Tolnai Népújság, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-25 / 95. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. ÁPRILIS 25., KEDD Az orosz katona fűszeres illatú borral terítette be a szekszárdi utcát Makk József az iskola előtt felügyelte a csillaghullást Makk József édesapja és nővére is a pedagógus pályát választotta Fotó: Mártonfai Dénes Amit hatvan éve vártak a nebulóktól Évfolyam-találkozót tartottak a szekszárdi, Garay téri fiúiskola 1958-ban végzett tanulói. Az immár 74- 75 éves öregdiákok - avagy örökdiákok - két egykori tanárukat, Makk Józsefet és Ottófi Ernőt is köszöntötték a rendezvényen. Makk József ugyan Budakeszin él, de túl a nyolcadik ikszen is örömmel jött a hívó szóra. Ugyanilyen készségesen elevenítette fel gyermek- és ifjúkora szekszárdi emlékeit lapunk számára. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Amikor bejöttek az oroszok. Makk József 11 évesen élte meg ezt a sorsfordító eseményt Szekszárdon, szülővárosában. Mint a manapság is egyenes tartásé, szellemileg is friss régi öregek, pontosan emlékszik minden mozzanatra.- Akkoriban a Bem utcában laktunk, de biztos, ami biztos, a szomszédokkal együtt átmentünk éjszakára az úgynevezett Répás pincébe. Reggel, amikor visszafelé indultunk, találkoztunk a Maxim géppuskás, vonuló orosz egységekkel. Nem bántottak bennünket és tudomásom szerint az itteni lakossággal sem erőszakoskodtak. Azért volt, aminek nem tudtak ellenállni, a jóféle bort persze megdézsmálták, meglepték a pincéket és nem húzták az időt a hordók dugóinak eltávolításával. Belelőttek a hordókba és az így ütött lyukon kispriccelő bort itták, amíg csak tudták. Utcánkban féltűnt egy katona, aki nadrágszíjára kötött üvegballont húzott magával: csakhogy egy kiálló kövön a ballon szétrepedt és a benne lévő bor szétterült az úton. A katona mérgelődött, de mi lelkünk mélyén hálásak voltunk neki. Ugyanis hetekig éreztük a szekszárdi hegy levének igen kellemes, fűszeres illatát. Makk József hasonló nevű édesapja pedagógus volt, a Béri Balogh Ádám utcai - ma már nem létező - iskolában tanított. Szigorú ember lévén - idézte fel alakját némi tréfás tónussal fia - akár az alsóvárosiak réme címet is megkapta volna sok nebulótól. Gyermeke az atyai hivatás folytatójának bizonyult, de már kellő szelídséggel. Pécsett, a pedagógiai főiskolán 1953 és 1956 között elvégezte a földrajz-rajz szakot. Diploma után úgy döntött, hogy visszatér Szekszárdra. Itt,- a Garay téri általános iskolában élte meg 1956-ot.- Csak felnőtt fejjel döbbentem rá arra, hogy milyen nagy bajt hozhattam volna nemcsak magamra, de kollégáimra is. Akkor, október végén magától értetődő volt, hogy teszünk valamit. Iskolánk homlokzatán, az intézményi felirat fölött terpeszkedett egy hatalmas vörös csillag. Két kollégám felmászott oda és elfűrészelte a tartó vasakat. „Vigyázzatok, csillaghullás van!” felkiáltással lefelé engedték a fém alkalmatosságot. Jómagam ott őrködtem a széles járdaszakasz elején, megállítva a gyalogos forgalmat, nehogy valakinek a fejére essen a csillag, mert akkor abból üstökös lesz. Tantestületünk hosszasan dilemmázott azon, hogy Kossuth-címert, vagy koronás címert készítsen a régi helyett. Ha jól emlékszem, végül is megfestettük a Kossuth-címert, amit a lépcsőházban helyeztünk el. A Garay téri iskolában az ötvenes években és utána is Gálos Imre igazgató 1957- ben a Népújságban tette közzé azt, hogy a Garay-iskola mit vár a legkisebbektől is. (me: „Kérdésre meg tudja mondani értelmesen és pontosan a nevét, meg tudja mondani szülei nevét és foglalkozását, lakásuk címét, tudja, mikor született. Tudjon idősebbek, nevelője előtt beszélgetéskor egyenes tartásban állni. Tudja, kit hogyan szólítson meg (...) Szobába, kopogásra adott válasz után lépjen csak be. A köszönés formái közül: szervusz, jónapot kívánok (főhajtással). (...) Moziban és előadásokon csendesen ül, halkan beszélget. Orrát nem piszkálja, zsebkendőt használ. Kezét, körmét tisztán tartja.” Gyémánt oklevél A Pécsi Tudományegyetem pedagógusnapi ünnepséget tartott tavaly nyáron a Kodály Központban. A rendezvényre az egyetemen és jogelőd intézményeiben 50,60 és 70 éve diplomát szerzett hallgatókat hívták meg. Makk József 60 éves jubileuma alkalmából gyémánt díszoklevelet vett át Bódis József rektortól. jó kollektíva oktatta az ifjú nemzedéket. A korábbi, polgári iskolából itt maradt néhány nagy egyéniség példaképül szolgált a fiatal tanítók, tanárok számára. Ebben az időben, azaz az ötvenes évek végén Gálos Imre volt az igazgató, tőle Pető Gyula vette át a vezetői stafétát. Makk József 1963-ig tartozott a csapathoz, majd ugyanettől az évtől kezdve már a szekszárdi 505. Számú Szakmunkásképző Intézet fogadta be. Újonnan épült létesítmény volt ez akkor, kiváló technikai és személyi feltételek, jelentős támogatás különböző szintekről - ez ad magyarázatot a váltásra. Itt tizenhat éven át tanított, azután Budapestre költözött. De már nem szakmai megfontolásból, hanem családi okok miatt. Pedagógiai pályafutását a zsámbéki Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában folytatta, majd hivatalosan 1994-ben zárta, a fővárosi Czóbel Béla Kollégium tanáraként. Ahogyan az lenni szokott, hivatásától egy ideig nem tudott elszakadni: nyugdíj után pár évig tanított egy Zsámbék melletti magániskolában.- Budakeszin élek, de gyakran járok Tolna megye székhelyére, hiszen itt lakik nővérem és húgom, általuk pedig a testvéri ágról származó rokonságom. Nővérem egykoron ugyancsak pedagógusként, tanítónőként dolgozott, sokan ismerhetik őt - Ilike nénit - a IV. számú általános iskolából. Emellett jelenleg is tiszteletbeli világi elnöke vagyok a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesületnek. Á szekszárdi bort pedig továbbra is kedvelem, de talán mondanom sem kell, hogy 83 évesen csak időnként és módjával fogyaszthatom. Ám akárhol is vagyok az országban, mindenütt igyekszem népszerűsíteni - zárja a beszélgetést Makk József. „Megfestettük a Kossuth-címert, amit a lépcsőházban helyeztünk el” A szekszárdi I. Béla diákjai együtt túráztak a nagyváradiakkal Kaland a Medve-barlangban Az év élőlénye volt a rajzok témája SZEKSZÁRD-NAOYVÁRAD A Szekszárdi I. Béla Gimnázium ebben a tanévben a Nagyváradi Ady Endre Líceummal működött együtt a Határtalanul! programban - tájékoztatta lapunkat Szavári Attila projektfelelős. A 16 bélás diák nemrégiben tért haza a partium i fővárosból, amelynek színes történetébe is betekintést kaptak. Az ötnapos túra során jártak a Bihar-hegységben, együtt zenéltek és főztek is. A nagyváradi középiskolások márciusban voltak Szekszárdon, megismerkedtek a borvidékkel, de elvitték őket Paksra, Decsre és Bogyiszlóra is. F. V. Beküldött kép A diákok kísérőikkel a kiskohi Medve-barlangban PAKS Kétszázötvennél is több pályamunka érkezett az ÖKO Munkacsoport Alapítvány Föld napja alkalmából közzétett felhívására. Az év élőlénye mottóval hirdetett rajzpályázatra óvodások és általános iskolások nevezhettek. Feladatuk Jantnerné Oláh Ilona tájékoztatása szerint az volt, hogy 2017 vadvirága, hala, fája, hüllője, bogara, madara témában készítsenek rajzot. A legjobb munkák készítőit könyvvásárlási utalványnyal, oklevéllel jutalmazták a kiállításmegnyitóval egybekötött díjkiosztón, a Forráspont Energiaházban.Az óvodások közül Krizsán Mirella lett az első helyezett, a második Bagdi Boglárka, a harmadik pedig Csorba Amira. Az általános iskolák alsó tagozatosai közül Manga Edina lett az első, Bodajki Zselyke a második és Kardos Noémi a harmadik, a felső tagozatosoknál pedig az első Kohl Zsanna lett, a második Dankó Kata és a harmadik Bajnai Zselyke Panna. Különdíjat vehetett át Kerékgyártó Attila Ákos, Stadler Virág, Feil Dorka, Gál Adrienn, Péter Dávid Albert, Gungl Benjamin Csaba, Fleisz Manuéla, Pach Botond, Fleisz Martin és Borsi Jusztina. Vida T.
