Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-14 / 242. szám

2016. OKTÓBER 14., PÉNTEK HIRDETÉS 3 Ősei német és magyar arisztokraták, Kanadában született, Angliában érettségizett Édesanyja, Zichy Mária Teré­zia grófnő 1956-ban mene­kült el Magyarországról. A rendszerváltás után, 2000- ben megkapta Szekszárd díszpolgára címét, mivel so­kat segített a városnak. Fia, aki bárói címet visel, a me­gyeszékhely közelében tele­pedett le és minőségi bort termel. Georg A. Freiherr von Twickel, azaz báró Twickel György első alkalommal nyi­latkozik részletesen őseiről, ifjúkori és mai önmagáról, családjáról, valamint életel­veiről lapunknak. Szeri Árpád tolnai.nepuj'sag@mediaworks.hu- Báró úr, az Ön családneve, a Twickel név sok lexikonban sze­repel. Igaz az, hogy több mint ezer évre visszavezethető a csa­ládfa? Kérem, mondjon néhány mondatot őseiről, milyen szere­pet játszottak a német történe­lemben?- A Twickel család, csak­úgy, mint a Zichy család a ma­gyar történelemben, évszázado­kon keresztül befolyásolta az or­szág történetét regionális és or­szágos, sőt olykor közép-euró­pai szinten is. Közéleti, társa­dalmi szerepvállalásaik a kö­zépkor óta folyamatosak vol­tak. A család tagjai mindenkor elkötelezettjei voltak a közélet­nek, melyben sok sikerrel te­vékenykedtek. Számtalan ala­pítványt tettek, templomok és iskolák százait építtették fel és tartották fenn, jótékonysági in­tézményeket hoztak létre, mú­zeumokat alapítottak. Minden­kor támogatták a tudományt, az egészségügyet, a kultúrát, az oktatást és a gazdaságot.- Felmenői közül, a szülei mel­lett, kit emelne ki, mint olyan személyt, akinek tevékenysége nagy hatással van önre?- Elsősorban apai nagyapá­mat, Rudolf von Twickelt emlí­teném, aki 1953-ban a Malteser Hilfdienst egyik alapítója volt, amelyből évtizedekkel később az egész világot átszövő segély­­szervezet épült fel. A német or­szágos politikai életben is tevé­kenyen vett részt, alapító tagja volt a Német Centrumpártnak. A mezőgazdaság, az üzleti élet és a kereskedelem különböző területein is aktív volt. Mind a társadalom legfelsőbb rétegei­vel, mind pedig a vidéki gaz­dálkodókkal szót értett. Egész életét áthatotta a nép érdekei­nek védelme és a segítségre szorulók támogatása. Ezenkí­vül mind a magyar, mind pedig a német ágban szinte bárhová nyúlok, jó példával elöljáró fel­menőket találok.- A von Twickel család reziden­ciája az ugyancsak történelmi Haus Havixbeck. Időnként itt ta­lálkoznak egymással a Twickel család tagjai? Ha igen, nagyjá­ból mennyien érkeznek az ilyen összejövetelekre?- Sajnos, mostanában már csak néhány évente találkozik a teljes család, valamilyen ki­emelt évfordulón. Viszont ilyen­kor három-négyszázán is össze­gyűlünk a világ minden pont­járól. Ez természetesen mindig óriási élmény, hiszen a család tagjai a legkülönbözőbb terüle­teken töltenek be felelős mun­kákat az egész világon. Talán nem hivalkodó azt mondanom, hogy ilyenkor büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen jelentős törté­nelmi családba születhettem és a magam munkájával én is hoz­zájárulhatok a közös történelmi örökséghez és család jó Híréhez.- Bár a Haus Havixbeck Né­metországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mányban található, Ön nem itt született, hanem Kanadában. Ennek mi az oka?- A hetvenes években a kelet­európai államokban uralkodó kommunizmusról még nem le­hetett tudni, hogy hová tart. Kö­zel voltunk, és félő volt, hogy va­lamilyen módon a kommunista rendszer utat tör magának nyu­gat felé is. Édesanyámat és az egész Zichy családot annak ide­jén éppen elég meghurcoltatás érte ahhoz, hogy elővigyáza­tosságból megpróbáljanak már előre lehetséges „menekülő-út­vonalakat” kialakítani. Ezért vi­lágra jöttem előtt az egész csa­lád kiköltözött néhány hónap­ra Kanadába, hogy ott szület­hessek meg. Ezzel kettős állam­­polgárságot nyerve a családot bármikor segíthessem a jövő­ben, ha arra kerülne sor. Ezek ilyen évtizedek voltak... Az em­berek féltek és próbálták ma­gukat minden lehetséges oldal­ról körbebástyázni. Volt okuk a félelemre. Hát így szület­tem én Kanadában, azon belül Edmontonban, ahol a mai napig rengeteg barátom van és igyek­szem őket minél többet látogat­ni. Csodálatos országnak tar­tom szülőhazámat.- Az angol nyelvterülettel ifjú korában sem szakadt meg a kapcsolata, hiszen Angliában érettségizett. Melyik városban, milyen volt ez az iskola?- Egy Bristol melletti bencés internátusbán töltöttem a diák­éveim nagy részét. Nagyon ked­veltem ezt a helyet. Amellett, hogy festői környezetben élhet­tem, a bencés tanároktól iga­zán mindent megkaptunk, ami­re csak szükségünk volt: a ke­resztény hitben való elmélyü­lés és a legmagasabb szintű ok­tatás mellett rengeteget sportol­tunk: rögbi, tenisz, krikett, fut­ball, jégkorong, amit csak el le­het képzelni. Hat házban élt há­zanként hatvan-hetven fiú a vi­lág minden tájáról; ez egy olyan multikulturális közeg volt, mely rengeteg nyitottságot és toleran­ciát adott nekem. Erős, összetar­tó közösség voltunk. A diákévek vége felé pedig ránk bízták a fi­atalabb fiúk felügyeletét, irá­nyítását: ezzel észrevétlenül is megtanultunk felelősséget vál­lalni mások iránt.- Milyennek látta és látja Angli­át német-(magyar) szemmel?- Az angolok kicsit lazábbak, mint a németek, viszont a ma­gyaroknál kicsit szigorúbbak. Nagyon barátságos, nyitott, be­fogadó és toleráns nemzet. A humoruk pedig szerintem az egyik legjobb a világon, semmi­hez sem hasonlítható. Elég ha csak Monty Python Repülő Cir­kuszára gondolunk.... lói esett, hogy a viszonylag szigorú né­met arisztokrata közeg után el­lazulhattam egy teljesen más mentalitású közegben. Az uta­zás, a más kulturális környezet­ben való boldogulás egyébként is mindig jót tesz az embernek. Ezt tartom az életem egyik leg­nagyobb szerencséjének, hogy utazhattam és hogy sok ország­ban sokféle emberrel találkoz­hattam. Igyekszem mindazt a nyitottságot és toleranciát sugá­rozni, amit ezeken az útjaimon átélhettem.- Édesanyja magyar, ugyancsak történelmi név viselője. A nyolc­vanas években már bizonyára többször is mesélt Önnek hazá­járól, Magyarországról. Az elbe­szélések alapján milyen kép ala­kult ki Önben, egy akkori tizen­éves fiatalemberben Magyaror­szágról?- Rengeteget mesélt édes­anyám Magyarországról. Most visszagondolva már látom, hogy tudatosan készített fel ar­ra, hogy ha lehetőségem nyűik rá, akkor hazámnak választhas­sam. Német földön is ragaszko­dott magyar identitásához, ho­lott minden oka meglehetett vol­na rá, hogy a Zichyek számtalan és kegyetlen meghurcoltatása miatt egy életre elfeledje, hogy honnan jött. Nekünk ezekről so­ha nem mesélt, csak jót hallot­tunk Magyarországról. Azt a képet erősítette bennünk, hogy ez egy jó ország, ahol jó embe­rek élnek és ahol érdemes élni. Már gyermekként sikerült fel­keltenie az érdeklődésemet.- Amikor Ön először járt Ma­gyarországon, mennyiben vál­tozott ez a kép a személyes ta­pasztalatok alapján?- 1987-ben jöttem először, úgy emlékszem. Aztán egyre többet és többet. Eleinte csak gyerek­ként kísértem édesanyámat, majd később, mikor már vezet­tem, engem kért meg, hogy le­gyek a sofőrje a különböző Mál­tai Szereteszolgálatos munkái­hoz kapcsolódó útjain. Akkori­ban kezdték el német mintára és segítséggel felépíteni itthon ezt a szervezetet. Ennek édes­anyám az egyik motorja volt. így hamarosan bejárhattam a fél országot. Mindenen látszott az elképesztő kulturális pusztí­tás, amit a kommunizmus ma­ga után hagyott. Szegénységet láttam mindenhol, amerre csak mentem. De Budapest már első­re teljesen lenyűgözött. Napról napra ismertem fel azokat a he­lyeket, amikről korábban édes­anyám mesélt. Akkor még kom­munikálni nehezen tudtam, mi­vel nem beszéltem a magyart, így aztán az emberekkel sem tudtam még igazán közeli kap­csolatba kerülni: de emlékszem, hogy ez őket nem is nagyon ér­dekelte. Mindenki nagyon be­fogadó és vendégszerető volt. Akármerre mentünk, minden asztal tele volt és mindenhol igyekeztek a lehető legjobban a kedvünkbe járni. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ké­sőbb magyarként Magyaror­szágon telepedjek le és mun­kámmal én is hozzájárulhas­sak, hogy az ország visszanyer­je korábbi gazdasági és kulturá­lis gazdagságát.- Ön már Magyarországon ta­nult meg - kiválóan - magya­rul. Nagyon nehéz volt? Ma már azért értékeli a magyar nyelv szépségeit, kifejező erejét is?- Köszönöm szépen, de saj­nos nem gondolom, hogy olyan jól beszélnék még magyarul. Vi­szont a mai napig sok energiát fordítok a nyelvtanulásra. Azt gondolom, hogy ezt valószínű­leg soha nem is fogom tudni ab­bahagyni, mivel ez a nyelv any­­nyira összetett, annyi rejtett szépsége és rétege van, hogy egy életen át tanulható. Beszé­lek angolul és németül, vala­mint a franciával is elboldogu­lok, de ez a nyelv egyszerűen semmihez nem hasonlítható.- Családja - felesége és négy gyermeke - is megkedvelte Tol­na megyét? Családi körben bi­zonyára németül beszélnek egy­mással, de ezzel együtt gyerme­kei tanulnak magyarul?- Az egész család nagyon sze­ret itt lenni. A gyerekek imád­nak a szőlőbe, a pincébe jár­ni, szeretnek a birtokon a kü­lönböző állatokkal foglalkoz­ni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekben ugyan­olyan magyar identitás alakul­jon ki, mint amilyen német. Igyekszünk mindkét kulturá­lis örökséget minél jobban át­adni nekik. Mindenki ért a csa­ládban mindkét nyelven, de va­lahogyan az alakult ki, hogy két gyermekünkkel jellemzően ma­gyarul, kettővel pedig németül beszélünk. Magyar és német barátaik is ugyanúgy vannak, magyar és német érettségit egy­aránt fognak tenni. Nem presz­­szionáljuk őket, hogy vigyék to­vább a családi gazdaságot, de ha úgy alakul, akkor természe­tesen nagyon fogunk örülni, hi­szen egyik fő mottónk, hogy a birtokkal hosszú távon, generá­ciókban gondolkodunk. Ezért is neveztük el a csak a szekszárdi üzletünkben kapható legmaga­sabb minőséget képviselő bora­inkat a gyerekek után. Érezzék magukénak a birtokot, a helyet ahol élnek, a földet amiről a sző­lőt szüreteljük.- Az Ön neve mifelénk immár összeforrt a borral is. Kérem, mondja el véleményét a szek­szárdi, Szekszárd környéki minő­ségi borokról! Miben jók ezek a borok, miben kell még fejlődni? Ha egy minőségi német, olasz vagy francia bor mellé tennénk a szekszárdi-Szekszárd környéki minőségi bort, minden téren áll­ná a versenyt?- A régió borait abszolút ver­senyképesnek tartom a nemzet­közi piacon is. A probléma sze­rintem a reklám és a marketing. Sajnos azt kell mondanom, hogy a magyar bor imidzse külföldön még mindig nagyon gyenge. Úgy gondolom, hogy először egy nemzeti imidzset kellene meg­építeni a magyar bornak, és az­után lehetne a különböző régi­ók arculatát felépíteni nemzet­közi szinten. Valahogyan azt ér­zem, hogy nincs igazi átfogó or­szágos stratégiánk a nemzetkö­zi borpiachoz, márpedig amíg ez nincs, addig külföldön sen­ki nem fog előnyben részesíte­ni egy magyar bort egy franciá­val vagy olasszal szemben: még akkor sem, ha százszor jobb mi­nőség van a magyar palackban. Amire, meg kell mondanom, egyre több példát tudnék mon­dani, hála Istennek. Egy nemze­ti bor imidzshez pénz kell, na­gyon sok pénz, amelyet több év­re előre kell megfinanszírozni, de utána ezerszeresen térülne meg. Én bízom benne, hogy elju­tunk idáig a közeljövőben, mert abszolút megérdemli a magyar bor a nemzetközi hírnevet.- Hazai viszonylatban Ön megle­hetősen tehetős embernek szá­mít. Milyen szerepet játszik éle­tében a pénz?- Gyerekkoromtól kezdve igyekeztek megismertetni ve­lem a szüleim minden olyan helyzetet, ahol mindazok a le­hetőségek és körülmények nem adottak, amelyeket nekem meg­adott az Isten. A vagyon lehető­ség és felelősség. Lehetőség ar­ra, hogy másokon segíthessek és felelősség, hogy mindezt ho­gyan teszem. Azt gondolom, hogy a szüleim elég erős és hite­les példát mutattak nekem ezzel kapcsolatban. Az apai és anyai felmenőim is segélyszervezete­ket, alapítványokat hoztak lét­re és ezer féle szociális ügyet tá­mogattak. Igyekszem az útmu­tatásaik szerint kezelni ezeket az ügyeket. Ezen kívül nem iga­zán a pénz keresése az életem motorja, sokkal inkább azok­ra a mások számára is hasznos ügyekre próbálok koncentrálni, amelyeket a pénzzel, mint esz­közzel megvalósíthatok. A vé­gén pedig, mint minden háztar­tásban, úgyis az asszonynál dől­nek el a családi kassza ügyei...- Ha csak teheti, támogató­ja minden jó ügynek. így az im­már nemrég tizedik alkalommal megrendezett Domaine Gróf Zi­chy Futóversenynek is. Mit mon­dott volna annak az embernek, aki húsz éve azt jósolta volna: Önnek egyszer jelentős szerepe lesz Magyarország, benne Tolna megye életében!- Biztosan nem hittem vol­na el! De nagyon örülök, hogy így alakult, és ilyen felelőssé­get vállalhatok a környezete­mért. A futóverseny számom­ra már tíz éve a közösség ünne­pe, amely igazi társadalmi ese­ménnyé vált Szekszárdon. Évről évre megerősítette a hitemet ab­ban, hogy a Szekszárdon és kör­nyékén élő emberek egy olyan egészséges közösséget alkot­nak, amelyhez évről évre egyre többen szeretnének csatlakoz­ni. Ezért az idei évtől kezdve kü­lönös figyelmet fordítunk a kör­nyező falvakban és kistelepülé­seken élő gyerekekre, valamint a különböző fogyatékkal élőkre, hogy azok is átélhessék a közös­séghez való tartozás élményét, akiknek talán nehezebb eljutni­uk ilyen alkalmakra.- Milyen tényleges eredményei vannak ennek a célkitűzésnek?- Már tavaly karácsony­kor, egy jótékonysági esten el­kezdődött a helyi Gyermekjó­léti Szolgálattal egy remélhe­tőleg hosszú távú támogatói együttmuűködés. Ennek kereté­ben a Családsegítő Központ által támogatott gyermekek a Twickel Birtokon egész nyáron át, játé­kos formában ismerkedhettek a mezőgazdaság különböző te­rületeivel, az állattenyésztés­sel, növénytermesztéssel, szőlé­szettel, borászattal. Szeretném a Twickel Birtok különböző társa­dalmi felelősségvállalásait a jö­vőben még nagyobb méretek­ben és még szélesebb körben erősíteni. Ezért édesanyám em­lékére 2016 tavaszán megala­pítottuk a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítványt, amely re­gionális, országos és nemzetkö­zi szinten is támogat különféle rászorulókat. Valamint kiemelt feladata felhívni a figyelmet a szociális munkát végző szemé­lyekre, és példaértékű, áldoza­tos tevékenységükre.- Ha jól tudom, éppen ezt kép­viseli az idén alapított Jószolgá­­lat-díj is. Mi ennek a kezdemé­nyezésnek, mint missziónak a lényege?- A díjat az összes nagy ma­gyar segélyszervezet szakmai partnerségével alapítottuk. Azért, hogy a szociális szakma képviselőivel egy olyan igazán országos léptékű és ökumeni­kus jellegű összefogás jöjjön létre, amely képes felmutatni a legkülönfélébb területeken le­nyűgöző munkát végző segítő­ket. Azokat, akik valóban nap mint nap sokat tesznek máso­kért. A www.joszolgalatdij.hu oldalon 13 kategóriában van lehetősége bárkinek felterjesz­teni erre a díjra általa nagyra becsült személyeket és intéz­ményeket. A díjazottakat az­után különböző médiumok­ban, kiállításokon, könyvek­ben, előadásokon, beszélgeté­seken szeretnénk a társada­lom számára ösztönző példák­ként bemutatni. Szeretném, ha ez a díj és az alapítvány tevé­kenysége édesanyám erkölcsi és szellemi örökségének mél­tó megjelenítése lenne. S ha a lehetősségeihez mérten mind helyben, mind országos szin­ten fel tudná hívni a figyelmet a különböző rászorulók helyze­tére. A lehetséges megoldások­kal pedig olyan kikezdhetetlen példákat mutatna fel, melyek­kel cselekvő hozzáállásra ins­pirálna mindannyiunkat. JÓSZOLGÁLAT díj | 2016 www.joszolgalatdij.hu • TWICKEL­ZICHY MÁRIA TERÉZIA ALAPÍTVÁNY ÖRÖKSÉG ! FELELŐSSÉG I SZOLGÁLAT www.twickel-zichy.hu

Next

/
Thumbnails
Contents