Tolnai Népújság, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-23 / 275. szám
fi RIPORT 2016. NOVEMBER 23., SZERDA Az Európai Parlament franciaországi városában is okostelefonfüggők a fiatalok Több mint egy év elteltével jutott el jelen sorok írója Strasbourgba: ahogy korábban, most is az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája jóvoltából. A franciaországi város a maga német múltjával ugyanolyan különleges, mint volt: két nép, két kultúra találkozásának egykor - egészen 1945-ig - robbanásveszélyes, ma viszont békévé oldott elegye. Szeri Árpád tolnai.nepujsag@mediaworks.hu STRASBOURG Az utcákon, az intézményekben alapvetően francia szó járja, de azért akad az egyik takaros városnegyedben hamisítatlan Bierkeller is, mintha egyenesen Münchenből gurították volna ide. Nem is beszélve arról, hogy a legalábbis ebben az ügyben türelmes gallok az összes településrésznek meghagyták a maga történelmi német neveit - az már más kérdés, hogy ha Ilkirch nevét emlegetve a szó végén h hangot ejtünk, a franciák azonnal javítanak, valahogy így: Ilkirs. Egyvalami jelentősen megváltozott a tavalyi látványhoz képest. Míg bő egy esztendeje a fiatalok - úgy 14-től 30 évig - mindegyike fülhallgatóval ültek a buszon vagy villamoson, vagy bárhol a városban, de közben alapszinten, ha máshogy nem, gesztusokkal kommunikált egymással, addig manapság ez a fajta érintkezés is a múlté. A fülhallgató ugyanúgy megvan, de most mindenki a kézben tartott okostelefonjára mered, azt bűvöli és kopácsol az apró billentyűkön boszorkányos gyorsasággal. Akárha Magyarországon lennénk. Szándékos ennek a jellemző életképnek a felvillantása, hiszen az Európai Parlament - a kiküldetés célhelyszíne - október végi plenáris ülésén behatóan foglalkozott ezzel a generációval. Természetesen kontinentális léptékben, magyar előterjesztésben. Ugyanis az EU 2013-2015 közötti időszakra vonatkozó ifjúsági stratégiájának értékeléséről Bocskor Andrea tett - nagy többséggel elfogadott - jelentést a plénum előtt. Nem pénzkidobás: befektetés a jövőbe- Európai szinten nőtt azon fiatalok száma, akik valamilyen felsőoktatási végzettséggel rendelkeznek - adott tájékoztatást lapunknak a fideszes EP-képviselő. - Az érettségizettek száma is gyarapodott. A képzettségnek köszönhetően ezekben a csoportokban csökkent a munkanélküliség: bár ezzel együtt is akadnak olyan országok, melyekben sok fiatal nem része sem az oktatásnak, sem a munkaerőpiacnak. A felmérések szerint 2013-ban 24,4 százalékos volt az ifjúsági munkanélküliség Európában: ez az arányszám ez évre 18,9 százalékra mérséklődött. Öszszességében némileg javultak a korosztályra vonatkozó mutatók 2013 és 2015 között. Tisztában vagyok azzal, hogy egy hátrányos helyzetű magyaror-Fiatalok Strasbourgban. az Európai Parlament udvarán szági régióban ez a javulás nem érzékelhető közvetlenül. Ezért is hívjuk fel arra a figyelmet, hogy milyen fontos támogatni a fiatalok munkaerőpiacon való elhelyezkedését, családalapítását, önálló életkezdését. Van több követésre érdemes példa, hogy ne menjünk meszszire, idetartozik a hazai foglalkoztatási és ifjúságpolitikában alkalmazott járulékcsökkentés azon cégeknél, melyek fiatalokat foglalkoztatnak. A jelentés azt is tartalmazza, hogy nem elegendő európai, illetve nemzeti szinten foglalkozni ifjúságpolitikával: erre szükség van regionális és helyi szinteken is, nem utolsósorban a kisközösségekben. így lehet megakadályozni, csökkenteni az elszigetelődést, leszakadást, illetve ezek a kisközösségek adhatnak önbizalmat. Bocskor Andrea azt vallja: a határon belüli, valamint a határon túli magyarság egyaránt rendelkezik azzal a jó értelemben vett konzervatív közösségi szellemmel, erős kulturális identitással, mely megtart s egyben cselekvésre ösztönöz.- Nyugat-Európában, annak fejlett területein az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy mindent készen kapnak - folytatta a képviselő. - Ha valami a háztartásban elromlik, legyen az bármilyen csekélység, azonnal jön a szerelő, és megoldja a gondot. A magyarok viszont - magad uram, ha szolgád nincs alapon - kicserélik a kiégett villanykörtét. Honfitársainkról gyakorta halljuk, és joggal, hogy a jég hátán is megélnek. Ez nagy előny fiataljaink számára, hiszen ezen múlik túlélőképességük. Egyébként más területen is tetten érhető a gondolkodásbeli, sőt, értékrendbeli különbség. Nyugat-Európa több államában a tehetséggondozást, mint olyat, nem is igazán értelmezik a maga teljességében. Általában ezt a fogalmat elsősorban a művészethez, legfeljebb a sporthoz kötik. Sok nyugati képviselőtársam elcsodálkozik, amikor megemlítem, hogy a hazai tehetséggondozó program keretében a tanulni akaró, de a költségeket fizetni képtelen fiatalokat is támogatjuk azért, hogy bekerüljenek a felsőoktatásba, avagy megfelelő állást találjanak maguknak. De Szanyi Tibor nem kevesebb, mint hét bizottságban dolgozik sorolhatnám tovább: a családoknak nyújtott, vissza nem térítendő lakásvásárlási támogatás hallatán is értetlenkedett egy külföldi képviselőtársam. Nehezen emésztette meg, hogy ez részünkről nem felesleges pénzkidobás, hanem befektetés a jövőbe. A képviselőt végezetül arról kérdeztük: ha előreszaladunk az időben, véleménye és reményei szerint húsz év múlva milyen magyar fiatalságot láthatunk?- Olyan fiatalságot, mely belenőtt a felgyorsult világba, ebből is következően kiválóan teljesít a munkahelyen. Ezzel együtt tudatosan megmarad kulturális és nemzeti identitása mellett; ezért azt is remélem, hogy a kereszténység továbbra is fontos tényező lesz a magyarság körében. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a jövő jól képzett magyar fiatalsága akár egész Európára komoly hatást, befolyást gyakorolhat, legyen szó véleményről, kultúráról vagy éppen a digitális világról. Hiszen ismeretes, hogy eddigi történelmünk folyamán rengeteg tehetséget adtunk a világnak. Verseny, de ne az egészség rovására A plenáris ülés magyar felszólalói közé tartozott Szanyi Tibor is. A szocialista képviselő többek között arra hívta fel a figyelmet: bár különböző populista kormányok propagandahadjáratot folytatnak az Európai Unió ellen, ezt a tevékenységet gyakorta szó nélkül hagyják az európai intézmények. Vagy ha időnként szólnak is érte, a közlendő mintegy felolvad a mindent elárasztó információzuhatagban. Bírálta azt a hírverést is, mely szerint az Európai Tanács októberi ülésén minden mást háttérbe szorított volna a menekültválsággal kapcsolatos magyar kormányzati politika.- Szó sincs erről - jelentette ki a képviselő. - Sokkal fontosabb dolgok történtek ott, elég megemlítenem a Kanadával megkötendő egyezményt. Ez, tartalmát tekintve, legalább akkora kihívás Európa számára, mint a menekültválság. Belgium egyelőre azért nem fogadja el, mert a vallon tartomány parlamentje nem adott erre felhatalmazást. Azaz, jelenleg egy hárommilliós közösség sakk-Bocskor Andrea, a kulturális és oktatási bizottság alelnöke ban tart egy félmilliárdos közösséget, magát az Európai Uniót. Hogy miért? Egyszerű. A vallon kormány százszázalékos tulajdonosa egy tartományi fegyvergyárnak, melynek félmilliárd eurós forgalmából három millió euró Kanadában valósul meg... Szanyi Tibor az előbbi példát ezért említette, mert meggyőződése: az EU-t tekintve ma is alapfogalmak lógnak a levegőben. - Az Európai Tanács, azaz a kormányfők gyülekezete az Európai Unió szinte egyetlen olyan testületé, mely formai és jogi értelemben sem intézkedhet. Következtetéseket ad, és ezekből kiindulva összegzi a feladatokat, de a jogalkotásban nem vesz részt. Többek között ezek azok a tudnivalók, melyek európai, magyarországi szintű ismertetésében még sok a tennivaló. Ezek után viszont adja magát a kérdés, hogy Szanyi Tibor miként veszi ki részét ebből a munkából? Mint elmondta, gyakorlatilag napi szinten ad ki a fenti témakörökbe is vágó közleményeket, ám a dolgok jellegéből adódóan azok többnyire nem jutnak el a széles nyilvánossághoz.- Nemrég az egyik rádióban beszéltem az alapértékek, emberi jogok és az EU-s eljárási rend összefüggéseiről. Pontosabban beszéltem volna, ha a nekem kiszabott szűk időkeret ezt lehetővé tette volna. Ismeretes, hogy efféle tárgykörre nem igazán vevő a média. De ha valakit felpofoznék az Európai Parlament folyosóján, az hónapokon át kiemelt téma lenne a sajtóban. Idén a képviselő a témagazdája, fő jelentéstevője az európai versenypolitika alakításának. Tagja annak a bizottságnak is, mely a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozik. Ezt az - egyébként sikeresnek tartott - ágazatot tekintve nemcsak tanulságosak, de adott esetben lehangolóak is megjegyzései.- Az Európai Unió költségvetésének negyven százalékát fordítjuk az agrárium támogatására. Rengeteg pénzről van szó. Ennek ellenére a kontinens egyötöde rosszul táplált, sőt, megkockáztatom, egytizede egyenesen éhezik. Ha minősítenem kellene, hogy mit esznek ma Magyarországon az egyetemisták, akkor némi túlzással ugyan, de azt mondhatom, hogy konyhai szemetet. Amikor mi itt azon vagyunk, hogy kitiltsuk a transzzsírokat az élelmezésből, az élelmiszer-alapanyagokból, akkor ez a törekvés odahaza valószínűleg nem vet jelentős hullámokat. Viszont közlöm, hogy Magyarországon évente mintegy hetvenezer ember hal meg a transzzsírok okozta károsodás miatt! Vagy megemlíthetem a glifozát nevű gyomirtó szert, melynek visszaszorítására szintén hangzott el javaslat: a glifozátot már sörben is kimutatták. Igen, ezek az EU-s döntések, avagy várható döntések meghatározó ipari és más érdekeket sértenek, ezért az ellenállás is erőteljes. Mi viszont azt mondjuk: legyen verseny, de ne az egészség rovására!
