Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-22 / 249. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 22., SZOMBAT Bonyhádon azt skandálták: Eső után minek ernyő, nem kell nekünk Gerő Ernő! Tanulmány a Tolnában történtekről Hosszabb tanulmányban foglalta össze korábbi kuta­tásait is felhasználva Hat­van éve történt címmel az 1956-os forradalom Tolna megyei történetét dr. Dobos Gyula nyugalmazott levél­tár-igazgató. Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD Egy tanulmányt kisebb terjedelemben össze­foglalni reménytelen, sőt feles­leges vállalkozás volna, ezért csak mozaikokban villantjuk fel a történéseket a tanulmány alapján. Az előzményekből A rossz közhangulatot Tol­na megyében számos tényező súlyosbította. A jeges ár közel 2000 család otthonát semmisí­tette meg. A kevés építőanyag és a szakember hiányában a családok többségének esélye sem volt arra, hogy a tél beáll­táig saját lakásba költözhessen. Minden településen az alapvető élelmiszerek hiányával kellett szembenéznie a helyi hatóság­nak. A mezőgazdasági jellegű Tolna megyében a kötelező be­szolgáltatás után számos gaz­da padlása, kamrája üresen tá­tongott, 1955-től a tsz-ek érde­kében ismét tagosítottak, he­lyettük gyakran silány minősé­gű és a településtől távol fekvő csereingatlanokat kaptak a gaz­dák. Tolna a megszűnésre kije­lölt megyék között szerepelt. Ezzel kezdődött Az első tömegdemonstráció­ra a megyeszékhelyen október 26-án került sor. A Mártírok te­rén mintegy 500 fő gyűlt ösz­­sze és látványosan készülődött a szovjet emlékmű ledöntésé­re. Az emlékmű a pártbizott­ság és a megyei tanács közöt­ti területen állt. A helyzet pikantériáját az ad­ta, hogy mindkét épületben ké­zigránátokkal és gépfegyverrel felszerelt rendőri, karhatalmi erők állomásoztak. A robbaná­sig feszült légkört Győré József, a megyei pártbizottság titká­ra visszaemlékezésében a kö­vetkezőként írta le: „Amikor 40-50 huligán részvételével és 4-500 néző kíséretével le akar­ta dönteni a szovjet hősi emlék­művet, felhívtam a központi bi­zottságot és kértem az első tit­kárt. Nagy Imre jött a telefon­hoz. Elmondtam, mi a helyzet Szekszárdon. Arról is beszá­moltam, hogy a megyei szék­házban jelentős fegyveres őr­ség van, a tömeget szét tudjuk kergetni, ha szükséges.” A mi­niszterelnök óvta a tömeg her­­gelésétől, azt mondta, ha ledön­tik az emlékművet, majd felépí­tik. Nem építették fel, a helyén ma ’56-os emlékmű áll. Folytatás megyeszerte Október 26-27- én számos te­lepülésen történtek kisebb-na­­gyobb megmozdulások. A fel­vonulások szervezői, résztvevői középiskolák tanárai, diákjai, munkások voltak. Általában a Himnusz és a Szózat elének­­lésén, a Nemzeti dal elszavalá­­sán kívül a szovjet emlékműve­ket döntötték le, a vörös csilla­got távolították el, a falvakban elégették az adófőkönyveket. A legjelentősebb demonstrációra Bonyhádon került sor. Előkészí­tésében a hidasi bányászok ját­szották a főszerepet. Az alkalmi szavalókórusok harsogták a kü­lönböző jelszavakat: „Ki az oro­szokkal!” „Le a zsidókkal!” „Le a kommunistákkal!” „Miénk legyen az uránérc!” „Éljenek a hős egyetemisták!” „Eső után minek ernyő, nem kell nekünk Gerő Ernő!” A főtéren ünnepé­lyesen elégették a vörös zász­lót, leverték a Sztálin tér név­tábláit, ledöntötték a szovjet hő­si emlékművet, a diákok pedig az iskola udvarán az orosz tan­könyveket égették el. Az októ­ber 27-i munkástüntetést már a bonyhádi üzemek dolgozói szervezték. A gyárakból, köz­hivatalokból, iskolákból össze­gyűlt hatalmas tömeg felvonu­lása erőt sugárzó, rombolástól, atrocitástól mentes volt. A zá­ró munkásgyűlésen munkás­­tanácsot alakítottak. A nemzeti bizottság A szekszárdi nemzeti bizott­ság elnöke Budai Mátyás, he­lyettesei Töttős Pál és dr. Saá­­rossy István lettek. Ezt követő­en sor került az operatív felada­tú, 12 fősnek javasolt, de végül 16 fős elnökség megválasztásá­ra. Az elnökség tagjai Ifjú Ben­­cze József, Bánhidi Gyula, Bó­­vári Lajos, Budai Mátyás, Csu­ka Ferenc (Baka), Fogarasi Jó­zsef, Föglein Ferenc, Hadnagy Albert, Heidt Dömötör, Hradek Lajos, Ormoshegyi Zoltán, Sik­lósi Lajos, Taksonyi János, Sza­­kál(y) Ferenc, Szántó Ferenc, Vesztergombi Antal lettek, de nem került be a két helyettes. Egészségi állapotára hivatko­zással Fogarasi József lemon­dott és helyette dr. Tóth Lajos (1929-1993. ügyvéd, 2016-tól Szekszárd díszpolgára) lett az elnökség tagja, majd a novem­ber 1-i ülésen a beteg elnök he­lyettesítésére is kapott felhatal­mazást az elnökségtől. Októ­ber 30. és november 5. között számos döntés született. Sza­­kály Ferenc újságíró lett a Tol­na megyei Népújság szerkesz­tője, a tartalmi lektorálás dr. Hadnagy Bertalan főlevéltár­­nok feladata lett. Október 31- én számos személyi kérdés­ben született döntés. A rendőr­ségi, honvédségi vezetőket sza­badságolták, iskolák igazgató­it tisztségükben felfüggesztet­ték. Dr. Levente István (Levente Péter színész apja) a megyei bí­róság, dr. Pataki Kálmán a me­gyei ügyészség, Pillári Lajos a megyei börtön ideiglenesen megbízott új vezetője lett. Ren­delkeztek a megyei börtönben fogva tartottak szabadon enge­déséről. Partos Hubert bizottsá­gi tag kapta feladatául, hogy a tagosítással elvett baktai sző­lők tulajdonosaikhoz visszake­rüljenek, 130 főnek november elején vissza is adták azokat. A célkitűzések között pedig nem­csak helyi követelések voltak. A város ellátási helyzetének felmérését Hegedűs Józsefre, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetőjére bízták. Meg­szervezték a Terményforgal­mi Vállalat raktárainak őrzé­sét. November 2-án biztonsá­guk érdekében őrizetbe vették az ÁVH volt tisztjeit. Számon­­kérő széket alakítottak. Meg­szervezték a 135 fős nemzetőr­séget, amelynek vezetésére Ko­vács Lehel, majd lemondását követően Székelyhídi Géza ka­pott megbízatást. A szekszár­di szovjet helyőrség kérésére az alakulat élelmezéséről gon­doskodtak, őrséget állítottak a laktanya elé, hogy az esetleges provokációt megakadályozzák. A szovjet támadás után A szovjet támadás előtt senki sem halt meg Tolna megyében, Mátai Antal Budapesten esett el. Dunakömlődön a szovjet harckocsik lőtték a tanács épü­letét is, ahol 2 nemzetőrt megöl­tek és kettőt súlyosan megsebe-Névjegy Dr. Dobos Gyula Tengődön született 1944. április 4-én. Általános iskolai tanulmányait ott végezte, majd a szekszár­di Garay János Gimnáziumban érettségizett. 1967-ben sze­rez magyar történelem sza­kos diplomát Szegeden, majd 1987-ben az ELTE levéltáros szakán. A Tolna Megyei Le­véltárban 1980 óta dolgozik, ezen a területen az első volt az országban, aki pályázattal lett igazgató. 1990 január else­je és 2010 december 31-e kö­zött pozícióját több mint húsz éven át megőrizte. Ötévente nevezte ki a megyei közgyű­lés, egyhangú szavazással. Több száz publikáció fűződik nevéhez. Legjelentősebb mun­kájának a Perczelek című kö­tetét és Tengőd monográfiá­ját tartja, amely 2012-ben je­lent meg. Két évig a Rotary Szekszárd elnökeként például a Béla téri tapintható láthatat­lan létrehozásában, a nemzet­közivé szervezett kórházpro­jekt megvalósításával tette le névjegyét. Három gyermek - két lány és egy fiú - édesapja, két unoka nagyapja. sítettek. A tamási laktanyában 4 kiskatona halt meg. A kon­szolidáció lassan haladt a me­gyében. A pufajkások ember­telen magatartásukkal tűntek ki. Decemberben folytatódott a sztrájkhullám, majd 1957 már­ciusától szinte futószalagon folytak a bírósági eljárások. Gyorsított eljárással 128 forra­dalmárt vontak felelősségre. A büntetések nagysága a megfé­lemlítést szolgálta. Az 1959-es MSZMP Tolna me­gyei pártértekezlet beszámolója szerint a megyében „ellenforra­dalmi bűnökért bíróságaink 65 személyt ítéltek el 1-10 évig ter­jedő börtönbüntetésre és két el­lenforradalmárt ítéltek halálra. ...” Arról nem esett egyetlen szó sem, hogy több száz volt azok száma, akik egy évnél rövidebb időt töltöttek börtönben, vagy közbiztonsági őrizetben, inter­nálótáborban. Nem foglalkozott a „mérleg” azokkal sem, akik a megtorlástól való félelmükben, vagy honi kilátástalanság mi­att nekivágtak a nagyvilágnak. Saját bajnoksággal zárták az érmekben bővelkedő versenyszezont Céloké Mezőföldi íjász Egyesület PAKS Saját szervezésű baj­noksággal zárta az érmek­ben, helyezésekben bővelke­dő versenyszezont a Celőke Mezőföldi íjász Egyesület. A Cseresznyéskert Erdei Iskola körül alakították ki a pályát a 3D versenyhez. Húsz lőállás­­ból negyven lövés leadására volt lehetősége a versenyzők­nek, akik Makai János szavai szerint a környékről érkez­tek, de nyugodtan lehet mon­dani, hogy az ország minden szegletéből, hiszen szegedi, budapesti és váci íjász is volt a nagyjából nyolcvan részt­vevő között. Az egyesület el­nöke azt mondta, egy-egy ilyen baráti verseny kivá­ló alkalom arra, hogy erősít­sék a közösséget az egyesüle­ten belül és a sporttársak kö­zött, de számukra, mint be­vételi forrás sem elhanyagol­ható. A nevezési díjakból be­folyt és a program lebonyo­lítása után megmaradt ösz­­szeg az utánpótlás sportolók felkészítését, felszerelésének biztosítását segíti. S ha már utánpótlás: Makai János azt is elmondta, hogy Kiss Dóra a pályaíjász OB-ne első díjat nyert remek teljesítménnyel, szintén bajnok lett a felnőttek között az egyesület másik na­gyon sikeres tagja, Kun Aliz a Tápiószentmártonon rende­zett versenyen. Vida T. Húsz lőállásból negyven lövés leadására volt lehetőség Szabadival indult a tizedik évfolyam BIKÁCS író-olvasó találkozónak is tekinthető alkalom indítot­ta a Bikácsi Népfőiskola új tan­évét. A tizedik évfolyam nyitá­nyára a régi és új hallgatókat is invitálta Szilágyi Pálné könyv­táros. Szabadi Mihály népmű­velő, több néptánc csoport egy­kori koreográfusa volt a ven­dég, aki könyveiben munkássá­ga ezen szakaszait és települé­sének néprajzát is megörökítet­te. Előadása az Álmok, emlékek, gondolatok címet viseli. Szilágyi Pálné elmondta, nem állt még össze teljesen az évad programja, zajlik még az egyez­tetés az előadókkal. Minden­képpen lesz egészségügyi témá­jú alkalom, a daganatos beteg­ségekről, a magas vérnyomás­ról és következményeiről sze­retnének többet tudni. Teríték­re kerülnek az ünnepek, hagyo­mányok is. Arról is beszámolt, hogy a könyvtárban jelenleg van egy kiállítás, ami az Orszá­gos Könyvtári Napok keretén belül nyílt meg kézműves fog­lalkozással egybekötve. Októ­ber 28-án Báró Schell József va­dászfestő emlékkiállítása vált­ja a tárlatot. - Ennek megvaló­sulását köszönöm Rühl Gizel­lának, a kiállítás sorozat meg­álmodójának, fűzte hozzá a bi­kácsi Könyvtári, Információs és Közösségi hely vezetője hozzá­fűzve, hogy rövidesen gyermek­programmal jelentkezik. V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents