Tolnai Népújság, 2017. február (28. évfolyam, 28-50. szám)
2017-02-24 / 47. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. FEBRUÁR 24., PÉNTEK A zenekar, azaz Perger László, Soós Réka, Tímár Sára, Sebő Ferenc és Barvich Iván. Felcsendültek Szekszárdon, a Vármegyeházán is a jellegzetes dallamok Fotó: Makovics Kornél A szülővárosában koncertező Sebő Ferenc büszke a Bartinára SZEKSZÁRD Sebő Ferenc Szekszárdon látta meg a napvilágot - éppen hetven éve - , de az általános iskolát már Székesfehérváron végezte. Tolna megyében rövid időt töltött, viszont máig köti ide személyes, rokoni kapcsolat. A Kossuth-díjas énekes, dalszerző, népzenekutató szülővárosában koncertezett szerdán este, majd interjút adott lapunknak. Nagyon büszke a Bartina néptáncegyesületre. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Egy székesfehérvári család ezelőtt hetven évvel miért éppen Szekszárdot szemelte ki átmeneti otthonként?- A háború utáni zavaros helyzetben, kibombázás és hadifogság után szüleim Gerjenben húzták meg maguk. Azért itt, mert nagybátyámnak errefelé voltak birtokai. A gerjeni orvos azt javasolta édesanyámnak, hogy a komplikációk elkerülése érdekében feküdjön be a szekszárdi kórházba. így is történt. Születésem után csak pár hónapig maradtunk Gerjenben, mert sikerült Székesfehérváron lakáshoz jutnunk.- Jelenleg élnek rokonai Tolna megyében?- Anyai nagymamám testvére ide házasodott, leszármazottai az első sorban ültek a koncertünkön. Tehát máig van kapcsolatom Szekszárddal.- Építészmérnöki diplomát szerzett, egy ideig építészként is dolgozott. Van az országban olyan létesítmény, mely előtt megállva nyugtázhatjuk: ezen ott van Sebő Ferenc keze nyoma...- Szentendrén terveztem egy szociális épületet - egy trafóházat... De azért nem ez az épület életem nagy büszkesége.- Megértjük, hiszen ekkoriban, az 1970-es évek elején már a zenével jegyezte el magát. 1971-től a 25. Színház zeneszerzője. Első lemeze huszonöt éves korában jelent meg, s még innen volt a harmincon, amikor SZOT-díjat kapott. Ez azért nem rossz, huszonévesen.- Ráadásul a felsorolásból kimaradt, hogy 1973-ban elmentünk Japánba, fél éves turnéra. Csak úgy sodort az élet...- Ugyancsak a hetvenes évektől számíthatjuk azt a munkát, melynek révén megszerettette a fiatalokkal az erdélyi népzenét. Emlékszik rá, hogy mikor járt első alkalommal Erdélyben, gyűjtőúton?- Igen, 1971-ben. Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató, népzenegyűjtő kísért bennünket. Pontosan tudta, hogy hova menjünk.- Mint abszolút hozzáértőtől hadd kérdezzem: létezhet még olyan népdal, amit nem jegyeztek fel a gyűjtők?- Természetesen. Vajon minden viccet összegyűjtöttünk már? A népdalgyűjtésnek pont az a „tragédiája”, hogy nem lehet, nem lehetett mindenkit egyszerre megszólaltam mindenről. Pedig egy ma már nem élő néni nem biztos, hogy annak idején csak balladákat ismert. Lehetetlenség a kulturális kincsőzön végére érni, csak meríteni tudunk belőle.- Nemrég láthattuk a zsűrizni a tévében. Arra kérem, ha esetleg akad egy-két el nem mondott gondolata a szekszárdi Bartináról, akkor legyen szíves itt és most közzétenni.- Kitűnőek voltak és módfelett büszke voltam rájuk. Nem azért nyertek, mert szekszárdiak, hanem azért, mert nagyon jók!- Ebben a hónapban lett hetven éves, Isten éltesse! Gyakorlatilag mindent elért, Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, megfellebbezhetetlen tekintély. Mi van még, úgymond, a bakancslistán?- Sok befejezetlen munkám van még. Kovács Sándorral együtt belekezdtünk a magyar népdalokkal kapcsolatos, úgynevezett Bartókrend kiadásába. A kilenc kötetből eddig kettő jelent meg. Nagyon szeretném megérni az összes megjelenését. Emellett rendezgetem az otthon felgyülemlett anyagaimat, ezekből hetente egyszer részleteket mutatok be a rádióban. Tanulni muszáj, elrontani tilos A globalizáció közepette Sebő Ferenc miként látja a népművészeti kincs, a tiszta forrás megmaradásának esélyét?- A tiszta levegőért és vízért jobban aggódom. Ezekért ugyanis alig tudunk tenni. Azért viszont igen, hogy az iskolában tanuljunk meg szépen, jól magyarul. Szerencsére vannak kedvező tapasztalataim. A Páván megkérdeztem egy kisfiút, hogy miként sajátította el ezt a nehéz táncot ilyen tökéletesen? Nos, az egyik video-megosztó volt a segítségére. Bízom abban, hogy a fiatalok nem rontják el. Ilyenkor jut eszembe Martin György néprajzkutató, tánctörténész intelme: „Gyerekek, ha már nem tudjátok megtanulni, akkor legalább ne rontsátok el!” Igyekeztünk megtanulni. Sebő Ferenc a napokban a Müpában is fellépett Mindegyik dal tetszik, de azért... Személy szerint vajon melyik tájegység, térség, település zenéje Sebő Ferenc nagy kedvence? Miként azt sejtettük, a szinte reflexből érkező válasz az volt, hogy mindegyik kedvenc. Némi kapacitálás után így válaszolt:- Valóban mindegyik, mert a régi magyar népdalanyag majdhogynem egységes. Az ember gyakorlatilag ugyanazt hallja Erdélyben, amit az Alföldön. Például itt van ez (Sebő Ferenc elkezdett énekelni): „A szegedi halastó, halastó/ Beleestem kocsistul, lovastól”. Hasonló a dallam Erdélyben is, csak a ritmika más. De ha feltétlenül konkrét választ kell adnom, akkor nem vitás, hogy a több százéves hagyományokat a legépebben megőrző erdélyi népzene a legizgalmasabb. Hagyományteremtő céilal hagyományőrző székely-sváb disznóvágást tartottak Cikón Az egész falut meghívták a szombat esti torra CIKÓ A jól bevált kezdőprogram, a lélekerősítő elfogyasztása után vette kezdetét szombaton Cikón a hagyományteremtő célzattal megrendezett székely-sváb disznóvágás. Haures Csaba polgármester elmondta, két sertés esett áldozatul, egyet a székely hagyományoknak megfelelően, egyet pedig a sváb szokások szerint dolgoztak fel. Az állatokból hurka, kolbász, töltött káposzta, húsgombóc és megannyi finomság készült. Jól tartották azokat is - mintegy 30 főt -, akik egész nap az ügy érdekében fáradoztak, őket reggelire lángossal, Temérdek hurka, kolbász készült sváb és székely módra is Beküldött kép Az asszonyok szorgoskodtak, hogy finom káposzta kerüljön az asztalokra ebédre sült májjal és oldalassal, friss hájas kaláccsal vendégelték meg. Este pedig az egész falu lakosságát várták egy kiadós disznótoros vacsorára, sváb hurka- és székely húslevessel, töltött káposztával, húsgombóccal, sauressel. A program nagy sikernek örvendett, mintegy százötvenen fogyaszthattak a vacsorából, mindenesetre a művelődési ház megtelt vendégekkel. Terveik szerint jövőre újra megtartják a tort, amelynek megvalósulásához idén hozzájárult a német nemzetiségi önkormányzat és több vállalkozás is. H. É.