Tolnai Népújság, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-18 / 65. szám
2017. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 12 TÖRTÉNELEM Vajon mi történhetett a szörnyű gyilkosság előtti napokban? A családirtó belügyminiszter Szakács Árpád arpad.szakacs@mediaworks.hu Villámkarrierrel a hatalomba Zöld Sándor 1913. május 19- én született Nagyváradon, szegény iparoscsalád gyermekeként. Édesapja kőművesként és cipészként dolgozott. A trianoni diktátumot követően a család Berettyóújfaluba költözött. Érettségijét követően, 1931-ben beiratkozott a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karára, 1939-ben ott megkapta a diplomáját. Az illegális kommunista pártba Kállai Gyula szervezte be 1932-ben. 1944. december 23-ától az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztériumi politikai államtitkáraként jelentős szerepet játszott az államigazgatás megszervezésében, és haláláig parlamenti képviselő volt. 1948. október végén újra a Belügyminisztériumba került, adminisztratív államtitkári pozícióba: Az 1950. májusi kv-ülésen beválasztották az MDP PB-ba, majd június 23- án kinevezték belügyminiszternek, a felmentett Kádár János helyére. is egyaránt teljes titoktartás övezte az eseményeket, emiatt sokan úgy gondolták, mégsem öngyilkosság történt, hanem Zöld és családja egy belső leszámolás áldozata lett. Ezt a történészek kizárják, ekkoriban ugyanis nyilvános kirakatperekkel bántak el egymással az elvtársak, így járt sokak mellett Rajk László, Zöld belügyminiszter-társa is. Vajon mi történhetett a szörnyű gyilkosság előtti napokban? Vajon milyen történtek hatására omlott össze a belügyi tárca vezetője? Vajon milyen események elől akarta ezzel a módszerrel „megkímélni” a családját? Zöld Sándor tökéletesen ismerte a kommunista módszereket, és azzal is tisztában volt, hogy ha valaki kegyvesztetté vált, annak a családja is a lehető legdurvább megtorlással számolhat. Példák bőven voltak rá, egyik elődjét, Rajk Zöld Sándor egy 1950-es fotón Fotók: Történelem portál (archív) Lászlót már kivégezték, köz-Teljeskörűen mindmáig feltáratlan, viszont sok részlete rekonstruálható annak az 1951-ben történt borzalmas eseménynek: dr. Zöld Sándor belügyminiszter kiirtotta családját. TRAGÉDIA 1951. április 20-án Zöld Sándor belügyminiszter hazatért fővárosi, Benczúr utcai lakásába, elővette kétcsövű vadászpuskáját és agyonlőtte édesanyját, majd következett a felesége, hatéves kislánya és nyolcéves fia, végül önmagával is végzett. Az eset azokat a kommunista vezetőket is meglepte és megrázta, akik a belső leszámolásokban is edzettek voltak, ha kellett, egymást küldték bitófára. A korabeli magyar közvélemény elől természetesen megpróbálták eltitkolni a borzalmas tettet. Zöld szőnyegbe göngyölt holttestét Budapest határában ásták el, a lehető legnagyobb titokban. Az áldozatok földi maradványait nem vetették alá a szoká-Családi kép: (balról jobbra) Zöld Sándorné, ifj. Zöld Sándor, özv. Zöld Sándorné, Zöld Anna, Zöld Sándor sós vizsgálatnak. A.politikust később kihantolták és díszsírhelyet kapott, de a jelenlegi ismereteink szerint később sem vizsgálták meg a maradványait - írja a belügyminiszterrel kapcsolatos eseményeket kutató Bank Barbara történész. A Kádár-rendszerben Ki is volt a „kormos” Bauer? Bauer Miklós (1921-2008) jogász, az ÁVO, majd az ÁVH kihallgatótisztje, alezredese, Bauer Tamás volt SZDSZ-es képviselő apja. 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője a „legjobb munkaerők” között tartotta számon. Az Andrássy út 60,-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására. A rendszerváltás után jól menő ügyvédi irodát alapított, Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő volt a társa. vetlen elődjét, Szebenyi Endre belügyi államtitkárt felakasztották, mások mellett Ries István igazságügy-miniszter-társát a váci börtönben agyonverték. Ezenkívül természetesen megrázó sors várt az áldozatok családtagjaira is. 1951 tavaszán újabb belső leszámolási hullám vette kezdetét, és Zöld most már azzal a Rákosival került konfliktusba, akinek lényegében a belügyi posztot köszönhette. A gyilkosság előtt napon Farkas Mihály és Péter Gábor, a diktatúra rettegett gyilkosai kíméletlen támadást intéztek ellene az egyik ülésen. Ténylegesen is tapasztalhatta, hogy körülötte is szorul a hurok. Nem sokkal a szörnyű tett elkövetése előtt az orvos politikust többen látták a Városligetben egy pádon a feleségével. Pármondatos búcsúlevele így szólt:” Tudom, mi vár rám és családomra. Minek várjam meg, hogy hosszú tortúra után ez legyen a sorsom?” A nitrogénvegyületek fontos növényi tápanyagok, a perui guanó ebben különösen gazdag A műtrágya története a kezdetektől napjainkig Alexander von Humboldt Becslések szerint ma a világ népességének legalább a fele függ a nitrogénműtrágyán alapuló élelemtermeléstől. Sorozatunkban a műtrágya történetének legfontosabb állomásait ismertetjük. A perui guanó A „guanó” kecsuá eredetű szó, tengeri madarak trágyázásra használható ürülékét értették alatta az inkák, akik a part menti szigeteken gyűjtött guanóval trágyázták a földjeiket, és sokra tartották az anyagot. Az 1820- * as évek első felében függetlenedett Peru fejletlen, szegény és eladósodott állam volt, az egykori Inka Birodalomból csak a romok és a régi, mesés gazdagság legendái maradtak. A szinte reménytelen kilátások ellenére a következő években mégis gazdasági fellendülés kezdődött az országban. Az európaiak Alexander von Humboldt híres porosz utazó és természetbúvár 1802- es perui beszámolójából értesültek először a guanóról, illetve annak kiemelt hasznosságáról. Nem sokkal később Justus von Liebig és mások kimutatták, hogy a nitrogénvegyületek fontos növényi tápanyagok, és, mint kiderült, a perui guanó különösen gazdag nitrogénben (ráadásul káliumban és foszforban is). A perui partok közelében, elsősorban a Chincha-szigeteken, jelentős mennyiségben találtak kiváló minőségű guanót, amelynek kitermeléséhez nem volt szükség sem bonyolult technológiára, sem nagyobb beruházásra, csak néhány ezer, embertelen körülmények között foglalkoztatott kínai rabszolgára. Az első kétezer tonnás rakomány 1841-ben érkezett Liverpoolba, és a guanó iránti kereslet ezután robbaná'sszerűen nőtt Európában (leginkább Nagy-Britanniában), majd az Egyesült Államokban is. A guanó mint árucikk fontosságát jelzi Amerika egy fura, máig hatályos szövetségi törvénye (185ó): bármely amerikai polgár kisajátíthat az Egyesült Államok számára olyan szigetet, sziklát, atollt, amely lakatlan, guanó található rajta és nem tartozik más hatalom fennhatósága alá. Több tucat nevenincs csendes-óceáni szigetecske került így Amerika birtokába, amelyek többségéről lemondtak, miután a guanó elveszítette a jelentőségét. De például a második világháborúban ismertté vált Midway-atoll is az e törvény révén megszerzett területek közt volt. A világ legnagyobb guanólelőhelyének bizonyult perui szigeteket 30-50 méter vastagon borította az évezredek során lerakodott madárürülék, negyven év alatt mintegy 20 millió tonnát exportáltak belőle. A valaha ezüstbányászatáról híres Perunak évtizedekre a guanóexport lett a fő bevételi forrása. Spanyolország ekkor még nem ismerte el Peru függetlenségét, és 1864-ben elérkezettnek látta az időt a járandóságai begyűjtésére. Páncélozott fregattokkal blokád alá vonta a perui kikötőket, magához ragadta az aranytojást tojó tyúkot: megszállta a Chincha-szigeteket. Ám a dél-amerikai spanyol befolyás remélt helyreállítása és a guanókereskedelem megkaparintása helyett végül kénytelen volt presztízsveszteséget elkönyvelni, és 1866-ban erőfölénye ellenére fel kellett adnia a térségbeli pozícióit. A perui prosperitás nagyjából az 1870-es évek végéig tartott, egyrészt a perui guanó ekkorra túl drágává vált az európai felvásárlóknak, másrészt az állati eredetű trágya szerepét fokozatosan átvette a chilei salétrom. A guanókereskedelemből szépen profitáló állam a katonaság fejlesztésére és vasútépítésre fordította a bevételeket, továbbá jelentős részt hasított ki belőlük a politikai elit is - magyarán a pénz nagy részét ellopták, elherdálták. A guanóbevételek megcsappanásával az egypillérű gazdaság összeomlott, az ország úszott az adósságban. Peru történelmének ezen időszaka az ölbe hullott lehetőség elszalasztásának, illetve az elhibázott gazdaságpolitikának az iskolapéldájává vált. A századfordulóra jobbára kiapadtak a legnagyobb guanóforrások, miközben a trágya iránti igény világszerte nőttön nőtt . A szerves trágya helyét azonban egyre inkább a műtrágya foglalta el. Virág István (folytatjuk) Peru meggazdagodott az exporton
