Tolnai Népújság, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-27 / 147. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2017. JUNIUS 27., KEDD Ericsson-díjat kapott a Garay János Gimnázium tanára Mióta ismeri, azóta szereti a matematikát Straubingerné Kemler Anikó és a díjat átadó Éry Gábor, az Ericsson Magyarország vezérigazgatója Beküldött fotó A harmincadik tanév meglepetése Még nem volt tizennégy éves a lány SZEKSZÁRD Folytatólagosan elkövetett szexuális vissza­élés bűntettének elkövetése miatt kilenc hónap börtön­­büntetésre ítélt egy 21 éves férfit a Szekszárdi Járásbíró­ság. A kiszabott börtönbünte­tést a bíróság egy év hat hó­nap próbaidó're felfüggesztet­te. A bűnügyi költségből 200 ezer forintot a vádlottnak kell megfizetnie. A vádlott nőtlen, egy kisko­rú gyermeke van, az általános iskola hét osztályát végezte el. Állandó munkahelye, jövedel­me, vagyona nincs. Büntetlen előéletű. A vádlott több éve ismerte a vele azonos településen la­kó, korábban ugyanabban az általános iskolában tanulmá­nyokat folytató kiskorú sértet­tet. A fiatalember 2015 őszén létesített párkapcsolatot a lánnyal, aki abban az időben még nem töltötte be a 14. élet­évét, és ezzel a vádlott is tisz­tában volt. Október és decem­ber között legalább három al­kalommal közösült a vádlott a sértettel, a lány teljes bele­egyezésével. Még októberben teherbe esett a lány, és 2016 július 6-án kislányt szült. A gyermeket a kormányhiva­tal járási hivatala ideiglene­sen nevelőszülőnél helyezte el. Az ítélet ellen az arra jogo­sultak nem fellebbeztek, így az jogerőssé vált. 1.1. Móser Zoltán képeiből nyílt kiállítás BONYHÁD „Színek és évek” címmel nyílt meg június 22- én, csütörtökön Móser Zoltán fotóművész kiállítása Bonyhá­­don a Kép-Tár-Házban. A tárlat folytatása a korábbi alkalom­nak, amelynek )kA szürke 500 árnyalata” címet adta az alko­tó. Mint elmondta, nagyon so­káig csak fekete-fehér képeket készített, ezekből adott ízelítőt az előző kiállítás alkalmával, most pedig folytatásként színes munkáiból mutat be egy válo­gatást. Mint elmondta, azt ta­pasztalja, hogy nemcsak fény­képezni kell megtanulni, ha­nem azt is tanítani kell, hogyan kell a képeket nézni. H. É. Ericsson-díjat kapott Stra­ubingerné Kemler Anikó, a szekszárdi Garay János Gim­názium matematika-fizika szakos tanára. Ezt az elisme­rést azon kimagasló pedagó­gusszemélyiségek vehetik át, akik áldozatos munkájuk­kal generációkkal szerette­tik meg a természettudomá­nyokat vagy azon belül a ma­tematikát. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Születési adottság a matematika iránti vonzódás, avagy meg is lehet kedvelni ezt a tantárgyat? Straubinger­né Kemler Anikó esetében az előbbiről van szó, hiszen mióta csak ismeri, azóta szereti a ma­tematikát. Éppen ezért már is­kolás korában is biztos volt ab­ban, hogy felnőttként is a ma­tematikával kíván foglalkozni.- Hogy pontosan miképpen, azt akkor még nem tudtam - idézte vissza egykori önmagát Straubingerné Kemler Anikó. - Később dőlt el, hogy pedagó­gusként. A Garay János Gim­náziumban dr. Rosner Gyu­­láné volt a matematikataná­rom: rajta kívül nagyon so­kat köszönhetek Kertes Lázár­nak, aki a helyi szakkört tar­totta. Ekkoriban már működ­tek a megye legjobb diákjait fogadó központi szakkörök is: Bonyhádon Katz Sándor tanár úr foglalkozott velünk. Tantár­gyon belüli kedvencként min­dig is a geometria állt hozzám közel, ezzel foglalkoztam be­hatóbban a tudományos diák­körben; illetve szakdolgozato­mat is geometria témakörben írtam. Gimnazistaként több matematika tanulmányi ver­senyen indultam, bár akko­riban nem volt ennyi iskolai megmérettetés, mint manap­ság. A legjobb eredményemet az Országos Középiskolai Ta­nulmányi Versenyen értem el, itt huszonötödik lettem. A pályafutás Szekszárd után Budapesten, az Eötvös Loránd Fizikai szempontból Straubinger­né Kemler Anikó Ericsson-díja az előszobái asztalon található. - Ez egy olyan közös otthoni helyiség, melyen mindannyian átmegyünk- hangzik a sokatmondó meg­állapítás. Az elismerésnek azon­ban van szimbolikus tere is.- Az egyetem után dolgoztam Pakson, az ESZI-ben, majd Szek­­szárdon, az Illyés Gyula Főisko­lai Karon, nyolc év óta pedig egy­kori iskolám, a Garay János Gim­názium a munkahelyem. Ebben az esztendőben zártam taná­ri működésem harmincadik tan­évét. Jóleső érzéssel tölt el, hogy mások is meglátták: sokat dol­gozom, és annak van is eredmé­nye. Nagyon köszönöm kollégá­imnak, gimnáziumunk igazgató­jának, hogy felterjesztettek erre a díjra. Hiszen erről nem is tud­tam, meglepetésként ért. Ugyan­csak köszönöm diákjaimnak a partnerséget, mert anélkül sem­mire sem menne az igyekeze­tem. Mindent összegezve, ez a díj pályafutásom eddigi legfonto­sabb állomása. Tudományegyetem matemati­­ka-fizika-ábrázoló geometria szakán folytatódott. Egy fiatal számára általában az egyete­mi évek jelentik a legszebb időszakot, hiszen itt minden­ki csakis azt tanulja, ami ér­deklődési körébe vág. Straubingerné Kemler Ani­kó ugyanakkor a gimnázium­ban is remekül érezte magát, a fizika tagozatos osztály adta remek közösségnek köszönhe­tően. Egyetem után, tanári pá­lyára lépve viszont szembeta­lálta magát a hétköznapok va­lóságával: a diákok többségé­nek bizony nem a matematika a kedvence. S ekkor még eny­hén fogalmaztunk...- Legalábbis általános is­kola felső tagozattól már nem számít kedvencnek ez a tan­tárgy - pontosított. - Valami talán itt romlik el. Hirtelen magas követelményekkel ta­lálják szembe magukat a ta­nulók, megszűnik a korábban gyakorlatként működő játsz­va tanulás. Erre ráerősít az, hogy társadalmi téren is álta­lános a matematika nehéz tan­tárgynak minősítése, emellett időnként jeles közszereplők­től is halljuk, majdhogynem dicsekvésként, hogy mennyi­re nem voltak jó tanulók ma­tekból...- Ami engem illet, szemé­lyes példámmal is igyekszem a gyermekekkel megkedvel­teim a matematikát. Látják rajtam, hogy hitelesen képvi­selem ezt a törekvést, és öröm­mel nyugtázhatom, hogy sok diákomat magával ragadja ez a lendület. Azt mindig hang­súlyozom, hogy a matemati­kát folyamatosan kell tanulni, hiszen ennek az építménynek a téglái egymásra épülnek. Straubingerné Kemler Ani­kó számára a matematika nem munka, hanem hobbi. Ez azt jelenti, hogy egy új mate­matikai feladvány megoldása tökéletesen megteszi szabad­idős kikapcsolódásnak. De azért jut idő egy kis természet­­járásra, horgászásra is. A málna drága gyümölcs, és nem kedvel minden talajt TOLNA MEGYE Érik a málna, sok kertben, tanyán próbál­koznak a nevelésével az em­berek. Nem minden talajon marad azonban meg. A meg­felelő hely kiválasztásán túl a legfontosabb a helyes met­szés elvégzése. A málna vesz­­szői csak két évig élnek, az első évben kifejlődnek, és a másodikban fejlesztenek vi­rágot, hoznak gyümölcsöt, majd száradnak el. Az elpusz­tult vesszők helyett friss sar­­jak fejlődnek. A málnatövek nyolc-tíz évig hoznak gyümöl­csöt, ezután érdemes új hely­re telepítenünk a sarjakat. A málnafajtáknak két nagy csoportjuk van, az egyszer termők és a kétszer termők. A málna nem szereti a futóho­mokot, a kavicsos talajt, a ma­gas talajvizet és a nagy mész­­tartalmat sem, viszont kedve­li a világos, félárnyékos, szél­védett helyeket. A gyengén savas kémhatású, nedves, la­za talajokon érzi jól magát. Szereti a sok vizet, ami legin­kább a nagy lombja és a seké­lyen elhelyezkedő bojtos gyö­kérzete miatt van. A szárazsá­got nehezen viseli. Kertészetből is beszerez­hetjük a megfelelő szaporí­tóanyagot, azonban ha van a kertünkben már málnabokor, és egészséges, akkor használ­juk a növényünk gyökérsarját a szaporításra. A málnát ősz­szel célszerű telepíteni, szep­tember-október környékén. Ültetés előtt a talajt érdemes betrágyázni és műtrágyát ki­juttatni. M. I. Az egyik legfinomabb gyümöl­csünk a málna Fotó: MW Műfüves sportpályának örültek a gyerekek a Mérey-óvodában Az ovisok is szívesen sportolnak SZEKSZÁRD Örömmel vették a birtokukba a gyerekek a szek­szárdi II. számú Mérey utcai óvoda műfüves sportpályáját, amely összefogással valósult meg. Ács Rezső polgármes­ter elmondta, ez a harmadik olyan létesítmény, mely Szek­­szárdon az Ovi-Sport prog­ram keretében készült el. így már a legkisebbek is megsze­rethetik a sportot, a mozgást. A sportpálya 9 millió 500 ezer forintba került, ebből a szek­szárdi önkormányzat 2,8 mil­lió forintot biztosított, a többi az Ovi-Sport Közhasznú Ala­pítványnak és a sporttámoga­tásoknak köszönhető. M. I. Rengeteg energia van a gyerekekben, amit egy ilyen játszó-sportpályán levezethetnek Fotó: Makovics K. Kalózok lepték el a závodi óvodát ZÁVOD Az évzáró-ballagá­si ünnepség és a lengyel-an­­nafürdői kirándulás után is­mét egy tartalmas, élmények­kel teli napot zártak a Teveli Szivárvány Óvodák és Bölcső­de Závodi Tagintézményében - tájékoztatta lapunkat Bako­nyi-Székely Zsófia. Az intézményben nyílt nap­pal egybekötött gyermekna­pot tartottak a közelmúltban. Az óvónő kitért arra, hogy az idei évben a korábbiaktól elté­rő módon nem légvárral ked­veskedtek a gyermekeknek, hanem egy egész délelőttös programmal, amelynek tema­tikája a kalózélet rejtelmes és veszedelmes világába kalau­zolta el a résztvevőket. Kalóz­vetélkedő, ágyúlövés és hajó­támadás szerepelt a napirend­ben, de nem maradhatott el a kardpárbaj és a kincskeresés sem. A veszedelmes kalózcsa­patnak végül sikerült megsze­rezni az óvoda kincsét, ami egy hűsítő jégkrém volt min­denkinek. Az óvodás gyerekek léglab­dát és színes ceruzakészletet is kaptak gyermeknapra az in­tézménytől. Izgalmas és élmé­nyekkel teli napot töltöttek el, amit a gyerekek nagyon élvez­tek - tette hozzá Bakonyi-Szé­kely Zsófia. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents