Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-14 / 242. szám
2016. OKTÓBER 14., PÉNTEK HIRDETÉS 3 Ősei német és magyar arisztokraták, Kanadában született, Angliában érettségizett Édesanyja, Zichy Mária Terézia grófnő 1956-ban menekült el Magyarországról. A rendszerváltás után, 2000- ben megkapta Szekszárd díszpolgára címét, mivel sokat segített a városnak. Fia, aki bárói címet visel, a megyeszékhely közelében telepedett le és minőségi bort termel. Georg A. Freiherr von Twickel, azaz báró Twickel György első alkalommal nyilatkozik részletesen őseiről, ifjúkori és mai önmagáról, családjáról, valamint életelveiről lapunknak. Szeri Árpád tolnai.nepuj'sag@mediaworks.hu- Báró úr, az Ön családneve, a Twickel név sok lexikonban szerepel. Igaz az, hogy több mint ezer évre visszavezethető a családfa? Kérem, mondjon néhány mondatot őseiről, milyen szerepet játszottak a német történelemben?- A Twickel család, csakúgy, mint a Zichy család a magyar történelemben, évszázadokon keresztül befolyásolta az ország történetét regionális és országos, sőt olykor közép-európai szinten is. Közéleti, társadalmi szerepvállalásaik a középkor óta folyamatosak voltak. A család tagjai mindenkor elkötelezettjei voltak a közéletnek, melyben sok sikerrel tevékenykedtek. Számtalan alapítványt tettek, templomok és iskolák százait építtették fel és tartották fenn, jótékonysági intézményeket hoztak létre, múzeumokat alapítottak. Mindenkor támogatták a tudományt, az egészségügyet, a kultúrát, az oktatást és a gazdaságot.- Felmenői közül, a szülei mellett, kit emelne ki, mint olyan személyt, akinek tevékenysége nagy hatással van önre?- Elsősorban apai nagyapámat, Rudolf von Twickelt említeném, aki 1953-ban a Malteser Hilfdienst egyik alapítója volt, amelyből évtizedekkel később az egész világot átszövő segélyszervezet épült fel. A német országos politikai életben is tevékenyen vett részt, alapító tagja volt a Német Centrumpártnak. A mezőgazdaság, az üzleti élet és a kereskedelem különböző területein is aktív volt. Mind a társadalom legfelsőbb rétegeivel, mind pedig a vidéki gazdálkodókkal szót értett. Egész életét áthatotta a nép érdekeinek védelme és a segítségre szorulók támogatása. Ezenkívül mind a magyar, mind pedig a német ágban szinte bárhová nyúlok, jó példával elöljáró felmenőket találok.- A von Twickel család rezidenciája az ugyancsak történelmi Haus Havixbeck. Időnként itt találkoznak egymással a Twickel család tagjai? Ha igen, nagyjából mennyien érkeznek az ilyen összejövetelekre?- Sajnos, mostanában már csak néhány évente találkozik a teljes család, valamilyen kiemelt évfordulón. Viszont ilyenkor három-négyszázán is összegyűlünk a világ minden pontjáról. Ez természetesen mindig óriási élmény, hiszen a család tagjai a legkülönbözőbb területeken töltenek be felelős munkákat az egész világon. Talán nem hivalkodó azt mondanom, hogy ilyenkor büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen jelentős történelmi családba születhettem és a magam munkájával én is hozzájárulhatok a közös történelmi örökséghez és család jó Híréhez.- Bár a Haus Havixbeck Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található, Ön nem itt született, hanem Kanadában. Ennek mi az oka?- A hetvenes években a keleteurópai államokban uralkodó kommunizmusról még nem lehetett tudni, hogy hová tart. Közel voltunk, és félő volt, hogy valamilyen módon a kommunista rendszer utat tör magának nyugat felé is. Édesanyámat és az egész Zichy családot annak idején éppen elég meghurcoltatás érte ahhoz, hogy elővigyázatosságból megpróbáljanak már előre lehetséges „menekülő-útvonalakat” kialakítani. Ezért világra jöttem előtt az egész család kiköltözött néhány hónapra Kanadába, hogy ott születhessek meg. Ezzel kettős állampolgárságot nyerve a családot bármikor segíthessem a jövőben, ha arra kerülne sor. Ezek ilyen évtizedek voltak... Az emberek féltek és próbálták magukat minden lehetséges oldalról körbebástyázni. Volt okuk a félelemre. Hát így születtem én Kanadában, azon belül Edmontonban, ahol a mai napig rengeteg barátom van és igyekszem őket minél többet látogatni. Csodálatos országnak tartom szülőhazámat.- Az angol nyelvterülettel ifjú korában sem szakadt meg a kapcsolata, hiszen Angliában érettségizett. Melyik városban, milyen volt ez az iskola?- Egy Bristol melletti bencés internátusbán töltöttem a diákéveim nagy részét. Nagyon kedveltem ezt a helyet. Amellett, hogy festői környezetben élhettem, a bencés tanároktól igazán mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt: a keresztény hitben való elmélyülés és a legmagasabb szintű oktatás mellett rengeteget sportoltunk: rögbi, tenisz, krikett, futball, jégkorong, amit csak el lehet képzelni. Hat házban élt házanként hatvan-hetven fiú a világ minden tájáról; ez egy olyan multikulturális közeg volt, mely rengeteg nyitottságot és toleranciát adott nekem. Erős, összetartó közösség voltunk. A diákévek vége felé pedig ránk bízták a fiatalabb fiúk felügyeletét, irányítását: ezzel észrevétlenül is megtanultunk felelősséget vállalni mások iránt.- Milyennek látta és látja Angliát német-(magyar) szemmel?- Az angolok kicsit lazábbak, mint a németek, viszont a magyaroknál kicsit szigorúbbak. Nagyon barátságos, nyitott, befogadó és toleráns nemzet. A humoruk pedig szerintem az egyik legjobb a világon, semmihez sem hasonlítható. Elég ha csak Monty Python Repülő Cirkuszára gondolunk.... lói esett, hogy a viszonylag szigorú német arisztokrata közeg után ellazulhattam egy teljesen más mentalitású közegben. Az utazás, a más kulturális környezetben való boldogulás egyébként is mindig jót tesz az embernek. Ezt tartom az életem egyik legnagyobb szerencséjének, hogy utazhattam és hogy sok országban sokféle emberrel találkozhattam. Igyekszem mindazt a nyitottságot és toleranciát sugározni, amit ezeken az útjaimon átélhettem.- Édesanyja magyar, ugyancsak történelmi név viselője. A nyolcvanas években már bizonyára többször is mesélt Önnek hazájáról, Magyarországról. Az elbeszélések alapján milyen kép alakult ki Önben, egy akkori tizenéves fiatalemberben Magyarországról?- Rengeteget mesélt édesanyám Magyarországról. Most visszagondolva már látom, hogy tudatosan készített fel arra, hogy ha lehetőségem nyűik rá, akkor hazámnak választhassam. Német földön is ragaszkodott magyar identitásához, holott minden oka meglehetett volna rá, hogy a Zichyek számtalan és kegyetlen meghurcoltatása miatt egy életre elfeledje, hogy honnan jött. Nekünk ezekről soha nem mesélt, csak jót hallottunk Magyarországról. Azt a képet erősítette bennünk, hogy ez egy jó ország, ahol jó emberek élnek és ahol érdemes élni. Már gyermekként sikerült felkeltenie az érdeklődésemet.- Amikor Ön először járt Magyarországon, mennyiben változott ez a kép a személyes tapasztalatok alapján?- 1987-ben jöttem először, úgy emlékszem. Aztán egyre többet és többet. Eleinte csak gyerekként kísértem édesanyámat, majd később, mikor már vezettem, engem kért meg, hogy legyek a sofőrje a különböző Máltai Szereteszolgálatos munkáihoz kapcsolódó útjain. Akkoriban kezdték el német mintára és segítséggel felépíteni itthon ezt a szervezetet. Ennek édesanyám az egyik motorja volt. így hamarosan bejárhattam a fél országot. Mindenen látszott az elképesztő kulturális pusztítás, amit a kommunizmus maga után hagyott. Szegénységet láttam mindenhol, amerre csak mentem. De Budapest már elsőre teljesen lenyűgözött. Napról napra ismertem fel azokat a helyeket, amikről korábban édesanyám mesélt. Akkor még kommunikálni nehezen tudtam, mivel nem beszéltem a magyart, így aztán az emberekkel sem tudtam még igazán közeli kapcsolatba kerülni: de emlékszem, hogy ez őket nem is nagyon érdekelte. Mindenki nagyon befogadó és vendégszerető volt. Akármerre mentünk, minden asztal tele volt és mindenhol igyekeztek a lehető legjobban a kedvünkbe járni. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy később magyarként Magyarországon telepedjek le és munkámmal én is hozzájárulhassak, hogy az ország visszanyerje korábbi gazdasági és kulturális gazdagságát.- Ön már Magyarországon tanult meg - kiválóan - magyarul. Nagyon nehéz volt? Ma már azért értékeli a magyar nyelv szépségeit, kifejező erejét is?- Köszönöm szépen, de sajnos nem gondolom, hogy olyan jól beszélnék még magyarul. Viszont a mai napig sok energiát fordítok a nyelvtanulásra. Azt gondolom, hogy ezt valószínűleg soha nem is fogom tudni abbahagyni, mivel ez a nyelv anynyira összetett, annyi rejtett szépsége és rétege van, hogy egy életen át tanulható. Beszélek angolul és németül, valamint a franciával is elboldogulok, de ez a nyelv egyszerűen semmihez nem hasonlítható.- Családja - felesége és négy gyermeke - is megkedvelte Tolna megyét? Családi körben bizonyára németül beszélnek egymással, de ezzel együtt gyermekei tanulnak magyarul?- Az egész család nagyon szeret itt lenni. A gyerekek imádnak a szőlőbe, a pincébe járni, szeretnek a birtokon a különböző állatokkal foglalkozni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekben ugyanolyan magyar identitás alakuljon ki, mint amilyen német. Igyekszünk mindkét kulturális örökséget minél jobban átadni nekik. Mindenki ért a családban mindkét nyelven, de valahogyan az alakult ki, hogy két gyermekünkkel jellemzően magyarul, kettővel pedig németül beszélünk. Magyar és német barátaik is ugyanúgy vannak, magyar és német érettségit egyaránt fognak tenni. Nem preszszionáljuk őket, hogy vigyék tovább a családi gazdaságot, de ha úgy alakul, akkor természetesen nagyon fogunk örülni, hiszen egyik fő mottónk, hogy a birtokkal hosszú távon, generációkban gondolkodunk. Ezért is neveztük el a csak a szekszárdi üzletünkben kapható legmagasabb minőséget képviselő borainkat a gyerekek után. Érezzék magukénak a birtokot, a helyet ahol élnek, a földet amiről a szőlőt szüreteljük.- Az Ön neve mifelénk immár összeforrt a borral is. Kérem, mondja el véleményét a szekszárdi, Szekszárd környéki minőségi borokról! Miben jók ezek a borok, miben kell még fejlődni? Ha egy minőségi német, olasz vagy francia bor mellé tennénk a szekszárdi-Szekszárd környéki minőségi bort, minden téren állná a versenyt?- A régió borait abszolút versenyképesnek tartom a nemzetközi piacon is. A probléma szerintem a reklám és a marketing. Sajnos azt kell mondanom, hogy a magyar bor imidzse külföldön még mindig nagyon gyenge. Úgy gondolom, hogy először egy nemzeti imidzset kellene megépíteni a magyar bornak, és azután lehetne a különböző régiók arculatát felépíteni nemzetközi szinten. Valahogyan azt érzem, hogy nincs igazi átfogó országos stratégiánk a nemzetközi borpiachoz, márpedig amíg ez nincs, addig külföldön senki nem fog előnyben részesíteni egy magyar bort egy franciával vagy olasszal szemben: még akkor sem, ha százszor jobb minőség van a magyar palackban. Amire, meg kell mondanom, egyre több példát tudnék mondani, hála Istennek. Egy nemzeti bor imidzshez pénz kell, nagyon sok pénz, amelyet több évre előre kell megfinanszírozni, de utána ezerszeresen térülne meg. Én bízom benne, hogy eljutunk idáig a közeljövőben, mert abszolút megérdemli a magyar bor a nemzetközi hírnevet.- Hazai viszonylatban Ön meglehetősen tehetős embernek számít. Milyen szerepet játszik életében a pénz?- Gyerekkoromtól kezdve igyekeztek megismertetni velem a szüleim minden olyan helyzetet, ahol mindazok a lehetőségek és körülmények nem adottak, amelyeket nekem megadott az Isten. A vagyon lehetőség és felelősség. Lehetőség arra, hogy másokon segíthessek és felelősség, hogy mindezt hogyan teszem. Azt gondolom, hogy a szüleim elég erős és hiteles példát mutattak nekem ezzel kapcsolatban. Az apai és anyai felmenőim is segélyszervezeteket, alapítványokat hoztak létre és ezer féle szociális ügyet támogattak. Igyekszem az útmutatásaik szerint kezelni ezeket az ügyeket. Ezen kívül nem igazán a pénz keresése az életem motorja, sokkal inkább azokra a mások számára is hasznos ügyekre próbálok koncentrálni, amelyeket a pénzzel, mint eszközzel megvalósíthatok. A végén pedig, mint minden háztartásban, úgyis az asszonynál dőlnek el a családi kassza ügyei...- Ha csak teheti, támogatója minden jó ügynek. így az immár nemrég tizedik alkalommal megrendezett Domaine Gróf Zichy Futóversenynek is. Mit mondott volna annak az embernek, aki húsz éve azt jósolta volna: Önnek egyszer jelentős szerepe lesz Magyarország, benne Tolna megye életében!- Biztosan nem hittem volna el! De nagyon örülök, hogy így alakult, és ilyen felelősséget vállalhatok a környezetemért. A futóverseny számomra már tíz éve a közösség ünnepe, amely igazi társadalmi eseménnyé vált Szekszárdon. Évről évre megerősítette a hitemet abban, hogy a Szekszárdon és környékén élő emberek egy olyan egészséges közösséget alkotnak, amelyhez évről évre egyre többen szeretnének csatlakozni. Ezért az idei évtől kezdve különös figyelmet fordítunk a környező falvakban és kistelepüléseken élő gyerekekre, valamint a különböző fogyatékkal élőkre, hogy azok is átélhessék a közösséghez való tartozás élményét, akiknek talán nehezebb eljutniuk ilyen alkalmakra.- Milyen tényleges eredményei vannak ennek a célkitűzésnek?- Már tavaly karácsonykor, egy jótékonysági esten elkezdődött a helyi Gyermekjóléti Szolgálattal egy remélhetőleg hosszú távú támogatói együttmuűködés. Ennek keretében a Családsegítő Központ által támogatott gyermekek a Twickel Birtokon egész nyáron át, játékos formában ismerkedhettek a mezőgazdaság különböző területeivel, az állattenyésztéssel, növénytermesztéssel, szőlészettel, borászattal. Szeretném a Twickel Birtok különböző társadalmi felelősségvállalásait a jövőben még nagyobb méretekben és még szélesebb körben erősíteni. Ezért édesanyám emlékére 2016 tavaszán megalapítottuk a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítványt, amely regionális, országos és nemzetközi szinten is támogat különféle rászorulókat. Valamint kiemelt feladata felhívni a figyelmet a szociális munkát végző személyekre, és példaértékű, áldozatos tevékenységükre.- Ha jól tudom, éppen ezt képviseli az idén alapított Jószolgálat-díj is. Mi ennek a kezdeményezésnek, mint missziónak a lényege?- A díjat az összes nagy magyar segélyszervezet szakmai partnerségével alapítottuk. Azért, hogy a szociális szakma képviselőivel egy olyan igazán országos léptékű és ökumenikus jellegű összefogás jöjjön létre, amely képes felmutatni a legkülönfélébb területeken lenyűgöző munkát végző segítőket. Azokat, akik valóban nap mint nap sokat tesznek másokért. A www.joszolgalatdij.hu oldalon 13 kategóriában van lehetősége bárkinek felterjeszteni erre a díjra általa nagyra becsült személyeket és intézményeket. A díjazottakat azután különböző médiumokban, kiállításokon, könyvekben, előadásokon, beszélgetéseken szeretnénk a társadalom számára ösztönző példákként bemutatni. Szeretném, ha ez a díj és az alapítvány tevékenysége édesanyám erkölcsi és szellemi örökségének méltó megjelenítése lenne. S ha a lehetősségeihez mérten mind helyben, mind országos szinten fel tudná hívni a figyelmet a különböző rászorulók helyzetére. A lehetséges megoldásokkal pedig olyan kikezdhetetlen példákat mutatna fel, melyekkel cselekvő hozzáállásra inspirálna mindannyiunkat. JÓSZOLGÁLAT díj | 2016 www.joszolgalatdij.hu • TWICKELZICHY MÁRIA TERÉZIA ALAPÍTVÁNY ÖRÖKSÉG ! FELELŐSSÉG I SZOLGÁLAT www.twickel-zichy.hu
