Tolnai Népújság, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-14 / 216. szám

2016. SZEPTEMBER 14., SZERDA fi MEGYEI KÖRKÉP Ha kideríthető a tulajdonos, a megtaláló is visszaadhatja az elveszett tárgyat Mi a teendő, ha találunk va­lamit, illetve hová fordul­junk, ha mi vesztettük el va­lamilyen tárgyunkat, érté­künket? Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu TOLNA MEGYE A talált tárgyak ügyében a válasz megtalálha­tó csakúgy, mint a régi Polgá­ri Törvénykönyvben, úgy az új Ptk.-ban is. Az elvesztett tár­gyak, dolgok megtalálójának ugyanis vannak törvényi kö­telezettségei. A törvény úgy fogalmaz, hogy az elvesztett dolgot megtaláló személynek mindent meg kell tennie an­nak érdekében, hogy azt tu­lajdonosa visszakaphassa - tájékoztatott dr. Kocsis Ildikó ügyvéd. A kérdés az, hogy mi az a minden, amit meg kell ten­nie a megtalálónak. Szeren­csére az új Ptk. nem azt várja el az állampolgártól, hogy egy megtalált tárgy esetén profi nyomozókká válva derítse ki a tulajdonos személyét vagy lakhelyét. A törvényi elvá­rás, hogy a talált tárgyat (dol­got) a találástól számított 8 na­pon belül adja ki: a dolog tu­lajdonosának vagy annak, aki igazolja, hogy jogosult azt át­venni. Ha ilyen nincs, akkor a tárgy megtalálása szerint he­lyileg illetékes jegyzőnek kell átadni. Vagyis, ha egy talált tárgy esetén sikerül kideríte­ni, hogy ki lehet a tulajdonos, akkor közvetlenül neki lehet átadni a megtalált dolgot. Ha azonban a megtaláló nem ér­zi magát magánnyomozónak, akkor a polgármesteri hiva­talban a jegyzőnél adhatja le a megtalált dolgot. Más a helyzet, ha olyan he­lyen talál valaki valamit, ami a közösség számára nyitva áll. Ez alatt értendők a különböző ügyfélszolgálati irodák, hiva­tali helyiségek, tömegközleke­dési eszközök, várók stb. Egy­szóval az olyan helyeket, ahol sokan megfordulnak. Az ilyen helyeken talált dolgot azonnal át kell adni a hely üzemeltető­jének. Ezt követően már a he­lyet üzemeltető köteles a talált tárgyat a jogos tulajdonos ré­szére kiadni, vagy azt három hónapig megőrizni. Ha a talált tárgyak megőrzésére nincs le­hetőség, akkor azt a helyileg il­letékes jegyzőhöz kell eljuttat­ni. Érdekesség, hogy a Face­­bookon is van Talált Tárgyak Oldala, ahol a találók és elve­szítők próbálkoznak egymás­ra találni, hogy a tárgyak visz­­szakerüljenek eredeti tulajdo­nosukhoz. A mai digitális vi­lágban ez is segítséget jelent­het, de az új Ptk. előírásait et­től függetlenül be kell tartani. Felhívhatják a tulajdonost A buszon felejtett tárgyakat a so­főr leadja a forgalmi szolgálat­nak. A Dél-dunántúli Közlekedési Központ tájékoztatása szerint ha az elveszett tárgyon név, cím, te­lefonszám szerepel, akkor érte­sítik a tulajdonost, aki a forgalmi szolgálatnál átveheti. Ha nincs ilyen kiindulópont, akkor a tör­vényi előírások szerint járnak el. Bírói talár és műláb a vonaton A vonaton évente több száz dol­got felejtenek az emberek éven­te. A MÁV által összeállított képze­letbeli toplistájának az élén az ok­mányok, kulcsok, bizsuk, mobil­­telefonok és pénz áll. A főiskolá­sok, egyetemisták gyakran a vo­naton is tanulnak, így jegyzetekből is szép gyűjtemény található rak­táron. Nincs hiány ruhaneműből sem, kabát, pulóver, sapka sok­szor marad a vonaton, sőt, egyszer egy bírói talárt felejtett a fülkében a gazdája. Előfordult már, hogy igen értékes - több mint félmillió forintos - fotós felszerelést adtak le a talált tárgyak osztályára, és van egy rejtélyes eset is: egyszer egy műláb maradt a vonaton, ak­kurátusán az ülésnek támasztva. Ruhaneműk a szállodában A megyei szálláshelyeken leg­többször törölközőt, pipereholmit és ruhadarabokat felejtenek a vendégek. A szallas.hu összeállí­tása alapján országos szinten leg­gyakrabban ruhaneműk marad­nak a vendégnél tovább a szálló­ban. Felejtettek már ott komplett kórusruhát is. A „kiegészítők” kö­zül a póthaj és a műfogsor szere­pel a listán, de gyakran marad­nak a fiókban vagy a fürdőszobá­ban ékszerek. Ott vannak a sor­ban a szépségápolási és higiéniai termékek, illetve sokszor felejte­nek gyerekjátékokat is a szobák­ban. Extrém esetben indult már haza család gyerek nélkül is, de volt, hogy a feleségről vagy a kis­­kedvencről feledkeztek meg. Ifjúságukat, gyerekkorukat látják egymásban Évente találkozhatnak Mesterei lesznek a szakmájuknak Kovács János Venesz-díjas mesterszakács (jobbról) értékel Közvetlenül a fogyasztóhoz jutna a méz TOLNA MEGYE A Nemzeti Agrár­­gazdasági Kamara (NAK) köz­reműködésével hetek óta zaj­lik az Országos Magyar Méhé­szeti Egyesület (OMME) ma­gyar termelői méz népszerűsí­tését célzó marketing kampá­nyának előkészítése. Mint ar­ról Vendégh Edit, a NAK me­gyei igazgatója tájékoztatott, az ősszel induló promóciós prog­ram célja, hogy ráirányítsa a fi­gyelmet a kiváló minőségű ha­zai termelői mézre és a tuda­tos mézfogyasztásra. A terme­lők által közvetlenül értékesí­tett méz iránti kereslet növeke­désével elérhető lenne, hogy a méhészek nagyobb hozzáadott értékkel, ezáltal magasabb ha­szonnal értékesítsék a megter­melt mézet a hazai piacokon. Az OMME várakozásai szerint a termelői méz kampány a ha­zai mézfogyasztás növekedésé­hez is hozzájárulhat. Ez kifeje­zetten indokolt lenne, ugyan­is Magyarországon az egy fő­re eső éves mézfogyasztás nem éri el az egy kilogrammot, mi­közben ez több európai orszá­gokban megközelíti a két kilo­grammot. Magyarországon a méhészeti ágazat kiemelt jelen­tőséggel bír, mintegy húszezer háztartás számára jelent meg­élhetést vagy kiegészítő jöve­delmet a méztermelés. A ma­gyar termelők évente 20-25 ezer tonna mézet állítanak elő, ennek 75 százaléka hordósán kerül a felvásárlókhoz. A méhé­szek jelenleg mindössze a meg­termelt méz 25 százalékát érté­kesítik kiszerelve, közvetlenül a fogyasztóknak. V. M. GYÖNK-BAJA A gyönki gimná­zium 1962-ben, azaz az 54 év­vel ezelőtt végzett osztálya tar­tott háromnapos találkozót Ba­ján és környékén. Sokak szá­mára ez különleges lehet, szá­mukra viszont nem, tizennégy éve már, hogy minden eszten­dőben rendeznek osztálytalál­kozót. Az ötéves találkozókat rendre megtartották, a negy­ven évesen döntöttek úgy, hogy ezután már minden évben látni szeretnék egymást. Az egyik motorja mindennek Jaksa János, aki Nagydorogon él. - Olyan mint, a higany, mindig mozgásban van, a világ összes dolgára nyitott - mondta róla ne­vetve egykori osztálytársa Don­­csev Antonné Szegvári Klára, aki Rauth Jánossal és Jaksáné Jucikával szintén aktív szerve­ző. - Nagyon jól éreztük magun­kat, nagyon vártuk már a talál­kozást, egymásban a gyerekko­runkat, az ifjúságunkat látjuk - foglalta össze Doncsevné Klá­ra. Azt is elmondta, hogy Kás­­pári Jánosné magyar-német sza­kos pedagógus volt az osztályfő­nökük. Márta néni ma is él Szek­­szárdon, neki minden évben ké­peslapot küldenek az ország kü­lönböző pontjairól. Merthogy nem egy helyen, hanem min­dig változó helyszíneken jönnek össze, így országjárással kötik össze a nosztalgiázást. Voltak már Szekszárdon, Harkányban, Györkönyben, Tokajban, Komá­romban és Tokajban is. Gyönkre rendszeresen visszatérnek. Ezt teszik majd jövőre is hiszen ke­rek évforduló lesz. Klára azt mondja, sokszor be­szédtéma, hogy mi okozza ezt a szoros összetartozást, de nem tudják megfejteni, tény, hogy a szeretet évről-évre fokozódik Talán az a fajta múlt - mondta - ami történelminek is nevezhe­tő. Ők ugyanis a háború utolsó éveiben születtek, ami megha­tározta gyerekkorukat, további életüket is. Idén Baján és környékén jár­tak, sokat kirándultak, grillez­­tek, halászlevet főztek és kva­­terkáztak hol nevetve, hol szo­­morkodva idézték a múltat, hi­szen sokan már nincsenek kö­zöttük. Vida T. TOLNA Szakácsok és felszolgá­lók tettek mestervizsgát múlt vasárnap Tolnán, az Alimentál Étteremben. Hámori Róbert, az étterem tulajdonosa elmondta, tizenkét felszolgáló és tizenkét szakács vizsgázott a zsűri előtt, amelynek Kovács János Ve­nesz-díjas mesterszakács is tag­ja volt. A Tolna Megyei Kereske­delmi és Iparkamara szervezé­sében zajló eseményen a vizs­gázóknak szigorú feltételeknek kellett megfelelniük, az ítészek többféle szempontot figyelembe véve értékeltek. „A megye több városából, így például Dombó­várról vagy Szekszárdról is ér­keztek vizsgázók, s azt kell mondanom, hogy többen is ki­emelkedően teljesítettek” - ösz­­szegzett Hámori Róbert, aki ki­emelte, hogy Tolnában nagyon kevés az olyan hely, ahol a fel­szolgálók, a szakácsok megfe­lelő képzésben részesülnének, ezért is örömteli, hogy ilyen sokan fontosnak tartják, hogy szakmájuk mesterei legye­nek. „Magyarországon jelenleg gasztronómiai forradalom zaj­lik, szerencsére egyre több étte­rem tulajdonosa törekszik arra, hogy mesterszakácsokat, mes­terfelszolgálókat foglalkoztas­son, aminek elsősorban a ven­dégek látják hasznát” - hang­súlyozta. Hámori Róbert hoz­zátette, a szakmunkásképzés a huszonnegyedik órában van, nagyon sok olyan tanuló kerül ki az iskolákból, akik nem iga­zán találják a helyüket, ezért is van szükség erre a képzésre, s a képzést sikerrel teljesítő szak­emberekre. „Széli Tamás nem­rég megnyerte a Bocuse d’or európai döntőjét, ha valami, ak­kor ez lökést adhat ahhoz, hogy a szakma végérvényesen jó irányba induljon el” - hangsú­lyozta Hámori Róbert. R. G. Baja főterén a gyönki gimnázium 1962-ben végzett osztályának tagjai, akik mindig másutt találkoznak A leggyakrabban bérletet, tárcát hagynak a buszon, ezeket ha­mar vissza lehet juttatni a gazdá­jának. Maradt már a buszon tor­nazsák, esernyő, könyv, táska, sőt, egy alkalommal egy laptop is. Országos szinten a legextré­­mebb talán az az eset volt, ami­kor egy páréves kisfiút „felejtet­tek” a buszon a szülők.

Next

/
Thumbnails
Contents