Tolnai Népújság, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-19 / 115. szám
4 NEMZETI KONZULTÁCIÓ 2017 ■ ÜCYNÖKMUNKA A KÜLFÖLDRŐL IRÁNYÍTOTT POLITIKAI TEVÉKENYSÉG Az USA-ban is rövid pórázon az álcivilek FOTÓ, REUTERS Migránspárti tüntetés az Egyesült Államokban A civil szervezetek külföldi finanszírozásának átláthatóságát szavatoló jogszabályok a tengerentúlon sem újkeletűek. Az Egyesült Államokban már a második világháborút megelőzően felmerült az igény arra, hogy a szélesebb közönségnek is könynyen elérhetővé váljanak a döntéshozatali folyamatokat befolyásolni igyekvő nem kormányzati szervezetek (NGO-k) vagy adott esetben magánszemélyek külföldi támogatóinak adatai. A kezdetben a náci propaganda elleni kormányzati fellépést szolgáló, külföldi ügynökök regisztrációját célzó törvény (Foreign Agents Registration Act - FARA) 1938-ban lépett hatályba. Eddig mindössze két alkalommal, 1966-ban és 1995-ben módosították a jogszabályt. A második világégést követő hidegháború idején még komoly kihívást jelentő politikai propaganda a kétpólusú világrend megszűnése után kikerült a szövegből. A jelenleg hatályos törvény kötelezi a külföldi államok vagy pártok, illetve az amerikai állampolgársággal nem rendelkező és ott lakóhellyel, tevékenységi székhellyel nem bíró személyek, valamint a külföldi jog szerint létre jött vagy külföldi központú szervezetek megbízottjait egy, a szövetségi kormány által felügyelt nyilvántartásban való részvételre. Bár a magántulajdonban lévő külföldi vállalatok is érdekeltek lehetnek a döntéshozókat meggyőzni igyekvő lobbisták alkalmazásában, ők mégsem tartoznak a FARA hatálya alá. A gazdasági befolyásolás ellen más eszközökkel igyekeznek fellépni, legtöbb esetben a média ereje is elég az önkorlátozáshoz. A politikai érdekből történő manipulációs kísérleteket azonban Amerikában nemzetbiztonsági szempontból rendkívül komoly kihívásként értékelik. Elsősorban ez indokolja, hogy a törvény csaknem nyolc évtized után még mindig hatályban van. A jogszabály értelmében a külföldi megbízók által finanszírozott, politikai, vagy politika közeli tevékenységet végző szervezeteknek vagy magánszemélyeknek rendszeres időközönként be kell számolniuk tevékenységükről és nyilvánosságra kell hozniuk a megbízóikkal fenntartott kapcsolatukat. A benyújtott dokumentumokban megfogalmazott állításokat számlákkal, és az azokon szereplő pontos összegek feltüntetésével is igazolniuk kell. A külföldi megbízó regisztrált ügynökének a teljes tevékenységével kapcsolatos pénzügyi dokumentációt és mérlegkönyveit meg kell őriznie a megbízotti státus megszűnését követő három évig, és a törvénynek megfelelő módon közzé kell tennie. Az ügynökökkel és az NGO-kkal kapcsolatos információk előzetes regisztráció után bárki számára elérhetők egy online adatbázisban. A FARA külföldi megbízók ügynökeként határozza meg mindazokat, akik egy idegen országbeli megbízó ellenőrzése, felügyelete vagy utasításai alapján folytatnak politikai tevékenységet. A jogszabály minden olyan tevékenységet politikai tevékenységnek minősít, amely bármilyen módon befolyással lehet az Egyesült Államok kormányzatára vagy az amerikai közvéleményre. A törvény hatálya ezen felül kiterjed a PR-tanácsadóként, reklámügynökként vagy politikai tanácsadóként működő magánszemélyekre és szervezetekre is, illetve mindazokra, akik külföldi megbízó nevében gyűjtenek, folyósítanak és osztanak támogatásokat, vagy az amerikai kormányzati szereplők és hivatalok előtt a külföldi megbízó érdekeit képviselik. A törvény hatálya alól többek között a hírügynökségek, és a vallási, oktatási, valamint tudományos céllal tevékenykedő szervezetek is kivételt képeznek. A FARA értelemszerűen ugyancsak nem vonatkozik a mentességet élvező diplomatákra és a külföldi kormányok tisztviselőire. A hivatalos kormányzati lobbisták tevékenységét pedig egy jóval szigorúbb törvény szabályozza. Az ügynöki teyékenységet folytatóknak rendkívül szigorú előírásoknak kell megfelelniük. A szabályozás legfeljebb tíz napot ad a központi adatbázisba történő regisztrációra azt követően, hogy a megbízott elfogadja a felkérést. Amíg nem nyújtottak be a legfőbb ügyésznek egy hiteles és teljes regisztrációs ívet és a kapcsolódó dokumentumokat, illetve amíg a kérelmét jóvá nem hagyták, hozzá sem láthatnak a megbízó által indítványozott feladatoknak. A regisztráció nem automatikus, azt a törvény egyes rendelkezései alapján megtagadhatják a hatóságok. A megbízottnak minden, a külföldi megbízó szándékából általa legalább két embernek az Egyesült Államokban eljuttatott tájékoztató anyagot be kell nyújtania az Igazságügyi Minisztériumnak a terjesztést követő 48 órán belül. Ez elég időt ad a hatóságoknak arra, hogy ellenőrizzék az abban szereplő állításokat és már egy esetleges kampány elején cáfolni tudják az anyagokban szereplő, nem kellően megalapozott kijelentéseket. Amenynyiben egy megbízott a kongresszus bármelyik bizottsága előtt megjelenik és ott a külföldi megbízója érdekében fejti ki tevékenységét, be kell mutatnia a regisztrációs bizonyítvány egy érvényes példányát. Az Egyesült Államokban rendkívül komolyan kezelik a törvényhozás szervei által kezdeményezett meghallgatásokat, amelyekről a média rendre nagy terjedelemben tudósít, így a szélesebb nyilvánosság is megismerheti a külföldi megbízásból működő szervezeteket és ügynököket. A törvény megsértését szigorú szankciókkal büntetik. A bírság összege ötezertől tízezer dollárig terjedhet, de minősített esetekben akár hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Minden külföldi állampolgárságú személyt, akit a vonatkozó törvény vagy más kapcsolódó szabályozás megsértése, illetve annak kísérlete miatt elítélnek, ki kell utasítani az országból. A FARA rendelkezései jobbára elegendő visszatartó erejűek. A külföldről finanszírozott NGO-k és ügynökök túlnyomó többsége önszántából veti alá magát a törvénybe foglalt rendszabályoknak és különösebb fennakadások nélkül szolgáltat információt, valamint adja át a releváns dokumentumokat a hatóságoknak. Ugyanakkor természetesen akadnak olyan szereplők is, akik a törvény megkerülésével, titokban akarnak befolyást szerezni. Az utóbbi években több olyan szervezet és magánszemély ellen indult eljárás, akik nem regisztrálták magukat. A leghíresebb ügyekben az egykor aktív ír terrorszervezet, az IRA, az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyban álló Kuba, Szaddám Huszszein néhai iraki diktátor, vagy éppen a pakisztáni titkosszolgálat érdekeiben eljáró NGO-król és ügynökökről sikerült lerántani a leplet. NCO-k az Európai Unióban Illegális bevándorlókat mentenek a Földközi-tengeren fotó: reuters A modern társadalmat a legtöbben a polgári kezdeményezések különböző formáival azonosítják. Ez a demokráciák fellegváraként emlegetett, a sokszínűségére büszke Európában sincs másképp. Az Európai Bizottság Európa 2020 elnevezésű, tíz esztendőre szóló foglalkoztatási és növekedési stratégiájában is kiemelt szerep jut a nem kormányzati szervezeteknek, azaz NGO-knak. A brüsszeli értelmezés szerint a fenntartható és intelligens fejlődés megköveteli a partneri viszony ápolását a civil szférával, így nem csoda, hogy az utóbbi években látványos növekedésnek indult a kontinensen létrejött NGO-k száma, a feladatkörük pedig ezzel egy időben egyre kiterjedtebbé - és átláthatatlanabbá - vált. Mivel a szóban forgó szervezetek elméletileg ezer szállal kapcsolódnak az uniós szakpolitikák és célok megvalósulásához, Brüsszel sok pénzzel tömi ki az európai közvélemény bizalmát élvező civil szervezeteket: már a kétezres évek elején évi több mint egymilliárd euró jutott az NGO-k kezébe. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unió ebben a kérdésben is csak az alapszerződésekben ráruházott hatáskörökkel rendelkezik. Ugyancsak szembetűnő, hogy az európai civilek fogalmát zűrzavar veszi körül, így a bizottság egy 1997-es dokumentumában olyan funkciókkal és jellemzőkkel ruházta fel az NGO- kat, mint az önkéntes alapú szerveződés, az önsegélyezés vagy kölcsönös segítségnyújtás, illetve a bizonyos fokú intézményesültség. Bár a végleges - és folyamatosan frissítésre szoruló - lista ennél több kritériumot tartalmaz, a szervezetek működésére jellemző, hogy uniószerte különböző társadalmi és politikai közegekben jönnek létre, így más-más állami szerepvállalás jellemzi a civil szektorokat. A szakirodalom általában épp az állam szempontjából közelíti meg a civil szervezeteket, így Franciaország és Ausztria esetében megjegyzi a mindenkori kormánnyal való együttműködés fontosságát, míg Németországban és Svédországban inkább a decentralizáció a jellemző. Franciaországban a szociális gazdaság fogalma kéz a kézben jár a civil szervezetek fogalmával, ott az NGO-k a saját színvonaluk és a céljaik megvalósítása érdekében folytathatnak gazdasági tevékenységet, erre valók a szövetkezetek és egyes kölcsönösségi alapon működő szervezetek. Olaszország az NGO-k terén is fekete bárány: egyes elemzők szerint a „senki földjére való visszaszorulás”, illetve az állami és egyházi bürokrácia versengése figyelhető meg az olasz civil szférában. Az Egyesült Királyság talán ennél is különlegesebb helyzetben van, a hírhedt és sok évszázados múltra visszatekintő brit „charity” intézmények a kormányzat (és a korona) támogatását élvezik, ennek ellenére nem jellemzi őket maximális lojalitás. Mivel a szigetországnak nincs írott alkotmánya, a szokásjog értelmében szinte minden NGO a charity, azaz jótékonysági szervezet kategóriába esik, még akkor is, ha valójában más (ipari vagy kereskedelmi) érdekeket képvisel. A tagállami civil szervezetek általában alapítványi vagy egyesületi formában működnek, de ritkább esetekben van példa különleges formációkra is. Svédországban például elképesztően sok, majdnem 180 ezer NGO van, a hírhedt Nobel Alapítvány létrehozásáról pedig maga a svéd törvényhozás döntött. Készült Magyarország Kormánya megbízásából.
