Tolnai Népújság, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-22 / 143. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK A Vintgar-szurdokot Szlovénia legnépszerűbb természeti látványosságai között tartják számon, 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a szeszélyes Radovna patak Beküldött képek A romantikus szurdoktól kezdve a hűs cseppkőbarlangon át a kéklő tengerig ✓ Útba esett Maribor, finom volt a muskotályos helyi bor A Szekszárdi Múzeumbarát Egyesület soha nem szembesült olyan gonddal, hogy tagsága lanyha érdeklődést mutatna egy-egy országjáró túra iránt. így tehát a nemrég Szlovéniába tett kirándulás is telt házzal - telt busszal - zajlott le. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZARD-SZLOVÉNIA Az ötven utas bebarangolta a délnyugati szomszédságot: túl nagy távolságok nincsenek errefelé, hiszen a húszezer négyzetkilométernyi Szlovénia kisebb, mint Magyarország egynegyede. Viszont a jó sors ha nagy területtel nem is, különleges látnivalókkal azért ellátta ezt az országot. - Erről nem sokkal a határátlépés után máris meggyőződhettünk - kezdte élménybeszámolóját Takács Ferencné, az egyesület pénztárosa. - Első állomásunk Ptuj volt. Ez a Dráva-parti kistelepülés olyan várral rendelkezik, melynek alapjai a 9-10. században épültek meg. A több mint ezeréves építményből napjainkra is megmaradt a torony. A csapat legközelebb Maribor városában állt meg. Itt ugyan nincs ezeréves épület, ám félezer éves akad. Az utazók megnézték azt a kastélyt is, amit Mátyás királyunk nagy ellenlábasa, II. Frigyes császár építtetett 1478-1483. között, eredetileg erődként. A célnak megfelelt, mert'míg Mátyás Ptujt (Pettau) elfoglalta, addig Maribort (Marburg) nem tudta bevenni. S ha nem is félezer éves, de legalább négyszáz esztendős az a szőlőtőke, mely ugyancsak egyik nevezetessége a városnak. Hihetetlennek tűnik, de ez a tőke ma is terem. - Nem hagytuk ki az itteni borkóstolást- folytatta Takács Ferencné.- A helyi bor fehér, muskotályos, tehát édes, teljesen más, mint a jellegzetes szekszárdi, de azért finom. Este a szlovén tengerpart két ékszerdoboza, azaz Piran és Portoroz között táboroztak le a szekszárdiak. - Egy jól felszerelt szálloda várt bennünket, néhányan az Adriai-tengerre néző szobát kaptak, mások udvarra nézőt, de ez egyikünket sem zavart. Hiszen másnap mindanynyian mentünk a partra, a fürdőhelyre. A bátrabbak, akiket nem zavart a huszonegy fokos vízhőmérséklet, megmártóztak a habokban. A fázósabbak is megismerkedtek ezzel az élménnyel, de már a szállodához kapcsolt épületrészben, ahol harminc fokra fűtött tengervíz állt a vendégek rendelkezésére. A makulátlan tisztaságú Piran és Portoroz olaszos, velencei stílusával nyűgözte le az utazókat. A hatás nem a véletlen műve, ezeket a városokat évszázadokon át uralta az Adria királynője. Az egyesület tagjai tengerparti bázisukról keresték fel a vadregényes Vintgar-szurdokot, mely egy darabka Plitvice, szlovén földre plántálva. Százötven méter, meredek magas sziklák között, illetve alatt kanyarog a szeszélyes Radovna patak, mely medencéket, zúgókat és vízeséseket vájt a szurdokba. Másfél kilométer hosszú, fából ácsolt tanösvényen lehet bejárni a különleges, zöldellő, vízpárás területet. A csapat eljutott a Bledi-tó azon kicsiny szigetére is, melyen egy templom kívánságharangja a fő attrakció.- Aki a harang kötelét meghúzza és közben kíván valamit, annak teljesül az óhaja- mondta Takács Ferencné.- Elég nehéz volt meghúzni a kötelet, de azért - ha már egyszer eljutottam ide - megtettem egy kívánság közepette. Magyar nyelvű emléktábla a várban A csapat magyar történelmi személyhez kapcsolódó emlékkel is találkozott felfedezőútján. Már hazafelé tartva a szekszárdi csoport megállt Ljubljanában, azaz az ország fővárosában. A ljubljanai várba betérve szemükbe ötlött egy domborműves emléktábla, melyen magyar és szlovén nyelvű véset adja tudtuk „Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első felelős független kormánya miniszterelnökének emlékére, akit 1849. május 5-től július 23-ig itt, a ljubljanai fellegvárban tartottak fogva a császáriak.” Ehhez legfeljebb csak egyetlen apró megjegyzést tehetünk: a város hivatalos neve 1918-ig, miután Ausztriához tartozott, Laibach volt. Ma is terem a maribori szőlőtőke. Középen Takács Ferencné Csillogó cseppkövek csábításában Szlovénia világhírű, kihagyhatatlan látványossága a postojnai cseppkőbarlang. Mintegy kétszáz éve látogatható. A turistákat úgy két kilométeren át kisvasút szállítja befelé. Azután másfél kilométeres séta keretében ismerkedhetnek az érdeklődők a föld alatti, színpompás világgal. - Már jó előre elhangzott a kérés, hogy kabátot, cipőt vigyünk magunkkal - ismertette a javallott belépési rendet Takács Ferencné. - Úgy tíz fok lehetett a cseppkőbarlangban, ott, ahol mi voltunk. Nem fáztunk, de azért igencsak érezhető volt a változás a külső hőmérséklethez képest. A tengerparton ugyanis közel harminc fokban sétálgattunk, avagy pihentünk... Ötödik alkalommal táboroztak az alkotók Bátaapátiban Jövőre ugyanitt találkoznak BÁTAAPÁTl - Immár ötödik alkalommal szerveztünk alkotótábort a festői szépségű Bátaapátiban - számolt be róla lapunknak Zsíros Ari festő. Egy régóta összeszokott baráti alkotócsapattal öt nyugodt, jó hangulatú, tartalmas napot tölthettek el ismét a Naspolya Hotelben annak vezetője, Krachun Szilárd támogatásával, segítségével. A táborozás során számtalan alkotás született, melyekből az utolsó estén kiállítást is rendeztek a hotel vendégeinek, valamint a faluból és a szomszéd településekből odalátogatók számára. - Ide minden alkalommal szívesen térünk vissza, hiszen minden feltétel adott az alkotáshoz és a kikapcsolódáshoz egyaránt - hangsúlyozta Zsíros Ari. A táborban résztvevő alkotók: Tóthné Szalai Ágnes Tamásiból, Karoczkay Ottó, Obornik András és Zsóka Székesfehérvárról, Wusching Ibolya Pécsről, Gecző Anna Bonyhádról, Fogarassy Margit Szegedről, Biszák László, Keller Joli, Németh István és Zsíros Ari Szekszárdról. A tábor lakóinak remek hangulatát Tóth István gitárjátékával tovább emelte. Nem csoda hát, ha a résztvevők így búcsúztak egymástól: Jövőre, ugyanitt! TN Az alkotótábor résztvevői Beküldött kép Hálás a rendőröknek a motorkerékpáros NAGYDOROG Köszönőlevelet írt dr. Kuti István paksi rendőrkapitánynak egy baleset sérültje. Június 10-én Nagydorog belterületén egy személygépkocsi vezetője nem adta meg az elsőbbséget egy motorosnak. A két jármű öszszeütközött, a baleset következtében a motorkerékpáros súlyos sérülést szenvedett. A férfi június 17-én köszönőlevélben fejezte ki elismerését az ügyében eljáró rendőrök munkája kapcsán. Külön kiemelte az elsőként a helyszínre érkező nagydorogi rendőrjárőr professzionális munkáját. Mint írta, a rendőr helyzetfelismerésből, szakmaiságból, emberségből példaértékű színvonalat nyújtott a sérült, kiszolgáltatott embernek. Joggal lehetnek büszkék kollégájukra - tette hozzá. „Ezen felül hálás vagyok, hogy a balesetben sérült járművemet tárolták a hétvégén, illetve hogy az elszállításkor segédkeztek.” A helyi parancsnokról és csapatáról az írta: „Hivatástudat, kedves, segítőkész hozzáállás, amit részükről tapasztaltam.” Végezetül kérte a parancsnokot, hogy elismerését és köszönetét tolmácsolja az érintetteknek. 1.1. ♦
