Tolnai Népújság, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-24 / 145. szám

12TÖRTÉNELEM 2017. JÚNIUS 24., SZOMBAT HÍREK Technikatörténeti ritkaságot találtak LELET Feltárták egy figurális bronzalakokkal gazdagon dí­szített, mintegy 1700 éves négykerekű luxus utazóko­csi maradványait az egyko-' ri aquincumi villaövezetben, a Csillaghegyi Strandfürdő területén. A kocsi és a mel­lé leölt fogatos lovak marad­ványai között megtalálták a jármű hátoldalát díszítő tíz bronzszobrot, a kocsi ülését és felépítményét is. A sírból 400 vasalás és bronzdíszí­tés került elő. MW Elszállítják az emlékműveket Ötször jelölték Nobel-békedíjra, végül egyszer sem nyerte el Királyok mellé temették Apponyi grófot Bontják a szovjet szobrokat » SZIMBÓLUM A lengyel parla­ment alsóháza (szejm) csü­törtökön megszavazta a kommunizmus és más to­talitárius rendszerek néze­teinek terjesztését tiltó tör­vény módosítását, amely el­rendeli a szovjet korszakban emelt emlékművek lebon­tását, köztük a Vörös Had­sereg tiszteletére emelt em­lékművekét is. A szakértők az ország területén legalább 469 ilyen emlékműről tud­nak, közülük mintegy 250-et emeltek a Vörös Hadsereg tiszteletére. MW Egy falusi pajtában találták meg Apponyi Albert gyász­­hintóját, ami iparművészeti remekmű is egyben. A jár­művet most először állít­ják ki. Pataki Tamás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu ÁLLAMFÉRFI A világ egyik leg­nagyobb gyászhintóját, a fel­újított Apponyi-hintót mutat­ják be a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben, a Múzeumok Éj­szakáján. Az 5,5 méter hosszú és 4 méter magas hintó min­den darabja eredeti, ezért a jármű ipartörténeti szempont­ból is fontos. A fekete, barok­kos jármű 1928-1932 között készült, a fővárosnak azért volt rá szüksége, hogy az álla­mi dísztemetésekre megfelelő hintó álljon rendelkezésre. No­ha nem a gróf temetésére ké­szült, de róla keresztelték el, mert 1933-ban elsőként az ő temetésekor használták. Apponyi temetése után is elővették néhány alkalommal, majd hosszú időre eltűnt, és csak az 1960-as évek elején került elő, állítólag egy falusi pajtában találtak rá. Ezután a Magyar Műszaki és Közleke­dési Múzeum tulajdonába ju­tott, és azóta egyik raktárá­ban őrizték. A hintót még so­­hasem’állították ki, most lehet először látni, fél év alatt, 8 mil­lió forintból restaurálták, és a műtárgy számára épített, szi­gorú műtárgyvédelmi szabá­lyoknak megfelelő üvegpavi­lonban helyezték el. Apponyi gróf 1933. február 7-én hunyt el, Genfben. A dua­lizmus korának nagy formá­tumú politikusát a róla elne­vezett 1907. évi oktatási tör­vényről és az 1920-as párizsi diktátumon részt vevő ma­gyar békedelegáció vezetője­ként ismerjük. 1870 és 1933 között tagja és egyik jeles sze­replője volt a magyar ország­­gyűlésnek, hosszú évtizede­ken át különböző parlamen­ti pártok vezéralakjaként lé­pett fel, kiemelkedett szónoki képességével. Ötször jelölték Nobel-békedíjra, de végül nem nyerte el a kitüntetést. A sok nyelven beszélő, mes­teri szónok minden tudását latba vetette, hogy Magyaror­szágnak is kedvező békekötést harcoljon ki, de 1920. január 16-i híres be­szédében hiába érvelt mesterien az ezeréves magyar állam egysé­ge mellett, a nagyhatal­mak döntését már nem befolyásolhatta. Ezután is fáradhatatlanul küzdött Magyarország igazságáért, a párizsi diktátum revíziójá­ért, 1923 őszén amerikai kör­útra indult, és a térség gondja­inak ismertetése mellett a ma­gyar ügyet is népszerűsítette, majd elvállalta Magyarország népszövetségi fődelegátusi po­zícióját. A világszerte tisztelt politikus utolsó leheletéig a nemzetét szolgálta. Halálhíre megdöbbentet­te a magyar embereket, hi­szen nagy politikusuk és apa­figurájuk halálával a nemze­ti nagyság egy fejezete is vég­képp lezárult. A rádió, az es­ti és a másnapi újságok hosz­­szan méltatták az elhuny­tat. Népszerűségét az is jel­zi, hogy sok helyütt minden külön rendelet nélkül kitűz­ték a gyászlobogókat. Február 11-én hozták haza a koporsó­ját, a vonat megállt Bécsben, Gróf Apponyi Albert Fotó: MW és Engelbert Dollfuss osztrák kancellár is lerótta kegyeletét. A szerelvény este 10 óra táj­ban érkezett meg a Keleti pá­lyaudvarra. Itt körülbelül 16 000 fős tömeg gyűlt össze, megje­lent Horthy Miklós kormány­zó, a MÁV elnöke, a társadal­mi egyesületek, intézmények, pártok vezetői, a kormány és Budapest vezetői is. A kopor­sót éjfél körül az Országház kupolatermében ravatalozták fel, amelyet az elkövetkező két napban a nagyközönség szá­mára is megnyitottak. Február 14-én volt a teme­tés, az állami gyász jeléül az­napra bezárták Buda­pest minden üzletét és az ország iskoláit. A ku­polateremből a gyász­huszárok kihozták a koporsót és az ébenfa hintóba tették. Királyi pompával és megrendí­­tően szép szertartás sze­rint indultak el az Ország­ház elől. A menet élén haladt a hazai vezető elit színe-ja­­va: a díszesen faragott, hatlo­vas halottaskocsi előtt lovas rendőrök, iskolai küldöttek, bajtársi egyesületek, egyéb intézmények küldöttei, rend­őrzenekar, keresztvivők, pa­pi kísérettel és rendjelvivők­kel Mikes János szombathe­lyi püspök haladt, a halottas­kocsi után a gyászoló család, Horthy Miklós kormányzó, majd világi és egyházi előke­lőségek, politikusok, nemzet­közi diplomaták sora. A mint­egy másfél kilométer hosz­­szú temetési menet a Lánchí­don át a Várba ment, a Szent­­háromság térre. A gyászszer­tartást Mikes János püspök folytatta le, Apponyit a Má­tyás-templom kriptájába, ki­rályok mellé temették. A ravatal az Országház kupolatermében Tizenhatezren kísérték a gróf koporsóját A teljes politikai elit elment a szertartásra Fotók: MW Gombászás közben bukkant az aranytárgyra Páratlan értékű lábvért A kommunisták kegyeiért öletett RÉQÉSZETTöbb mint 100 gram­mos bronzkori arany lábvértet talált egy helybeli Szeged ha­tárában gombászás közben. A helyszínen a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei meg­találták a leletegyüttes egyéb töredékeit is. Korábban Ma­gyarország területén még so­ha nem fedeztek fel bronzkor­ból származó arany lábvértet. A páratlan értékű vértet a kor­szak nagyon befolyásos, erős embere birtokolhatta. A szak­értők szerint a mostanihoz hasonló értékű régészeti lele­tet utoljára a húszas években találtak, amikor Móra Ferenc irányításával feltárták a nagy­­széksósi aranyleletet. A minap megtalált arany lábvértet a késő bronzkor fo­lyamán, körülbelül 3000 éve rejthették el a földbe. A ké­ső bronzkori-lábvért formája és díszítése alapján valószí­nű, hogy a Krisztus előtti 12. és 9. század közötti időszak­ra keltezhető - ami nagyjá­ból a trójai háború időszaka. A lábvért használata - V. Sza­bó Gábor, az ELTE Régészet­tudományi Intézetének ad­junktusa szerint - a Krisztus előtti 14. századtól kezdett elterjedni, ilyet csak a har­cosok elitje viselt, ám azok bronzból készültek. Európá­ban mintegy 30-35 bronz láb­vértet találtak, tízet Magyar­­ország területén. Az arany lábvértet valószínűleg szak­rális szertartás közben ás­hatták el, mivel összehajto­gatták és bevagdalták, hogy ne lehessen használni min­dennapi célokra. A bronzkori lelet Fotó: MTI Hasonló formájú, bronzból készült lábvérteket használ­tak a késő bronzkor idősza­kában. A Szeged határában előkerült darab azért külön­leges, mert a Dunától kelet­re eddig egyetlen hasonló tár­gyat sem ismertünk. Az eh­hez hasonló védőfelszerelé­sek az akháj kultúrában ala­kulhattak ki. A szakértők úgy vélik, hogy a bronzkorban sem a korabeli Közel-Keletre, sem Közép-Eu­­rópára nem volt jellemző ez a fajta védelmi eszköz. Ha a gö­rög félszigeten kívül kerül elő, akkor következtetni lehet a két kultúra közötti erős keres­kedelmi kapcsolatokra. A fres­kókról és a kerámiai ábrázolá­sokból arra lehet következtet­ni, hogy a legtöbb ilyen lábvért vászonból, bőrből vagy egyéb fémből készült, a jól megmun­kált, nemesfém lábvérteket az elit és a nagyon gazdag harco­sok használhatták. A követke­ző hónapokbah a múzeum és az ELTE szakemberei élkezdik tudományosan kutatni és res­taurálni a műkincset. MW Kaukázusi ősmagyarok nyomában HONFOGLALÁS Újabb sikeres expedíción volt az M. Lezsák Gabriella és Gáli Erwin ré­gészből, valamint Avar Ákos orientalistából álló kutató­­csoport, amely idén május 15. és június 3. között kutat­ta a honfoglaló magyarokhoz köthető régészeti leleteket a Kaukázus északi előterében. A kutatóút során megnézték a Kabard-Balkár Köztársaság, Adigeföld és Ingusföld, illetve a Kubán-vidék és a Sztavropoli­­hátság nagyobb múzeuma­inak és régészeti gyűjtemé­nyeinek anyagát. A dokumen­tációs munka eredményeként Cserkeszk, Majkop, Nazrany, Krasznodar, Gelendzsik, Kiszlovodszk, Pjatigorszk és Sztavropol városában 1000 tárgyfotó mellett eddig közü­letien 8-11. századi leletanya­got is dokumentálhattak. A le­letek között a palmettadíszes aranyozott ezüst öv- és lószer­számdíszek, szablyák és éksze­rek jelzik, hogy a térség része annak a kultúrkörnek, amely­hez a honfoglaló magyarok is tartozhattak. MW VÉRFÜRDŐ A múlt hétvé­gén megemlékeztek a prero­­vi mészárlás áldozatairól a közép-morvaországi tragé­dia helyszínén. 1945 júniu­sában Prerov mellett Karol Pazúr cseh gyalogezredi pa­rancsnok elrendelte 260 né­met, magyar és szlovák civil meggyilkolását, hogy tisztára mossa a világháborúban be­­sarazott múltját és elnyerje a csehszlovák kom-. _ munista hatósá­gok rokonszenvét. Ez sikerült is ne­ki: noha 1949-ben húszévnyi börtön­re ítélték Pazúrt, egy év múl­va már kiszabadult Klement Gottwald közkegyelme által. Az áldozatok többsége dobsi­­nai volt. 1945. június 18-áról 19-re virradó éjjel a prerovi vas­útállomáson egy civil és egy •katonai vonat találkozott. Az 1944-ben a szudétanémet vidékre kitelepített és ott dol­gozó kárpáti németek haza­igyekvő családjait szállító sze­relvény dél körül érkezhetett meg a prerovi vasútállomás­ra. Itt vesztegelt egy korábban érkezett katonavonat is, amely a Ligetfaluban állomásozó 17. csehszlovák gyalogezred ka­tonáit szállította vissza Prágá­ból Szlovákiába. Karol Pazúr, a gyalogez­red parancsnoka korábban a Hlinka-gárda félkatonai, Hitler-párti alakulat tagja volt. Azt mondta katonáinak, hogy a civil néme­tek háborús bű­nösök, ezért meg kell őket büntetni. Katonái az utaso­kat a Svéd-sánc né­ven ismert dombhoz vitték, és ott tarkón lőtték őket, majd ■ egy nagy gödörbe hántolták el a tetemeket. 120 nő, 72 férfi és 75 gyermek esett a mészárlás áldozatául - áll a Felvidék.ma beszámolójában. Bár az eseményt elkezdték kivizsgálni, a kommunizmus idején ez tabutémának szá­mított. A borzalmakról objek­tív módon csak 1989 után sze­rezhetett tudomást a közvéle­mény. - MW Hetvenöt gyermeket gyilkoltak meg i

Next

/
Thumbnails
Contents