tengelici dinnyés standja, mint mond­ta állandó helyük van, egész évre kibérelve, noha a diny­­nyeszezon jó esetben csupán másfél-két hónap. Mint elmondta, az idén sok a dinnyés a piacon is, pedig volt már jobb szezonjuk is, de a hirtelen nagy meleg miatt mindenki most szeretné elad­ni a gyümölcsöt. Van is keres­let, bár nagy az árverseny az árusok között. Pár méterrel odébb egy fiatal pár csemege­­kukoricát árul, már hetek óta járnak ide Foktőről. Kalányos Dávid és jegyese őstermelő­ként kínálja a saját maguk ál­tal termelt kukoricát. Kedden és pénteken Paksra mennek, ott is van állandó helyük. A kérdésre, miszerint meg­éri-e nekik így árusítani, azt felelték: nincs más lehetősé­gük. Ahhoz kicsik, hogy nagy felvásárlóval kössenek üzle­tet, ahhoz meg már túl na­gyok, hogy egy helyen el tud­ják adni az egész termést. Dá­vid szerint az emberek ked­vesek itt Szekszárdon, nem csak vásárolnak, de beszél­getnek is velük, Pakson ki­csit tartózkodóbbak a vevők. A csemegekukoricázás nem csak abból áll, hogy megpró­bálják eladni ami megter­mett, minden nap frissen kell szerdni az árut. Úgy terve­zik, hogy a fagyokig kitarta­nak a mennyiséggel. Egy másik asztalnál egy középkorú hölgy árul, van paprikája, hagymája, zöld­sége és őszibarackja. Mint mondta 1994 óta vállalkozó­ként árul, ugyan van 10 hek­táron gyümölcsösük (többfé­le gyümölccsel), de úgy látja, hogy önmagában csak a gyü­mölccsel álldogálni itt nem érné meg. Négy asztalt bé­rel és évente 160 ezer forint bérleti díjat fizet, illetve napi­díjat, 300 forintot. Már szin­te minden vásárlót ismer, őt is üdvözlik a vevők, néha be­szédbe is elegyednek. Pár szó esik a családról, az időjárás­ról és már méri is a kért meny­­nyiségű paprikát. Fejkendős nénik, kiskertet gondozó, baromfit tartó asz­­szonyságok is elhozták a pár szem tojást, dióbelet, petre­zselyemzöldet, pár csokor vi­rágot, éppen ami fölöslegbe adódott otthon és a kertben. Ők a kistermelők, nekik ál­talában nincs bérelt helyük, ott pakolnak ki, ahol éppen nincs senki, vagy ha nincs asztal, akkor marad a föld­re terített zsák, vagy ponyva, arra teszik rá a portékáikat. Mint mondták, szerencsés estben pár ezer forint jön így össze, de az is jól jön szerdán­ként és szombatonként, ezzel egészítik ki a nyugdíjat. A piachoz már hozzátartoz­nak a mézüket áruló méhé­szek is. Szabó Balázs terme­lő elmondta, állandó vevőik vannak, bár ősszel és tavasz­­szal több fogy a mézből. Keresik a házi töpörtyűt, kolbászt Pár éve még csak egy, mára azonban legalább négy füs­tölt árut értékesítő vállalkozó Is kínálja a házi készítésű ter­mékeit a szekszárdi piacon. A Tolnáról érkező Szilágyi Meat Kft. (családi vállalkozás) ter­mékei - szalámi, kolbász, sza­lonna, töpörtyű, disznósajt - kapósak. Általában az idő­sebb korosztály vásárol szíve­sen a töpörtyűből és a disznó­sajtból, mintegy mosztalgiáz­­va a régi (saját) disznóvágása­ik után. Pedig a töpörtyű nem is olcsó, több mint kétezer fo­rint kilója, de a boltokban sem olcsóbb, ez legalább házi, mondta az egyik vásárló, aki visszajárónak számít. A tolnai termelők nem csak Szekszár­don árulnak a piacon, Pak­son, Baján, Bonyhádon is van standjuk. Száraz Jánosnénak és családjának saját asztala van a piacon Juliska néni egynyári virágai Juliska néni szekszárdi, 80 éves, gyönyörűek a virágai, mint mondta egyedül lakik, nagy kertje van, ahol egynyá­ri virágokat gondoz, éppen azért, hogy a piacra jöjjön ve­lük. Négy gyermeke is van és sok-sok unokája, így mindig van valakinek születésnapja, névnapja, valamilyen évfordu­lója, vagyis kell az a kis pénz ajándékra, ami így a piaco­zással összejön. Egész életé­ben szorgoskodott, mondta az idős asszony, valamikor a ten­gelici tsz-ben dolgozott a férje, aki már régen meghalt, akkor még bikákat is tartottak. Mára maradtak a virágok, ezekkel is van munka elég, ősszel fel­szántják a területet, tavasszal elülteti a virágokat és folya­matosan gondozza, míg a pi­acra nem kerülnek. Minden rajtkőnél ott vagyunk, hogy együtt ünnepeljük a világ legjobb sportolóit Budapesten! HIRDETÉS EXTRA VIZES VB tartalommal. sm* óriástorony - ugrás úszás nyílt vízi úszás vízilabda muugras www.nemzetisport.hu

Next

/
Thumbnails
Contents