Tolnai Népújság, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-25 / 120. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP___________________________________________________________________________________________________________________________________2017. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK A szerző bebizonyította, hogy lehet újat mondani egy jeles személyiségről Gyakran úgy érezte, mintha beszélgetnének egymással Második kötete jelent meg dr. Ötös Miklós nyugalma­zott főorvosnak. A Wosins­­ky Mór apátplébánosról szó­ló könyv bemutatóját ked­den délután tartották Szek­­szárdon, a Vármegyeháza dísztermében, ahol a város önkormányzatát Csillagné Szánthó Polixéna bizottsági elnök képviselte. A szakma­ilag helytálló, olvasmányos kiadványt - melyre igen so­kan voltak kíváncsiak - Odor János múzeumigazga­tó, Gaál Attila címzetes mú­zeumigazgató és Sümegi Jó­zsef gimnáziumi igazgató, diakónus egyaránt elismerő szavakkal méltatta. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Bátor ember dr. Ó- tós Miklós. Azt gondolnánk ugyanis, hogy a Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” című, Gaál Attila szerkesztésében megjelent, remek kiadvány után kü­lönösebb újdon­sággal már nem lehet szolgálni a néhai apátplébá­nos, régész életé­ről. A Szekszárdon élő, nyugalmazott főorvos viszont - A katolikus egyház történe­te Szekszárdon című köny­ve után - mégis belevágott az újabb nagy mű elkészítésébe. Talán nem is kell hangsúlyoz­nunk, hogy az eredmény őt igazolta. Egyrészt érdemes figyelem­be venni, hogy a fentebb em­lített Wosinsky-kötet - jólle­het, mintha tegnap lett volna - 2005-ben jelent meg: azóta eltelt több mint egy évtized. Ilyen időtáv hozhat újabb ada­lékokat. Avagy, be lehet mu­tatni a főhős azon alakját, ar­cát, mely egy múzeumi mono­gráfiában a dolgok természe­téből adódóan nem kerül fel­tétlenül a többi elé. Dr. Ótós A mindennapi gondokkal is kénytelen-kel­letlen hada­koznia kellett Miklós most megjelent köny­ve pontosan ezért viseli a Wo­sinsky Mór - A tudós pap cí­met. A történetben van egy különös csavar: a szerző ere­detileg maga se gondolta vol­na, hogy második könyve ép­pen az apátplébánosról fog szólni.- Ezelőtt négy évvel, első kötetem zárásakor csak ab­ban voltam biztos, hogy foly­tatnom kell ezt a munkát - nyilatkozott lapunknak dr. Ó- tós Miklós. - Két év azzal telt el, hogy módszeresen végigla­poztam a korabeli újságokat, kijegyzeteltem belőlük a szá­momra érdekes helytörténeti vonatkozásokat és mindeköz­ben rendeztem a plébánia le­veleit is. Aztán már csak azt vettem észre, hogy a kronoló­giai jegyzetem kétszázötven oldalasra növekedett. A több­ször is részletesen áttekin­tett jegyzetről azt állapítot­tam meg, hogy rengeteg be­jegyzés vonatkozik Wosinsky Mórra. Ezt nyugtázva arra ju­tottam, hogy érde­mes lenne róla írni egy könyvet. Az elhatározást tett követte. A kivi­telezést meggyor­sította és megköny­­nyítette az az ér­zés, ami ilyen ese­tekben, más ku­tatókhoz hasonlóan dr. Ótós Miklóst is hatalmába kerítet­te. „Mintha jó barátok lennénk és mintha beszélgetnénk egy­mással” - fogalmazott a nyug­díjas főorvos. Biztatást kapott a világ ez ügyben egyik legau­tentikusabb helyszínéről is: a Wosinsky Mór Megyei Múze­umban Odor János igazgató is úgy látta, hogy szükség lenne a névadó papi tevékenységét részletező kötetre. Ugyanis Wosinsky Mór egyházának is legjelentősebb személyei közé tartozott - ezt állapította meg a szerző kutatásai alapján.- Mielőtt megkapta volna a szekszárdi plébániáját, bele­keveredett a polgári házassági Dr. Ótós Miklós és új könyve. A kötet főhőse egyházának is jelentős személyisége volt Fotó: M. D, A lengyeli kultúra Wosinsky Mór 1854. márci­us 28-án született Tolnán. Ta­nulmányait a kalocsai gimná­ziumban kezdte, majd Pécsett folytatta. 1877. augusztus 15- én pappá szentelték. 1879- ben Aparra került káplánként, 1881-től Lengyelbe plébános­ként. Závodi, majd újbóli apari szolgálat után 1894-től Szek­­szárd-belváros plébánosa lett. első feltárója Régészeti munkásságát a len­­gyeli feltárással kezdte. Ké­sőbb Tolna megye több tele­pülésén is sikeres ásatáso­kat folytatott. Csaknem tízéves megfeszített munka eredmé­nyeként, 1895-ben nyomdába került a Tolnavármegye az ős­kortól a honfoglalásig kétköte­tes monográfiája. 1907. febru­ár 22-én hunyt el Szekszárdon. Két helyszínen Dr. Ótós Miklós most megje­lent új könyve Szekszárdon, a belvárosi római katolikus templomban, valamint a me­gyei múzeumban szerezhe­tő be. Wosinsky Mór mind­két helyszínen ott hagyta keze nyomát: előbbiben plé­bánosként tevékenykedett, az 1902-ben megnyílt utób­binak igazgatója volt. törvény körüli, erőteljes po­litikai csatározásba. Majd­hogynem árulónak tartották egyházi berkekben. Ugyan­csak részese volt annak a közel fél éves vitának, mely akörül zajlott, hogy az egy­ház, avagy az állam fizes­se a hittan tanárokat. A sort még hosszasan lehetne foly­tatni. Mindezt csak tetézte, hogy Wosinsky Mór a másik oldalon is félig-meddig kita­gadott helyzetben volt. Mert mint papot, a tudományos vi­lág csak fanyalogva fogadta be. Akkoriban már egyre na­gyobb teret hódított egész Eu­rópában a liberális-ateista fo­lyamat: ilyen viszonyok köze­pette Wosinsky Mór bibliai idézetekkel vezette be tudo­mányos dolgozatait. Az egy­házi vezetés pedig attól tar­tott, hogy ez a kiterjedt tudo­mányos tevékenység az ere­deti hivatás rovására megy. Ez azonban téves feltételezés volt. Az iratok, levelek egy­értelműen bizonyítják, hogy Wosinsky Mór mélyen hívő, hitét megélő ember volt, aki el sem tudta képzelni életét egyháza nélkül. Az viszont tény, hogy plébániáján renge­teg megoldandó feladat várt rá. Gyakorlatilag élete vége felé sikerült, igen szívós, kö­vetkezetes munkával rendez­ni a korábbról rá maradt, zi­lált pénzügyeket. Monda­nunk sem kell, hogy menet közben mennyi ütközést kel­lett vállalnia. Szeretett volna felülemelkedni ezeken a min­dennapi gondokon, azt remél­te, hogy a papi pályán előre­lépve, kanonokként erre na­gyobb esélye lesz. Ám nem lett belőle kanonok. Aztán földi pályafutása hirtelen vé­get ért: 1907-ben, tüdőgyul­ladás miatt, ötvenhárom éve­sen meghalt. Az történt vele, ami a nagy formátumú emberek végzete: maradandó életművet hagyott hátra úgy, hogy közben a min­dennapi gondokkal is kényte­len-kelletlen hadakozott. Huszadik családi napját rendezte a sokgyermekes egyesület Egy róka ért egy palacsintát Valós legyen a foglalkoztatás TOLNA A idén 20 éves Nagy­­családosok Tolnai Egyesülete huszadik családi napjának is megadta a módját. Az elmúlt heti, nagyszabá­sú bulinak idén az egyik tag­család Tengelic-szőlőhegyi tanyája adott helyet. A mint­egy százötven résztvevő közt ott volt a Nagycsaládosok Or­szágos Egyesülete regionális titkára és a dunaszentgyör­­gyiek küldöttsége is. A gaz­dag program erdei futással és rókavadászattal indult. A sza­badban elrejtett száz papír ró­kát palacsintára lehetett be­váltani. Hét csapat vett részt a „pusztaolimpián” amely vidám ügyességi feladatokat foglalt magába. Csúszdás ugrálóvár, rodeó­­bika és óriás jenga is a gyere­kek rendelkezésére állt, lehe­tett hintózni, szalmabálát gu­rítani, habcsúszdázni, gyep­sízni, sodrófát hajítani. Volt csillámtetoválás, hajfonás és korlátlan jégkrémfogyasztási lehetőség. Rengeteg ajándék talált gazdára. Három óriási bográcsban főtt a vegyes pörkölt, kellett is az energia a késő délutánig tartó igénybevételhez. A jubi­leumi családi nap megrende­zését sok cég és magánember támogatta. S. K. Mindenkinek jól esett a hűs víz a forróságban Fotó: TN DUNAFÖLDVÁR Alibi munka-, végzés és futószalag melletti rabszolgamunka helyett valós foglalkoztatást szorgalmaz az LMP - húzta alá a dunaföld­­vári vár Ispán-házában tar­tott lakossági fórumán Had­­házy Ákos. A párt társelnö­ke szerint a kormány szeret­né úgy irányítani a közbeszé­det, hogy ne a valós problé­mákról és azok megoldásáról essen szó. A kormány azt ál­lítja, hogy ha az ellenzék ha­talomra kerülne, nem azzal foglalkozna, amivel most: a korrupcióval, az elvándorlás­sal, a tragikus helyzetben lé­vő kórházakkal, hanem az­zal, hogy sokmillió menekül­tet behozzon. „Ez hazugság. Az várható, hogy ha 2018- ban nyer ugyanez a kormány, akkor még nagyobb fokozat­ba kapcsol mind a hazugság, mind a lopások terén - szö­gezte le Hadházy. - A kor­mány azt mondja, mindenki­nek legyen valamilyen mun­kája. Az LMP ezzel szemben azt mondja, valódi, jó mun­kahelyek kellenek és jó isko­lák, ahol komoly tudásra le­het szert tenni. A kormány azt mondja, ahol munka van, ott minden van. Mi azt mondjuk, hogy ahol tudás van, ott min­den van” - összegezte. V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents