Tolnai Népújság, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-03 / 284. szám
Az osztrák tankönyvekben szinte egyáltalán nem foglalkoznak a magyarokkal 2016. DECEMBER 3., SZOMBAT INTERJÚ 11 Mit tudnak a történelmünkről a szomszédok? A különböző nemzetek közötti szimpátiának fontos eleme, hogy miként ismerik meg egymás múltját, ennek pedig nem is lehet alkalmasabb terepe, mint az iskolai történelemkönyv. Vajon hogyan látnak minket, mit tudnak rólunk a szomszédos országok iskolásai? - ezekre az izgalmas kérdésekre keresi a választ egy közelmúltban megjelent tanulmánykötet. Mediaworks-összeállítás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu KELET-KÖZÉP-EURÓPA Sajnálat tál állapította meg Apponyi Albert 1918-ban, az első világháború végén, a Magyarság ügye a világsajtóban című kötet előszavában, hogy a sok uszítás azért hullhatott táptalajra, mert a nemzetek egyáltalán nem ismerték egymás történetét. A későbbi trianoni főtárgyaló példák sokaságán mutatja be, hogy a velünk szövetséges országokban, mint például Németországban is a sajtó kifejezetten ellenségesen viselkedik irányunkban. Ennek oka pedig az, hogy szinte semmit nem tudnak a magyarság ezeréves történelméről. De ugyanez a helyzet az egymással szemben álló harcoló felek között, akiknek a „történelemkönyvei kígyót-békát kiabálnak” egymásra. Ezeknek nagyrészt nincs alapjuk, növelik a sértettséget és az ellenségeskedést. Apponyi Albert szavai óta lassan 100 év telt el, és joggal tevődik fel a kérdés, hogy vajon most milyen a „magyarság ügye” az európai országok történelemkönyveiben? Erre keresték a választ azok a szakemberek, akik tíz ország iskolai történelemkönyvét elemezték egy tanulmányköteteben. Természetesen a történelemoktatás identitásképző erejének fontosságát a kötet is kiemeli, megjegyezve, hogy a történelemkönyv valójában taneszköz és történeti kordokumentum is, hiszen az egyes népek, nemzetek egymás irányában megnyilvánuló szimpátiájának vagy ellenséges viszonyának kialakításában komoly befolyásoló szerep jut a könyveknek, ame-A KUIIU1U1 IdlUVUliy VCJV magyarságképe TANULMÁNYOK Szerkesztette Csflt Tibor OKTATÁSKUTATÓ ÉS FEJLESZTŐ ------------INTÉZET 2016 n<á Nemzeti Küturáüs Afcso lyekben rejtett üzenetek, torzítások lehetnek. A második világháború után a győztes hatalmak szigorúan megszabták a legyőzőiteknek, hogy milyen tananyagot és mely tankönyvekből taníthatnak. A történelemtanítás és a tankönyvek ügyét később az UNESCO vette át. A Kelet-Európábán létrejövő szocialista országok az 1940-es évek végén megállapodást kötöttek a kulturális együttműködésről. A szocialista országokban a nemzeti identitást hozzáigazították a marxizmus-leninizmus követelményeihez. Az 1960-as években már komoly kutatómunka folyt az MTA Történettudományi Intézetében Arató Endre vezetésével, valamint az Országos Pedagógiai Intézetben. A külföldi tankönyvek magyarságképének átfogó tudományos elemzését a Pécsi Tudományegyetem jelentette meg Hornyák Árpád és Vitári Zsolt szerkesztésében. A tankönyvkutatás legújabb eredményeivel pedig az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet A külföldi tankönyvek magyarságképe című tanulmánykötete foglalkozik. - Magyar oldalról elindult egy próbálkozás, ennek az alapja lehet ez a tanulmánykötet - mondta lapunknak Köő Artúr történész. - Ezt magyar részről lehet egy első lépésnek tekinteni, hogy elkezdődjön egy párbeszéd. A legfontosabb az lenne, ha újra lehetne értelmezni, elemezni, górcső alá venni a XIX. és a XX. századot. Közös történelmtankönyvek kialakítása a németeknél és a franciáknál már megvalósult, illetve Kína és Japán esetében is, ahol szintén nagy ellentétek voltak - mondta Köő Artúr. - Ehhez szükség van a szomszédos országok részéről a hajlandóságra. Az osztrákok máshogy tudják Az ausztriai történelemoktatásban használt tankönyvek által közvetített magyarságkép bemutatása több okból sem egyszerű feladat - áll Fiziker Róbert tanulmányában. Szerinte részben nagyon sokféle tankönyv áll a tanárok rendelkezésére, részben pedig átalakulóban van a történelemoktatás Ausztriában. Az iskolában „élő történelmet” oktatnak, amiből az következik, hogy a társadalomismeret, történelem tantárgy keretein belül nem csupán a múlttal ismertetik meg a diákokat, hanem a jelen és a jövő perspektíváival is. Foglalkoznak a menekültkérdés Ausztriára gyakorolt hatásai mellett a probléma jelenlegi magyar kezelésével is. A menekültekkel való hazai bánásmódról szóló újságcikkek elemzése és feldolgozása sokkal inkább formálja a magyarságképet, mint bármelyik tankönyv. Önmagában a tankönyvekből és a tanári segédletekből nem alkotható koherens kép arról, hogy mit tudhat egy átlagos osztrák diák a hazájával majdnem négyszáz éven keresztül állam- és sorsközösségben élő magyarságról. Gerhard Baumgartner osztrák történész szemléletesen foglalta össze a történetírásban gyökeret vert magyarságképet: a „valamikor a lovaikkal idejött magyaroknak igazán addig ment jól a soruk, amíg Ausztriához tartoztak”. Hasonlóan vélekedett Dévényi Anna történész is, aki szerint a ma érettségiző osztrák fiatalok úgy tudják, hogy bár a Habsburgok felszabadították a magyarokat a török uralom alól, de a folyamatosan ügyeskedő, a birodalmon belül különleges jogállásra törő nemesek a nemzetiségekkel szemben erőszakos magyarosító politikát folytattak, és ezzel megásták a dualista állam sírját. Ausztriában nem jelent meg a XX. században egyetlen összefoglaló könyv sem Magyarország történetéről. Pedig az egyre inkább napjaink történéseinek magyarázatát nyújtó és a politikai életben való tudatos részvételre felkészítő történelemoktatás számos példát meríthetne az egymásról gyorsan elfeledkező sorstársak párhuzamos, de bizonyos pontokon olykor találkozó históriájából. A dákoromán legenda Köő Artúr történész a 2000- es évek környékén megjelent román történelemtankönyvek tartalmát vizsgálta, és megállapította, hogy az oktatásban még mindig a dákoromán elmélet hitelességének a bizonyítása a legfontosabb. Ennek érdekében pedig szinte minden megengedhető. Az egyik tankönyv szerzője például a XI—XIII. századra teszi a magyar honfoglalást és Erdély birtokbavételét. Ez a szándékos és tudatos tévedés azért van, mert ez a vitatott dákoromán kontinuitás elméletet igazolja. A kutató több történelemkönyvet is megvizsgált, és megállapította, hogy a rendszerváltást követően anynyira áhított elfogulatlan, az addigi sérelmeket félretévő, hiteles történelemtankönyvek összeállítása az ezredfordulóig elmaradt. Az elemzett könyvekre az a jellemző, hogy mind próbálja bizonyítani a dákoromán elméletet, illetve azt, hogy Erdély területét jogosan birtokolják. Szlovákiában csak a szlovákok Szlovákiában az oktatás abszolút központosított, állami megrendelésre készülnek a tankönyvek, nincsenek alternatív kiadványok. A tankönyvek igyekeznek egy nyugat-európai kultúrához tartozóként láttatni Szlovákiát, és általában a világ összes jelenségét e szerint bemutatni. A központosított tankönyvrendszerben a szlovákiai magyar iskolák tanulóihoz kizárólag szlovák szerzők által eredetileg szlovákul írt, majd szóról szóra lefordított történelemtankönyvek kerülnek. Ezek valójában egyszerű tükörfordítások. Ezek a könyvek azt sugallják, hogy az események csak a mai Szlovákia területén, csak szlovák személyiségek révén mentek végbe. A könyvekben geográfiai pontatlanságok is vannak, ráadásul csak szlovák nyelvű térképek vannak a könyvekben. A magyaroknak semmi esetre sincs hangsúlyos szomszédsági szerepük a szlovák tankönyvekben. Magyarország csak egy ország a szomszéd országok közül. A magyarokra leginkább úgy tesznek utalást, mint a szlovákiai magyarokra, az ország „legnagyobb létszámú nemzeti kisebbségére”. Csák Máté, a szlovák király Egészen extrém példákat is találunk a szlovákosítás terén. A Historicka Revue történelmi magazin néhány éve a trencséni magyar föidesurat, Csák Mátét (1261-1321) Matús Cák Trencianskyként mutatta be. Az egyik legbefolyásosabb főúr nem más a történelmükben, mint a szlovák király. A Károly Róberttel hadakozó magyar kiskirály működését a szlovákok az az egységes, független Szlovákia megteremtésére tett első kísérletként értelmezik. Mihályi Molnár László egy internetes tanulmányában ugyancsak elemezte a szlovák történelemoktatást. Szerinte a szlovák őstörténeti koncepció elsődleges szempontja a magyarellenesség: a szlovákok jelenlétét a magyar történelem ellenében fogalmazza meg, amiből teljesen kizárják az avarokkal, hunokkal vagy szkítákkal való magyar kapcsolatot, illetve rokonságot, mert az már időben megelőzné még ezt a koncepciót is. A szlovák régészet szinte politikai megrendelésként kapta feladatul, hogy az egész ország területén dokumentálni kell a szlovákok jelenlétét már az V. század második felétől, és akik ebben részt vállalnak, azok kiemelten publikálhatnak és juthatnak egyre feljebb a ranglétrán. A pozsonyi várnál a 70-es években végzett ásatások során egy egyetemi hallgató a nyári gyakorlaton tapasztalta, hogyan kell megrakni egy nagymorva rotunda (körbástya) falait ott, ahol olyan sosem volt.
